Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-21 / 91. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 21. Vélemény És háttér 7- Bár a pártunk preferenciája nőne így, mint ez a facsemete! (Peter Gossányi rajza) A rendkívüli kormányüléssel lassan úgy leszünk, mint Péter a farkassal Se kép, se hang? FIGYELŐ Golfozott a temetés napján Barack Obama amerikai elnök az izlandi vulkánkitöt rés miatt nem tudott részt venni Lech Kaczynski lengyel elnök vasárnapi temetésén; hirtelen támadt szabadidejében golfozott egyet - írta a The Washington Times. Az európai légi közlekedést sújtó problémák miatt több tucat állam vezetői voltak kénytelenek lemondani tervezett lengyelországi látogatásukat, a gyászszertartáson nem tudott megjelenni többek között a francia elnök és a német kancellár sem. A transzatlani út lemondásával až utolsó pillanatban nyert szabadidejében Obama három partnerével az Andrews légibázisra ment, ahol végig- játszották a golfpálya 18 lyukát. Obama eredetileg szombat este utazott volna el Washingtonból, vasárnap reggel érkezett volna meg Krakkóba, ahol részt vett volna 2 órakor a temetésen, majd délután 5-kor már vissza is repült volna az Egyesült Államokba, ahová éjfél után érkezett volna meg. Obama 32. alkalommal golfozott, mióta tavaly januárban elfoglalta hivatalát - közölte a CBS Radio riportere. A The Washington Times arról is írt, hogy Obama jóval nagyobb golfozó mint elődje volt; George Bush elnökségének 8 éve alatt 24-szer golfozott. A Fehér Házból 2009-ben távozott Bush utoljára 2003-ban vett golfütőt a kezébe, azt mondta, az Irakban harcoló katonákkal való együttérzés jegyében nem játszik többet. Akkor döntött így, amikor egyszer golfozás közben kapott húr egy amerikaiak elleni halálos támadásról. A washingtoni lengyel nagy- követségen korábban Joe Bi- den alelnök és Hillary Clinton külügyminiszter rótta le kegyeletét, beírtak az emlékkönyvbe. (mti) Néhány évvel ezelőtt Szlovákiának keményen baloldali pénzügyminisztere volt, Brigita Schmögnero- vának hívták, és az ezredfordulón nemegy nyilvános vagy sajtóvitát váltott ki a kincstárnok és Ivan Miklós eltérő véleményeinek sora. LOVÁSZ ATTILA Ebben az időben a pénzügyminisztérium minden hétfőn sajtótájékoztatót tartott, amely - e sorok írója rendre ott csücsült - soha nem volt unalmas. A grafikonok, számsorok és táblázatok ellenére sem. Mindig megtudhattuk és olvasóinknak is elmondhattuk, hol áll az államháztartás, milyen utakat választana a pénzügyi kormányzat s mit szól mindehhez mondjuk a koalíciós tanács. Manapság a pénzügyi kormányzat elképzeléseiről halovány lila fogalmunk sincs, mert senki nem mondja el. Ha az újságíró kérdez, akkor jobbára a jól ismert „szociális állam” típusú maszlagot kapja, miközben az elemzők és a gazdasági publicisták komoly hiányokra, eladósodásra hívják fel a figyelmet. A sajtó pedig - úgy általában - a pénzről már csak a kormányzati lenyú- lós botrányok kapcsán ír. Az elmúlt napok kimondottan pánikhangulati jelentése volt az a hír, amely szerint a PPP program keretében építendő autópályák veszélyeztetése (sic!) miatt rendkívüli kormányülést hívott össze a miniszterelnök. Egyrészt a rendkívüli kormányüléssel lassan úgy leszünk, mint Péter a farkassal, mire valóban rendkívüli lesz (mert katasztrófa, elemi csapás, netán hadüzenet), már a kutya sem figyel rá. Másrészt meg nem nagyon világos, mi olyan rendkívül fontos a PPP projektekben. A honi megfigyelő persze azonnal előveszi kincstári paranoiáját, mert nem teljesen alaptalanul azt gondolja, nagy lenyúlások, nagy közbeszerzések vannak a háttérben, a szerződéseket tehát gyorsan s lehetőleg bebetonozva kell megírni, nehogy már egy esetleg más összetételű kormány kijelenthesse: úgy drága az egész, ahogy van, abba kell hagyni. Közben az elemzői vélemények azt mutatják, hogy idén a PPP projektekkel együtt az államháztartási hiány a GDP nyolc százalékát is elérheti. Ebben a helyzetben a pénzügyminiszter nem tart hetente sajtót, nem nyilatkozik arról, hogyan is áll a szénánk. Nagy a hallgatás, nincs vita, nincs érvek ütköztetése, nincs kételkedésekre okot adó hivatalos bejelentés. A nyolc százalék nagyon sok (tíznél már nincs az a pénzügyi szervezet, amely hitelt adna), öttel több, mint az eurozó- nás