Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-15 / 86. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 15. Kultúra 9 „Tágabb teret ad a képzeletnek a fekete-fehér világ" - mondja Valló Péter rendező Az élet különös ingoványa „Minden Shakespeare-darab nagy feladatot jelent a rendezőnek, hiszen világos direktívát kell adni a nézőnek arra nézvést, hogy mit lát" (Dömötör Ede felvétele) Kelet-Európa művészetét bemutató kiállítás A múlt ígéretei Párizsban MTl-TUDÓSÍTÁS Shakespeare-ről Shakes- peare-re váltott a Komáromi Jókai Színház. A meghirdetett Lóvátett lovagok helyett a Vízkereszt, vagy amit akartok című komédiát mutatja be a társulat holnap este. Komédia az is, ez is., A Lóvátett lovagok Shakespeare fiatalkori, a Vízkereszt meg egy öregkori vígjátéka, annyival jobb is” - mondta Valló Péter rendező az egyik főpróba előtt. SZÉL JÁNOS „Arra gondoltam, ha először rendezek Komáromban, miért ne rendezzek egy jobb darabot, mint egy rosszabbat?” - tette hozzá a Kossuth-díjas rendező. - Ráadásul a Vízkeresztet remekül ki lehetett osztani. A színház azon tagjai számára, akik a társulat erősebb részéhez tartoznak, remek szereplehetőségeket nyújt. Nem egyet, nem kettőt.” A darabról és az előadásról beszélgettünk Valló Péterrel. A Vízkereszt, vagy amit akartok három vígjáték egyben. Shakespeare mindent beleszőtt, amit addigi vígjátékai alatt tanult. Megnehezíti a rendező dolgát a három szál? Ez egy nagyon komplikált történet. A rendezésnek első számú elve kell, hogy legyen, hogy a néző megértse a színdarabot. Van egyszer egy olasz novella az elcserélt gyermekekről, akikvízbe fulladnak, azután kiderül, mégis élnek, és a végén ki-ki megleli a párját. Azután ott vannak Böffen Tóbiásék, egy Falstaff-kettő történettel. Végül a Bolond és a körülötte létező világnézeti adomák a harmadik történet. Shakespeare nagyon ügyesen szerkesztette ezeket össze. Úgy gondolom, hogy minden Shakes- peare-darab, a nehezebbje és a könnyebbje is nagy feladatot jejent a rendezőnek, hiszen, egy nagyon világos direktívát kell adni a nézőnek arra nézvést, hogy mit lát. Honnan az ötlet, hogy a múlt század húszas éveinek urai és hölgyei jelennek meg a színen frakkban és nagyestélyiben? Furcsa módon a Vízkeresztet soha nem tapasztják hozzá ahhoz, amire mint zeitstück irattaton. A farsang kezdő pillanataihoz. Az élet megújulásának ünnepéhez, a vízkeresztkori rendetlenség királya választáshoz. Azokhoz a népszokásokhoz, amelyek nemcsak Angliában, hanem Magyarországon is a vízkeresztet mint tavaszváró ünnepet megjelenítik. Az én előadásom nagyon nyomatékosan szól az életvárásról, a farsangról, a tavaszvárásról. A következő lépés volt, hogy megnéztük, melyik az a történelmi kor az európai gondolkodás történetében, amelyben a legjobban lehet egy farsangi mulatságot megjeleníteni. így jutottunk el a frakkokig és a nagyestélyikig. Az volt az utolsó olyan polgári pillanata a világnak, ahol meglehetősen egységesen erre lehet gondolni, hogy bál, életvidámság, ünnep van. Es nem kell a szociális különbségekkel, az operabáli ellentüntetőkkel foglalkozni. Megnéztük, mikor volt az, amikor ez még utoljára egységesen megjelenik. így jutottunk el Gadus Erika jelmeztervezővel eddig. Több előadása díszletét maga tervezte. Komáromban egy színpadot épített a színpadra, ami bámulatos látványra képes. Látta maga előtt, amikor a darabbal foglalkozott? Akkor tervezek magamnak, amikor úgy érzem, hogy magam jobban és egyszerűbben el tudom magyarázni azt a szerkesztett világot, melyre nekem szükségem van, mintha közbeiktatnék még valakit. Persze, van hozzá némi képzettségem, enélkül nem menne. Itt az ember rögtön látta maga előtt az életnek ezt a különös