Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-19 / 89. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 19. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ THE NEW YORKT1MES Robert Gates amerikai védelmi miniszter egy titkos feljegyzésben figyelmeztette a Fehér Házat, hogy az USA-nak nincs hatékony stratégiája az iráni nukleáris ambíciók letörésére - írta tegnap a The New York Times című lap. Gates memorandumát idén küldte el Barack Obama elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának, James Jones tábornoknak. Ebből kiderül, hogy a Pentagon felveti: alkalmazzanak olyan aktualizált katonai alternatívákat, amelyeket abban az esetben kellene fontolóra venni, ha a diplomácia eszközével és szankciók révén sem lehetne lebeszélni Iránt arról, hogy atomfegyver birtokába akarjon jutni. (MTI)- Gondoltad volna, komám, hogy a természet is kedveli az áprilisi tréfát? A kiadós csapadék után most hamuesőt küld. (Peter Gossányi rajza) Az Alkotmánybíróság döntése olyan, mint amikor egy katasztrófa számos áldozata után találnak egy túlélőt Egy centivel szabadabban Akár pezsgőt is bonthatnánk, a szlovák Alkotmánybíróság az állam 17 éves történelmében másodszor szánta rá magát arra, hogy értelmezze a sajtószabadság fogalmát egy állami és egy magánintézmény vitájában. Az alaphelyzet egyszerű: az egyik sikeres szlovák hetilap nem éppen hízelgő dolgokat írt egy bíróról, aki a bíróság tekintélyét védve - mondj a ő - a lapot beperelte és milliókat követelt (saját magának). LOVÁSZ ATTILA Az Alkotmánybíróság állásfoglalása két fontos elemet tartalmaz: egyrészt megfogalmazza, hogy a bíróságok olyan közfeladatot látnak el, amelynek köszönhetően igenis bírálhatóak, döntéseik nyilvánosan kifogásolhatóak és kétségbe vonhatóak még akkor is, ha betartásuk kötelező. Másrészt pedig azt állapította meg, hogy a zsurnalisztikái megfogalmazásnak nem kell jogászi pontossággal, jogértelmezhetően megszületnie, a zsurnalisztika megengedheti magának a túlzások és egyszerűsítések bizonyos fokát. Az alkotmánybírósági döntést egy konkrét eset kapcsán hozták, ami nem jelenti azt, hogy holnaptól a bíró vagy a bíróság nem perelhet, s még azt sem, hogy nem nyerhet. De miután az évezred elején ugyanez a testület kimondta, a tájékoztatás közérdek, és ha a nyilvánosság érdekében történik, a tájékoztatáshoz való jog a hierarchiában magasabban áll, mint a közszereplő személyiségi jogai, ez nem kevés. A döntés abban az időben került a szerkesztőségekhez, amikor egy bizonyos Slota nevű képviselő a mentelmi joga mögé bújva újfent sértő kijelentéseket tett egy nemzetre (nem győzzük ismételni, honi magyar politikus soha sehol effélét nem tett a szlovákságra), és nem átallotta a szlovák köztelevíziót kiszolgáltatottnak, részrehajlónak és dilettánsnak nevezni. Igaz ugyan, hogy véleménye ezúttal nem vitatható, de a szlovák köztévé nem azért olyan, amilyen, s amilyennek Ján Slota (aki a mentelmi joga mögé bújva embercsoport gyalázásának bűn- cselekményét követte el újfent) látja, mert ŐT nem engedik képernyőre. Hanem azért, mert ő maga személyesen, az általa megnevezett s pártja által delegált tévétanácsi és frekvenciatanácsi korifeusok és az ő klientúrájába és koalíciós köreibe tartozó szövetségesek tették azzá. Azzá a közintézménnyé, amelynek műsorát látva tisztességes újságíró elkönnyezi magát, gazdálkodásától fejét fogja egy átlagos másodikos közgázos, és szervezeti struktúrájától fénysebességgel elszökik egy valamit is érő humánpolitikai szakember. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása így jókor került a nyilvánosság elé. Igaz, ez az állásfoglalás sem menti meg a köztévét attól, hogy abba politikus közvetlenül vagy közvetve beletenyereljen, belegázoljon és belerondítson, nem menti meg attól, hogy a szabad információáramlás, a tájékoztatás alkotmányos jogát naponta megsértsék általa. A mostani döntés olyan, mint amikor egy tömegkatasztrófa századik áldozatának azonosítása után találnak egy túlélőt. S akkor a mentők joggal örülnek, mint ahogy a közvélemény is joggal örülhet, hogy legalább néha komolyan veszi valaki egy civilizált, demokratikus társadalom alapelveinek egyikét. Az izlandi vulkánok képesek egész Európa életét felborítani, szó szerint forradalmi változásokat idéznek elő Addig jó, amíg csak a repülőket kényszerítik földre ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ A repülőgépek szinte az egész kontinensünkön a földön maradtak, sorra rendelték el a légtérzár- latokat- ám 227 éve Izland lakosságának egyötödét, Európa-szerte pedig tízezreket ölt meg egy izlandi vulkánkitörés. Izlandon közel 30 aktív vulkán található, amelyek a feljegyzések szerint az elmúlt ezer évben összesen 160 alkalommal léptek működésbe. A sziget azért is érdekes a vulkano- lógusok körében, mert itt csaknem minden ismert kitörésfajta megfigyelhető, sőt a heves aktivitás során az ország partja mellett 1963 novemberében egy új sziget (Surtsey) is kiemelkedett az óceánból. A legutóbbi kitörés a múlt héten történt, a Reykjavíktól 125 kilométerrel délkeletre található Eyjafallajökull gleccsernél. Ez a tűzhányó utoljára 1821 és 1823 között működött. Az izlandi vulkánok egy törésvonal mentén, mint a szemölcsök, úgy nőnek a felszín fölé, de a jelenleg problémát jelentő vulkánnál sokkal nagyobbak is vannak - mondta Juhász Árpád geológus. A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a vulkán több ezer méteres jégréteg alatt alakult ki, s ez a veszély reálisnak tűnik most is - mondta a geológus. A kitörés alkalmával a felszínre törő jégolvadék vízmennyisége többszöröse lehet az Amazonasénak (utoljára ilyen helyzet 1996-ban alakult ki a Vat- najökull jégmező alatti erupció idején). Egy ilyen vulkán egy 14 emeletes háznak megfelelő kőtömböt is képes megmozgatni. A 19. században előfordult, hogy az egész országot ki kellett telepíteni, tönkrement a gazdaság, elpusztultak a legelőkön élő állatok. Két alkalommal már alkalmatlannak akarták nyilvánítani Izlandot arra, hogy egyáltalán emberek élhessenek a területén - tette hozzá Juhász Árpád. 1783. június 8-án végzetes nap virradt a 750 év óta lakott Izland- ra. Az 50 ezres lakossággal büszkélkedő, virágzó szigetet a Laki tűzhányó gyakorlatilag a végpusztulás határára juttatta, hiszen borzalmas erupciója mintegy tízezer ember halálát okozta. Az 1783-ban kitörő vulkán olyan erővel robbant, hogy irtózatos méretű hasadék keletkezett, amelyben fortyogó kráterek ontották a külvilágra kénes tartalmukat. A kráterrendszerből a következő 8 hónap alatt 600 négyzetkilométernyi területen ömlött szerte a 15 köbkilométemyi forró láva, együttesen 500 millió tonna mérges gázt juttatva a levegőbe, ami több mint az elmúlt 150 év összes kitörése együttvéve. A