háromszázalékos kritérium, s nagyjából annyi, amennyibe az államnak évente a teljes egészség- ügyi szolgáltatás kerül. A pénzügyminisztérium részéről pedig se kép, se hang. Itt az ideje fölhívni egy szerelőt. JEGYZET Magyar? Szlovák? KÖVESDI KÁROLY Őszintén szólva a legkevésbé sem érdekel, hogy Robert Fico vagy Ján Slota mit gondol arról, jár-e nekem a magyar állampolgárság. Ha zavar is, nem kerget az őrületbe a hisztériájuk, egyszerűen azért, mert ez nem az ő ügyük. Sem Dušan Čaplovičé, aki legalább történészként tudhatna egy s mást, ha már a szlovák kormány kisebbségi kormányfő-helyetteseként a kisebbségek jogai ellen ágál. Az állampolgárság megadása ugyanis annak az országnak az ügye, amelyik adja, és az szabja hozzá a feltételeket is, kinek és milyen alapon jár. Azt fölösleges ragozni, hogy az Európai Unió országainak zöme elismeri a kettős állampolgárságot. Pontosabban: az uniós országokban szinte mindenütt lehet állampolgárságot szerezni, a különbség csak a feltételekben van. Ergo: abban, amit a befogadó ország megkíván. A hangsúly a befogadón van, márpedig Magyarország Szent István király óta befogadó, s ebben a történelmi vonatkozásban Európa élén jár. Azt sem kell különösebben felemlegetni, hogy a külföldön élő kb. négymillió horvát 18 éve élhet a horvátságá- val, hogy a másutt élő svájciak 60%-ának van két útlevele, hogy a Moldvában (az Európai Unión kívül) élő románoknak is kijár a román állampolgárság, vagy- tessék megkapaszkodni - a külföldi szlovákok is kérhetik itthon a szlovák állampolgárságot. Vagyis a jelenlegi szlovák kormány vezetőinek a kerítésen való átkiabálás helyett inkább azzal kellene törődniük, hogy aki Szlovákiában született, és születése folytán Szlovákia polgára, mindenjogot megkapjon, ami a lakóhelyén megilleti. Ez az ő kötelességük, és nem az, hogy más ország kormányának próbálják megszabni, kit és milyen pluszjogokban óhajt részesíteni. A magyar kormánynakjoga és kötelessége megadni végre a magyar állampolgárságot kérő, az önszántukból a határain kívül élő magyaroknak (akikráadásul nem kivándoroltak, és nem önként távoztak az országból, hanem területtel együtt szakították el őket). Ez nem revanš, terület-visszaszerzés vagy bármelyik békeszerződés felrúgása. Ez a kisebbség önvédelmi eszköze, amely az uniónak is egyik alapvető elve. Húsz év várakozás, kirekesztés, internacionalista sumákolás után itt az ideje. Attól függetlenül, hogy egykori bolsevikok és autótolvajok szeretnék megszabni Balassi Bálint vagy Pázmány Péter utódainak, vállalják és akarják-e a magyarságukat. Szóval legkevésbé sem emeli meg az adrenalinszintem, ha a fenti urak hallatják aggodalmaikat. Legfeljebb elgondolkodtat az a skizofrén viselkedés, hogyan kormányozhatnak egy európai uniós országot európainak nem nevezhető nézetekkel, s hogyan viselkedhetnek megrögzött ruszofilokként úgy, mintha Szlovákia nem a Nato és az Európai Unió, hanem mondjuk Oroszország tagköztársasága volna. Ajelenlegi szlovák kormánycsapat aggályai persze érthetőek: véget érni látszik az az idő, amikor Magyarországot lábtörlőként lehet használnia bárkinek. A magyar állampolgárság ráadásul, ha nem is gátolná meg, legalábbis lelassíthatná a szlovákiai magyarok asszimilációját, aminek a gondolatától is hideglelést kap a nemzeti-szociális csapat. Ez viszont nem kell, hogy érdekelje az új magyar kormányt, amely remélhetőleg figyelmen kívül hagyja az itt élő, magyar „világpolgárok” véleményét is. Ajó szomszédi viszonyról egyébként egy, a Sme napilap által végzett felmérés is árulkodik, amely szerint - bár nem reprezentatív - a lap olvasóinak 70 százaléka nem talál semmi kivetnivalót a dologban. Még szerencse, hogy a szlovák közvélemény nem azonos Robert Ficóval vagy Ján Slo- tával. GLOSSZA Márta I. szeretetszolgálat? VERES ISTVÁN A kalászi Új Hajtás nevű amatőr színjátszó csoportot (pontosabban a Csemadok helyi alapszervezetét) a jelek szerint megbírságolja a nyelvrendőrség. Vagy nem. Talán vétettek a nyelvtörvény ellen, talán nem. Mindezektől függetlenül, úgy tűnik, a Nyitra és Verebély közt félúton elterülő falu amatőr színjátszócsoportja fennállásának közel két évtizede alatt először nemzetközi hírnevet szerez magának. Márta István, a budapesti Új Színház és a Művészetek Völgye igazgatója