Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-23 / 93. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 23. Kultúra 9 Vida Simon kanadai képzőművész kiállítása holnap este nyílik a somorjai At Home Galleryben Elrakni - mindent, ami fontos Vida Simon: „Egy számomra idegen kultúrában igyekszem minél többet magamba szippantani annak légköréből..." (Kiss Csaba felvétele) Somorja. Preserves/Elrakni a címe Vida Simon kanadai képzőművész kiállításának, amelynek perfor- mansszal egybekötött megnyitója holnap 18.45-korlesz az At Home Galleryben. MISLAY EDIT A Montrealban élő képzőművész nem először jár Európában, mint lapunknak elmondta, volt már kiállítása Finnországban, Észtországban és Olaszországban is. Szlovákiába egy hónappal ezelőtt érkezett: megpályázta azt a rezidens programot, amelyet az At Home Gallery mellett működő Művészetek Háza nyújt a művészeknek. (Ez azt jelenti, hogy a pályázatot nyert művész néhány hétre beköltözik a Művészetek Házába, és ott alkot - a képzőművészek a rezidens programot általában a megszületett műalkotás bemutatásával, azaz kiállítással zárják, akárcsak most Vida Simon.) A rokonszenves művész lapunknak elmondta: kiállításának címe angolul két jelentést is takar: egyrészt az élelem tartósítását, el- rakását jelenti (például befőttek formájában), másrészt az olyan elvont dolgok megőrzését is, mint például a történelem, a hagyományok, az emlékek. „Én a szó mindkét jelentését megpróbáltam játékba hozni az installációmban - magyarázta Vida Simon. - Ezért használtam fel befőttesüvegeket is, amelyekbe azonban élelem helyett zsineggombolyagot tettem, és ha ezt a gombolyagot az üveget záró tetőn keresztül lassan kihúzzuk, érdekes hangot ad - olyan, mintha lelassítaná az időt, vagy mintha visszarepítene bennünket a múltba.” Mielőtt a kanadai képzőművész Szlovákiába érkezett, nem döntötte el véglegesen, mi lesz a kiállítása témája. Az azonban ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A fiatal hazai magyar filmrendező, Prikler Mátyás Köszönöm, jól (Ďakujem, dob- re/Thanks, Fine) című negyvenperces rövidfilmjét meghívták a 63. cannes-i filmfesztiválra. A Köszönöm, jól című kisjátékfilm szlovákiai premierjét tavaly tartották a Pozsonyi Nemzetközi Filmfesztivál Made in Slovakia elnevezésű információs szekciójában, amelyben több sikeres diJelenet Prikler Mátyás filmjéből egyértelmű volt számára, hogy olyan anyagokkal szeretne dolgozni, amelyekre itt akad rá. „Többféle tervem volt - árulta el -, de végül e mellett a téma mellett döntöttem. A zsinagóga és az itteni környezet nagyon inspirálóan hatott rám. Főként a hányaákfilmet is bemutattak. A téli mustra után a mozgóképes alkotás a diákfilmek Early Melons elnevezésű nemzetközi pozsonyi szemléjén folytatta fesztiválszereplését, ahol megkapta a szemle legjobb játékfilmnek járó díját, legutóbb pedig a szlovák filmkritikusok díjával gazdagodott. Május 12. és 23. között a 63. cannes-i filmfesztivál ideje alatt a Köszönöm, jól nemzetközi irányt vesz. Cannes-ban a fesztivál hivatalos versenyprogramjának főis(Képarchívum) tott történelem, az állandóan változó életfeltételek, azok minősége. Úgy érzem, ennek a vidéknek nagyon gazdag a történelme, s noha egyáltalán nem beszélem az itt élők nyelvét, ez is nagyon megihletett. A hely szelleméből, a zsinagóga falaiból, annak díszítésékolás vizsgafilmeket felvonultató Cinéfondation elnevezésű szekciójában szerepel majd a szlovák film. Önmagában az nagy dolog, hogy a film elkerül Cannes-ba, jelentőségének felmérésére azt a tény említsük még meg, hogy a világ filmes főiskoláiról ezerhatszáz vizsgafilmet neveztek be, ezek közül válogatták ki azt a tizenhármat, amelyek versenyezni fognak azért a három díjért, amit ebben a szekcióban ítél majd oda a nemzetközi zsűri, élen Atom Egoyan neves örmény származású kanadai filmrendezővel. A Köszönöm, jól egy idős házaspár és gyerekei családi kapcsolataiba pillant be szociális érzékenységgel, ládeletét adva annak is, ahogy egy családon, a rokonságon belül alakul a magyar-szlovák viszony. A film főbb szerepeit Várady Béla, Ferenczy Anna, Mokos Attila, Molnár Xénia és Zuzana Mau- réry alakítja. Á film forgatókönyvét közös ötlet alapján Marek Ležčák és Prikler Mátyás írta. A jelmezeket Gadus Erika tervezte. (tébé) bői sok minden érzékelhető nyelvtudás nélkül is. