Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-27 / 96. szám, kedd
Kultúra 7 A DreamWorks vikingekkel és óriásgyíkokkal tüzel így neveld a sárkányodat www.ujszo.com UJSZO 2010. ÁPRILIS 27. Először szerepelt magyar közönség előtt a világhírű Les Ballets Trockadero de Monte Carlo Hattyúlányok, „tojásrakás” előtt Az előadás szereplői: Lariszka, Ida és a többiek... . (Képarchívum) Raritásnak számít a klasszikus balett világában, amire a Les Ballets Trockadero de Monte Carlo vállalkozott. Az 1974-ben alakult amerikai társulatban a női szerepeket is férfiak táncolják, természetesen nemet (és nevet) váltva. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pontosabban: külsőt cserélve. A Trockadero előadói, akárcsak a világszerte hódító traveszti show-k szereplői, nőnek öltöznek. Tehát nem transzszexuális művészek, hanem az előadás, a szórakoztatás kedvéért parókát öltenek, műszempillát ragasztanak, sminkelnek, szőrtelenítenek, és tüll- ben, spicc-cipőben Hattyúk tavát, Paquitát, Kalózt és más, de kizárólag klasszikus darabokat adnak elő teljes korhűen, ám parodizálva az eredeti mű gyenge pontjait, eltúlozva, felnagyítva az orosz és a francia iskola abszurditásait. A Trockadero táncosai képzett táncosok. Kifigurázni - művészi fokon - ugyanis csak az tud egy adott stílust, aki annak minden apró részletét elsajátította. S hogy nem kevés, amit tudnak, azt az is jelzi, hogy például a Hattyúk tava vagy a Rajmonda mindegyiküknek a kisujjában van, teljes egészében. A komikus hatást azzal érik el, ahogy a darabot közönség elé viszik, halálos komolysággal. A humorban ugyanis ők sem ismernek tréfát. Megjelenésük egyszerre ámulatra méltó és megmosolyogtató. Erős, izmos, jó kiállású férfiak mind, nincsenek köztük szilfidalkatúak, üvegből fújt „Csipkejózsikák”, egytől egyig hamisítatlan hímek, akik a hecc kedvéért fényesre borotválják az arcukat, kifestik a szemüket, tütüt öltenek, s lábujjhegyen egyensúlyozva, nőket megszégyenítő hajlékonysággal a klasszikus balett gyöngyszemeit is képesek elénk szórni. Az amerikai színházi világ egyik legjelesebb csapatát alkotva magas fokon szórakoztatják lelkes rajongóikat. Budapestre, a Művészetek Palotájába a Táncfórum keretében most látogattak el először, tomboló sikerükből ítélve azonban nem nehéz arra következtetni: jönnek újra, nemsokára. Hiszen ahogy a The New York Times írja: „ATroc- kes jobb, mint valaha! Grandiózus műsoruk egyszerre elgondolkodtató, látványos és humoros.” A nem egész húsz főből álló csapat táncosai már a felvett női nevek mellé írt rövid életrajzukkal is megmosolyogtatják az embert. A Haldokló hattyút táncoló Paul Ghiselint például Ida Nyevaszaj- nyevaként tünteti fel a műsorfüzet, de ő táncolja Rothbartot is A hattyúk tavában, ahol egzaltált, lángoló szénaboglya hajú Cherre veszi a figurát. Carlos Garcia A kalóz Médoráját, Raffael Mórra A hattyúk tava Odette-jét formálja meg nagy empátiával, a csúcs mégis Ghiselni marad, aki a zseniális Maja Pliszeckaja haldokló hattyúját idézőjelbe téve, tolláit hullajtva-tépve frenetikus alakítást nyújt. Szívből kacag a néző, ahogy levegőért kapkodva, haláltusáját vívja a földön, s ahogy a tapsot követően a függönynyílást nem találva, kétségbeesve menekül a színről. Csupa elrajzolt arc, a groteszk lehengerlő bája s ereje, de minden az ízlés határain belül, a legkisebb ripacskodás nélkül. Pedig a Herceg, miután távozik, Odette tütüje alá nyúl és vannak bizony nagy botlások, hasra esések, puffanások is. A végén már azon sem csodálkoznánk, ha ezek a „mindent megélt hattyúlányok” előttünk raknák le