Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-24 / 94. szám, szombat

14 Szalon

ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 24. www.ujszo.com

ZENE A SZALONBAN

A bridzspartitól Shakespeare-ig

CSEHY ZOLTÁN

Samuel Barber

^TDNY

'AND

Esther Hinds

Christian mDEA

*—/ CmfxtYűfíá Mac Öntött

SfCLETO Festival C

Orchestra *''

Jeffrey Wells

Gian Carlo

menotti

■* " * :

WÉSMiSÍSitK CttOW lOSEPH Fujmmerfelt.

m a W ’ii'.ixu t mir.

Hvnztmmt 2 DISC SET

Samuel Barber, minden idők egyik legismertebb amerikai zeneszerzője, a feledhetetlen - Einstein, Roosevelt és Kennedy temetése óta jobbára gyászzeneként funkcionáló -Adagio for Strings (1938) komponistája idén lenne százéves. Vanessa című operájának legutolsó felvételéről e lap hasábjain már írtam, a születésnap apropóján ezúttal kevéssé ismert maradék két operájára fókuszálok - két különös mű, két különös véglet. A minimális, szinte eszköztelen, pergős vázlatszerűség és a túlspekulált monumentalitás kontrasztja jól példázza Barber karrieijének kilengéseit.

A Bridzsparti című kilenc és fél perces remeke vérbeli háttéropera: azt mondja el, amit nem hallunk, s

épp ez a lehetetlen helyzet teremt feszültséget. Ha már az opera létmódja is paradox - hiszen miképp tűnhet hihetőnek, valóságosnak vagy realisztikusnak bármilyen cselekmény, helyzet, ha a valóságban nem énekeljük, deklamáljuk mondandóinkat -, mi lenne, ha a színpadon a csönd illúzióján keresztül megszólalna a lélek, melynek minden további nélkül jogos melódiát kölcsönözni? Többek közt ezzel kísérletezett Barber.

Négy barát, Geraldine, Sally, Bill, David szokásos kártyapartijukkal vannak elfoglalva. Az esti bridzselés azonnal kezdődik: amint megkezdődik a játék, a zene nem a külső, hanem a belső történésekre fókuszál. Hirtelen gondolatokat látunk megnyüatkozni, és váratlanul megszólal a csönd. Sally

csak azon töri a fejét, hogy milyen új kalapot vegyen, félje, Bül viszont azon töpreng, hogy vajon Sally tud- e szeretőjéről, Cymbeline-ról, akivel rendszeresen csalja. Geraldine tudomásul vette, hogy a félje, David hanyagolja, és hogy egykori szeretője, Bili sem foglalkozik már vele. Egyedül anyja halála zaklatja fel. David arról fantáziái, mi lenne, ha nem kellene már tovább rabszolgamunkát végeznie, és gazdag lenne, akár a főnöke. És így tovább... a leglazább asszociációktól a zenei gondolatolvasásáig.

Barber kitűnő karaktereket teremt, barátja, a vüághírű zeneszerzőtárs, Gian Carlo Menotti szellemes librettója pedig pergőssé, izgalmassá teszi a célzásokból, vallomásokból kibontakozó összefüggésrendszert. A zene klasszikus veretű, leleményes, a jazz elemeit is magán hordozza, mindvégig adek- vát a szereplők lelkiállapotának kifejezéséhez. Barber tömör és velős remekművet alkotott, mely a kimondatlant szólaltatja meg, a lelket énekelteti ki, miközben formálisan és elvben a színpadon csönd van. Az elmélyültnek ható kártyázás valójában a kártyákszemérmet- len kiteregetésévé változik. A miniopera számos CD-n szerepel. A Vanguard kiadásában szereplő változat (1999) számos jelentős Bar- ber-mű közé beékelve jelent meg. Előadók: William Lewis, Philip Ma- ero, Patricia Neway, Eunice Alberts. A Symphony of the Air zenekarát Vladimir Golschmann vezényli. A Premier Recordings gondozásában 1994-ben két másik rövid művel (William Schuman The Mighty Casey című baseballoperá- jával és Marc Blitzstein The Harpies című művével) együtt szerepel. Előadók: Fay Kittelson, Catherine

Aks, William Carney, Richard Muenz. Az Adirondack Chamber Orchestra élén Gregg Smith áll. A legutóbb a Naxos Barber-életmű- kiadásában is megjelent: ez a felvétel azonban nem sokat ad hozzá a korábbiakhoz.

