Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-15 / 86. szám, csütörtök
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 15. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ ROMÁNIAI SAJTÓ A romániai sajtóban megjelent értékelések szerint a jövendő magyar kormány lemond a takarékossági intézkedésekről, Orbán Viktortól pedig a választók azt várják, hogy visszaszerezze Magyarország méltóságát. Az erdélyi Krónika vezércikkében azt fejtegeti, miként viszonyulhat második kormányzása idején a Fidesz a RMDSZ-hez, milyen változás várható a két alakulat „nem felhőtlen kapcsolatában”. A szerző utal Mircea Geoanának, a román szociáldemokraták bukott államfőjelöltjének eszmefuttatására, amely szerint á Fidesz „kart karba öltve” Trai- an Basescu román államfővel az RMDSZ gyengítésén fog munkálkodni, (mti)- A bíróság nem ítélt el a gyilkosságokért, melyeket elkövettem, ön pedig meg akar büntetni gyorshajtásért!? (Peter Gossónyi rajza) A középosztály kiábrándult, mert a politikai elit képtelen stabilitást, jólétet, helyes kormányzást szavatolni Közép-Európa választások előtt A közép-európai országokban idén esedékes voksolásokon azok a politikusok lehetnek a befutók, akik az utóbbi húsz évben nyomták rá a bélyegüket hazájuk politikai életére - írta körképében a The Economist. MTl-ELEMZÉS Ennek oka, hogy a térség polgárai inkább adják a szavazatukat ismert politikusokra, még ha nem kedvelik is őket, semmint ismeretlenekre. Csehországban május végén lesznek parlamenti választások, a várható győztes Jih Paroubek korábbi miniszterelnök szociáldemokrata pártja lesz. Egyedül aligha tud kormányt alakítani, várhatóan a csökönyös kommunista párttal lép koalícióra. Szlovákiában alighanem ismétel Robert Fico balközép kormányfő, a kérdés csak az, mely pártok kerülnek be júniusban az új pozsonyi koalícióba. Lengyel- országban eredetüeg októberben rendezték volna az államfőválasztást, ám ezt Lech Kaczynski elnök tragikus halála miatt előre hozzák. Az esélyes a kormányzó Polgári Platform jelöltje, Bronislaw Komo- rowski. Másfél éve, a pénzügyi válság csúcspontján igen baljósnak tűnt a krízis politikai hozadéka. A magasabb munkanélküliség, az adóemelések, az alacsonyabb életszínvonal miatt arra lehetett számítani, hogy a gazdaságit társadalmi és politikai válság követi. Kívülállók nem győzték emlegetni, mennyire fejletlenek a demokrácia gyökerei Közép- Európa nagyobb részében, óva intettek a térséget fenyegető erőszakos utcai tiltakozásoktól, a nyíltan populista politikusoktól és a terjedő politikai káosztól. A valóság kijózanítóan unalmas lett. Ennek egyik okát az angol hetilap Lengyelország sikerében látja. A lengyelek hazája messze a legnagyobb, politikai élete a legstabilabb, gazdasága a legerősebb és diplomáciája a legaktívabb. A kormányfő, a Polgári Platformot vezető Donald Tusk tavaly 1,7%-os gazdasági növekedéssel dicsekedhetett, s a lakosság túlnyomó része elégedett volt a kormány teljesítményével. Tusk nemrég csillapította le a több évtizedes vitát Moszkvával a katyni világháborús vérengzés kapcsán, meginvitálva orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint egy közös megemlékezésre. A gazdasági válság hatása legerőteljesebben a munkanélküliség terén jelentkezett. Az EU tíz középeurópai országában a 2008 derekán regisztrált 6,5%-ról idén 9,5%-ra növekedett az állástalanok aránya. Közép-Európa nemzetgazdaságai tavaly 