Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-06 / 78. szám, kedd
Vélemény És háttér 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 6. TALLÓZÓ CORR1ERE DELLASERRA Bocsánatot kért vasárnap két nappal korábban elhangzott szavaiért az a vatikáni prédikátor, aki közvetett párhuzamot vont az antiszemitizmus és azon bírálatok között, amelyek a pedofilbot- rányok miatt a pápát, illetve az egyházat érik. „Ha akaratom ellenére megbántottam a zsidók és a pedofflia áldozatainak érzékenységét, őszintén sajnálom, és bocsánatot kérek érte, leszögezve szolidaritásomat mind ezekkel, mind azokkal”. A nagypénteki liturgia során a szerzetes egy levelet olvasott fel. A párhuzamba állítást európai és amerikai zsidó szervezetek megdöbbenéssel fogadták, és bírálták a pedofil papok áldozatainak szervezetei is. Többen pápai bocsánatkérést sürgettek, (mti) (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Minden országos listát állító magyarországi párt kiemelten kezeli a határon túli magyarok ügyét és kettős állampolgárság Törődés A határon túli magyarok ügye valamennyi országos listát állító magyarországi párt külpolitikai elképzeléseiben hangsúlyos szerepet kap; a kettős állampolgárság megadása azonban már nem szerepel minden programban. Több hasonlóság fedezhető fel abban, ahogyan az egyes pártok a szomszédos államokhoz, illetve távolabbi országokhoz viszonyulnak. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Hangsúlyos szerepet szán programjában a szomszédságpolitikának Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltje: kiemeli a magyar-szlovák viszony további romlásának megakadályozását, valamint a törődést a határon túli magyarsággal, a felelősségvállalást a szülőföldjükön való boldogulásukért, nemzeti, nyelvi önazonosságuk megőrzéséért, helyzetük javításáért, a kisebbségi ügy hatékony nemzetközi képviseletéért. Az európai uniós politikával kapcsolatban rögzítik: az MSZP a továbbiakban is segítené Horvátország csatlakozását és a nyugatbalkáni térség integrációját. A Fidesz-KDNP választási programjában elsősorban az ország nemzetközi tekintélyének helyre- állítását és a külgazdasági kapcsolatok megerősítését szorgalmazza a külpolitikával összefüggésben. Orbán Viktor, a Fidesz kormányfőjelöltje a programban azt írta, a nemzeti ügyek kormányának fontos feladata lesz megújítani szövetségét a Nyugattal, erősebb kapcsolatokat teremteni Amerikával, és új alapokra helyezni viszonyát a keleti országokkal is. A programban foglaltakon felül ismert továbbá: a Fidesz külpolitikai céljainak egyik sarkalatos pontja, hogy teljesen új alapokra helyezné a magyar-szlovák viszonyt a „kölcsönös tisztelet jegyében”. A Fidesz elnöke „nemzeti akaratnyilvánításnak” tekinti a kettős állam- polgárságról szóló 2004-es népszavazás eredményét, amely szerinte politikailag és erkölcsileg kötelezi az ország vezetőit. Az MDF külpolitikájának kiindulópontja az Antall József által meghatározott három legfontosabb feladat: az euroatlanti integráció, a magyarságpolitika és jószomszédi kapcsolatok. A párt szerint Magyarország felelősséggel tartozik a határain kívül élő magyarokért. Érdekeiket szerintük úgy kell képviselni, hogy eközben az ország szomszédjainak nemzeti értékeit és érdekeit is tisztelni kell. A határon túli magyarokkal kapcsolatban „vezérfonaluknak” tekintik, hogy róluk csak velük együtt szabad dönteni. Az MDF külügyi programjában kiemelkedő helyen szerepel, hogy Magyarország szuverenitását, területi integritását minden körülmények között meg kell védeni. A Jobbik külügyi programjában nemzeti érdekű és keleti „testvéri” kötelékeken alapuló külpolitikát ígér. Stratégiailag „életbevágóan” fontosnak nevezik, hogy Oroszországgal jó partneri kapcsolatokat alakítson ki Magyarország. Stratégiai együttműködésre törekednének Kínával, és nyitni akarnak az arab világ felé. A NATO-tagsággal összefüggésben hangsúlyozzák: „idegen hadi bázis létrehozása, a magyar katonák külföldi érdekeket szolgáló bevetése nem érdekünk.” A Jobbik minden magyarnak magyar állampolgárságot biztosítana és beleszólást a magyar közügyekbe, s felülvizsgálná a szomszédos országokkal kötött alapszerződéseket. A Lehet Más a Politika (LMP) a külpolitikával összefüggésben elsősorban környezetvédelmi és migrációs célokat hangsúlyoz. A kettős állampolgárságról a párt képviseletében Mile Lajos egy tévéműsorban a minap azt mondta: a határon túli közösségek véleménye a meghatározó. A Civil Mozgalom külpolitikai elképzeléseinek fő hangsúlyát a határokon átnyúló egységes magyarságpolitikára helyezi. Célja, hogy a határon túli magyarok érezzék: az anyaország teljes erejével mögöttük áll, megtesz mindent azért, hogy segítséget kapjanak kulturális hagyományaik megőrzéséhez, gazdasági boldogulásukhoz, magyarságuk megerősítéséhez. A mozgalom kettős állampolgárságot biztosítana mindenkinek, aki magyarnak vallja magát, beszéli a nyelvet, és erre igényt tart. JEGYZET A dakota párhuzam JUHÁSZ KATALIN Európábóljöttem. Ez tűnik a legegyszerűbb földrajzi meghatározásnak a tengeren túlon. Felesleges tovább bonyolítani a dolgot, az ottaniak többségének fogalma sincs, milyen Kelet-Eu- rópa, és azon belül hol lehet Szlovákia, de még Párizst is nehezen tudnák megkeresni a térképen. Fura, hogy az összes pici országban más nyelven beszélnek, jegyezte meg egy ohiói hivatalnok, aki még sosem járt „külföldön”. Az amerikaiak 82 százalékának nincs útlevele. Hiszen arra sem elég egy emberélet, hogy saját, hatalmas országukat megismerjék. Március folyamán végigszántottam az USA-t, öt államban jártam, olyan helyeken is, amelyeket a „bennszülöttek” többsége csak a tévéből ismer. Tanulmányt írhatnék arról, miben különböznek a Los Angelesiek a washingtoniaktól, a kisvárosban élők a nagyvárosiaktól, az Európát megjárt utazók a belföldi turistáktól. De most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy vajon lehet-e egy „sűrű” amerikai utazás az önmegismerés zarándokúja. Az alaphelyzet az, hogy kiszakadok megszokott kis világomból, amelyet eddig belülről szemléltem, nem láttam jól hiányosságait, abszurditásait, sebeit, zúzódá- sait. Az a másik világ először úgy egzotikus, mint egy tengerparti üdülőváros, majd lassan kirajzolódnak szabályai, működési elve, az ottani emberek gondolkodását, viselkedését befolyásoló tényezők. Szintén alaphelyzet, hogy nem szólhatok senkihez anyanyelvemen, ehelyett egy másik nyelven kell kifejeznem magam. Ez azonban itthon is gyakran előfordul. Én beszélem a többiek nyelvét, ők nem beszélik az enyémet, emiatt titokzatos ismeretlen maradok számukra, aki többet tud róluk, mint fordítva. Kicsit irigykednek is emiatt. Én viszont őket irigyelem, amiért egynyelvű közegben élnek, nem kell naponta azon igyekezniük, hogy egy másik nyelven boldoguljanak sajáthazájukban. Egy olyan nyelven, amelyet ugyan jól elsajátítottak, ám amelyen mégsem tudják maradéktalanul feltárni érzéseiket, gondolataikat. Idegen nyelven az ember sohasem teljesen azt mondja, amit gondol. Szinonimákat keres, körülír, lefordítja gondolatait. Olyan ez, mint egy vékony, átlátszó függöny közte és a külvilág között. Amit lát, az az otthona. Amit mond, az viszont nem egészen ő maga. Rájöttem, hogy a kisebbségi létről könnyebb beszélni egy New Yorkinak, mint egy dél-dakotainak. Ez utóbbi helyen csak egyszer próbálkoztam. Olyasmi, mintha indián lennél, mondtam, mire az illető szomorúan bólogatni kezdett, és hosszan ecsetelte, mit műveltek elődei az őslakosokkal. A dakota indiánok maradéka ma rezervátumokban él, amelyek olyanok, mint a mi cigánytelepeink. Szóval rossz volt a párhuzam, ismertem be pironkodva, és ejtettem a témát. Dakota közmondások viszont nincsenek. Legalábbis a helyiek egyet se tudtak... KOMMENTÁR Megváltásra várva GÁL ZSOLT A húsvéti ünnepek után régiónkban beindul a választási maratón, és félő, hogy a többség - sokadszorra - a megváltást ígérő politikusok táborában fog kikötni. Ők persze nem a bűneinket készülnek megváltani, hanem a jólétünket, megígérve a többség által álmodott földi paradicsomot és lehozva a csillagokat (vagy az első négyéves ciklusban legalább a csillagok felét) az égről. A maratón a magyar választások első fordulójával indul a hét végén és borítékolható, hogy ezek a Fidesz győzelmével zárulnak. A sors iróniája, hogy a szavazók ezúttal már konkrét ígéretek nélkül is hisznek az igazságos királyfi (Orbán Viktor) által szimbolizált megváltásban. A Fidesz a mostani kampány során sem fukarkodott hangzatos jelszavakkal és nagyléptékű víziókkal, csak a konkrét, egyszerűen számon kérhető dolgok koptak ki a tervek közül. Mindennél j óbban illusztrálja ezt a magyar politika (szociális demagógia) lakmuszpapírja, a 13. nyugdíj