Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-29 / 98. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 29. Kultúra 9 Mokos Attila kapta a legjobb férfialakítás díját a Nap a hálóban gálaestjén a Szlovák Nemzeti Színházban Megnőtt a csend, és elérte a Napot Húsz fesztiválon vetítették már Vlado Balko Lelki béke című filmjét. Főszereplőjét, Mokos Attilát a közép-euró­pai filmek tavalyi pécsi fesz­tiválján a legjobb férfialakí­tás díjával jutalmazták, most pedig a Nap a hálóban leg­jobb férfiszínésze lett - ugyancsak ebben a filmben nyújtott játékáért. SZABÓ G. LÁSZLÓ Kivételes este volt ez a nagy tehetségű komáromi színész szá­mára: a Balko-film mellett a szin­tén díjazott Prikler Mátyás Köszö­nöm, jól című rövid filmjében is kulcsszerepet játszott, de kitűnően megoldott epizódszerepe van Jiíí Chlumský Megszegett ígéretében is. Három filmhez kötődött hát a tegnapelőtti, nagyszabású díját­adó gálán, miközben lélekben már Cannes-ba készül, Prikler Mátyás diplomafilmjével. Még mielőtt a cannes-i Rivié­rán sétálna, gyorsan megkérde­zem, a komáromi kikötőben mi­kor járt legutóbb? Mivel horgász vagyok, én in­kább a Vágra járok. Ott kötöm össze a kellemest a hasznossal. Van egy csónakom, bedurrantom a kis motoromat, és nem állok meg csak két-három kilométerrel távo­labb, a legtöbbször a parttól nehe­zen megközelíthető helyen. Ott egyedül vagyok, azt imádom. Séta helyett, mindentől messze ez az én kikapcsolódásom. De idén még egyszer sem voltam. Majd nyáron. Kis csónak, kis motor. Egy jachthoz mit szólna? Megmozgatja a fantáziámat. Nem áznék meg, hajön az eső. Cannes-ban majd lát néhány luxusjachtot. Szépeket, fedetteket. És mégis mennyivel kedvesebb nekem az én ütött-kopott csónakom! Egyelőre elég is. Nem vágyom többre. A repülőjegye megvan már? Bécsből repülünk Nizzába, on­nét visznek kocsival Cannes-ba. Sajnos nem maradhatok, csak egy­két napra. Jin Chlumský készüiő filmjében, a Sudetenlandban ját­szom, és a cseh produkció nem áll­hat le miattam. Volt is egy pont, amikor el kellett döntenem, mit választok. Cannes-t vagy a forga­tás révén Jeseníkyt? Két helyen egyszerre nem lehetek. A cannes-i meghívást előbb kaptam meg, mint a Sudetenland egyik főszere­pét, de arról sem akartam lemon­dani. Ugyanis izgalmas a forgató- könyv, ezt a filmet nem szívesen hagytam volna ki. A németek há­ború utáni kitelepítéséről szól a történet, nagy a káosz, kollabo- ránsnak nyilvánítanak embereket. ^ARKETi ING 4 SLNK v SIETI 2010 „Meglepetésként ért az elismerés..." (Peter Prochózka felvétele) Nagyon feszes a forgatás menete, a produkció szinte feltételként szab­ta meg, hogy rugalmas legyek, al­kalmazkodjak a kijelölt forgatási napokhoz. Remélem, azt a két na­pot sikerül megtartanom. És milyen a szerep? Negatív figura, ami nagyobb te­ret ad színészileg. A háború után alakult Vörös Gárda egyik foszto­gató vezéralakja vagyok, aki sza­bad prédaként tekint a kitelepített német ajkú lakosok itt hagyott va­gyonára. Lesz egy egészen kegyet­len jelenetem is a filmben: nekem kell megerőszakolnom azt a nőt, akit Kerekes Vica játszik. Szeretem az ilyen szélsőséges figurákat. Egy dokumentarista alapokra épülő já­tékfilmben