ugyanis úgy döntött, az említett lelkes amatőrök csoportja megérett egy budapesti és egy kapolcsi vendégszereplésre. Az egészben az a vicces, hogy minden szóba került már az ügy kapcsán, kivéve azt, hogy a kalászi színjátszók produkciója milyen művészi színvonalat képvisel. A jelek szerint ez Márta Istvánt sem igen foglalkoztatja. Vagy úgy tervezi, hogy majd Kapolcson ők lesznek az „egzotikus csemege”? Már csak arra vagyok kíváncsi, mihez kezd Márta István, ha ne adj' isten, pár hónapon belül még negyven felvidéki amatőr színtársulatot elővesz a nyelvrendőrség. Szeretettel meg- vendégszerepelteti mindegyiket, a Művészetek Völgye pedig átalakul a Kárpát-medencei Hányatott Sorsú Színtársulatok Fesztiváljává? Azt is el tudom képzelni, hogy ha az ügynek híre megy, az anyaországi vendégszereplés után sóvárgó felvidéki társulatok saját magukat kezdik feljelentgetni. A színmagyar programfüzetek fokozatosan ellepik a szomszédos szlovák falvakat, mint a vulkáni hamu fél Európát a hétvégén. A falusi színjátszók pedig hátradőlhetnek a karoslócán, várva, hogy lecsapjon rájuk a Világhírnév. A bírságot az arra elkülönített alapból a „magyarok” úgy is kifizetik, az egész megszokott gyakorlattá válik. A történet következő epizódja pedig várhatóan azt a fordulatot hozza, hogy az efféle ügyek (a nacionalista szlovákokat is beleértve) az égvilágon senkit nem fognak érdekelni. Még Márta Istvánt sem. TALLÓZÓ KRÓNIKA Elsősorban a kivándorlás miatt csökkent a hívők száma a partiumi történelmi egyházakban - úja a Krónika című kolozsvári napilap tegnapi számában. Szilágyi Ferenc egyetemi oktató szerint a partiumi római katolikus gyülekezetek erősebben tartották magukat, mint a protestánsok, 1992 után mégis súlyos létszámbeli veszteségeket könyvelhetett el mindkettő. Kizárólag saját nyolcéves kutatásának eredményei azok az információk, amelyeket a történelmi egyházak partiumbeli demográfiai helyzetéről gyűjtött össze Szilágyi Ferenc, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem földrajz szakos tanára. Kutatásai szerint 1900 és 1930 között, az első világháború ellenére, a katolikus közösségek még gyarapodtak. Az 1920-as trianoni békeszerződés után az addig működő szervezeti egységek szétdara- bolódtak, később a második világháborút követő diktatúra az egyházmegyék számát is csökkentette, a hívők akkori lélekszámról igen kevés adat lelhető fel. Az biztos, hogy Bihar megyében - egyelőre csak ennek teljes feltérképezésével végzett a kutató - csak a déli településeken csappant meg a hívők száma, az északi rész, Érmellék robbanásszerű növekedést produkált. 1992 és 2002 között azonban a katolikus és a református egyház tagjai közül mintegy tízezren költöztek külföldre a megyéből, ezzel jelentősen csökkent a hívők aránya. Ezzel együtt az elmúlt száz évben a római katolikus egyház csak kétszázalékos, míg a református tízszázalékos csökkenést könyvelhet el. A 2002-es romániai népszámlálás adatai szerint a 600 ezer fős Bihar megyében 155 ezer magyar élt. (mti) NÉPSZABADSÁG A Népszabadság úgy tudja, hogy az új Fidesz-kormány megerősíti a megyéket, az önkormányzatoktól pedig elvonja az államigazgatási feladatokat. A lap tegnapi számában azt úja: komoly egyetértés mutatkozik abban, hogy az önkormányzati feladatrendszert „le kell tisztítani”. Becslések szerint 2500-3000 ilyen feladat van, és a lap megemlíti: állami kézbe vehetik például az okmányirodákat vagy az építési engedélyezési eljárásokat. Ezzel egyidejűleg összevonnák a területi államigazgatási szerveket, az úgynevezett de- kókat - úja a lap. A cikkben kérdésesnek nevezik, hogy mit kezd a Fidesz az önkormányzati szolgáltatásokkal, például az egészségüggyel vagy az oktatással. Bár még nincs végleges döntés a köz- igazgatási struktúra átalakításának minden részletéről, a párt egészségügyi programján dolgozó munkacsoportok javaslatai közt van olyan is, amely erős, központi állami irányítású rendszerrel működtetné a közszolgáltatásokat. Ez a modell éppúgy szolgálhatja a Fidesz kórház- visszaállamosítási szándékát, mint az az elgondolás, melyben az állam kifizetné a nagy kórházi tartozásokat, cserébe az intézmény tulajdonrészének döntő hányadáról a működtető önkormányzatnak az állam javára kellene lemondania - úja a Népszabadság. (mti)