tojásaikat. A Bach zenéjére komponált Go For Barocco Balanchine-nek küld egy fricskát cselekmény nélküli balettjeiért, viszont azt is finom humorral és szellemes formában teszi. Raffael Mórra Lariszka Dumb- csenko néven táncolja Odette-et. „Mielőtt Nyugatra szökött volna, Lariszka rendkívüli ügyessége felkeltette az orosz űrprogram vezetőinek figyelmét - írja a műsorfüzet -, és 1962-ben ő lett az első balerina, akit Föld körüli pályára állítottak. Míg áttört a sztratoszférán, hasznos sminktanácsokkal látta el az irányító központban összegyűlt hírességeket.” Hát ennyire tessék komolyan venni ezt a páratlan együttest! Vicc az egész! Még a Monte Carlo is csak utalás Szergej Gyagilev legendás társulatára, az egykori Orosz Balettre. A Trockadero ugyanis New Yorkból járja a világot. A feudális tagozódás és a keresztény térítés előtt járunk, Berkben. Tizenkét napra északra az ismert világtól és néhány fokkal délebbre a fagyástól. Pont a szerencsétlen sarkkörön. Egy faluban, mely mozdíthatatlan. Hét nemzedék óta lakják e kietlen tájat vikingek, mégis új .mindegyik ház. Halásznak, vadásznak, gyönyörködnek a csodálatos naplementében... Egyedül a kártevőkkel van baj. Máshol egerek, szúnyogok okoznak galibát, itt... Sárkányok!? A skandináv mitológiából táplálkozó animációs filmben repülő óriásgyíkok boldogítják a helyi jarl (kiskirály) alattvalóit, akik rabló-, kereskedő akciók és kalandozások helyett a kegyeden szárnyas hüllők legyilkolásával, elűzésével töltik mindennapjaikat. Hablatyot leszámítva, aki egészen más, mint a többiek. Nem találja helyét az észak-európai pogányok között. A tizenéves normann még a fejszét sem tudja megemelni, így sajátosan értelmezi „szülei háborúját”. „Megölni egy sárkányt. Az jelent itt mindent” - akár az Edda-dalok is súghatnák, óészaki nyelven, főhősünk azonban az első viking az elmúlt háromszáz évben, aki nem akar ördögfiókát ölni. Egy éjszakai támadás során kisebb katasztrófát idéz elő, azt pedig, hogy közben elejtett egy Éjfúriát, senki sem hiszi el. A közelgő beavatási szertartás előkészületeit megmegszakítva összebarátkozik a leterített vadállattal, így igazi sár- kányölővé válik. Míg ki nem derül a turpisság... Ha mindez egy eredeti, tökös forgatókönyvből kelt volna életre! A matériát Cressida Cowell az Államokban oly felkapott gyerekkönyve szolgáltatja. „Az alkotók a sztori kidolgozására majd’ olyan nagy gondot fordítottak, mint a vizualitás megteremtésére.” A narratológiai és ábrázolásbeli kliséket szerencsére leleményesen turbózzák fel, a kevésbé happy zárásnál pedig egy könnycseppet is elmorzsoltam szemem sarkában. A két bice-bóca kabóca búcsúja fe- ledhetetien. Emlékezetesek a központi motívumnak számító repülési jelenetek is, a 3D pedig a vizuális élmény tökéletesítéséért felel. Meseszép felvételek tárulnak elénk, „nézni is tereh”. Látványtanácsadóként a nyolcszoros Oscar-jelölt Roger Deakins felügyelte a munkálatokat, aki besegített már a riválisnál is. Nem véletlen az éjjelilámpás-stúdió megemlítése. Náluk a nagyra becsült Toy Story - Játékháború harmadik része az idei attrakció, mellyel szemben a DreamWorks SKG animációs szárnya Shreket, a morcos ogrét küldi a mozipénztáraknál vívott csatába. Ha a zöld szörnyeteg kimúlna, mint franchise a tűzokádóink története léphet(ne) a helyébe. Megtanulhatunk majd sárkányul, vagy hableányok és egyéb szörnyek társaságában ropogtathatjuk a pattogtatott tengerit. Mindezt a profit szabja meg. Shrek a vége, fuss el véle. A denevértestű, kígyófejű csillagkutya a legsárkányabb sárkány (Képarchívum) Bécsi Ünnepi Hetek Színházi