Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-14 / 85. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 14. Kultúra 9 Csatlós Levente a pozsonyi Magyar Intézet-beli kiállításán absztrakt képeivel a szürkét változtatja színessé Sivatag kávézóknak és teázóknak „A képzőművészet nagyon szubjektív terület, teljesen a kísérletezésen alapszik" (Peter Procházka felvétele Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében április 23-áig tekinthető meg a marosvásárhelyi Csatlós Levente Sivatag, Kávé, Tea című kiállítása. A fiatal művész absztrakt vásznak révén hív és vezet el a sivatagba egy csésze kávéra vagy egy csésze teára, hogy eltérő kultúrákról gondolkoztasson el. TALLÓSl BÉLA Csatlós Levente a vásznak absztrakt barna látványközegébe „felfőzött” kávéval és teával távoli világokat hoz el a messzi sivatagból, hogy az üdítő nedűk képzeletbeli kortyolgatásával közeledést találjunk, és megértést keressünk. A Magyar Intézetben kiállító művész Marosvásárhelyen matematika-fizika tagozatos középiskolában tanult, majd két évet vendéglátó-ipari technikumban töltött, ám már ebben az időben is vonzotta a vizuális kifejezés lehetősége: szabadidejében rajzolt és a festészettel is kísérletezett. Budapesten grafikát tanult, a rézkarcok, rézmetszetek készítésének technikáját sajátította el. Visszatérve Marosvásárhelyre, olyan műteremben kezdett dolgozni, ahol nem volt víz, fűtés, még villany se. „E hiányosságokat pusztán azért említem - mondja -, mivel ezeknek is köze volt ahhoz, hogy festeni kezdtem. A grafika ugyanis megköveteli a tiszta körülményeket. Az alkotás során állandóan kezet kell mosni, hogy a papír fehér maradjon, a lemezről is folyton le kell mosni a festéket. Mivel kezdetben ehhez nem voltak meg a műtermi feltételek, kezdtem áttérni a festésre. Grafikusi énemet azonban nem tagadtam meg, azokat az elemeket és technikákat, vonalakat igyekeztem átvezetni a festményeimbe, mint amiket a grafikai eljárásoknál használtam.” Ezek szerint már a grafikában is az absztrakt megjelenési formával fogalmazta üzeneteit? Az elején próbálkoztam figurális ábrázolással, de igazából nem éreztem közelinek, az nem az én világom. Belső indíttatásom az absztrakt felé irányított, ami aztán elvezetett a teljesen nonfiguratív ábrázoláshoz. A grafikánál sokat segít a sav. Közrejátszásával nagyon szép textúrákat lehet létrehozni, ami mögé nem is lehet mindig tudatosságot írni. A festészetben ez egy kicsit komplikáltabb, ugyanis a textúrához, amit a sav képes létrehozni, megteremteni, más módon kell eljutni. Például a rétegezés eljárásával, vagyis hogy a festék rétegről rétegre kerül fel a vászonra. Mi szükséges az absztrakthoz vezető belső indíttatáshoz? Érzelmek, érzések, hozzáállások. Nagyon sokat segíthetnek beszélgetések, szemlélővel, kollégával, szakemberrel. Az ember ahhoz, amit már elért, amit már megteremtett, folyamatosan igyekszik hozzátenni még egy és még egy „lapáttal”. Olyasfajta kíváncsiság által ösztönözve, hogy ő saját maga is felméije, milyen irányba tud lépni, elmozdulni, mit tud megalkotni. A képzőművészet nagyon szubjektív terület, teljesen a kísérletezésen alapszik. Mennyire tudatos az alkotásban? Tudatos az, hogy dolgoznom kell. Hogy hogyan, az teljesen belülről jön. A művészt állandó behatások érik, külső hatások formálják, amelyek arra késztetik, hogy bizonyos dolgokat kipróbáljon, megcsináljon. A figurális képnél sokkal nagyobb kihívást jelent absztrakt ábrázolással következetesen festeni. Hihetetlenül nehéz. A körülöttem történő dolgok közül sok minden késztet arra, hogy