Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-15 / 86. szám, csütörtök
Közélet 3 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 15. Elemzők nem tartják kizártnak, hogy az új párt fokozatosan az MSZP konkurensévé növi ki magát, elszippantva a szocialisták fiatalabb, liberális támogatóit Lehet más a politika? - ez még a jövő titka (TASR-felvétel) LMP. Az meg micsoda? - tették fel sokan a kérdést vasárnap este, amikor meglátták az országgyűlési választások első eredménysorait. A sokak számára még most is ismeretlen párt a szavazatok több mint 7 százalékával a voksolás legnagyobb meglepetését okozta. MÓZES SZABOLCS A Lehet Más a Politika alapjait jelentő társadalmi kezdeményezés 2008-ban jött létre. A formáció ideológiájának legfontosabb része. a környezetvédelem volt, tagjainak nagy része a Védegylet nevű civil szervezetből vált ki. Ez a szervezet javasolta 2005-ben Sólyom Lászlót államfőnek, ezután lett a jelenlegi köztársasági elnök az MDF, majd a Fideszjelöltje. A társadalmi kezdeményezés tavaly februárban alakult át párttá, alapító nyilatkozata szerint liberális, balközép és közösségelvű konzervatív politikai hagyományokból is építkező, de önmagában ökológiai és radikális demokrata politikai irányvonalat követ. Irányvonala és programja a politikai elemzők számára is rébusz, ugyanis az LMP, követve a többi pártot, kevésbé konkrét választási programot mutatott be. Apárt fő profilja a környezetvédelem mellett fokozatosan kibővült a korrupció elleni harc és a magyar politikai elit megreformálásának szándékával. Ez utóbbi kettő kellőképpen népszerű cél volt ahhoz, hogy a hagyományos pártokból kiábrándult választók egy részét meg tudják szólítani. Az LMP ezzel úgynevezett protest- párttá vált, szavazóinak egy része azért választotta, mert nem akart a Fideszre, az MSZP-re vagy az MDF- re voksolni - részben hasonló okokból erősödött a Jobbik is, csak ők ajobboldal szélén lévő elégedetlenek szavazatait söpörték be, míg az LMP a politikai középen vadászott. A párt feltűnően jól szerepelt Budapesten, ha csak az eredményeket nézzük, úgy tűnik, az SZDSZ szavazóit vette át. Politológusok szerint a képlet összetettebb, az LMP szimpatizánsainak egy része volt szocialista és fide- szes szimpatizáns. A párt a 2009-es EP-választásokon mérettette meg magát először, és már akkor is figyelemre méltóan teljesített: 2,61 százalékot ért el, ezzel megelőzte a 2,16 százalékos SZDSZ-t, és feleannyi szavazatot kapott, mint az MDF. Ha a három párt akkori és mostani eredményeit összeadjuk (most már csak LMP plusz MDF), hasonló számot kapunk - valamivel több, mint 10 százalékot értek el együtt mindkét alkalommal -, ami ugyanannak a szavazótábomak az átrendeződését valószínűsíti. Az LMP választási „sátrában” a szavazás után több egykori SZDSZ-es politikus is megjelent. Az LMP elemzők szerint eredményével elfoglalta a politikai középet, várhatóan a jövőben nyitott lesz mindkét oldal - jobbra a Fidesz, balra az MSZP - felé. Ez utóbbi a választások előtt még támadta, ám a voksolás napja után már közeledni próbált. Az LMP viszont politológusok szerint csak vesztene, ha előre lekötné magát az egyik oldal felé, ráadásul elemzők nem tartják kizártnak, hogy az új párt fokozatosan az MSZP konkurensévé növi ki magát, elszippantva a szocialisták fiatalabb, liberális beállítottságú támogatóit. A pártot viszonylag ismeretlen emberek alkotják, az LMP-nek hivatalosan elnöke sincs. A párt listavezetője, Schiffer András (38 éves) ügyvéd. A pártot 13 fős választmány irányítja, képviseletére 3 szóvivő jogosult. Egyikük Mile Lajos, aki 1990 és 1994 között az MDF parlamenti képviselője volt, a többiek politikailag még „szüzek”. A Népszabadság hetekkel a választások előtt azzal támadta meg a pártot, hogy a Fidesz szekértolója. A lap írása szerint az LMP fide- szes segítség nélkül nem lett volna képes a területi lista állításához szükséges kopogtatóculák összegyűjtésére Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Elemzők szerint ez elég „meredek“ vád volt, s a következő hónapok fogják megmutatni, hol lesz az új párt helye a politikai palettán. (MSz) NÉVJEGY: SCHIFFER ANDRAS Az LMP listavezetője, nem hivatalos elnöke. Dédapja, Szakasits Árpád egykori szociáldemokrata politikus, a kommunisták egyik trójai falova volt pártján belül. 