Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-26 / 95. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZŐ 2010. ÁPRILIS 26. www.ujszo.com A DÍJAZOTTAK I. kategória - próza 1. Lakatos Áron - Jókai Mór Ál Komárom (felkészítő peda­gógus: Jókai Éva) 2. Cserepes Zoltán - Móra Fe­renc AI Nemesócsa (f.p.: Fekete Irén) 3. Ürge Kristóf - Féli AI (f.p.: Mészáros Erzsébet) Zsűri különdija: Oláh Gréta - yárgedei AI (f.p.: Privacsek Éva) Hazai szerző művét mondó legsikeresebb előadó: Balog Bernadett - Jókai Mór AI, Ko­márom (f.p.: Varga Ilona) I. kategória-vers 1. GálRéka- TarczyLajosAI Hetény 2. Kormos Bence - Szálkái AI (f.p.: Bácskai Júlia) 3. Bondor Jusztina - Po- zsonyeperjesi AI (f.p.: Bartal Magdolna) Zsűri különdija: Csermák Bi­anka - Majthényi Adolf AI, Ud- vard (f.p.: Salgó Gabriella) II. kategória - vers 1. Lakatos Lili - Béke utcai AI, Komárom (f.p. : Varga Ilona) 2. Csikmák Katalin Mária - Szenczi Molnár Albert AI, Szene (f.p.: Matus Mónika) 3. Török Máté - Nyényei AI (f.p.: Balázs Éva) Zsűri különdija: Tóth Réka Márta Jókai Mór AI Komárom Juhász Mónika Hazai szerző művét mondó legsikeresebb előadó: Molnár Rita - Széchényi István AI, Fel­sőszeli (f.p.: Morovics Ibolya) II. kategória-próza 1. Horváth Andrea - Eötvös utca AI, Komárom (f.p.: Csekei Viktória) 2. Köles Bence-Nyárasdi AI (f.p.: Magyar Gaál Lívia) 3. Panyi Orsolya - Béke utcai AI, Komárom (f.p.: Varga Ilona) A zsűri különdija: Juhos Ta­mara - Széchényi István AI, Fel­sőszeli (f.p.: Morovics Ibolya) Hazai szerző művét mondó legsikeresebb előadó :Andruškó Bettina - Marcelházai Alapisko­la (f.p.: Gaál Lívia) III. kategória - vers 1. Gardenö Klaudia - Ady Endre AI, Párkány (f.p.: Mokos Attila) 2. Antal Gábor - Vámbéry Ármin AI Dunaszerdahely (f.p.: Buzgó Mária) 3. Untermayer Tamás -Jókai Mór AI, Komárom (f.p.: Jókai Éva) Zsűri különdija: Nagy Emese- Rozsnyói Ref. Egyházk. Ala­piskolája (f.p.: Nyéki Anna) III. kategória - próza 1. Panyi Gergő - Jókai Mór AI, Komárom (f.p.: Juhász Mónika) 2. Ďuríček Tamara - Marcel- házaiAI (f.p.: Gaál Lívia) 3. Aranyosi Zsolt - Jókai Mór AI, Komárom (f.p.: Juhász Mó­nika) Zsűri különdija: Touati Ka­ren, Kodály Zoltán AI, Duna- szer. (f.p.: Miklós Mária) Hazai szerző művét mondó legsikeresebb előadó: Ďuríček Tamara - Marcelházai AI (f.p.: Gaál Lívia) IV. kategória-vers 1. Gyepes Bianka - Selye Já­nos Gimn., Komárom (f.p.: SpátayAdrianna) 2. Matusek Attila - Ipari Szakközépisk., Komárom (f.p.: Nagy Márta) 3. Cap Júlia - Márai Sándor Gimn., Kassa (f.p.: Bodon And­rea) Zsűri különdija: Zsapka Krisz­tina - Selye János Gimn., Komá­rom (f.p.: Csengd Mónika) IV. kategória - próza 1. Habodász István - Selye János Gimn., Komárom (f.p.: Králik Zsuzsanna) 2. Tóth Károly- Márai Sándor Gimn., Kassa (f.p.: Bodon And­rea) 3. György Ádám - Komárom (f.p.: Földes Katalin) Zsűri különdija: Borbás Csilla- Füleld Gimn. (f.p.: Szvorák Zsuzsa) Hazai szerző művét mondó legsikeresebb előadó: Szűcs Éva- Márai Sándor Gimn., Kassa (f.p.: Bodon Andrea) V. kategória-vers 1. Nagy Gábor (f.p.: Csengd Mónika) 2. Mártha Eszter 3. Demko András A zsűri különdija: Gál Andrea- Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem (f.p.: N.Tóth Anikó) VI. kategória - énekelt ver­sek 1. Gondola zenekar -Szepsi 2. Aranymetszés - Dunaszer­dahely 3. Saróka Liliána-Fámád VII. kategória - lírai színpa­dok 1. SZEGŐ - Órsújfalu 2. KGSzT Lírai Színpad - Kas­sa 3. MACSÓ DUÓ-Komárom Április 28-án, szerdán 20 órakor mutatják be Komáromban, a Ma­dách Art Caféban Milan Lasica - Július Satinský: Barátunk René című történelmi vígjátékát. A darabot Benkő Géza fordította magyarra. Ren­dezte: Gergely László. AH szereplőt Derzsi György és Benkő Géza kelti életre. (Kis Kata felvétele) Díjkiosztás az 5. kategóriában (Szekeres Éva felvétele Impressziók a rimaszombati versmondó