3,6%-kal zsugorodtak; a Világbank előrejelzése szerint idén 1,6%-os bővülésnek néznek elébe. Ez kellemetlen, ám nem katasztrofális. Az idei választások után Közép- Európában aligha változik jelentősen a gazdaságpolitika. Igaz, Lengyelországban könnyebb lehet a reformok megvalósítása, ha az új államfőjobban együtt tud működni a miniszterelnökkel. A kommunizmus emlékeitől meggyötört és a kormánnyal szemben ma is bizalmatlan közép-európai választó- polgárok bizalmatlanok az állami beavatkozással szemben. A középosztálybeli népesség leginkább azért kiábrándult, mert a politikai elit képtelen stabilitást, jólétet és helyes kormányzást szavatolni - vélekedik Ivan Krasztev politikai elemző. Az elégedetlenség azonban még nem talált magának szelepet. „Sehol sem zajlik igazán érdekes politikai vita”- tette hozzá. A legjelentősebb változások perifériális kérdésekben várhatók. KÉZ,IRAT Ravaszlesen MIKLÓSI PÉTER Magánügy, hogy én, a mezei polgár, sokadmagammal együtt, március 31-ig beadtam az adóbevallásomat, az egészségügyi biztosítóhoz szintén eljuttattam az évi elszámolást, sőt a lakhelyemen is zokszó nélkül leper- káltam a szemétszállítási díjat. Bár idén megemelt szemétpénzt fizetünk, a szemetesek csak fele- annyiszor (értsd: kéthetente) ürítik a háztartási hulladéktól illatozó kukát. Az szintúgy privát ügy, hogy a határidőket tisztelő stréberkedés tudatában kétszeresen is érzékeny vagyok, ha az országos elitnek számító parlamenti képviselők, miniszterek, közintézmény-vezetők, más csúcsbeosztású tisztviselők szemrebbenés nélkül késnek az ő (egyébként semmitmondó és a valós vagyoni helyzetüket elhallgató) vagyonbe vallásukkal. Szlovákiában idén 580 személy volt köteles ilyen nyilatkozatot tenni, ebből küenc politikus vagy egyéb főmufti nem adta le a határidőig a vagyonbevallását. Nos, ha „odafönn” szabad a laza kóklerkedés, javaslom, „idelenn” se hagyjuk magunkat froclizni, s mi is ravaszkodjunk okosan. Kezdjük például azzal, hogy legközelebb nincs az a személyi jövedelem- és vagyonadó-bevallás, amelyen végső soron ne lehetne reszelni egy kicsit. Elvégre minden jövedelmünk végén nem kell minden egyes nullára emlékeznünk. Országosan több millió beadvány érkezik évente március végéig az adóhivatalokba, a jelenlegi állománnyal harminc év alatt képes pontról pontra, személyről személyre ellenőrizni a hivatal, azalatt a világ is kifordul a tengelyéből, nemhogy az adóhatóság. És ha közben bukunk, mert épp bennünket szúr ki az adóellenőr? Legföljebb azt mondjuk: elnézést. De miért is mondanánk? Avagyonnyilatkozatukat elbliccelő nagymogulok talán mondják, hogy bocsánat? Ők, akik fennen ígérték meg da- cumal, hogyjóval olcsóbb lesz a benzin, szűkül amentelmijog; hogy a patikákban felére csökken az árkiegészítő ráfizetés és tételesen emelkedni fog a nyugdíjak reálértéke; hogy olcsóbb lesz a kenyér - aztán most tessék, megnézhetjük magunkat. Illetve megnézhetnénk, ha csak ülnénk ölbe tett kézzel, és hülyék lennénk nem hülyéneklenni. Mert azért a mezei polgár is van annyira fortélyos, hogy megvezesse az államot, a hatóságot, a vállalatot. Kezdjük rögtön az áramnál, a víznél! Ha nem vagyunk túl mohók, van megoldás. Szakemberektől úgy hallottam - megfelelő motiváció esetén - lehet alakítani a mérőeszközökön, elvégre a szomszéd órája is mérhet valamicskét a mi fogyasztásunkból. Magiszteri címet is lehet ma már szabott áron venni Szlovákia több