Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-24 / 94. szám, szombat

16 Szalon

ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com

A galgóci kastély nem eladó, de az önkormányzatnak nincs pénze a felújításra

Hiába a gazdag múlt, ha az utókor szegény

Míg a galgóci Erdődy grófok szántóit és erdeit törvénytelen módon igyekeznek megszerezni a csalók és önjelölt leszármazottak, kastélyuk iránt senki nem érdeklődik.

VRABEC MÁRIA

A történelmi és építészeti szempontból páratlan értékű épületegyüttes így a kisváros nyakán maradt, amely már évek óta nem tud mit kezdeni vele. A felújítás meghaladja az erejét, ezért csak európai uniós támogatásban reménykedhet, de arra is egyre kevesebb az esély.

A legenda szerint Beethoven is járt itt

Az egykor fényűző Erdődy-kas- télyban volt már gyermekotthon és raktár is, de amióta a város tulajdonába került, sem az üzemeltetésére, sem a felújítására nincs pénz - csak arra telik, hogy dühös komondorokkal őriztessék a vandálok elől. A kastélypark, hatalmas fáival és teraszos, francia stílusú kertjeivel azonban még most is őrzi a régi idők hangulatát, és eredeti szépségében fennmaradt az 1802-ben empire stílusban építtetett színház is, ahol a legenda szerint maga Beethoven koncertezett.

.Állítólag volt itt egy vendégkönyv az aláírásával, de az utolsó Erdődy-leszármazott, Vilmos gróf 1945-ben mindent magával vitt külföldre, az értékeket szállító vagonokat pedig felrobbantották a németek - tudjuk meg Jozef Urminskýtól, a Galgóci Honismereti Múzeum igazgatójától. - Egyáltalán nem kizárt, hogy járt itt a nagy zeneszerző, hiszen a galgóci kastély ura, Erdődy József gróf magas rangot viselt a bécsi udvarnál, a kancellária egyik legbefolyásosabb személyiségeként tartották számon, és akit ő a pártfogásába vett, annak nyert ügye volt. Birtokaihoz tartozott Pös- tyén is, és épp ebben az időben kezdte a külföldi arisztokrácia felfedezni az ottani kénes víz és a gyógyító iszap jótékony hatását. Korabeli dokumentumok bizonyítják, hogy Ludwig van Beethoven is járt Pöstyénben Erdődy gróf meghívásra, és valószínűleg több napot eltöltött Galgócon is. Koncertet azonban legnagyobb sajnálatunkra nem adott az itteni kastélyszínházban. Mivel akkor már ismert, sőt divatos zeneszerző és zongorista volt, a magukra valamit adó környékbeli nemesek mind hallani akarták, de ismereteink szerint csak a korompai Brunswickék meghívását fogadta el.” Azokét a Brunswickékét, akiknek alsókorompai kastélyában két nyarat töltött Beethoven, és a legenda szerint ott írta a Holdfény-szonátát is. Egyesek szerint Brunswick József Zsuzsanna húgának lányához, Juliet- tához, mások arra esküsznek, hogy Brunswick Antal fiatalon megözvegyült lányához, Jozefin- hez. Tény, hogy mindkét hölgy találkozott József nagybátyja kastélyában a zeneszerzővel, de hogy a „halhatatlan kedves” melyikük lehetett, azt már talán soha nem fogjuk megtudni. Azon a levélen, amelyben Beethoven ezt a megszólítást használta, sem a keltezés helye és ideje, sem címzett nem

A kastély hátsó része

szerepel, így a zeneszerző nagy szerelmének kiléte továbbra is a zenetörténet egyik legnagyobb rejtélye marad.

