Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-27 / 96. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 27. www.ujszo.com 18 SzÍNFOLK A fenntartók sorban váltak meg az együttesektől, amelyek maradtak, azoknak egyre kevesebb pénzük lett a csoport fenntartására, jobbára csak a nevüket adták A felvidéki néptáncmozgalom változásai (Az együttes archívuma 1989 után a „bársonyos forradalom” által bekövetkezett változások a felvidéki néptáncmozgalmat sem kerülték el. Fokozatosan megnyíltak a határok, s nem csak a politikaiak. A kezdeti tájékozódás után fokozatosan adódtak a lehetőségek, s az addig önmagába zárt mozgalom végre megmozdult, gyökeres változások vártak ránk. RICHTARCSÍK MIHÁLY Ehhez azonban először ismernünk kell, milyen volt a helyzet abban a bizonyos „átkosban”. Elvileg egy igen aktív, csoportokban gazdag mozgalom létezett Szlovákiában. Az együttesek döntő többségének volt fenntartó szerve, tehát ilyen-olyan szinten megvolt a működéshez szükséges anyagi háttér, valamint a tagbázis is, hiszen nem volt ritka a 40-50 fős csoport sem. A szerencsésebb együttesvezetők elvileg professzionális szinten foglalkozhattak a csoport vezetésével, hiszen a tánchoz közeli munkahelyeken tudtak elhelyezkedni, s így szinte főállásban vezethették csoportjukat. A szakmai-módszertani háttér is adott volt, több oldalról is. Egyrészt a pozsonyi Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya által, amely rendszeres akkreditált képzéseket szervezett a csoportvezetőknek. Rendszeresen jelentettek meg módszertani kiadványokat, melyek sok segítséget nyújtottak kezdőknek és haladóknak egyaránt, természetesen az akkori néptáncszemléletnek és -gyakorlatnak megfelelően. Másrészt ott volt a Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége), amely fontos szerepet játszott a nemzetiségi kulturális életben. Központi szinten saját népművészeti osztályt működtetett, külön néptánc-szakelőadóval. Olyan személyiségek dolgoztak ott, mint Ág Tibor vagy Takács András. Több évtizeden keresztül szervezte a Csemadok Központi Bizottsága az Országos Népművészed Fesztivált Zselízen, ahol kétévente mérhették össze tudásukat a gyermek és felnőtt néptáncegyüttesek. Lényegében ez volt a szlovákiai minősítő. Viszont a „proletár internacionalizmus” által szabott határok miatt eléggé nehézkés volt a kapcsolat a magyarországi szakmával, gondolok itt elsősorban az új kutatások, táncházmozgalom stb. terjedésére, így a szlovákiai néptáncmozgalom nagyon sok ideig a szlovák néptáncszemlélet mojszejevista hatása alatt állt. A magyarországi változások (Martin György kutatásai, táncházak terjedése és az ebből fakadó színpadinéptánc-szemlélet) csak nagyon lassan és nehézkésen jutott el hozzánk. Az igazi szemléletváltás csak a 80-as évek elején kezdődött. Az 1989-es „bársonyos forradalom” meghozta a hőn áhított változásokat, s ez nagy mértékben érintette az egész felvidéki mozgalmat. A Népművelési Intézetben fokozatosan leépítették a nemzetiségi osztályt, tevékenységét minimalizálták. ,Állam bácsi” már a Csemado- kot sem tartotta olyan jól, mint azelőtt, komoly anyagi problémái oda vezettek, hogy szakmai, módszertani tevékenységét teljesen felfüggesztette, a mozgalom koordinációs és szervezési háttér nélkül maradt, Ezeket a problémákat csak tetézte, hogy a fenntartók sorban váltak meg az együttesektől, amelyek maradtak, azoknak meg egyre kevesebb pénzük lett a csoportok fenntartására, jobbára csak a nevüket adták az együtteshez. Sok más együttes mellett így járt a pozsonyi Lényegében Szlovákiában nincs olyan országos szintű fesztivál, ahol a magyar együttesek tömegesen találkozhatnának. Szőttes, amely „félprofi” státusából kénytelen volt az évek folyamán visszatérni az amatőr létbe. Pilla- natnyüag a Felvidéken csak az Ifjú Sziveknek van hivatásos vezetése, művészeti vezetője. A nagy fesztiválunk Zselízen teljesen megszűnt, habár voltak próbálkozások a felélesztésére, a gombaszögi rendezvényen már csak a mellékszínpadokra szorult a néptánc. Lényegében Szlovákiában egyetlen olyan országos szintű fesztivál sincs, ahol a magyar együttesek tömegesen találkozhatnának. A módszertani segítség és a pénztelenség hatására több együttes megszűnik, illetve felfüggeszti tevékenységét. A keleti régióban ma a 6-7 jó szintű