vulkáni tevékenység hatása az egész északi féltekét érintette, az átlag- hőmérséklet átmenetileg 1,3 fokkal esett vissza, például New Orle- ansnál még a Mississippi folyam is befagyott. Az elmúlt 1000 évnek ez volt a második legerőteljesebb kitörése, sorrendben csak a Jáva közeli Sumbawa szigeten található Tambora 1815-ös vulkáni tevékenysége előzi meg - jelentette ki ki Stephen Self vulkanológus. A kéngáz okozta gyilkos köd végigsöpört Norvégián, Franciaországon, a Német-Római Császárságon és persze Anglián, ahol több mint 20 ezren haltak meg. Egyesek a Laki pusztításának számlájára írják az 1789-es francia forradalom kitörését is, mivel az évekig tartó éhínség, a felborult időjárás forradalmi hangulatot keltett. Ám egyetlen terület sem szenvedett annyi csapást, mint Izland, ahol nemcsak a kitörés, hanem annak környezeti hatásai is halálosnak bizonyultak - ezért a szigetet uraló dán kormány komolyan fontolta a teljes kitelepítést. A gáz megmérgezte a növényzetet, az embereket pedig éhínség tizedelte, pontosabban ötödölte, hiszen minden ötödik ember meghalt. Tíz birkából nyolc elhullott, a marha- és lóállomány fele odaveszett. Külön szó is született a vulkáni füst miatt megülő ködre, a Moduhardindin. Az emberek abbahagyták régi táncaikat, hasonlóképpen kiveszett az emlékezetből a norvég és a Feröer-szigeteki táncok egész sora. A sokkot a mai napig őrzi az izlandiak emlékezete, így felháborodást okozott, amikor politikusaik a Moduhardindin kifejezést használták az országot sújtó gazdasági válságra. Pedig a népesség mintegy 25 százaléka erősen eladósodott. Csakhogy 1783-ban sokkal komolyabb végzet sújtotta a lakosság ugyanekkora hányadát. (MTI, MN, č, shz) KOMMENTÁR Slota sajtója BARAK LÁSZLÓ Azok az olvasók, akiket irritál, hogy a sajtó Ján Slota aktuális kijelentéseiről épp úgy tudósít, mint bármely egyéb közéleti megnyilatkozásról, történésről, semmit nem tudnak általában a sajtóról, a ráosztott szerepről meg a sajtómunkások kötelességeiről. Egyébként meg Ján Slota nem akárki. Nem egy síkhülye paraszt a sok közül, még ha úgy viselkedik is. Egy olyan párt elnöke ő, amelynek politikusait Robert Fico a kormányrúd közelébe engedte. Teljesen mindegy, mivel foglalatoskodnak ott, magát a kormányost, de a jelképes kormányzati hajót egészében reprezentálják. Ilyen alapon aztán oktalan struccpolitikának minősülne, ha a sajtó merő elitizmusból finnyáskodna, avagy akár a zsigeri viszolygás okán hallgatná agyon Slota viselt dolgait. Akár egy olyan egyértelmű blődséget, hogy Slota szerint a honfoglaló mongoloid magyarok undorító lovakon Ázsiából lovagoltak be a Kárpát-medencébe, első királyuk, István - aki hatalmi érdekből legyilkolta engedetlen vérdt - pedig jobban beszélt németül, mint magyarul (sic!). Az efféle zagyva süketelés csak annyiban különbözik attól, hogy Slota a szó szoros értelmében akár a szerszámát is képes elővenni a nyílt utcán, amennyiben látszólag programszerűen egy nemzet ellen irányul. Pedig dehogy! Slota a szerszámát mutogatva és történelmi fantazmagóriákat hangoztatva is csak annyit akar, hogy a közbeszéd tárgya legyen. A mindegy, mit ír rólam az újság, a lényeg, hogy a címoldalra kerüljek elve alapján. Ennél még fontosabb, hogy a hívekhez így jut el a nekik címzett üzenet, amellyel folyamatos „készültségben” tarthatók. Nevezetesen a vezér „hőstettével”! Például