Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-14 / 85. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 14. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ OSZTRÁK SAJTÓ Új korszak kezdeteként számolt be amagyarországi választások eredményéről keddi számában a Die Presse című osztrák lap. 1990, az első szabad választások óta még soha nem volt ilyen drámai átalakulás Magyarországon - írta a konzervatív napilap budapesti tudósítója. Rámutatott, hogy a Fidesz elsőként kormányozhat koalíciós kényszer nélkül, s úgy vélekedett, hogy kétharmados többség birtokában a Fidesz „végre tudná hajtani a régóta megvalósításra váró reformokat”. A leváltott MSZP a demokrácia lebontásának veszélyét festette a falra, de ezek a kasszandrai jóslatok nem többek választási pánikkel- tésnél-írta. (mti) (Peter Gossányi rajza- Focimeccsre, szomszéd? A Fidesz mostani és a Smer 2006-os helyzete természetesen közel sem azonos, de több ponton hasonló Az ostor „árnyékában” A magyarországi választások első fordulója után kétségünk sincs afelől, ki alakíthat néhány nap múlva kormányt Magyarországon. RAVASZ ÁBEL A Fidesz nyolcévnyi tömény, maró kritikával telített ellenzéki lét után most maga kerül a kínpad- ra. Orbán Viktorék pozíciója nem könnyű, a Fidesz által az elmúlt évek során követett populizmus olyan magas elvárásokat termelt ki velük szemben, melyeknek nem biztos, hogy képesek lesznek megfelelni. Hogy ezzel maguk is tisztában vannak, nyilvánvaló azokból a kísérletekből, melyeket a párt politikusai az elmúlt hetekben tettek a kedélyek lehűtésére. Azt azonban mégis nehéz lesz lenyomni a szavazói bázis torkán, hogy a Fidesz kisebb-nagyobb kiigazításokkal kénytelen lesz egy szigorú gazdaságpolitikai irányt továbbvinni - az ellenkező opció ugyanis nem sok jóval kecsegtet. Mit lehet tenni ebben a pozícióban, amikor nyolcéves ígérethadjárat után a kormányzó erő azzal szembesül, az üres kasszát csak drákói szigorral lehet annyira megtölteni, hogy hozzá lehessen kezdeni az érdemi reformokhoz? Orbán Viktor szerencséjére és a határon túli magyarok határozott pechjére Robert Fico már bemutatott egy olyan utat, mely alkalmas lehet kikerülni e politikai kutyaszorítóból. A recept aránylag egyszerű. Egyrészt, ne javítsd meg, ami működik: ha a gazdaságpolitika jó úton halad, ne térj le róla. Másrészt, ha nem akarsz rossz fényben feltűnni a szavazóid előtt, akkor csinálj valami látványosat, amiről lehet beszélni. Ilyen gesztusokat a gazdasági életben is lehet tenni - jó példa erre a pozsonyi reptér (nem)privatizációjának története. Még ennél is egyszerűbb azonban azokra a bevett jobboldali beszédtémákra koncentrálni, melyek garantáltan megosztják a közvéleményt a konzervatív-liberális törésvonal mentén. Az egyik legfontosabb ilyen téma régiónkban (a romakérdés mellett) a határon túli magyarok kérdése. Éppen ezért Fico nem habozott, amikor ki kellett játszania a „magyarkártyát”, akár a tankönyvbotrány, akár a Sólyom László látogatása körüli performansz vagy éppen a nyelvtörvény ügyében. Félreértés ne essék - mindhárom esetnek volt igazi tartalmi része is. Lényegüket azonban nem a valós tartalom, hanem a szimbolikus politikai gesztusjelentette. Ä Fidesz mostani és a Smer 2006-os helyzete természetesen közel sem azonos, de több ponton hasonló. Egyrészt, mindkét párt egy olyan, a gazdasági stabilitást szem előtt tartó kormánytól örökölte meg a vezetést, melynek intézkedéseitől a Smer nem akart, a Fidesz pedig nem is nagyon tud eltérni. Orbánék ráadásul egy szinte teljesen kiürült kasszát örököltek, mely tovább csökkenti a mozgásterüket. Másrészt, mindkét párt erősen kritikus és populista hangot ütött meg ellenzékiségének évei alatt - gazdaságpolitikai kérdésekben a szegényebb rétegeknek tetsző baloldali megoldásokra (privatizáció elleni fellépés, egészségügyi liberalizáció ellenzése), kulturális és szimbolikus kérdésekben viszont a tömegek által megkövetelt jobboldali beszédmódra szavazva. Saját hazájában mindkét párt a nacionalista beszédmodor egyik fő felhasználója a radikális jobboldal mellett. Különbség ebben a tekintetben, hogy a Fidesz szinte biztosan nem kényszerül a Jobbikkal közös kormányzásra, míg a Smemek - anno - szüksége volt koalíciós partnerekre - azonban mindkét tömegpárt törekszik a nacionalista szavazók felszipkázására és/vagy megtartására. Erős a gyanú tehát, hogy a Fi- desz-kormány „kénytelen lesz” a szimbolikus politizálás mezején pótolni mindazt, amit nem mer vagy nem tud meglépni szakpolitikai kérdésekben. Mint ezt a kettős állampolgárságról szóló népszavazás esetében is láthattuk, a „polgári oldal” nem riad vissza a határon túli magyarok kérdésének kijátszásától szimbolikus célokra. Ha pedig a Fidesz követi a Smer által is bemutatott példát, és a nacionalista beszédstratégia megerősítésével, gesztuspolitizálással próbálja meg fenntartani szavazói preferenciáit egy nem feltétlenül népszerű gazdaságpolitika folytatása mellett, az ostor könnyen a határon túli magyarokon csattanhat. Azért ostor ez, mert az ilyen szimbolikus ügyek sok esetben a bilaterális kapcsolatok rovására mennek - lásd például a Sólyom László komáromi feltartóztatása után beálló fagyot a szlovák-magyar kapcsolatokban. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy ami konfliktust szül Magyarország és Szlovákia között, annak a szlovákiai magyarok látják a kárát - egy ilyen forgatókönyv szinte biztosan rontaná a kisebbségi magyarok és a szlovákok közti viszony alakulását, és ártana Magyarország érdekeinek is, csorbítva az egyre fontosabbá váló regionális együttműködés lehetőségeit. A helyzet végzetesen aszimmetrikus: Fico megengedheti magának a konfliktus élezését, a mindenkori magyar kormányfő azonban már sokkal kevésbé. Csak remélni lehet tehát, hogy ezúttal a józan belátás diadalmaskodik, a magyarkártya pedig nem kerül elő a gazdaságpolitikai kényszerpálya el- ködösítése végett. Minden szimbolikus konfliktus a határon túli kisebbségek rovására megy - ez pedig nem lehet elfogadható áldozat egy magára valamit is adó jobboldali kormány számára. A Jobbik és más kelet-európai „megfelelői" mindenekelőtt a romák és gyakran a zsidók ellen is uszítanak Magyarország nem egyedi eset MTl-HÁTTÉR A szélsőjobboldal magyarországi választási sikere sokk a demokratikus Európa számára, de távolról sem egyedi eset - írta a Der Tagesspiegel. A lap szerint a jobboldali populisták és a szélsőjobboldali erők Európában másutt is sikeresek. A liberális német újság szerint a Jobbik 16,7%-a egy hosszabb ideje tartó, a szélsőjobboldali pártok erősödésére utaló irányzat része. E pártok között sok az ideológiai hasonlóság, de jelentős különbségek is vannak közöttük. A magyar Jobbik, a holland Szabadság Párt, az olasz Északi Liga, az Igaz Finnek és a többi ilyen jellegű formáció közös nevezője az etnikai kisebbségektől való határozott elhatárolódás követelése. Ellenségképüknek más