együttes közül csak kettő működik aktívan, a rozsnyói Búzavirág és a nagyidai Ilosvai. A nagyidai Ilosvai Az időközben megalakult Szlovákiai Magyar Folklórszövetség közel 10 éven át megpróbálta betölteni ezt az űrt, de anyagi és személyi feltételei erőteljes határokat szabtak egy ekkora terület szervezési lefedéséhez. A folklórszövetség kezdeményezésére indultak be az első néptánctáborok (Zselízen, Nagyfödémesen, majd Gombaszögön), a Szlovákiai Táncháztalálkozók Dunaszerdahelyen, majd Komáromban (az utolsó 1999- ben). Új helyszínekkel, és programmal hirdették meg a hazai gyermek és felnőtt táncegyüttesek versenyeit. Ebben az időben rendszerezték és nagyban gyarapították a szövetség néptáncarchívumát, egyrészt a Csemadokban meglevő filmekből, másrészt a Magyarországról megkapott felvidéki anyagokból, természetesen a saját gyűjtések is nagyban gyarapították az archívumot. Jelenleg három helyen lehet népművészettel kapcsolatos anyagokat találni. A tárgyi és szellemi néprajzi gyűjtéseket az Etnológiai Központ Komáromban kezeli, a szlovákiai népzenei gyűjtések java Dunaszerdahelyen található a Csemadok területi választmányán. A táncos gyűjtéseket, valamint a mozgalom jeles fórumairól készített videofelvételeket és filmeket az időközben megszűnt Szlovákiai Magyar Folklórszövetség helyébe lépő Hagyomány Alap tárolja és rendszerezi. Hazai módszertani kiadványok terén is nagy lett a hiány, viszont most már könnyebben jutottunk hozzá a magyarországi könyvekhez, szakmai publikációkhoz. Ezek azonban sajnos nem vagy csak érintőlegesen foglalkoztak a felvidéki népművészettel. Magánkiadásban azonban kezdtek itthon is megjelenni a hiánypótló kiadványok (Takács András-Fügedi János: Gömöri népi táncok, 1992, B.Kovács István-Ág Tibor: Hervadaüan ró- zsagyüker, 1998, Jókai Mária: Szent Ivántól Kisasszonyig, 2004, Fügedi János-Takács András: A Bertóké és társai, 2005, Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza, 2002, Jókai Mária-Méry Margit: Szlovákiai magyar népviseletek, 1998 stb.). Nagyon fontos munkát végez ezen a téren a dunaszerdahelyi Csemadok, amely nemcsak kezeli a népzenei archívumot, hanem folyamatosan bővíti, sőt a „Gyurcsó füzetek” sorozat kiadásával a szakma és a nyilvánosság számára is elérhetővé teszi. Ahhoz azonban, hogy a felvidéki néptáncosok fel tudjanak zárkózni a magyarországiak színvonalához, szükség volt annak változására is. Az első üyen talán a minősítő rendszer változása volt, amely kinyitotta kapuit a határon túli együtteseknek is. 1996-ban az első felvidéki együttes, amely kiváló minősítést szerez, a pozsonyi Szőttes. Ez ösztönzőleg hat a többi együttesre, és többen élnek is ezzel a lehetőséggel a Gömör - Rimaszombatból, az Ilosvai - Nagyidéról stb. Ezzel egy időben az együttesek többet és mélyebben foglalkoznak a felvidéki táncokkal, amelyek egyre nagyobb teret foglalnak el repertoárjukban. A táncháztalálkozók és tánctáborok kínálatában is a hazai anyagok kapnak hangsúlyt. Az első színtiszta felvidéki műsort a Szőttes készítette el 1995-ben, azóta követte őt több hazai együttes, de a Magyar Állami Népi Együttes és a kisbéri Bakony együttes is. A magyarországi és más határon túli csoportok is szívesen nyúlnak felvidéki táncokhoz. Nagy öröm számunkra az is, hogy már a szólisták versenyein is megjelentek ezek a táncok kötelező anyagként, de jelen vannak különböző szintű tanfolyamokon, továbbképzéseken és táborokban, most már külföldön is. Ebben nagy szerepe volt az „Utolsó óra” projektnek is, amelynek kivitelezői pótolhatatlan munkát végeztek a felvidéki hangszeres népzene megörökítésében. Az egyik legnagyobb változás felvidéki mozgalmunkban az Ifjú Szivek hivatásossá válása volt. Az 1953-1955 között, alig két évig működő Népes óta nem volt szlovákiai magyar hivatásos együttese a mozgalomnak. 