Földesurak utódok nélkül

Akár járt ott Beethoven, akár nem, a galgóci kastély sok érdekes történettel és lenyűgöző látnivalóval szolgálhatna az odalátogatóknak. Annál is inkább, mert a berendezés nagy részét sikerült megmenteni, és most a múzeum raktárában vár arra, hogy egyszer kiállítsák. „Nagyon sok értékes festmény és dísztárgy van a birtokunkban, a bútorok nagy részét pedig Vöröskőn állították ki, de Galgóc visszakapná, ha volna hová tenni. Egyelőre azonban szó sem lehet kiállításról, örülünk, hogy az épület még nem dőlt össze” - mondja sajnálkozva Jozef Urminský. A kastély nyilván csak annak köszönhetően áll még mindig, hogy ezer éve nem úgy alapoztak és több száz éve sem úgy építkeztek, mint most.

Galgócon eredetileg vár állt, a bajorok 880 táján építették. 1276-ban IV. László király Abának

A felújított kastélyszínház

ajándékozta a galgóci uradalmat, akinek a leszármazottai 1316-ig birtokolták. IV. Lajos Király a Sclavus nemzetségnek adományozta Galgócot, 1362-ban ők érték el, hogy a kisváros vásárjogot kapjon. 1525-ben már a Thurzók voltak a galgóci vár urai, de utolsó leszármazottjuk 1636-ban meghalt és vagyonuk a királyi kamarára szállt. Az uralkodó Forgách Ádámnak adományozta Galgócot, de tőlük 1663-ban elbitorolták a törökök. A vasvári béke után a magyar korona tulajdona lett a kastély, majd a mitrovici Václav Jan Wratislav gróf szerezte meg. Családjának kihalása után ismét a magyar koronára szállt az ingatlan, és az utolsó nemesi származású tulajdonosai az Erdődy grófok voltak, akik 1720-ban szerezték meg.

Talán a galgóci kastély átka, hogy Erdődy József is utód nélkül halt meg, az uradalom oldalágon öröklődött. A kastély utolsó ura Erdődy Vilmos gróf volt, aki ugyancsak gyermektelenül halt meg Svájcban. Néhány éve ugyan jelentkezett egy férfi, aki Erdődy Vilmos gróf balkézről született fiának tartja magát és jogot formál az apai örökségre, de egyelőre csak annyit ért el, hogy csalás és a grófi ingatlanok jogtalan kisajátítása miatt per indult ellene. Pech- jére a DNS-e nem egyezik grófi felmenőivel, és az örökléshez nem elég a kifinomult modor meg az aranyzsinóros mente.

Bakócz Tamás betlehemje

Ahhoz pedig, hogy egy kastély fennmaradjon, nem elég sem a gazdag történelmi múlt, sem a jó szándék, de még az sem, hogy messze földről régészek és építészek járnak a csodájára. A galgóci kastély ugyanis a múlt összes építészeti stílusát őrzi: a várra épült klasszicista építményt a Thurzók reneszánsz udvarházzá, az Erdő- dyek pedig barokk kastéllyá alakították át. Ma is volna mit tanulni az akkori építészmesterektől, mert mindegyikük megőrizte a régi stílusjegyek és épületrészek közül azt, ami arra érdemes volt, és úgy emelte hozzá az újat, hogy az nem bontotta meg az épület- együttes harmóniáját. Ma, sajnos, már csak szakavatott szemek látA (néhai) kerti lak

ják azt, ami figyelemre érdemes, a laikusok elől elrejtik a pusztulás nyomai. „A szívem fáj, ahányszor elmegyek a kastély mellett, mert itt valóban szinte minden feltétel adott volt ahhoz, hogy ma is eredeti pompájában fogadja a látogatókat. A második világháborúig lakták, utána sem dúlták fel, rabolták ki teljesen, szerencsére a berendezés időben az állam tulajdonába került. A falakon még ma is látható a burkolatok, stukkók, freskók nyoma, csak az kellene, hogy restaurátorok vegyék kézbe. És nem utolsósorban néhány olyan tárgy is fennmaradt, amilyeneket sehol máshol nem találnak meg a múlt iránt érdeklődők. Vöröskő várában van egy aranyozott barokk szánkó, amelyen még az Erdődyek szánkáztak. A Szlovák Nemzeti Galériában látható a kastélykápolna Krisztus születését ábrázoló oltárképe, és fennmaradt az a körtefából kifaragott gótikus betlehem is, amely Bakócz Tamás, a pápai trónra is esélyes esztergomi érsek hagyatékából származik. Ezek mind itt lehetnének a galgóci kastélyban, de sajnos, önerőből nem tudjuk