fesztivál margójára íven innen, íven túl... Létezik (létezik? - létezik!) egy mozgalom, amely vers- és szövegmondásra buzdít fia­talt és idősebbet. Jó. A létezés ténye. Kérdőjel a teljesít­mény-központúság, a mérhe­tetlennek valamilyen szinten mégis mérhetővé tételét megkövetelő szellemiség. SZÁSZI ZOLTÁN A zsűritagok feladata kordában tartani a szubjektív, tudat alatt is (meg azon túl is? - azon túl nem!) elfogult érdekelteket. Mindenki számára elfogadható eredmény. Van-e ilyen? Nem tudom, de talán egy konszenzusos eredmény, az mindig van. Végeredmény min­denképp. Ez a verseny lényege! Ez a verseny lényege? Színvonalról, többen, másképp is Két és fél nap alatt van lehetőség arra, hogy több embert megkér­dezzen a szemlélődő: milyen a színvonal? Meg is kérdezi. Míg az egyik szerint igen erős bizonyos kategóriában (megjegyzem, hét kategóriát lehetett végigkóstolni), addig a másik számára gyenge. Szemlélődőként idén egy-két kivé­telt leszámítva nagyon kiugró tel­jesítményt nem láttam. Statiszti­kailag kimutatható: fogy a ma­gyarság lélekszáma Szlovákiában, kevesebb az érdeklődő diák. Nem az olvasással szocializálódnak ma a gyerekek, a felnőtteknek pedig kevés az idejük, lehetőségük korlá­tozott. Egyfajta hiányérzet maradt bennem, hiányérzete a kiugró, a több kimagaslóan jó teljesítmény­nek. Azok a régi szép idők! Amikor nem tíz aranysávot, de tíz gyé- mántsávot (ilyen nincs ugyan, de miért ne lehetne?) tudott volna ki­osztani az akkori zsűri. Kicsik és nagyok Mindenképpen tisztelet jár azért az emberfeletti munkáért, amit egy pedagógus egy-egy vers­mondó kisdiák nevelésére fordít. Az elismerés a kisdiákot is ugyan­úgy megilleti. Miként a nagyobba­kat is. Személyes tapasztalat: az egyik elődöntőn volt, aki az érett­ségi írásbeli leadása után sietett a megmérettetés színhelyére verset mondani. Nincs könnyű dolguk, mert kilógnak a sorból. Korosztá­lyuk érdeklődési irányvonala nem éppen irodalmi. Helyenként kife­jezetten kórosnak tartják, ha vala­ki szövegmondással foglalkozik. Ám míg egy gimnazista, középis­kolás felvállalja ezt a másságot, addig boldog a költő, és jól érzi magát a szemlélődő verset szerető ember. Dusza István jutott eszembe a verseny záróestjén, az ő mércéje. A kemény, minden érdek feletti, szi­gorúan szakmai, de mégis mélysé­gesen emberi mérce. Ha versmon­dást teljesítményként kell értékel­ni, akkor piszok nehéz helyzetben van az értékelő. Kritériumok ugyan vannak, de emberhúsból, érzésből van, aki magára vállalja a döntés, a bíráskodás ódiumát. Ér­deket azért nem írtam, mert felté­telezem, az nem kritérium. Bár le­het, más úgy gondolja, ez is előfor­dulhat, előfordulhatott. Nem hi­szem. Merem remélni, nem. A gá­lán végighallgatott produkciók (kérdés: produkciónak kell-e lenni egy vers elmondásának?) alapján azt kell írnom, a léc átugortatott, de a léc kíméletes magasságban té­tetett fel egynéhány kategóriában. Ez nem rosszallás, csak ténymegál­lapítás. Kicsik öröme Az egészen kicsik, tehát az L, II. és a kicsit nagyobbak, a III. kate­gória versenyzői bár a legjobb fórmájukat igyekeztek hozni, de hát a lámpaláz... Ők még nem mé­regették egymást ellenfélként, ba­rátkoztak. Nekik ez világnyitás, egy ajándék csoki is öröm, és a ta­nító néni simogatása felér az első díjjal. A barangolás a szöveglabi­rintusban: csodákkal teli felfede­zés. Az azonban nagyon veszélyes és lehangoló, amikor a felkészítő tanár kérlelhetetlen elvárásával szembesül a gyerek. Az öntudato- sabb, kamaszkor és felnőttkor ha­tárán lévők vagy ezen túliak per­sze már maguk is teljesítményben gondolkodnak. A siker kényes-ké­jes ital, aki egyszer meghörpinti vagy csak látja, más hogyan me- rítkezik benne, nagyon nehezen szabadul meg a kísértésétől. Pe­dig jó lenne, ha a versmondás az előadónak egyszerűen csak belső öröm, a hallgatónak