esete. AFidesz 2002-ben (az ún. száznapos program keretében) ellenzékből megszavazta ennek bevezetését, majd a 2006-os kampányban már 14. havi nyugdíjat ígért. Amikor a válságkezelés keretében a Bajnai kormány a „tizenharmadikát” megszüntette, a Fidesz arról biztosította az érintetteket, hogy mihelyt hatalomra kerül, visszaállítja a juttatást. A mostani programban azonban már „csak” a nyugdíjak reálértékének megőrzése szerepel. A sokat ragozott egymillió új munkahely már konkrétabb ígéretnek (helyesebben inkább kitűzött célnak) tekinthető, de némi szépséghiba, hogy a megvalósításra a Fidesz szerint sem elég egy választási ciklus, és az eléréséhez szükséges konkrét eszközök nevesítésével is adós maradt a párt (amely már nem ígér „egyszeri és radikális adócsökkentést” hatalomra kerülése esetén). A lakossági várakozások azonban konkrét ígéretek nélkül is hatalmasak, a többség mintha népmeseszerű fordulatban bízna: az igazságos királyfi majd előveszi a varázspálcáját, és a dolgok egyből jobbra fordulnak. Azaz a választók továbbra is többnyire érzelmi alapon és irracionálisán szavaznak, amikor az urnákhoz járulnak azt a (sok vagy kevés) eszüket is otthon hagyják, amijük van. Ennek legeklatánsabb bizonyítéka, hogy az egyetlen párt, amely nem szavazta meg az országot csődbe vivő 100 napos programot, és következetesen figyelmeztetett az osztogató politika és a felelőtlen ígérgetés veszélyeire, ráadásul az egyetlen reálisan megvalósítható programmal állt elő Magyarország gazdasági rendbetételére, nos ez a párt (természetesen az MDF-ről van szó) továbbra is a túlélésért küzd. Ez is jól mutatja, hogy a választók túlnyomó többsége bünteti a racionális alapon érvelő és reális, őszinte programokkal előálló pártokat, miközben a felelőtlenül ígérgetőket (ha úgy tetszik hazu- dozókat) és a másokat mocskolókat busásan megjutalmazza. Ennek egyenes következménye, hogy a csalódások nagyok lehetnek, és ezzel el is jutottunk a következő négy év legnagyobb rizikójához. Mivel a Fidesz a csillagok felét sem tudja lehozni az égből, nagy lesz a pofára esés a hívei között, és a kiábrándulókjó része a magyar politika logikáját követve a Jobbiknál köthet ki. Ezt csak a „reformok kritikus tömegével” (mondjuk Bokros Lajos útmutatását követve) lehetne tompítani, amely megteremthetné egy kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, több százezer új munkahely és a 2014-es euróbevezetés lehetőségét. Ehhez azonban a Fidesznek olyan változásokat kellene keresztülvinnie, amelyek teljességgel ellentétesek az elmúlt években képviselt elveivel. Valójában ez a 180 fokos fordulat lenne az igazi csoda a „királyfitól”. A kérdés csak az: történelmi tettet akar-e végrehajtani vagy csak népszerű szeretne maradni. FIGYELŐ Brit lap riportja a Jobbikról A Jobbik választási esélyeiről és támogatottságának okairól közöl budapesti keltezésű beszámolót a The Daily Telegraph. A legnagyobb brit konzervatív lapban megjelent írás bevezetője szerint „a szélsőjobboldali Jobbik jelentős sikerre számít” a közelgő magyarországi parlamenti választásokon. Ezt riadt megrökönyödéssel fogadják a demokraták, és azok, akik „elég idősek ahhoz, hogy emlékezzenek a fasiszta múltra”. A brit újság tudósítója részt vett a Jobbik dunakeszi választási gyűlésén. Azt írta: a párt „fiatalos vezetőjét” hívei olyan fogadtatásban részesítették, amely „nyugtalanító módon visszhangozta az 1940-es évek Európáját”. A Magyar Gárda két oszlopban felsorakozott, „félkatonai stílusú egyenruhát” viselő tagjai „vigyázzba vágták magukat”, amint Vona Gábor végigmasírozott mellettük, a párt vezető személyiségei szalutáltak, és magasba emelkedett egy piros-fehér csíkos lobogó, amely „gyanúsan hasonlított Magyarország régi fasiszta jelképére”. Az írás szerint a Jobbik indulásakor a párt „ádázán nacionalista programját és szélsőjobboldali retorikáját a választók határozottan elvetették”. Most azonban a Jobbik úton van afelé, hogy a második legnagyobb parlamenti párttá váljék. A Jobbikot a baloldal kudarcai is segítik, ám a gazdasággal kapcsolatos kiábrándultságból is előnye származik. A gazdasági bajokért és „a járványszerű korrupcióért” a régi politikai osztályt hibáztatják. A brit lap szerint a Jobbik támogatottságának erősödése annak tagadására kényszeríti a Fidesz vezetőit, hogy a Jobbikot esetleg koalícióra kérnék. (mti)