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a zsinagógának galériája is van, amely valamikor a nők helye volt. Amikor az installációmon dolgoztam, mind a galériát, mind a zsinagóga földszinti részét belevontam az installációmba, s így egyfajta perspektívaváltásra is lehetőségem nyílt. Ez valóban különleges lehetőség számomra.” Arról, van-e a különbség aközött, amikor otthon, megszokott körülmények között, és amikor külföldön dolgozik, így nyilatkozott: „Ezen már én is sokat gondolkoztam. Ami a legfontosabb különbség, az a nyelv. Mivel a munkáimban gyakran használom a nyelvet, a szavakat írásos formájukban, erről itt le kellett mondanom. El kellett gondolkodnom azon, hogyan kommunikálhatok az itt élőkkel a nyelvük ismerete nélkül. Másrészt kellemes dolog, hogy távol az otthonától az ember egy időre megszabadul a mindennapi tennivalóktól, a munkáját nem zavarja semmi, a telefon folytonos csörgése sem. Egy számomra idegen kultúrában igyekszem minél többet magamba szippantani annak légköréből, elraktározni az emlékeim között az apró részleteket, amelyek valami miatt érdekesek számomra, és különböznek attól a környezettől, amelyben én élek. Feltűnt például, hogy az itteni emberek másképpen gondozzák a sírokat, mint nálunk szokás. Ez nagyon megragadott, és itt tartózkodásom alatt gyakran sétáltam a temetőben. Kanadában ritkán járok temetőkbe, mert nem olyan szépek, rendezettek, mint itt. Az is feltűnt, hogy itt az emberek milyen sok gondot fordítanak a kertjükre.” S hogy mit jelent számára a képzőművészet? Melyik az a téma, amelyik a leginkább foglalkoztatja? „Az első dolog, ami eszembe jut: a szabadság. A kifejezés szabadsága. Ez egy hatalmas téma számomra.” Új helyszínen a kiállítás Danubius Fluvius Orth an der Donau. A SZNM - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának Danubius Fluvius - Duna képfolyam kiállítása vasárnaptól Ausztriában várja a látogatókat. Minden évben egy Duna melléki ország a Donau-Auen Nemzeti Park vendége. 2010-ben Szlovákia kapott meghívót. Ez alkalomból április 25-én 14 órakor a Danu-Auen Nemzeti Park központjában Orth an der Donau kastélyában nyílik az a kiállítás, amelyet Pozsony és Budapest után, Komárommal egy időben most itt tekinthetnek meg az érdeklődők. Az új helyszínhez új témák is készültek: A pozsonyi evezős klubok története, Természetes fürdőzés a Dunán Pozsonyban, A pozsonyi Propeller története, A Kormorá- nok Szigete - emlékezés. A kiállításon egy 1956-ban, nyolc ország koprodukciójában készült dokumentumfilm is megtekinthető, mely a korabeli Dunát, az erdei kicsi forrásból induló, majd egyre növekvő, a partján élő népek számára a nagybetűs folyót mutatja be a Fekete erdőtől a Fekete-tengerig. (ú) Prikler Mátyás alkotását beválogatták a főiskolás vizsgafilmek versenyébe Köszönöm, jól - még Cannes-ban is! Megnyílt a budapesti könyvfesztivál Budapest. A fesztivál sikere, a könyvek szeretete határozott válasz a sokat hangoztatott általános értékvesztésre - jelentette ki Paczo- lay Péter, az Alkotmánybíróság elnöke, aki a díszvendég ország, Izrael budapesti nagykövete, Aliza Bin-Noun társaságában tegnap megnyitotta a XVII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált. Mint Paczolay Péter fogalmazott, a fesztiválon a könyvek létrejöttéhez szükséges valamennyi szereplő jelen van, a budapesti rendezvény középpontjában azonban „a könyv csodája áll”, (mti) PENGE Muzsikák a javukból Kiváló verseskötetet adott ki Hizsnyai Zoltán kilenc év elteltével - már a 2001-es