1948-től 1950-ig köztársasági elnök, ezután koholt vádakkal leültették, 1956-ban rehabilitálták. Egyik nagybátyja 1994 és 2006 között Budapest egyik MSZP-s főpolgármester-helyettese. Schiffer 1989-ben tagja volt a Gyurcsány Ferenc által vezetett, rövid életű Új Nemzedék Mozgalomnak. 1990-ben egyik alapítója és 1992-ig ügyvivője az Ifjú Szocialisták mozgalmának, ekkor kilépett a szervezetből. 1996-ban lett a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársa, 2004 és 2008 között ügyvivője. Ügyvédként többek között Orbán Viktort is védte. 2005-ben ő vezette a Sólyom László köz- társasági elnökké választását célzó kampányt. Húsz éve meghatározó erőt képviseltek, most kiestek az Országgyűlésből - az elemzők kevés esélyt adnak visszatérésükre, túlélésük is valószínűtlen Bukott rendszerváltók - az út Antall Józseftől Bokros Lajosig ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Magyarország politikai életében lezárult egy korszak. Két rendszer- váltó párt, a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége nem jutott be a parlamentbe, sőt gyakorlatüag megszűnt. Vasárnap este Dávid Ibolya beismerte, pártja súlyos vereséget szenvedett. „Pénz és média nélkül ennyire futotta” - magyarázta a 2,66 százalékos eredményt, majd hozzátette: az élet az MDF programját fogja igazolni. A vereség szerinte az MDF ellen folytatott „hisztérikus” kampány miatt következett be, mert a párt védekezésbe kényszerült, és programja ismertetése helyett a vádaskodásokkal kellett foglalkoznia, bíróságokra járnia, hogy a párt országos listát állíthasson. Dávid Ibolya vasárnap lemondott a pártelnöki posztról, helyét ideiglenesen Herényi Károly elnökhelyettes vette át. Az SZDSZ már a tavalyi európai parlamenti választásokon megbukott, a hétvégi választásokon már önállóan nem is indult, az MDF-fel ellentétben állami támogatásra sem számíthat. A 90-es évek elején az MDF és az SZDSZ még a magyar közélet két meghatározó pártja volt. Sokan a két formációt a két világháború közötti népi-urbánus ellentét folytatásának tekintették, az előbbi mozgalom szellemi örökségét a konzervatívok, utóbbiakét a liberálisok vitték tovább - már amennyire ezt közel fél évszázad után tovább lehetettvinni. Mindkét párt támogatottsága első kormányzati szerepvállalása után kopott meg erőteljesen. Az MDF 1990-ben Antall József vezetésével még a mandátumok közel felét megszerezve az első magyar kormány legerősebb kormánypártja lett. 1994-ben már csak a szavazatok 12 százaléka jutott neki, ami a mandátumok kevesebb, mint tizedére volt elég. Az SZDSZ akkor szintén gyengébben szerepelt az első szabad választáshoz képest, de csak három százalékpontnyi volt a különbség. A liberálisok akkor az MSZP-vel léptek kormányra, a következő, 1998-as választáson viszont már csak kevesebb, mint 8 százalékot szereztek - a későbbi választásokon pedig még kevesebbet. Az MDF 1998-ban már kevesebb, mint 5 százalékot szerzett, csak a Fidesszel kötött választási megállapodás mentette meg, melynek révén 17 képviselői helyhez jutott, és egy tárcát kapott az első Orbán-kormányban. 2002-ben az MDF a Fidesszel választási koalícióban indult a választáson, ám a következő években összerúgták a port a nagyobb „testvérrel”, mivel nem akartak engedni Orbán centralizációs törekvéseinek. 2006-ban csak 0,04 százalékkal lépték túl az 5 százalékos bejutási küszöböt. A párt Dávid Ibolya vezetése alatt az utóbbi időben konzervatívból liberális-baloldali párttá vált, erőteljes liberális gazdasági programmal. Az MDF bukásához, elemzők szerint két dolog vezetett: Dá- vidék túltaktikázták magukat, továbbá megjelent az LMP. Az MDF választóinak és párttagjainak nagy része nem tudta megemészteni a gyors irányváltás, az egykori szocialista Bokros erőteljes térnyerését a pártban, illetve a korábban örök ellenségnek tekintett SZDSZ-szel kötött választási megállapodást. A Lehet Más a Politika (LMP) megjelenésével pedig a két nagy párt (Fidesz és MSZP) hatalmi harcából nem kérő, liberális programot kereső választók új pártot találtak maguknak, amely sokkal hitelesebbnek tűnt, mint a leszerepelt politikusok egész sorát felvonultató MDF. Mindehhez jöttek még az MDF lista-, és jelöltállítási gondjai, melyek végleg elbizonytalanítot- ták az amúgy sem nagy szavazótábort. Az eredmény márismert: 2,66 százalék, és parlamenten kívüli lét. A párt a következő hónapokban a túlélésért fog küzdeni, a politológusok nem látnak sok esélyt a „feltámadására”. (MSz, lpj, mti) A politika szemétdombjára került (Somogyi Tibor felvétele)