látványként, festményben fogalmazzam meg. Egyes történések, állapotok, helyzetek erősebb hatással vannak rám, kihoznak belőlem egy teljes kiállítást, vannak kevésbé erős hatások, amelyek leszűkülnek néhány képre. Melyek azok a legsúlyosabb hatások, érzelmek, érzések, amik a leginkább ösztönzik, hogy képpé formálja őket? Lelki felépítésem szerint a nyugalmat keresem. A nagyon finom, nagyon érzékeny és nagyon szép dolgok nagyon meghatnak. Mélyen érint a palesztin-zsidó konfliktus például. Erre a hatásra festettem már képet. A kávézás és a teázás szokásáról pedig egy egész kiállítási anyagot festettem, ebből látható válogatás Pozsonyban. Reményeim szerint a látvánnyá teremtett érzéseim talán közelebb hozzák a sivatagot, az ott élő népek kultúráját a szemlélőhöz. Milyen képeket néz legszívesebben? Olyasmit, ami megérint. Nem szakmai, inkább lelki szemmel nézek alkotásokat. Olyan a lelki felépítésem, hogy nem a kompozíciót nézem és látom. Inkább azt érzem, hogy megérint belőle valami, ami közel áll hozzám. Festeni is így fest, hogy lelkileg érzi a témát, és a belső érzés vetül a képre? így van. A lelkiállapot a döntő abban a pillanatban, amikor megszületik egy munka. Arra törekszem, hogy a lelkiállapotom tükröződjön, vetüljön ki a vászonra. Ezek a lelkiállapotok lehetnek nagyon különbözőek, eltérőek, akár ellentétesek is? Igen. Vannak nagyon csendes munkáim, meg vannak nagyon háborúsakis. S van olyan lelkiállapot, amit megfestett, és esetleg nem vállal, ezért félreteszi a képet? Nem, én teljességgel vállalom magam. Nagyon fontos, hogy az ember rendben legyen saját magával. Bármilyen munkával ki tudok állni bárhol, vállalva, hogy igen, ez én vagyok. Az embernek nem érdemes letagadnia magát, mert az önmagával szemben sem helyes. Meglátszik a munkán, ha hazudik. Sivatag, tea, kávé... milyen érzelmekkel fogták meg? A kávé és a tea az én értelmezésemben olyan híd az európai és az arab vagy a keleti világ között, ami segít, segíthet közelebb kerülni egymáshoz. A kávéval és a teával a sivatagot a szürkéből színesbe lehet átvezetni. Én ezt próbáltam megcsinálni, és ehhez az érzéshez próbáltam hozzásegíteni ezzel a kiállítással. Az amerikai mozikban bemutatásának, illetve forgalmazásának első hétvégéjén, húsvétkor döntött kasszasikercsúcsot a görög mitológia világában játszódó Titánok harca. Immár hozzánk is eljutott az újabb háromdimenziós fantasy-film, mely Louis Leterrier rendezői műhelyéből került ki. A 3 D-s opus egyrészt a gigantikus látványra épít, másrészt a „gigantikus" színészekre, Liam Neesonre és Ralph Fiennesra, ám elsősorban az Avatarból „átmentett" Sam Worthingtonra. Lehengerlő, keménységet árasztó látványvilága várhatóan nálunk is sikerre számíthat. (Fotó: Continentalfilm) RÖVIDEN Film a pompeji vulkánkatasztrófáról Hamburg. Megragadta a filmkészítők fantáziáját az időszámítás szerint 79-ben történt pompeji vulkánkitörés. Az MIP TV-n, a világ legnagyobb televíziós szakmai vásárán négy nagy produkciós cég megegyezett egy négyórás televíziós sorozat elkészítéséről. A résztvevők - a Sony Pictures Television, a Tandem Communications, a Peace Out Productions és a Scott Free Television - tegnap hozták nyüvánosságra a tervet. A film alapjául Robert Harris Pompeji című regénye szolgál, amely többek között a Vezúv kitörése előtti 72 óra eseményeit meséli el. A szereposztásról, a rendező kilétéről, illetve a költségekről egyelőre nem adtak felvilágosítást. A mai Nápoly közelében lévő ókori Pompeji városát Kr. u. 79-ben temette maga alá a hamu és a láva a Vezúv kitörése nyomán, egyedülálló módon megőrizve az akkori állapotokat. A városnak a természeti csapás idején 13 ezer lakója volt: csak egy részük tudott elmenekülni a vulkán kráteréből a városra zúduló forró, mérgező gázok, láva és hamu elől. Ma évente 2,5 millió ember keresi fel a 260 éve felfedezett, és azóta folyamatos ásatásokkal feltárt romvárost, amely a világörökség része, (mti) Elhunyt Werner Schröter rendező Kassel. Elhunyt Werner Schröter német színházi és filmrendező. A művészt 65 esztendős korában hétfőn érte a halál egy kas- seli klinikán. Schrötert a német újhullám egyik legellentmondásosabb alkotójaként tartották számon. 2008-ban négy évtizedes munkásságáért életműdíjjal tüntették ki a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Palermo oder Wolfsburg című filmjéért 1980-ban a Berlinalén elnyerte az Arany Medve-díjat, a cannes-i versenyprogramban is szereplő Maiina című produkciójáért pedig a Német Filmdíjat kapta meg 1991-ben. Pályafutása során nemcsak németországi, hanem külföldi színházakban is rendezett. Színészként saját szerzői filmjeiben és olyan kollégái munkáiban szerepelt, mint Wim Wenders vagy Rainer Wemer Fassbinder, (mti) Grammy-díjak: jövőre februárban Los Angeles. Jövőre visszatér a régi kerékvágásba a Grammy- díjkiosztó: ismét februárban adják át a rangos zenei díjakat. A szervezők tegnap jelentették be, hogy a zenei élet legjobban várt ceremóniája 2011-ben február 13-án lesz. A díjátadót a Los Ange- les-i Staples Centerben rendezik meg, és élőben közvetíti a CBS televízió. Idén elsősorban a téli olimpia miatt hozták előre a műsort január 31-re. Ez annyiban érintette a zenei élet szereplőit, hogy csak olyan számokkal pályázhattak a Grammyre, amelyek augusztus 31-ig teljesítették a nevezés feltételeit. A határidőt ebben az évben szeptember 30-ig tolták ki. (mti) KÖNYVESPOLC Ág Tibor: Tiszán innen, Bodrogközben. Népzenei gyűjtemény. Nap Kiadó, 2009 A kötet a népzenei hagyomány egy különösen értékes részét, a régi stílusú ereszkedő dallamok, a népballadák és a népszokások dallamvilágát tartalmazza. Ág Tibor legújabb művébe a pásztorélet hagyományos dalain kívül bekerültek a karácsonyi betlehemezés és csillaggal való járás dallamai, valamint a szintén karácsonyi ünnepkörbe tartozó János- és Ist- ván-köszöntők, végül a kisepika műfajába tartozó mesék és más szövegek is. 1 ■ * ÁG TIBOR t . i v VZ-CUa. L j i-Qu. HWESH GYÖJTJiMÍNY % I NAP KIADÓ Ferenczi György az Expired Passport klubjában Zenés est sok vendéggel ELŐZETES Pozsony. Ma 19 órai kezdettel a pozsonyi Csemadok nagytermében (Május 1. tér) kerül sor a 22. Expired Passport Music Clubra a JÄIK és az EPM polgári társulás szervezésében. A rendezvényt a fiatal gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, verséneklő, újságíró lány, Saróka Liliána nyitja önálló műsorával. Rövid szünet után ifj. Reiter István hegedűművész, az alá’ szolgálya frontembere mesél hangszereiről, majd pedig bekapcsolódik a muzsikálásba. Az est sztárvendége pedig a Fonogram- és Artisjus-díjas magyarországi szájharmonika művész, Ferenczi György, aki 1993-ban elnyerte „A világ legjobb szájharmonikása” címet. Ferenczi György mindemellett kiválóan énekel, hegedül és gitározik. Legfrissebb információk szerint a klubestre társakat is hoz magával! Egy rögtönzött miniműsor és workshop után Ferenczi György a házigazdákkal is előad néhány szerzeményt. Az már csak hab a tortán, hogy a Passport-klubestek szinte állandó vendége, a szaxofonos Kotiers András (Deja Vu) is hallatja magát, így a program végén hatalmas jam session várható. Mindez ingyen és bérmentve! (-lager-)