Bárka és ladik is az elsőrendű poétikai lelemények közé tartozott. Ebben az Ének címűben az azóta eltelt időszak verseit foglalta könyvbe. Persze, nem mindent, amit kilenc év alatt írt, s persze nem mindent úgy, ahogy a kilenc év alatt itt meg ott, általában rangos lapok hasábjain megjelent. A szerző nemcsak lírikus, hanem szerkesztő is, s ez utóbbi kötetei (beleértve a Stigma krátere című 1994-est is) egyik fő jellemzője - a gondos megszerkesztettség, amikor is a kötetbe rendezés már maga eleve esztétikai többlet. Hizsnyai Zoltánnak legalább olyan erőssége a kötet kompozíciójának mesterségbeli eltalálása, mint a versek megkomponálása. Emellett verseinek és verseskönyveinek az a bravúr is ugyanilyen sajátossága, mellyel korábbi opusait (verseit és versesköteteit) folyamatosan újraalkotja - akár egy kedvenc játékaival szórakozó gyermek, a meglevő (nem nagy számú) tárgyait újra és újra szétszedi és összerakja: így aztán ez a roppant leleményességből és játékkedvből variálódó lególand mindig valami meglepően más oldalát mutatja. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezek a vers-építőelemek eredeti állapotukban is számos áthallás, átvétel, vendégszöveg és vendégwl HIZSNYAI ZOLTÁN ÉN EK VERSEK. 2001 hang ilyen-olyan mértékű nyomait tartalmazták, lassan kész is a leltár: olyan színes és gazdag kórusmű szólal meg itt, melyre alig van példa. Jellemzően maga a három ciklusba rendezett Ének is egy mindent megelőző „előhanggal” indít, a korábbi kötet újrakomponált, versciklussá alakított darabjaival; itt csak a címekre figyelve azt láthatjuk, hogy míg A stigma krátere metafora (prózai értelmezésben) a költői jellemzők mélységére utal, az önnön egyediségét vertikális irányban kereső szerzői világra mutat, A stigma ártere e korábbiak horizontális feloldásában érdekelt, itt már a feloldódás, a kontamináció, az expanzió mértéke a tét. Ezen az átrendezősdin belül több lényegi (nyelvi-poétikai) elmozdulás tapasztalható. Korábban a verseken és köteteken belüli játszadozásoknak leggyakrabban utókezelés jellegük volt (ennek emblematikus darabjait épp a Bárka és ladikban találjuk; emlékezetes lehet például magát a köteteimet ironikus-prózaira hangolt Level mese kezdetű szöveg, melyben Badar sikálék vagy Bárdal és kaki címen említődik a kötet), vagyis egy már felépített opus „elrontását”, megdöntését, kiszerelését hajCsanda Gábor kritikai rovata tották végre. Itt és most jellemzőbb a beépítés, a sűrítés, az elemek szinte sejtbuijánzásra emlékeztető játékos szaporázá- sa, mely a versnyelvek alkotóelemeinek parttalan összevissza felelgetésének is teret ad: „Sarkadban ladik - előtted a bárka. / Ellőtted minden patronod...” Maradt ugyanakkor a képekben tobzódó, expresszív, szinte indulatos, barokkos sűrű és teátrális, jól ismert Hizsnyai- világ, mely az Énekben helyenként szinte már a tűréshatárig feszíti a sorvégek és -belsők hangtani-zenei összecsengését. Másrészt ezt a csengő-bongó muzsikát végig mintha teljességgel új szókapcsolatok, válogatott szerkezeti elemek és meghökkentő társítások biztosítanák. Ezek aztán a maguk helyén olyan közegidegenek és mégis oda illőek, hogy képesek közel és távol, régi és új, ismert és ismeretlen összeegyeztetésére. Nemritkán az ironikus aktua- lizáció eszközei, mint pl. az Ady- parafrázisban: „Foszoljon szét a magyarszürke-hályog, /.../ Véreim, magyar panelproletárok!” A cím (Ének) egyfelől a versre mint dalra utal, másfelől a megszólaló én többes számára. Telitalálat ez is: a zenei (hangszeres és a capella) műfajok sokaságánál már csak a megszólalók lehetnek többen. Ezek a megszólalók részint ismert költői hangok Hizsnyai Zoltán előadásában, részint Hizsnyai-verspartitúrák részeinek itt és most új előadása, részint megsokszorozódó szerzői ének koncertje: „Szinte jó volt rám néznem.” Javarészt pedig e fentiek variációi. Muzsika a javából. Hizsnyai Zoltán: Ének. Kal- ligram, 2010 Értékelés:
