Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-28 / 97. szám, szerda
r/j SZÜLŐFÖLDÜNK 2010. április 28., szerda____________________________________________________________________________________________________7. évfolyam, 16. szám 1971-ben, 2004-ben sem állt rendelkezésünkre olyan technológia, mellyel felszámolhattuk volna a károkat Időzített bomba az utókornak? Az aktivisták az ország több pontján szerveztek tiltakozó akciókat (Képarchívum) Kőolajvezetéket építtetne Csallóköz felső szegletében a Fico-kormány, illetve az állami többségi tulajdonban lévő Transpetrol vállalat, röppentette fel néhány hónapja a hírt a média. Az értesülés hallatán az ellenzék és a civil szféra józanul, azaz egykét választási ciklusnál hosszabb történelmi távlatokban gondolkodó része felhördült. LŐRINCZ ADRIÁN Semmi új a Nap alatt, mondhatnánk, hiszen a Felső-Csalló- közt bő negyven éve átszeli már egy kőolajvezeték; a környezeti problémák iránt fogékony civilek és politikusok felháborodása mégis jogos. Egyes számítások szerint a csővezetékben uralkodó magas nyomás miatt öt perc alatt annyi kőolaj kerülne a talajba, amennyi kétszáz évre megmérgezné a Csallóköz ivóvízkészletét. A Duna hazai szakaszának felső részében a talajvíz a medertől elfelé, alsó részén pedig fordított irányban áramlik; a talajba kerülő kőolaj tehát gyakorlatilag a Duna menti alföld tizenöttől négyszáz méter vastagságig terjedő folyami hordalékának egészében szétterülne. Tudniillik azt is, hogy a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer szlovákiai részének megépítésével a Duna vize csak mennyiségileg, s nem minőségileg változott, a mélyfuratokból ma is tiszta ivóvíz nyerhető. Nem mellékesen meg tízmillió ember vízszükségletének fedezésére elegendő, értéke tehát felbecsülhetetlen - a kőolajénál és a szállítására szolgáló vezetékénél is nagyobb. Fejétől a hal? Hogy mégis miért ragaszkodik oly görcsösen a Fico-kabinet az Ausztriában található schwechati kőolaj-finomítót az orosz forrásokra csatlakoztató vezeték lefektetéséhez, annak egészen prózai okai lehetnek. Például a kormányfő részéről Oroszország felé táplált rokonszenv, a kőolajtranszportban érdekelt, negyvenkilenc százalékban az orosz Yukos kezében lévő Transpetrol Rt. iránti ön- zeden segítőszándék, az ország geopolitikai helyzetének alárendelése az orosz-osztrák energetikai érdekeknek (lásd még: széles nyomtávú vasútvonal építése az ukrán határtól az osztrák határig) és hasonlók. „Az osztrák ÖMV és a Transpet- rol 2003 decemberében írt alá szerződést a kőolajvezeték megépítéséről - foglalja össze az ügy előzményeit Simon Zsolt parlamenti képviselő. - A felek több lehetséges megoldást vázoltak fel, ám mindig ugyanazon a nyomvonalon, a Csallóközön keresztül. Tudtommal mai napig nem mérte fel senki, hogy a Duna alatti vízáramlatok miképp befolyásolnák a vezeték épségét, s más műszaki kérdések is megválaszolatlanok maradtak. A környezeti hatástanulmány végül elvetette megépítését.” A Pozsony és Schwechat közötti hatvan kilométeres szakasz létrehozását szlovák részről semmi sem indokolja, véli Simon; félrevezető az is, hogy az országnak így hozzáférése lenne az adriai kőolajforrásokhoz. „Értheteden számomra, miért akar a szlovák kormány ausztriai kőolaj-raktárak építésével a szomszéd országban munkahelyeket teremteni?” - teszi fel a kérdést. Az ügy azonban más pontokon is sántít. 2004-ben megoldhatatlan volt Például ott, hogy a vezeték nyomvonalának Pozsonytól észak-nyugatra, a Kis-Kárpátok lejtői alá történő áthelyezését épp az osztrákok ellenzik legvehe- mensebben. Jogosan, hiszen így a vezeték az alsó-ausztriai Donau- Auen Nemzeti Parkban érne osztrák földre, s ez szöges ellentétben áll a környezetvédelmi érdekekkel. Ezen érdekek áthidalása Szlovákiában viszont nem okoz gondot. „A kormánypárti politikusok igyekezete afelé mutat - mondja Simon Zsolt -, hogy a kőolajvezeték építése elől elhárítsák a törvényből adódó akadályokat. Ezt a célt szolgálta az energetikai törvény azon módosítása, mely az ilyen építményeket kivonja az engedélyeztetési eljárás bizonyos szakaszai alól, ugyanakkor a felsőbb közérdek meghatározásáról szóló kormányrendelet is az építők munkáját hivatott elősegíteni. Az eredeti tervek szerint 2005 májusától októberéig meg kellett volna épülnie a vezetéknek; ha kiadják az építkezési engedélyt, fennáll a veszély, hogy fél év alatt elkészül a mű. Az osztrákok a rájuk eső ötven kilométeres szakaszon már rendezték a telkek tulajdonjogát.” Miklós László környezetvédelmi miniszterként követte nyomon a kőolajvezeték körüli bonyodalmakat. „A környezeti hatástanulmány számomra legfontosabb érvét a belügyi tárca fogalmazta meg 2004-ben - mondja -, egyértelműen rámutatva arra, hogy Szlovákia nem rendelkezik a vezeték meghibásodása esetén beálló környezeti katasztrófa gyors elhárításhoz szükséges műszaki felszereltséggel.” Már a csapból is Hogy ma rendelkezik-e, annak nem sikerült a végére járnom; a szakpolitikus viszont más, ésszerű megoldást javasolt a beruházónak. „Felvetettem, hogy az új vezeték megépítésére szánt összeget fordítsa a múlt század hatvanashetvenes éveiben Csallóközben lefektetett kőolajvezeték korszerűsítésére - közli -, ám ez a javaslatom nem tetszett az illetékeseknek. Kiépítettek viszont egy nagyon jó információs rendszert, mely az országot hosszában átszelő Barátság-kőolajvezeték egy kilométeres környezetében képes érzékelni és jelezni a rendellenességeket. Az ügy ezzel elült.” A gazdasági minisztérium ködösített, amikor azt állította, hogy több variáns létezik a vezeték megépítésére, mondja Miklós László. A nyilvánosságra hozott négy változat mindegyike ugyanazt a nyomvonalat jelöli ki, különbség csupán a műszaki kivitelezésben mutatkozik. ,A Csallóköz felső részét érintő kőolajvezeték ugyan potenciális veszélyforrás, ám a valós veszélyt a közel ötven évvel ezelőtti technológiával épített vezeték, illetve a nem kellő körültekintéssel emelt ipari létesítmények hordozzák” - sommázza. 1971-ben Pozsnypüspökiben a vízcsapból is kőolaj folyt, mégpedig nem képletes értelemben, hanem szó szerint. Pontosabban: kőolajjal erősen szennyezett, nyúlós állagú víz, mely nem csak ivás- ra, tisztálkodásra is alkalmatlan volt. Csaknem egy teljes évig lajtos kocsik szállították a településre az ivóvizet; természetesen akkor sem állt rendelkezésre megfelelő technológia a hiba gyors elhárítására. Ketyeg... A fiatal értelmiségiekből verbuválódott Nem a Csallóközön keresztül vezető kőolajvezetékre Polgári Társulás 2010. február 5-én országos kampányt indított a vezeték megépítése ellen. A mai napig húszezernél több aláírást sikerült összegyűjteniük; ha elérik a százezres határt, a petíciót a parlament elé terjesztik, s a törvényhozásnak komolyan kell majd foglalkoznia a témával. Április 19-én a polgári társulás és a Híd memorandumot írt alá, melynek üzenete Simon Zsolt megfogalmazásában a következő: „Ne csak hirdessük, akadályozzuk is meg a kőolajvezeték megépítését!” Értesüléseink szerint eddig a Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt jelezte csatlakozási szándékát, ám a felhívás szövegét valamennyi politikai pártnak, mozgalomnak továbbították - a lehetőség tehát adott. Fontos mozzanat, hogy 2010 februárjának derekán a Pozsonyi Vízgazdálkodási Vállalat (BVS) az osztrák Die Presse című lapban elutasította a kőolajvezeték megépítését, veszélyesnek és szükségtelennek ítélve meg azt. A Pozsony megyei önkormányzat elnöke, Pavol Frešo április 9-i sajtótájékoztatóján foglalt állást az ügyben. „Pozsony, Nagyszombat és Nyitra megye lakosságának többsége ellenzi a kőolajvezeték megépítését; a politikusok szerepe itt az, hogy választóik érdekeit képviseljék” - foglalta össze. Az évi 2,5-5 millió tonna kőolaj szállítására alkalmas vezetéknek a tervek szerint 2012-ben kellene megépülnie. Az óra - egyesek szerint az időzített bomba - tehát ketyeg... Hány filmet láthatott eddig a mozigépész? Háromezer óra a vetítőgép mögött SZÁSZl ZOLTÁN Tornaija. Egyre kevesebb kisvárosban működik már mozi, manapság a bevásárlóközpontokban lévő filmszínházak is csak egy-egy sikerfilm vetítésekor telnek meg. Tornaija azon kevés helyek egyike, ahol vetítenek még, ahol a közönség szereti a mozit. Több ezer órát vetített már Sziklay László tizenkilencedik éve dolgozik a Tornaijai Városi Művelődési Központban mozigépészként, világosító-hangosító technikusként. „Nagyon oda kell figyelni, mit rendeljek meg, mikorra tegyem a vetítést, mert vagy a tévé, vagy egy sportesemény miatt alaposan megcsappanhat a nézők száma. Hogy hány filmet néztem meg eddig, azt csak hozzávetőlegesen lehetne megmondani. Ez a munkám, szeretem, nem számolom a vetítőkabinban töltött időt” - mondta el Sziklay László, tornaijai mozigépész. Raktárosból lett a kultúra területére László a helyi gimnáziumban végzett 1982-ben. Egyetemen, főiskolán nem akart továbbtanulni, inkább a műszaki dolgok érdekelték. Szerette a zenét. Jó műszaki érzéke és megbízhatósága a hangosítás, a fénytechnika, a mozigépészet felé sodorta, de csak bő tíz évvel az érettségi után. Addig az Ozeta ruhagyárban dolgozott raktárosként, előkészítőként, anyag- mozgatóként. A rendszerváltás után már bizonytalannak érezte a könnyűipari munkát, nem is találta meg benne teljesen, amire vágyott, sem anyagilag, sem másként. Az 1991-es váltáskor még maga sem tudta, mibe vágott bele, de az elmúlt tizenkilenc év azt bizonyítja, talán nem választott rosszul, amikor a kultúra területén próbált meg érvényesülni. Sokszínű a munka Mint a művelődési központ műszaki munkatársa, gyakran hétvégeken is dolgozik. Munkaideje nem is osztható be hagyományosan, a vetítések általában este vagy délután zajlanak, ha színházi előadást vagy koncertet rendeznek a művelődési központban, akkor az ő felelőssége is, hogy minden rendben menjen. A felelősség nagy, a színház és a moziterem háromszázhúsz fő befogadására alkalmas, így a közönség és a fellépők biztonsága a technikuson múlik. Tornaiján pedig még mindig van néző a moziban. Igaz, László néha csak tíz-ti- zenkét érdeklődőnek vetíti le a filmet, de nem ritka, hogy naponta kétszer-háromszor is telt házzal vetít valamilyen sikerfilmet. „Az lenne jó, ha hetente legalább há- romszor-négyszer tudnék vetíteni. De kis mozi a mienk, a sikerfilmeket csak bizonyos idő után tudjuk megrendelni. Bizakodom, mert még megy a mozi, remélem, folytathatom ezt a munkát, és lesz érdeklődés a kultúra, a mozi, a rendezvények iránt a városban” - tette hozzá László. Jövő héten Nagy Attila rézművest mutatjuk be. Sok ezer Órát töltött a gépek mögött (Szekeres Éva felvétele)