ingoványát. Az életről való gondolkodásnak a centrumában a szerzőnél a csalás, csalódás, megcsalás, megcsalatta- tás gondolatkör áll. Ennek a színpadi megfelelőjét látják majd a kedves nézők, annak minden fizikai vetületével együtt. Mivel három cselekményszál van, mely önmagán belül meg külön is kommentál, monológokkal és kiszólásokkal a néző felé, adekvátnak tűnt az a megoldás, hogy az ember gyártson egy színpadot a színpadra, amin kívül lehetőség nyílik a nézőkkel való kapcsolatfelvételre. Az Ahogy tetszik című darabban, méla Jacques monológjában szerepel, hogy „az élet színpadára fellép, s lelép az ember”. Nálam erre az ingoványos színpadra fellépnek és lelépnek a szereplők. Miközben kommentál- jáka saját életüket. Miért fekete-fehér minden és mindenki? Csak a Bohóc orra piros, meg a vér. A „húszas évek”-gondolatból következett, hogy legyen az előadásban valami filmszerű látvány. Ezt egy ponton felnagyítjuk, amikor a tavaszvárás dacára elborítja a hó a színpadot. Bár kevesebb a feketefehér, mégis többet jelent, mintha ki lennének színezve, mert az ember többet tud mögé képzelni. Sok ember szívesebben gondol a fekete-fehér, mint a színes filmekre, közéjük tartozom én is. Tágabb teret ad a képzeletnek az a fekete-fehér világ, hogy kik, mik, milyen emberek is ezek. Amikor már kiderült, hogy frakkosbál van, hogy film van, már nem is tűnt úgy, mintha kompromisszumot kéne kötni, mondván, müyen szín hiányzik. A piros orr a darab kulcsmondatánál válik főszereplővé. Azt mondja a Bohóc, amikor leveszi, hogy „Semmi sem úgy van, ahogy van”. Ez mintha a darab központi filozófiai gondolata lenne. Külön nyomatékot ad ennek a bohócorr. A művészetnek ez a különös képessége arra, hogy átvilágítson, átlásson dolgokat. Párizs. A múlt ígéretei 1950-2010 címmel a volt szovjet blokkhoz tartozó kelet-európai országok művészeinek munkáiból nyílt nagyszabású kiállítás tegnap a párizsi Pompidou Központban. Európa egyik legjelentősebb kortárs képzőművészeti kiállító- helyének egyedülálló tárlata - rávilágítva az egykori kelet-nyugati ellentét művészeti lényegére - egyrészt olyan alkotókat mutat be, akik a volt kommunista országokat tematikájukban, művészi és politikai hozzáállásukkal meghatározták, de Franciaországban kevéssé ismertek. Másrészt a több generációt, stüust és műfajt felvonultató csoportos tárlat húsz évvel a rendszerváltás után a kelet-európai régió emblematikus figuráinak a mai fiatal generációra tett hatásait, azaz az egykori Kelet-Európa művészeti örökségét vizsgálja a világban. Az ötven, köztük több magyar alkotó összesen 160 munkáját bemutató kiállítás alapvetően két klisével akar szakítani: ahogy politikailag sincs ma már értelme a Kelet-Európa megjelölésnek, úgy ez véleményük szerint a képzőművészet esetében is elavult. A másik téves felfogás a művészet- történészek szerint az, hogy a kelet-európai művészek a kommunista rezsim alatt szándékos politikai tetteket hajtottak végre alkotásaikkal. A tárlat hét nagy téma köré szerveződik. Ezek közül A modem utópiák rész elsősorban építészeti projektekkel foglalkozik, a második résznek a kommunista rendszerben a világ megváltoztatásáért harcoló véleményformálóknak, a hagyományok őrzőinek tekintett művészek által a hivatalos intézményrendszeren kívül teremtetett, sajátos spirituális világ kérdése a témája. Az „anti-művészet” rész az ötvenes évek akadémikus festészetével szemben fellépő radikális alkotókat mutatja be. Külön részt szentel a kiállítás a kommunizmusban a közélet és a magánszféra közötti jellegzetes különbséggel foglalkozó munkáknak. A kiállítás július 19-ig látogatható. RÖVIDEN Elmarad Zorán koncertje Dunaszerdahely. Az április 16-ra (péntek) meghirdetett