45 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra legyen „egy” hivatásos együttes. A kicsit viharos és sok civódást megélt átalakulás után az együttes bizonyította létjogosultságát. Egy kis felsorolás a teljesség igénye nélkül: „Szép öreg emberek, szép hajadon lányok” - 2001, „Zenészek tancai” 2001 (első igazán nagy sikere felvidéki együttesnek Magyarországon), „Honti Igricek” 2002 (újra egy színtiszta felvidéki műsor), „Magyar tánciskola” - oktató műsor (14-hónap alatt csaknem 150- szer mutatták be), ,Felföldi levelek” - 2005, megint egy színtiszta felvidéki műsor, talán a legnagyobb sikerű Magyarországon. Magas szintű műsoraik mellett az együttes vállalta az amatőr mozgalom támogatását is (táncarchívum feldolgozása, digitalizálása, az Antológia és az Eszterlánc fesztiválok hátterének biztosítása stb.). Mint említettem, a szakmai továbbképzés szinte teljesen leállt. A vállalkozóbb szelleműek magyar- országi részképzéseken vettek részt, illetve a táncművészeti főiskolán próbálkoztak, ez azonban csak keveseket érintett. Az első tar- talmüag magas szintű tanfolyamot Az első színvonalas tanfolyamot 1999-ben rendezte a Folklórszövetség a Hagyomány Alappal közösen. 1999-ben sikerült létrehozni Komárom - Kassa helyszínnel a Folklórszövetség és a Hagyomány Alap közös szervezésében. A továbbképzésen neves hazai és magyarországi szakemberek vezették az oktatást 40-45 fő számára. Sajnos nem sikerült elérnünk a továbbképzés akkreditálását, így a végzősök nem kaphattak semmilyen okmányt a tanfolyam elvégzéséről. Az Ifjú Szivekben beállt változások hatására 2004-ben elindul a Magyar Táncművészeti Főiskola első, határon túli kihelyezett képzése Pozsonyban, melynek az Ifjú Szivek biztosította a hátterét. A képzés 18 diákkal - közülük 13 felvidéki - indult, akik azóta már sikeresen be is fejezték tanulmányaikat. Ebben az időszakban szintén az Ifjú Szivek kezdeményezésére a pozsonyi Duna utcai magyar iskolával közösen középiskolai szinten néptánc szakirányú osztályt indítottak. Nagyon fontos lépések voltak ezek a mozgalom jövőjének biztosítására. Az anyaországgal való kapcsolatok lehetőségeinek kihasználása nagy mértékben hozzájárult a felvidéki néptáncélet felfrissüléséhez, szakmai színvonalának emeléséhez. A hazai mozgalom minőségi változásaival egy időben mi is hatással tudtunk lenni a Kárpát-medence néptáncmozgalmára, gazdagítva azt a felvidéki néptánckultúrával. Ennek a következménye az is, hogy hosszú idő után más irányba mozdult a szlovák néptáncosok többsége is. Műsoraikban egyre gyakrabban jelennek meg az autentikus táncok, és ma már két rendszeres táncház is működik Kassán és Pozsonyban. Évente tartanak nagy találkozót Pozsonyban. Ezekben a táncházakban rendszeresen tanítanak magyar táncokat is, melyek nagyon népszerűek. Szinte természetes, hogy ennek hatására megjelentek a román, szerb és egyéb népek táncai mellett a szlovák táncok is a magyarországi színpadokon. Az eredmények ellenére a mozgalom egyik meghatározó problémájának a szakosodáson belüli ön- szerveződés hiányát látom. Nagyon hiányoznak az egyes „ágazatokat” összefogó, országos szintű egyesületek, illetve szövetségek (kézművesek, gyermek- és felnőtt tánc- együttesek, hagyományőrzés stb.), melyek átfognák, egyben megpróbálnák megoldani érdeklődési körük problémáit. Több ilyen szervezet egymás munkáját segítve (hiszen szinte lehetetlen szétválasztani a mozgalmon belül az egyes területeket), már össze tudná fogni ezt a sokrétű mozgalmat és kezdeményezéseket. Ez lenne a következő évek feladata is. Az elmúlt 40-45 év alatt bebizonyosodott, hogy a központi kézben tartott és ellenőrzött gondolkodás nem késztet szárnyalásra. Ehhez azonban az emberek gondolkodásmódját is meg kellene változtatni, mivel országunkban még egy jelentős réteg mindig azt gondolja, hogy majd jön VALAKI, aki mozgalmat teremt. A leírtakból és az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján kitűnik, hogy egy országos intézmény (főleg, ha állami), nem képes maradéktalanul megoldani a mozgalmat érintő összes kérdést. Mégis nagy segítséget jelentene, ha lenne valamiféle intézményesített rendszere a felvidéki kultúrának. Elsősorban azt kellene elérni, hogy az egyes területek önszerve- ződéses alapon vegyék kézbe saját sorsuk irányítását. Ä következő lépésben aztán semmi sem szab gátat a szoros együttműködésnek, mozgalmon belül és kívül. A Szlovákiai Magyar Folklór Szövetség leállása után majd tíz évvel mozdult csak a mozgalom. 2009-ben alakult meg a Táncfórum, a Szlovákiai Magyar Táncosok Szakmai Egyesülete, melynek célkitűzései közé tartozik - egyéb konkrét szakmai tevékenységek mellett - a szlovákiai magyar néptáncművészet érdekképviselete is. A rozsnyói Búzavirág (Az együttes archívuma)