egy olyannal, hogy Slota nem gatyázik, mert akármikor át mer köpni a Duna túloldalára... Egy ilyen „hőstetf’ aztán a csökött hívek számára hatékonyan semlegesítheti például Slota és cinkosai minden egyes közvetlenül és közvetett módon elkövetett lopását. Amely cselekményeket bizony egyértelműen a szóban forgó hívek rovására is elkövették. Igaz, aki mindezt nem veszi észre és bevesz bármely, idült sovinizmusra és kóros nagyszájúságra valló maszlagot, megérdemli a sorsát. Ugyanez vonatkozik azokra a magyar emberekre is, akik alig várják, hogy Slota színre lépjen és a meztelen ülepét nekik mutogatva böfögjön bele az éterbe vagy a cybertérbe. Hogy ezen aztán kellőképpen meg lehessen sértődni és Slota stílusában elégtételt lehessen venni, mégpedig kollektive a szlovák ellenségen... Talán nem ezért van, hogy bizonyos magyar körökben sokkal komolyabb jelentőséget tulajdonítanak egy-egy Slota által kinyilatkoztatott sületlenségnek, mint Szlovákiában, meg amennyit általában megérdemel? A sajtó abban lehet a normális olvasók segítségére az ilyen közéleti játszmák során, hogy tárgyilagosan identifikálja mind a szlovák, mind a magyar közélet deviánsait. A lényeg szempontjából meg teljesen mindegy, hogy feltétlen kezelésre szoruló pszicho- és szo- ciopatákról, avagy számító gazemberekről, a közélet kegyetlen hiénáiról van-e szó! GLOSSZA A győző neve Viktor! VERES ISTVÁN Ha lehetne egy kívánságom, azt kérném: csak a fiatal demokraták lassan kiöregedő országgyűlési különítményének múlt vasárnapi elsöprő, fergeteges, bombasztikus, történelmi győzelméről hadd ne kelljen írnom! Bizony, ha összetrombitálnánk azt a népes társaságot, melynek tagjai a hét folyamán szabadidejüket nem kímélve írtak arról az égbekiáltóan nagy felelősségről, amit Orbán Viktor a vállára készül venni, benépesíthetnénk velük a Déli sarkot. Az ember alig bír a könnyeivel, hogy hát ez a szegény lestrapált Magyarország, planétánk e szomorú szeglete, így képes volt összefogni, hogy aszongya máj' kétharmados többséget szavazott a leendő kormánynak, kezébe adva az országot, mint Szent István Szűz Máriának annak idején. Ilyen tényleg csak ezerévente történik. „Mik a tervei, elnök úr? Mit remélhetünk?” - kérdezték a messzi országok követei a sajtótájékoztatón. , A választókkal szembeni tiszteletlenség lenne, ha a terveimről kezdenék beszélni, mielőtt az utolsó ember le nem szavazott” - utasította el széttárt karokkal a türelmetlen újságírókat a nagyreményű narancssárga pártelnök. Remélem, mindenki számára világos, hogy egy ilyen szónoki tehetséggel megáldott politikus csak arról nem beszél, amiről nem akar. Biztosra vehető tehát, hogy Orbán valami olyasmit tervez, amitől a megtisztelt választópolgárok nagy többségének hamar lebiggyedhet az ajka, a narancsosok népszerűségi mutatóival együtt. Mire készül hát a kormányfőjelölt? Azt a lehetőséget kizárhatjuk, hogy egy elfeledett titkos receptura alapján aranyat kezd gyártani. Az sem valószínű, hogy sebtében újraegyesíti a Trianon előtti Magyarországot, aminek következtében a megszeppent államalakulat örömében magától felvirágzik. Marad tehát két lehetősége: elkótyavetyélni az anyaországot a gonosz külföldi befektetőkkel (akiknek köztudottan minden vágyuk, hogy Disneylandet csináljanak Magyarországból) , vagy pedig folytatni, amit a Bajnai-kor- mány elkezdett. A többi csak mellébeszélés.