nemrég ördögűző pa­pot kellett megformálnom. Az is izgalmas feladat volt. Ráadásul ott is próbafelvétel nélkül kaptam meg a szerepet. Prikler Mátyással harmadszor dolgozott, ezúttal a Köszönöm, jól-ban. Szívesen játszom pályakezdő rendezők filmjeiben. Elvből nem utasítok vissza senkit. Júliusban is vár rám egy hasonló jellegű mun­ka. Egy apa, aki nem igazán figyel a lányára. A Köszönöm, jól-t azért is szerettem, mert húsz év után összehozott Béci bácsival, Várady Bélával. Kassán, a Thália Színház­ban ugyanis már játszottam vele. Pályám első három és fél évét ott töltöttem. Molnár Xéniával, a má­sik partneremmel Komáromban most Spiró György Prah című da­rabjában játszom. Az is izgalmas „utazás”. Apa és fia kapcsolata nem ép­pen zökkenőmentes a Prikler- filmben. Valószínűleg történt valami köztük már korábban, ami komoly lelki töréshez vezetett, s mivel mindketten csak magukra gon­dolnak, képtelenek orvosolni a bajt. Van is egy jelenet a filmben, amikor az apa ott nyűglődik az ágyban, én pedig, a fia, durván le­intem őt. Agresszívek és érzéket­lenek egymással szemben, ez volt a kiindulópont számomra a figura megteremtésében. Cannes után Tel Avivban is bemutatják a filmet. A Lelki bé­kével Karlovy Varyba és a Brüsszel melletti Mons-ba is el­jutott. Itthon is, külföldön is szinte reklámarca lett a komá­romi Jókai Színháznak, hiszen az elmúlt másfél év alatt több tu­cat interjút adott, s mindegyik­ben megemlítette, hova, melyik társulathoz köti az élete. A színház is mellettem áll. Nem gördít akadályokat elém, ha film­szerepet kapok, készségesen egyeztetnek minden produkció­val. Most is lett volna egy délutáni előadásom, a Nap a hálóban díját­adása miatt tették át más napra, csak hogy személyesen itt lehes­sek. És ebben az évadban is fontos szerepeket kaptam. Dolgoztam Martin Hubával a Három nővér­ben, Valló Péterrel a Vízkereszt­ben, én játszom a bohócot, aki ma­ga Shakespeare, benne vagyok a Spiró-darabban, és mindemellett filmezek, utazom Cannes-ba, ami még most is felfoghatatlan szá­momra. Cannes misztikus hely, elit hely, egy vidéki társulat színé­szének, aki tizenöt-húsz éve hajtja a mókuskereket, elérhetetlennek tűnik. Persze, hogy néha álmodo­zik az ember, de egy ilyen rangos fesztiválról még álmodozni sem mer, annyira távolinak érzi. Töró- csik Mari szavai jutnak az eszem­be, aki óraadó tanárunk volt a bu­dapesti színművészetin töltött fél év során. Az ő személyisége rend­kívüli hatással volt rám. A maga módján nagyon szerényen és böl­csen fogalmazta meg, mit jelent számára a cannes-i életműdíj. En­gem már az is boldoggá tesz, hogy ott járhatok majd a nyomában. Közben megnyílik előttem egy tér, amit eddig nem ismertem. Csak azért nem mondom, hogy a világ, mert nem tudom, hogy annak hol az eleje és hol a vége. S most, hogy a Balko-filmmel „elérte” a Napot, mennyire bol­dog? Még nem tudtam feldolgozni a történteket, pedig sokan hívtak, sokan gratuláltak, és rengeteg sms-t kaptam már. Meglepetés­ként ért az elismerés, azt azért sze­retném hangsúlyozni. Meghallot­tam a nevem, és kifutott a vér az arcomból, nem készültem fel rá, hogy majd mondani fogok vala­mit. A színpadra vezető úton már