pedig aján­déklenne. ív árnyékai és derűi Szövegek. Választásuk. Mi, mi­kor, kit, hogyan, miért szólít meg? Mit tud belőle átsugározni? A be­fogadó? A hatás? Kell, hogy le­gyen mindkettő. Idén meglepően sok jó, korábban ritkán vagy egy­általán nem hallott szöveg került színpadra. Teljesen hibás értel­mezés nem igazán fordult elő. Vi­szont remek, soha nem hallott új­raértelmezések is születtek, de kevés. Például Arany János Vörös Rébék 1. helyet hozó interpretálá­sa Gardenö Klaudiától és Wass Albert Halál c. versének nagyon egyedi, jelentős hozzáadott érté­ket mutató előadása Nagy Gábor­tól maradandó élmény. De a töb- biekről sem írhatom azt le: futot­tak még... Líra, kisszínpad, na most mi Bár egykor pontosan, érzéklete­sen megfogalmazták a szervezők, mi is az a lírai színpad, idén a meg­határozott kereteknek a szétfeszí­tése volt látható. Nagyon vegyes (színes?) volt a paletta. DE! Sok­szor a kevesebb több! A közönsé­get megfogó (manipuláló?) fogás, trükk bevetése, fülbemászón ked­ves, olykor érzelmes (érzelgős?) zenei aláfestéssel ugyan lírai szín­pad-e? Vagy sem? Engedje szabad­jára a befogadást és interpretálást a zsűri vagy szorítson rajta? Kérdé­sek, amelyekre meg kell találni a választ. A keretek szorítanának, a mértéktelen szabadság pedig vé­konyjég. Vers zenésítve, zene vers kísérettel A fentebbi alcím szintén az egyensúlyra (vagy annak hiányá­ra) utal. Mert az biztos, hogy ze­neileg izgalmas, kísérletező, jól hallgatható, tiszta hangon szóló produkciókat értékelt a zsűri. Ki­vétel nélkül. Csak... Min legyen a hangsúly? Szövegen? Zenén? Mindkettőn? Mindkettőn! Az idei résztvevők egyedi, bárhol és szí­vesen hallgatható előadást hoz­tak. Befogadás kérdése, értelme­zés kérdése: vers - zenésítve vagy zene - verssel kísérve. A színvonal egyébként magas, egyre emelke­dőbb, mondhatni: érett alkotók érkeztek. Gyújtópont és ami kiolthatja Nem szokásom egy rendezvény szervezési hátterét elemezni. Most azért tartom fontosnak, mert minden az anyagiakon mú­lik. Értesüléseim szerint az idei fesztivál igényelt és indokolt költ­ségvetését alaposan megnyirbál­ták. (5000 eurőval kevesebb pénzt nyert az igényeknél?!) Mi ez? Hiányzott a lobbi, a nagyobb odafigyelés, vagy a hatalom arro­ganciája? Záróra Gálát szervezni nem könnyű. Sikeres gálát még nehezebb. Hely­telenül leírt nevekkel, összekevert sorrenddel, kínos helyzetbe ho­zott műsorvezetőkkel és verseny­zőkkel, magyarázkodó zsűrivel nem tud mit kezdeni a közönség. Legyen feledhető! Ahol dolgoz­nak, ott hibáznak is. Inkább a fel­emelő pillanatok maradjanak meg! Maradjon meg a jó szándék, a versnek papírsírból való feltá­masztására tett mindennapi kísér­let. Ami elmúlt, megváltoztatha­tatlan, ami lehet, az formálható. Alázattal, tisztességgel. Ahogyan Nagy Gábor mondja a verset. Aki­nek Gál Tamás színművész nyújt abban segítséget, hogy hanghor­dozón megjelenhessenek legked­vesebb, eddig elmondott és új ver­sei. Nagy Gábor profivá érett. Ta­lán elbírná a fesztivál, ha jövőre már így hívnák meg. Szép lehetne az ő alázatos és tiszta versmondá­sával kezdeni és lezárni a XX. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondók, Énekelt Versek és Lírai Színpadok Versenyét. Meg­hirdették! Köszönöm. Szemlélőd­ni el kell majd jönni. (Még valami: műszaki feltételeket, lehetőleg jobbakat a művházban. Nagyon kell!) Aki elmegy egy két és fél napos, feszes programú versmon­dó fesztiválra - mondjuk verssze­rető kívülállóként -, az általában örülni tud annak, hogy legkeve­sebb kétszáz versenyzőt, majd­nem ugyanannyi helyi érdeklő­dőt, színvonalas kísérőprogramo­kat lát, él meg. Ha be kell számol­nia ilyen eseményről, sokkal ne­hezebb helyzetben van. A jót ugyanis hajlamos automatikus ve­lejáróként elfogadni, míg a hibá­kat felnagyítva, sarkítva éli meg.

Next

/
Thumbnails
Contents