egyetemén, ott nem érdemes garasoskodni, mert a másolatok között lehet ócska is, a reklamálás pedig bizonyos gondot jelenthet. Rokkantigazolvány szintén vásárolható kéz alatt, és akkor a velejáró ingyenes parkolótáblácska is jól mutat a BMW, a merci, az audi szélvédőjén. Végül pedig hadd említsem az általános szempontot: jegyet nem veszünk. Se vonaton, se buszon, se villamoson, se parkolóban. Csekket be nem fizetünk. Hajön miatta a hatósági idézés, több megoldási lehetőség akad: akik kötekedőbb közéleti vénával bírnak, politikai okokra hivatkozhatnak; a kevésbé harcosabbaknak a kérvények s ellenbeadvá- nyokjavallottak: nem én voltam, nem én utaztam, nem én ültem a volán mögött, vezetés közben nem én telefonáltam, csak a fülzsírt piszkáltam a fülemből, nem én korrumpáltam - ha nem hiszik, perelünk. Ez utóbbi mindig bejön, részint telik az idő, részint Szlovákia bíróságain mindig történik valami. Hiszen ahol többszöri gyilkossággal vádolt szemé- lyeklébecolnakbíróijóváhagy ássál szabad lábon-bocsi a szabad- szájúságért -, de ott nem több a lepkefingnál kideríteni például, hogy a parkolás, a bliccelés vagy éppenséggel a hálapénzadás kor- látozhatatlan emberi jog, ami messze felülírja például a jegyvétel jogát. Szlovákiában így válik huncutul egyenlővé a jog és a törvény színe előtt a vagyonnyilatkozatát elsumákoló főmufti, illetve a fizetnivalót elbliccelő, az előnyhöz jutás költségét viszont szemrebbenés nélkül lepergető gyalogkakukk. KOMMENTÁR A magyar vészharang NAGYANDRÁS Mivel közelednek a szlovákiai parlamenti választások, az elkövetkező két hónap majdnem minden hazai politikai párt döntésének és kijelentésének a célja a szavazatmaximalizálás. Bármit mond is a politikusok többsége, nem sok közé van annak már politikai irányultságához, esetleg valós céljaihoz, csak azt szeretné, hogy a lehető legtöbb szavazó válassza a pártját, s tegye neve mellé az ikszet. Az Amerikai Egyesült Államokban azt mondják, hogy egy elnöki ciklus valójában nem öt, hanem 1+3+1 évből áll. Az első évben az elnök ismerkedik a rendszerrel, három évig irányít, s a végén egy éven keresztül már csak kampányol az újraválasztásáért. Nálunk - nem teljesen tisztázott körülmények között - mintha az év elején véget ért volna a koalíciós kormányzás, mivel egyes koalíciós partnerek szerint egyszerűen nem érvényes már a koalíciós szerződés, hiszen úgyis jönnek a választások. De a parlament még ülésezni fog, s a legfrissebb értesülések szerint újra a nemzeti tanács elé került a hazafiasságról szóló törvény. Azt, hogy megszavazza-e a Smer, egyelőre senki sem tudja, de az SNS nevében Ján Mikolaj oktatási miniszter jelezte, pártja biztos benne, hogy meglesz a szükséges többség. Itt már nem másról van szó, mint kampányról. Az SNS tisztában van azzal, hogy annyi szenny fedte be a pártot, hogy ha nem fogják a választásokig kongatni a „magyar vészharangot”, s nem verik laposra a mellüket a nemzetieskedésben, a polgárok kiszavazzák őket a parlamentből. Egyetlen olyan témát sem tudnak a kampány során felhozni, mely sikert jelentene az országnak, a pártnak, s nem bűzlene a korrupciótól. így nem marad más, mint a klasszikus nemzeti kártya. Más a helyzet a legnagyobb kormánypárttal s a miniszterelnökkel. Egyelőre nem tisztázott, ők hogyan viszonyulnak a törvényhez a parlamentben. Komoly paradoxonnal került szembe Robert Fico és pártja, mert az elmúlt egy-másfél évben folyamatosan