Az Antonius és Kleopátra című opera már nem önfeledt játékból örvényszerűen lélektani bölcseletté mélyülő darab, sokkal nagyobb igénnyel íródott, és csak részleteiben hozta, amit vártak tőle. A mű a Lincoln Center megnyitására, felkérésre készült. A rendkívül költséges, nagy apparátust igénylő opera azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egészen konkrétan fogalmazva: megbukott. 1973-ban azonban hosszas letargia után a zeneszerző és Menotti átdolgozták a darabot, egyszerűsítették a katasztrofálisan túlzsúfolt cselekményt és a belső érzésekre fókuszálva gondolták át a shakes- peare-i szerelmesek sorsát, a monumentalitással is sikerült leszámolni, másfél órányi zenét iktattak ki belőle. A deklamáló jellegű vokális stílus még így is meglehetősen monoton, noha számos zenei megoldás (pl. a vonósok határozott szerepeltetése vagy az Egyiptom-Ró- ma ellentét zenei megfogalmazása) figyelemre méltó. A darab nem igazán feszes szerkezetű, a shakes- peare-i reneszánsz elgondolás redukálása pedig csak ártott neki, mert konvencionálissá és menthe- tedenül romantikussá tette. Ez Zeffirelli hollywoodi gesztusokat elő- irányzójelenetfejlesztéseinek is betudható, de sokkal valószínűbb az, hogy maga Zeffirelli is azért választotta a túlzott dekorativitást, mert nem bízott a zene erejében. Meglepően konstatálhatjuk azt is, hogy gyakorta a mellékszereplők egyes

jelenetei (lásd: Eros halála a 2. felvonás 8. jelenetében) vagy kisebb megnyilvánulásai sikeresebbek a főszereplők teátrális gesztusainál (lásd: érzelgős szerelmi duett). Noha a darab egyes részei olykor felcsendülnek koncerteken, s az újabb előadások kritikai visszhangja általában véve pozitív, Barber műve továbbra sem jelent áttörést az opera történetében, megmarad szolid kuriózumnak. A darab zenei szövetéből leginkább Kleopátra két kitűnő áriáját szokás kiemelni, melyek koncertáriákként is megjelennek a hangversenypódiumokon („Give mesome music: music, moody food” 1. felvonás, 3. jelenet, „Give me my robe, put on my crown”). Rendkívül érzéki a második felvonás 2. jelenetében Charmian, Iras és Alexas erotikus jelenete („Lord Alexas, sweet Alexas”), melynek fő motívumegyüttese az opera végén ironikus hangsúlyokkal tér vissza.

A harmadik felvonásban megkapó- an lírai a három nő „Noblest of men” kezdetű panasza. Már a felsorolt részekből is kitetszik, szinte tagadhatatlan rokonszenv vezeti e sorok íróját is a mű rehabilitálását sugalmazandó, noha a színpad törvényei kegyedének, s be kell ismerni, részletszépségei ellenére Barber műve inkább elrettentő monstruma marad egy tévútra csábult zenei lángelme sikervágyának. Barber operája a New World Records 1983-as felvételén hallgatható meg. A Westminster Choirt és a Spoleto Festival Orchestrát Christian Ba- dea vezényli, a kórusmester Joseph Flummerfelt. A CD már a Menotti- féle változatot tartalmazza. A felvétel Barber operájának fenn említett fogyatékosságaitól eltekintve alapvetően jó, számos szép énekesi teljesítményt nyújt kivált a főszereplők (Jeffrey Wells, Esther Hinds) részéről.

AFORIZMÁK-M' ' . ggÜÜÜ® . . ' S-- .SSf. ív ' - > -V

Kitűzte a célt. Útjába került.

TOMI VINCE

4 Tévedni emberi dolog. Beismerni nem.

♦ Már életében klasszikusnak számított. Senki sem olvasta.

♦ Aki nem tud megbocsátani, tanuljon meg feledni.

♦ Addig osztogatta az észt, míg neki nem maradt.

4 Munkával lett gazdag. Nem emlékszik, kiével.

4 Az erkölcsök arra is jók, hogy csak másokkal szemben legyünk szigorúak.

4 Idővel minden emlék kifakul. Világossá válik.

4 A politikusok vagyonukat sem képesek bevallani. Nem még az igazságot.

4 Nacionalisták: útszéli színészek a nemzet színházában.

4 Helyi formátumú politikus. Csak a szomszédai ismerik butaságait.

4 Kellemetlen érzés, hogy rajtunk kívül másnak is lehet igaza.

4 Dicséretes dolog szeretni felebarátunkat. Főleg ha semmit sem kell tenni érte.

4 Csak azok az álmok örökéletü- ek, amelyek nem valósulnak meg. 4 Buta ember is lehet értelmi szerző.

4 Pártvezér-sóhaj: mit nekünk a választópolgár, ha nem eléggé műveletien?!

4 Olvasni kezdett. Szervizben a televíziója.

4 Az igazság létezik. A hazugságot ki kell találni.

4 Morális jólétben élünk. Csaknem mindenkinek kettős erkölcse van.

4 Álmosan mozgott a focista. Tehetség szunnyad benne.