éreztem az energiát magamban, tudtam, hogy sokan figyelnek. Furcsa helyzet volt. Aztán megnőtt a csend, és mérhetetlen szabadság költözött belém. „Köszönöm a kollégáimnak, hogy akkortájt, amikor a váloga­tás zajlott, sorozatokban forgat­tak” - mondta. Szellemesen fo­galmazott, ugyanakkor volt egy pici kis éle is a szavainak. Nem akartam megsérteni sen­kit, de bizonyára szereztem né­hány ellenséget magamnak. Pedig bármikor hívhatják va­lamelyik sorozatba. Visszautasí­taná a szerepet? Nagyobb feladatot nem vállal­nék, már a folytonos utazás miatt sem. Nem is érzem sajátomnak az ilyen felgyorsított munkafolyama­tot. Egyelőre le tudok mondani ró­la. Tehát mekkora most az örö­me? Még nem tudom hova tenni ezt a komoly elismerést. Mindeneset­re megerősít a hitemben, hogy ér­tékes munka részese voltam. Kell még egy kis idő, amíg én ezt fel­dolgozom magamban. Fél nap lu­bickolás, és vár a színpad. A NAP A HÁLÓBAN DÍJAZOTTJAI A legjobb játékfilm Vladimír Balko: Lelki béke A legjobb dokumentumfilm Juraj Lehotský: Vak szerelmek A legjobb rendezés Juraj Lehotský: Vak szerelmek A legjobb rövidfilm Prikler Mátyás: Köszönöm, jól A legjobb látvány Juraj Jakubisko (Báthory - A legenda másik arca) A legjobb férfi főszereplő Mokos Attila (Lelki béke) A legjobb női főszereplő Anna Friel (Báthory - A le­genda másik arca) A legjobb férfi mellékszereplő Roman Luknár (Lelki béke) A legjobb női mellékszereplő Helena Krajčiová (Lelki béke) A legjobb forgatókönyv Juraj Lehotský és Marek Leščák (Vak szerelmek) A legjobb külföldi film A román 4 hónap, 3 hét, 2 nap (rendezője Cristian Mungiu) Életműdíj Ladislav Chudík Albert Marenčin Két magyar siker a szlovák nemzeti filmdíj gáláján „Elkelt” a Nap a hálóban ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. Kedden este tartották a Nap a hálóban nemzeti filmdíjak kiosztó-ünnepségét. A műsorban, melyet Jan Kraus cseh színész ve­zetett, a film játszotta a főszere­pet. Elsősorban a 2008-2009-ben született szlovák mozgóképeké volt a pódium és a kivetítő. A műsor alaphangulatát az új filmek - a Lelki béke, a Báthory - A le­genda másik arca, valamint Agni­eszka Holland Jánošík-adaptáció- ja - főcím-, végcím-, illetve betét­slágerével adták meg. A dalokat Nela Pocisková, Marcel Palonder és Kuly szólaltatták meg. Az est folyamán a felidézett filmkockákról többször is fel­hangzott magyar szó. Ez és több momentum is jelezte-jelzi a díját­adó szellemiségét. Az olyan meg­jegyzések például, mint hogy a gyerekek igazán jól tudnak rea­gálni a himnuszokra, vagy hogy egy újabb tervezett film Jánošík- sztorija a lengyel-magyar határon játszódik lengyel nyeíven. A ma divatos Avatar-motívum alkalma­zása is többet jelentett, mint a most divatos és trendi Cameron- íilm idézgetése, vagy az Oscar-gá- lára történő „hajazás”. Az Avatar figurával az idegenség elfogadá­sát, az Avatar-film szellemiségé­nek megidézését is sugallta. A díjátadón különösen jól sze­repelt a dokumentumműfaj, első­sorban Juraj Lehotský Vak sze­relmek című munkája, amely egyebek közt megkapta a legjobb dokumentumfilm és a legjobb rendezés díját. A legjobb nagyjá­tékfilm kategóriában Vladimír Balko Lelki béke című drámája