vette át a Smer az SNS agendájának egy részét, s vadászta le minisztereit. Ezzel azt akarták elérni, hogy az elkövetkező választások során az SNS szavazóinak nagy része vándoroljon át hozzájuk, így egy következő kormányalakításnál már ne kelljen Ján Slotával számolni. Elvileg egyszerű logika: a szavazókat megtartjuk, a vállalhatatlan politikusokat eldobjuk. Ennek része volt a törvény megszavazása is, ám Ficóék nem számoltak azzal az ellenállással, már-már polgári engedetlenséggel, mely a törvény megszavazása után indult be. Akkor miután gyorsan felmérték a helyzetet, kihátráltak a törvény mögül, ám a döntést nem hozták meg, csak kitolták. Nem valószínű, hogy az elmúlt egy hónapban komoly stratégiát gyártottak volna, de érdekes lesz figyelni, hogy a kampány kellős közepén hogyan birkóznak ezzel a történettel. Fico valószínűleg tudja, hogy ezzel a törvénnyel lehet nyerni és veszteni is. De a végeredményben még ő sem biztos. FIGYELŐ Erősödő szélsőjobb Annak kapcsán, hogy a Jobbik előretört a magyar választásokon az Európa több országában érzékelhető szélsőjobboldali megerősödés okait elemezte a Le Figaro. A konzervatív francia lap szerint a Vona Gábor vezette, a harmincas éveket idéző Jobbik választási sikere párhuzamba állítható a holland Szabadság Párt, a belgiumi Flamand Érdek (Vlaams Belang, VB), a Dán Néppárt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) népszerűségének növekedésével. Hasonló jelenség figyelhető meg Olaszországban, Finnországban, Romániában, Görögországban és Franciaországban is. A lap szerint- azonban jelentős különbség, hogy a kelet-európai országokban, ahol a hagyományos jobboldal egyik legjellemzőbb jegye az antikommunizmus, a konzervatív pártok egy részének sikerült magukba olvasztania a szélső- jobboldalt. Itt a rasszizmus és az antiszemitizmus nem ugyanazt a borzalmat jelenti, mint Nyugat- Európában. Emellett a Le Figaro meglátása szerint téves lenne csak az idegenek elleni nacionalista mozgalmakként látni ezeket a pártokat. Meghatározó ideológiájuk az idegenellenség, de az elutasítás sokkal erősebb az általuk megjelölt belső ellenséggel szemben, amelynek oka a lap szerint a gazdasági válság. Magyar- országon a külföldi termékek iránt nyitott liberális gazdaságpolitika kudarca után bevezetett megszorító csomag szidalmazásában a zsidók, a romák és a bankárok töltik be a bűnbak klasszikus szerepét. Ezért itt a szélső- jobboldal megerősödését úgy kell értelmezni, hogy „a hangyák nem akamakatücskökhelyett fizetni”. Ez az oka az olasz és a holland helyzetnek is - véli a Le Figaro. A társadalmi elégedetlenség ellenére a szélsőjobboldali előtörés a lap szerint nem egységes folyamat, és azokban az országokban, ahol a konzervatív erők elég erősek, a szélsőjobboldal szétmorzsolódik bennük. A Le Figaro szerint ez a sors várhat az olasz Északi Ligára és a francia Nemzeti Frontra, ahol az elnök utódlásáért folyó belső harcban jól érzékelhető a szakadás a középre tolódó és egy kisebb radikalizálódó frakció között. A Le Figaro szerint viszont a mai szélsőjobboldal azért nem hasonlítható a 30-as évekbelihez, mert az elégedetlenség felszínre törése és a gazdasági jellegű tiltakozások elsősorban szavakban, de nem a múlt ideológiáival nyilvánulnak meg. Az intolerancia erősödése, a szabadság- jogok visszaszorulása vagy az erősebb állami irányítás megjelenése nem fenyeget sem diktatúrával, semháborúval. (mti)