4 Sok ember azt hiszi, ha elismeri hibáját, már nem kell leszoknia róla.

4 Még az is megbotolhat, aki egy helyben áll.

4 Kétféle ember van. Az egyik megmondja, amit gondol, a másiknak vannak barátai.

4 Szent tehenek már nincsenek. Néhol ökröket bálványoznák.

4 Az ember három napot bír ki víz nélkül, egy hónapot élelem nélkül és egy életet igazság nélkül.

4 Csak azért ad másoknak előnyt, hogy ne hallja, mit mondanak a háta mögött.

4 A hazugságnak rövid a lába. Annál több a támogatója.

4 Hogy világosan lássa a dolgokat, egy pillanatra lecsukta a szemét.

4 A modem mesék mindig szépen kezdődnek. És csúnyán végződnek.

4 Nehéz eldönteni, hogy melyik ember rosszabb. Aki az igazság felét mondja el, vagy a dupláját.

4 Rengeteg gondolata volt. Nem vette észre.

4 Nem élünk rossz korban. Még van hely pesszimizmusra.

4 Mindenki tud írni és olvasni. A politikusok számolni is.

4 Némely ember a beosztottjával viteti a maga keresztjét.

FOLYÓIRAT-AJÁNLÓ •

Kalligram - Művészet és

Gondolat

CSANDA GÁBOR

Louis-Ferdinand Céline a törzsanyaga a Kalligram áprilisi számának: a lap részletet közöl a szerző A londoni híd című regényéből - Szávai János fordításában. Utána rögtön a fordító feljegyzéseiből olvashatunk egy csokrot (Céline-napló címmel); itt Szávai János a huszadik századi francia író életének némely epizódját, de légióként műveit és nyelvüket kommentálja. Kara- fiáth Judit tanulmánya már egy újabb adalék a Céline-életműhöz, lévén hogy az orvos Céline-nek a Semmelweis Ignácról írt doktori disszertációját elemzi, mely inkább regényes életrajz, mint tudományos munka; a tanulmány szerzője szerint bújtatott önéletrajz, mivel „Céline-ben semmelweisi ambíciók dúltak”. Horváth Csaba tanulmánya (Killing jokes) a komparatisz- tika területén vizsgálja együtt Céline és Hašek életművét, mindkét szerzőt a regény műfajának meg- újítói közt tartva számon, főként abban, hogy megteremtették „azt a 20. századi léthelyzetet, amelynek lényege éppen a fennkölt hang visszautasítása”.

Akár külön blokknak is tartható, akkora terjedelmű összeállítást közöl a lap Lanczkor Gábor költeményeiből (Amrita-ciklusából). Ugyanennek a szépirodalmi összeállításnak része egy hosszabb Németh Zoltán- (Állati félj) és egy három szakaszból álló Szöllósi Mátyás-vers (Állapotok) - és ismét

olvashatunk György Norbert-pró- zát is. A prózát ezenkívül még Csabai László novellája (Fényképek) képviseli, egy Marton László Távolodó-szöveg (Ahogy meg van írva), valamint Gerőcs Péter Zom- bor világgá megy című regényéből egy részlet. Céline-hez kiváló társítás Boris Vian néhány verse (Nyerges Gábor Ádám fordításai) és Jacques Roubaud-é (Seláf Levente fordításai) - ezeket a franciául nem tudó olvasó is nagyobb élvezettel szemlélgetheti (mint önmagukban, magyarul), mert mellettük ott az eredeti is.

A szépirodalom és az irodalom- tudomány mezsgyéjére egy Ester- házy-köszöntő került, valójában egy Esterházy Péterről szóló kis- esszé, Miroslav Petfíčeké (Beke Zsolt fordítása). Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya a Vérző Magyarország című antológia és az Uj Nemzedék című lap korszakának Kosztolányijával foglalkozik, tág kortársi környezetben taglalva az író akkori politikai-közéleti szerepeit. A leghátsó, kritikákat és recenziókat tartalmazó részben Tóth Krisztina tárcakötetéről (Hazaviszlek, jó?), Darabos Enikő novelláiról (Hajrá Jolánka!), Rakovszky Zsuzsa elbeszéléseiről (A Hold a hetedik házban), Balázs Eszter tanulmánykötetéről (Az intellektualitás vezérei. Viták az irodalmi autonómiáról a Nyugatban és a Nyugatról 1908-1914) és Sausic Attila képes kalauzáról (Berlin utcáin. Köztéri sétafirkák) olvashatunk.