maratón Bécs. Szinte egész napos hatalmas előadásokkal és sok modem darabbal várja a látogatókat májusban a Bécsi Ünnepi Hetek. ,A projektek igazi zenei expedíciót jelentenek mai rohanó világunkban” - mondta el Luc Bondy intendáns. Az évente megrendezett színházi és zenei fesztivál programjában május 14. és június 20. között 50 különböző előadás szerepel. A Factory 2 című krakkói előadás például déltől késő estig tart. Az ősbemutatón a színészek az Andy Warhol legendás otthonában zajló életet próbálják bemutatni. A Robert Lepage kanadai rendező-színész által színpadra vitt Lipsynch című előadáson kilenc színész kilenc óra alatt kilenc történetet mesél el. Szintén szokatlanul hosszú ideig, tizenkét órán át tart Peter Stein német rendező előadása, amely Dosztojevszkij Ördögök című regényét dolgozza fel. (mti) A barokk ékszerdoboznak nevezett Eger város irodalmi és kritikai folyóirata, az Agria mutatkozott be a Budapest Kávéházban Irodalmi híd Eger és Dunaszerdahely között Szakolczay Lajos, Ködöböcz Gábor, Anga Mária és Bertha Zoltán • (Lelkes Vince felvétele) SZABÓ VIKTÓRIA Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társaságának meghívására az Agria, Eger város irodalmi és kritikai folyóirata mutatkozott be a Budapest Kávéházban. A helyi és regionális értékek közvetítése mellett országos jelentőségű folyóirattá előlépett Agria meglepetést is tartogatott az estre: az idei tavaszi számban Felvidéki palackposta és Szerdahelyi szimpo- zion címmel publikálási lehetőséget biztosított a szlovákiai magyar szerzőknek. Ködöböcz Gábor irodalomtörténész, az almanachszerű kiadvány főszerkesztője röviden vázolta a lap megalakulásának történetét, elmondta, régi álom vált valóra 2007-ben a folyóirat indulásakor. A negyedévente megjelenő lap kiadója az Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata, emellett az infrastruktúráját az Eszterházy Károly Főiskola is a rendelkezésükre bocsátja. A főszerkesztőt elkísérő főmunkatársak közül Szakolczay Lajos irodalom- és műkritikus saját és kortárs verseket olvasott fel, derűs perceket szerezve a közönségnek előadásával. Anga Mária költő, meseíró vers- és meserészlettel köszönte meg a meghívást, majd felolvasott egy verset a betegség miatt távolmaradó Serfőző Simontól, akinek meghitt hangulatú sorai szintén elnyerték a hallgatóság tetszését. Bertha Zoltán irodalomtörténész pozícionálta a negyedik évfolyam első számát, majd a hazai Opus irodalmi folyóiratot értékelve megjegyezte: a lap „nemcsak nívójával, de az egész Kárpát-medencei összmagyar kulturális érdeklődést kiváltó jelentőségével a legjava kiadványok közé sorolhatja magát”. Az Opusról szóló recenzió az Agria Dunaszerdahelyi szimpo- zionában olvasható, ugyanúgy, ahogy az Ardamica Zorán Perspektívaváltás a szlovákiai magyar irodalomban és Nagy Erika Zsákutca című kötetéről szólók. A Felvidéki palackpostában Kulcsár Ferenc, Kozsár Zsuzsanna, Koncsol László, Grendel Lajos, Ho- dossy Gyula, Póda Erzsébet, Tóth László, Ángyai Sándor, Aich Péter, Balázs F. Attüa, CsókaFerenc, Nagy Erika, Zirig Árpád írásai kaptak helyet. Olvasható továbbá kritika a Vámbéry Antológia 2009 című kötetről Szakolczay Lajos és Bújna Zoltán A biciklis dervis című köny- vérőlVerókAttila tollából. Az Eger római kori latin nevét viselő folyóirat főmunkatársai szívesen beszéltek a folyóirathoz való kötődésükről, a fiatalok tehetség- gondozásáról s arról, hogy a kortárs magyar irodalom mezőnyét teljes spektrumában próbálják fölmutatni. Sokszínű, gazdag lapszerkezete miatt ritka ez a forma a kortárs magyar folyóiratpalettán.