összetevői is vannak. Miközben a Jobbik és más kelet-európai „megfelelői” a romák és gyakran a zsidók ellen is uszítanak, Nyugat-Európában a jobboldali populisták és a szélsőjobboldal főként a külföldiek és az iszlám ellen agitálnak. Az említett pártoknál a populista, illetve a szélsőséges nézetek közötti határok gyakran elmosódnak. Ám többségük egyértelműen szélsőjobboldalinak minősíthető -vélekedett a lap. Az elemzés szerint a romák és a zsidók elleni gyűlöletpropagandájával, „Nagy-Magyarország”-vízióival és a Magyar Gárda - a náci rohamosztagosoké- hoz hasonlítható - felvonulásaival közéjük tartozik a Jobbik is. Ennek bizonyítékát jelentik a német szélső- jobboldallal, köztük a neonácinak tartott Német Nemzeti-demokrata Párttal (NPD) fenntartott kapcsolatok is - hangsúlyozta a Der Tagesspiegel. Az újság szerint hasonlóan durva a Brit Nemzeti Párt fellépése is, melynek vezetője, Nick Griffin 2009-ben az afrikai menekülteket szállító csónakok elsüllyesztését javasolta. Más nyugat-európai jobboldali szélsőséges pártok egy „korszerűbb arculatra” törekszenek, sőt gyakran Izrael-barátnak tüntetik fel magukat. Az újság szerint ennek taktikai okai vannak, valójában iszlámellenes propagandájukat akarják az iszlám terrortól való zsidó félelemre való utalással igazolni. Az antiszemitizmust ezért elutasítják, legalábbis a nyilvánosság előtt. A rasszizmus esetükben a zsidók helyett a muzulmánokra összpontosul. A félelem-, illetve gyűlöletkeltés mechanizmusa azonos. Egyes országokban a szélsőjobboldali pártoknak sikerült a kormány- politikát is befolyásoló szerephez jutni. Ennek kapcsán az elemzés utalt a romaellenes Szlovák Nemzeti Pártra, amely 2006 óta tagja a szlovákkormánykoalíciónak. ________ KOMMENTÁR Két ország polgárai? LOVÁSZ ATTILA Még hivatalosan egyetlen magyar párt sem jelezte, hogy a külhoni magyarok kettős állampolgárságának ügyét üstöllést az új parlament napirendjére tűzné, Caplovič miniszterelnök-helyettes máris megüzente: Szlovákia számára a szlovák-magyar kettős állam- polgárság elfogadhatatlan. Az indoklás még ennél is egyszerűbb, Szlovákia ezt belügyeibe való beavátkozásnak tekintené. A honi médiafogyasztók szisztematikus butítására alapozó kormányzati kommunikáció bizonyára termékeny talajra hullatja magjait, máris látható, hallható, amint az egyszeri szlovák adófizető fölemeli fejét a vacsoraasztalnál, s megkérdezi, mi a fenét akarnak már megint ezek a magyarok. Nos, ha nem is gondoljuk naivan, hogy ezt az írást kötelező olvasmánynak tekintik, hátha becses olvasóink révén mégis eljuttatható hozzájuk néhány gondolat. Például az a felismerés, hogy az USA vagy a Cseh Köztársaság folyamatosan beleavatkozik Szlovákia belügyeibe, nem is tudjuk elképzelni, mi munkát adnak ezzel a külügyi tárcának, szegényeknek... Merthogy cseh-szlovák, vagy amerikai-szlovák kettős állampolgárból van néhány ez országban. Vajon mi munkát adunk mi a State Departementnek (szegény Hillary Clinton) meg a Černín-palotának, hiszen Szlovákia is folyamatosan s évek óta beavatkozik mások belügyeibe. És a legizgalmasabb felismerés, hogy magyar-szlovák kettős állampolgárságú egyének is léteznek, olyan Magyarországon élő szlovákok, akiknek egyébként mindkét ország polgársága megadatott. Hallatlan! Aztán gondolkodjunk csak el: hogy Magyarország (vagy akár Szomália) ad-e a szlovák illetékességű polgárnak ottani állampolgárságot, azt Pozsony nem feltétlenül tudja befolyásolni. Egyetlen módon