került ki győztesen: ez a film ki­lenc jelölésből ötöt váltott díjra. A díjátadón többször is történt uta­lás arra, hogy nem kellene ily mó­don, mint ahogy ebben az évben történt, vegyíteni a dokumentum- és a játékfilm határait, s ez a prob­lematika a díjátadó után, szakmai körökben is felvetődött. Számunkra kiválóan végződött a Nap a hálóban díjátadó, ugyanis Mokos Atilla lett a legjobb férfi szí­nész, Prikler Mátyás pedig a Kö­szönöm, jól című diplomamunká­jáért megkapta a legjobb rövidfilm kategóriánakjáró díjat, (tébé) pi;. v lm |||!f MB' /JB, wmx ­A díjátadó után Prikler Mátyás, Marek Leščák (a Köszönöm, jól forga- tókönyv-társírója), Derzsi Réka és Mokos Attila (Fotó: Peter Prochózka) Tócsni és Flódni fellépése a pozsonyi majálison Határt sért a Mediawave JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A győri Mediawave fesztivál húsz év alatt nemzetközi­leg is elismert eseménnyé fejlő­dött. A régióban egyedülálló mó­don ötvözi a független filmet és a zenei programokat. A „Fényírók fesztiválja” nem csak a stílusok vi­lágából markol nagyot, hanem a határon túlra is elviszi a legérde­kesebb produkciókat. A hagyo­mány és a modemitás együttes tisztelete, ütköztetése vagy párhu­zamba állítása egyedi hangulatot ad a rendezvénysorozatnak, amely idén Szombathelyre tette át szék­helyét. Ez a költözés azonban nem akadálya annak, hogy „kulturális határsértést” kövessenek el május l-jénés6-án. A legérdekesebb zenei produk­ciókat Pozsonyban is láthatjuk. A sort a történelem első szlovák-ma­gyar zenekara nyitja. A Zubolyból ismert népzenész, jazzmuzsikus, multiinstrumentalista Ágoston Bé­la vezette Tócsni és Flódni mindent összeereszt, ami csak összeereszt­hető a békés egymás mellett muzsi­kálás jegyében. Felbukkannak a mindkét országban ismert, csak más-más szöveggel énekelt népda­lok, a budapesti és a pozsonyi „gettó” rapje, valamint némi klez- mer is. A két ingyenes koncert má­jus 1-jén a Hviezdoslav téren lesz 11.00, illetve 17.00 órától, a Bratislavský majáles keretében (www.bratislavskymajales.sk). Az ötletért és a zenekar tagjai­nak összehozásáért a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézete mel­lett működő Védcölöp Alapítványt illeti az elismerés. A zenekar szlovák rappere Be­ne, alias Peťo Tázok, a Modré Hory hiphopcsapat oszlopos tagja, va­lamint az új pozsonyi kabarészen­záció, az „Éz egy egészen más beat” előadássorozat egyik atyja. Magyar kollégája Szarvas Dávid, akiről talán elég annyi, hogy a Zu- bolyban tolja néhanapján, MC Bu­sa Pistát helyettesítve. Beatbox-os, szájjal szkreccselős, didjeridoót idéző színpadi jelenlétét egy kis Jamaica-fílinggel fűszerezi. Mindenképp megemlítendő Ju­raj Dufek, a bajmóci dudás és du­dakészítő is, aki a legismertebb arc a szlovák dudás-szakmában. Velük együtt lép fel Fábri Géza kobzos­énekes, a Vízöntő pengetős-éne- kese, Vincze Pál, a preparált hangminták, szintetizátorszőnye­gek és groove-ok mestere, vala­mint a már említett Ágoston Béla, Magyarország legjobb szürrealista kocsmazenekarának alapítója. A Mediawave pozsonyi vendég- szereplése május 6-án filmvetíté­sekkel és további koncertekkel folytatódik.

Next

/
Thumbnails
Contents