felújítani” - mondja Jozef Urminský, aki szerint még az is jobb volt, amikor javítóintézet működött a kastélyban, mert akkor legalább karbantartották az épületet.

Az utolsó Erdődy gróf kényszerű távozása után a kastélyban hadikórházat és szanatóriumot hoztak létre a szovjet katonák számára, majd a csehszlovák hadsereg vette át. . 1947-ben gyermekotthon és szellemi fogyatékos gyermekek intézete működött az épületben, az ötvenes évek elejétől pedig fiatalkorú bűnözők javítóintézete, ahol főleg a rendszer ellenségeinek gyerekeit próbálták erőszakkal átnevelni. A javítóintézet a kilencvenes évek elején költözött ki, azóta a kastély gazdátlan, tehetős pártfogója sincs. Egyedül a kápolnának akadt mecénása, egy Brazíliában élő galgóci származású férfi újíttatta fel 1995-ben.

Uniós támogatásra és/vagy csodára várva

Az önkormányzaton nem múlt a dolog, az elmúlt években többször is nekirugaszkodott a kastély megmentésének. 2002-ben ötven évre bérbe adta a Szlovákiai Arisztokraták Szövetségének, amely reprezentációs és kulturális központot szeretett volna létrehozni az épületegyüttesben. A bérleti díj mindössze egy korona volt, de az arisztokraták vállalták, hogy külföldi segítséggel öt éven belül felújítják. A munkát el is kezdték, de a következő önkormányzati választásokon lecserélődött a város vezetése, és az új képviselő-testület felbontotta a szerződést.

A kastély pedig azóta is úgy áll, ahogy hagyták, habár reményt keltő tervekből, nagy ígéretekből és bombasztikus elképzelésekből nem volt hiány. Jelentkezőkből sem, 2008-ig kilenc vevő is érdeklődött a kastély iránt, köztük nemzetközi szállodaláncokat üzemeltető társaságok, magánbefektetők és nyilván csalók is. A lényeg az, hogy az üzletből soha nem lett semmi, a végén mindegyik érdeklődő azzal távozott, hogy túl szigorúak a város feltételei. Az önkormányzat ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a kastély egy része múzeumként szolgáljon, a reprezentációs helyiségeket használhassa a város, és a kastélykápolna legyen nyitva a helybeliek számára. Végül 2008-ban olyan döntést hoztak a galgóci városatyák, hogy a kastély nem eladó, állami és európai uniós támogatással fogják helyrehozni. Ebből egyelőre annyi vált valóra, hogy a kulturális minisztériumtól kapott pénzből megjavították a tetőt az északi és a keleti szárnyon, és rendben tartják a kastélyparkot. Az egész épületegyüttes egyetlen üzemképes, rendezvények lebonyolítására alkalmas része a kastélyszínház, amelyben ma is gyakran tartanak komolyzenei koncerteket. A környezetben azonban a közönség nemigen gyönyörködhet - az épületek állaga évről évre romlik, a park évszázados fáit pedig 2007 júniusában egy hatalmas vihar tépázta meg. Ä galgóciak már csak abban reménykednek, hogy az Európai Unió illetékes döntéshozói is látnak fantáziát a kastély felújításában, és a tavaly novemberben elutasított pályázatukat idén májusban jóváhagyják. Ha nem, a kastély végleg az enyészeté.