reagálhatna: kiköthetné, hogy más ország állampolgársága esetén megszűnik a szlovák állampolgárság. Ennek egyetlen akadálya az Alkotmány, melynek értelmében (s ezt nem is itt találták ki, mert az Alapvető Emberi Jogok Nyilatkozatából vettük) senki sem fosztható meg állampolgárságától. Ha tehát a pozsonyi kormány számára a szlovák-magyar kettős állampolgárság elfogadhatatlan, sok álmatlan éjszakája lesz a szakértőknek, hogy ezt az álláspontot végrehajtható szabályozás tárgyává tegyék. De félre a viccelődéssel. E sorok írója nem feltétlen híve a kettős állampolgárságnak, annak sok-sok megválaszolatlan kérdését látva • maga előtt. Arról nem is beszélve, hogyha a szlovákiai magyar esetleg választójoghoz jut Magyarországon, milyen erkölcsi alapon dönt arról, mire vetjék el a magyar adózók pénzét és mire kényszerítsék az OTTANI törvényhozók az OTTANI polgárokat ITTENI szavazatokkal. De ez legyen a mindenkori budapesti kormányzat és parlament problémája. Sokkal jobban zavar, hogy egy nyíltan extrém pártot koalíciós partnerként keblén melengető, lényeges, valószínűleg újra győztes politikai erő harmadik embere azután, hogy az első ember „hajlandó találkozni magyar kollégájával” máris keveri a kevemivalót, máris határozott nyilatkozatokat tesz. Eközben más országok relációjában ezt a kérdést Szlovákia vígan megemészti, a külhoni szlovákok esetén pedig ugyancsak támogatja. Úgy van ez, mint a státustörvény, a pozsonyi „vérségi” alapon megfogalmazva konfliktusmentes, a magyar, az egyén szabad választására alapuló meg konfliktusgeijesztő volt. Persze, minden ország szuverén joga eldönteni, mit kezd állampolgársági kérdésekkel. De a magyarok szívatásán túl semmire sem jó nyelvtörvényhez hasonlóan a čaploviči nyilatkozat most sem más, mint a kommunikációs háttér megteremtése a konfliktusgerjesztéshez. Hiszen kampány van idehaza, vagy nem? TALLÓZÓ FINANCIAL TIMES A jobbközép Fidesz földcsuszamlásszerű győzelemhez juttatásával a magyar választók égetően szükséges reformokra teremtettek lehetőséget, ám a derűlátást mérsékli a Jobbik „szégyenletesen erős” eredménye - áll a Financial Times szerkesztőségi kommentárjában. A londoni gazdasági-politikai napilap „Magyar démonok” című szerkesztőségi írása szerint a Jobbik szavazataránya riasztó szintű támogatottság egy olyan párt esetében, amely nyíltan Európa „legvisszataszítóbb, ádáz nacionalista hagyományait” testesíti meg, amely a zsidókat és a romákat teszi felelőssé más magyarok bajaiért. A Financial Times megjegyzi, hogy még a Jobbik rekorderedménye sem annyira erős, ahogy azt egyes felmérések jósolták, és elmarad a párt reményeitől is. Emellett nem különbözik nagyon más európai országok szélsőjobboldali erőinek választói támogatottságától sem - írta a brit lap, megemlítve a francia Jean-Marie Le Pen nevével fémjelzett mozgalmat. A kommentár szerint a következő miniszterelnöknek, Orbán Viktornak hozzá kell kezdenie azon problémák kezeléséhez, amelyek a szélsőjobbot vonzóvá teszik egyes választók számára. Ezek között van a szegénységben tengődő, gyakran bűncselekmények áldozatául eső romák integrálásának évszázados kudarca. A Financial Times szerint a stratégia részét kell alkotnia az önkormányzati reformnak, mivel túl sok az olyan apró település, amely képtelen az alapvető közfeladatok- a rendfenntartás, az egészség- ügyi ellátás vagy az oktatás - ellátására is. Ennek megoldása nagy kihívás, ám nagy lehetőség is Orbán számára, (mti)