Zorán- koncertet betegség miatt új időpontban, november 11-én, csütörtökön este hét órakor tartják a dunaszerdahelyi vmk-ban. A megváltott belépők érvényben maradnak, illetve hétfőtől (április 19.) a hónap végéig visszaválthatók azokon a helyeken, ahol vásárolták őket. (ű) A VÁR a Budapest Kávéházban Dunaszerdahely. A Szlovákiai Magyar írók Társasága meghívására ma 18 órától a VÁR irodalmi és közéleti folyóirat mutatkozik be a Budapest Kávéházban. Az irodalmi esten részt vesznek: Bobo- ry Zoltán költő, író, főszerkesztő, Csűrös Csilla publicista, író, Elmer István író, Heiter Tamás költő, író, László Zsolt költő, Németh Miklós Attila publicista, író és Zsillé Gábor költő, műfordító. Az est házigazdája: ZirigÁrpád költő, (ú) Egy újabb este népzenével Komárom. Ma 20 órától ismét táncházban mulathatnak a népzene és a néptánc kedvelői a Madách Art Caféban, az Európa-ud- varban. Az este folyamán hagyományos falusi tánczene szól az erdélyi Mezőségből és Kalotaszegről. Az este kötetlen, táncoktatás nem folyik, akinek nincs kedve sem táncolni, sem énekelni, az csak hallgassa a muzsikát! A talpalávalót Horsa István (hegedű), Ha- nusz Zoltán (kontra), Lelkes Tibor (tangóhármonika) és Farkas Róbert (nagybőgő) húzza, (ú) A könnyed szórakozást ígérő előadás bemutatóját holnap este hét órakor tartják a kassai Thália Színházban Kabaréjelenetekkel és kuplékkal várja a nézőket a Kassa Orfeum MARSOVSZKY MIKLÓS Kassa. Újabb bemutatóra készül a kassai Thália Színház. A holnap esti premier a kabaréjelenetek és kupiék szerelmesei számára jelentheti a legnagyobb izgalmat. A könnyed szórakozást ígérő előadás a Kassa Orfeum címet kapta. „Az igazgató úr kérésére jött létre egy ilyen típusú produkció, ami egyáltalán nem volt ellenemre. Magyarországon ennek a műfajnak, profi kőszínházi körülmények között, igazából az 1970-es évek végétől van hagyománya, akkor készült el a Budapest Orfeum című produkció az akkori Nemzeti Színházban. Az a három művész, aki játszott ebben, éveken keresztül fellépett ezzel a darabbal. Ez az előadás műfajt teremtett. Nem önmagában a kupiék vagy a kabaréjelenetek műfaját teremtette meg, hiszen az már korábban a két világháború között folyamatosan kiteljesítette magát. Ez az akkori Európa nagyvárosaiban egy teljesen hétköznapi szórakozási lehetőség volt Londontól Bukarestig. Természetesen legfőbbképpen Párizsról beszélhetünk, de minden nagyváros megteremtette a maga világát ebben a műfajban. Budapesten ennek nagyon nagy kultúrája lett. A második világháború utáni politikai változások sem tudták tönkretenni ezt az alapvetően polgári műfajt. Tovább élt, és a televízió, illetve a rádió révén újabb lendületet kapott. A műfaj iránti igény nem veszett ki. Magyarországon a kabaré a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes években teljesen közkeletű kul- túrkincs volt. Régen volt ehhez hasonló produkció itt Kassán. Arra jutottam, hogy a Budapest Orfeum műfajteremtő cím után mi csinálunk egy Kassa Orfeum munkacímű produkciót. Ezeket a 20-as, 30-as évekből való budapesti jeleneteket némi átírással áthelyeztük kassai környezetbe. Összesen hét kabaréjelenet van a darabban. Még kérdéses, hogy kilenc vagy tíz kupié hangzik-e el. Ez egy olyan műfaj, hogy az utolsó pillanatig lehet változtatni. A társulat jelentős része szerepel a produkcióban. Van, aki már ismeri a műfajt. Vannak, akik most ismerkedtek meg vele. Társulati szempontból is fontosnak tartottam, hogy megszülessen egy ilyen előadás” - közölte Korognai Károly, a Kassa Orfeum rendezője és a Thália Színház főrendezője, aki hozzátette: nincs politikai töltete a produkciónak. Inár Gábor felvétele) Petrik Szilárd és Cs. Tóth Erzsébet
