Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-10 / 82. szám, szombat

10 Szombati vendég ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 10. www.ujszo.com Juhász Attila, a budapesti Political Capital Institute elemzője szerint a Jobbik bizonyos szempontból a Fideszen belül elmaradt generációváltásról is szól Választások után keményebb külpolitika? (Somogyi Tibor felvétele) Erőtlen baloldal, izmosodó szélsőjobb, három, egy­mással szembenálló pólus - így fest a magyar politikai színtér egy nappal az országgyűlési választások előtt. Juhász Attilával, a budapesti Political Capital Institute elemzőjével azt próbáltuk felmérni, milyen elmozdulás várható a par­lamenti választások után. LŐR1NCZADR1ÁN Az utóbbi évtizedre jellemző kétpólusú parlamenti pártrend­szer végóráit éli. Milyen felál­lással kell számolni 2010. ápri­lis 11-eután? A jobbközép pozíciót megcélzó Fidesz mellett kialakult egy erős szélsőjobb, melyet a Jobbik képvi­sel, ugyanakkor a jelentősen meggyengült baloldallal is szá­molni kell az Országgyűlésben. Úgy tűnik, kisebb pártok közül csak egy kerül be a parlamentbe. Véleményem szerint ez a Lehet Más a Politika lesz, de az MDF is szerezhet meglepetést. Ez attól függ, hogy a liberális szavazók hogyan viszonyulnak a közvéle­mény-kutatások eredményeihez; az is megeshet, hogy a Fideszt és a Jobbikot gyengítendő, voksukat az MSZP-nek adják. Mit várhat az ország a Fidesz kormányzásától? Túl sok konk­rétumot eddig ez a párt nem árult el... Óvakodott ettől, mivel egyben akarja tartani szavazótáborát. At­tól tart, hogy ha bármilyen konk­rét programpontot megnevez, vá­lasztói egy része elpártol tőle. Az már most biztos, hogy a nagyon szűk költségvetési mozgástér, va­lamint a külföld, elsősorban az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal szemben vállalt komoly kötelezettségek miatt a leköszönő Bajnai-kabinetétől lé­nyegesen eltérő gazdasági röppá- lyára nem állhat. Márpedig választóik átfogó reformokat várnak tőlük; meg­eshet, hogy csalatkozniuk kell? Bizonyos területeket kénytele­nek lesznek rendezni - ilyen pél­dául az egészségügyi intézmé­nyek, a kórházak fenntartása és finanszírozása. Ez egy tipikusan olyan probléma, melyet orvosol­nia kell a Fidesznek. Más terüle­teken a reformok elindításához kétharmados parlamenti többség­re lesz szüksége a pártnak. Ilyen Magyarországon az önkormány­zati és a választási rendszer, a média szabályozása, ületve az Al­kotmány. Ha nem lesz meg a két­harmados többség, akkor vagy a Jobbikkal kell együttműködnie, ami kifelé nagyon rossz üzenet lenne, vagy az MSZP-vel, ami szintén nem jól mutatna. Teljesen kizárható a Fidesz és az említett pártok együttmű­ködése? Inkább azt mondanám, hogy a végsőkig fogják kerülni az együttműködést. Olyan területe­ket próbálnak megreformálni, melyekhez nincs szükség a két­harmados többségre - például a már említett egészségügyet, a gazdaságot, ületve az adórend­szert. De nem módosíthatják Bu­dapest közigazgatási rendszerét ­holott már utaltak arra, müyen nagy szükség lenne rá -, hiszen ez kétharmados többséget feltételez. Ez tehát marad a régiben, mivel a Fidesznek nagyon fontos, hogy se a Jobbikra, se az MSZP-re ne kell­jen támaszkodnia. Megfogalmazott a párt konk­rétumokat az egészségügyi, il­letve az adóreformmal kapcso­latban? Nem, ezért csak korábbi nyüat- kozatokból, dokumentumokból lehet arra következtetni, hogy hosszú távon elkötelezte magát az adó- és járulékcsökkentés mellett. Míg korábban ez azonnal teljesít­hető ígéretnek tűnt, a nehéz gaz­dasági helyzet, a válság, valamint a költségvetési mozgástér szű­kössége miatt legutóbb Orbán Viktor erről mint négy-, illetve hatéves távlatban teljesíthető célkitűzésről beszélt. Az egész­ségügy azért is érdekes terület, mivel az elmúlt években a Fide­szen belül is konfliktusok forrása volt. Az első Orbán-kormány nem volt magánosításellenes; a házi­orvosi praxist ők kezdték privati­zálni, s a kórházakról akkor elfo­gadott törvény azok üzemelteté­sébe is vont volna be magántőkét. Ettől a programtól a párt az utób­bi években meglehetősen messze került; 2008-ban lezajlott egy olyan népszavazás, mely során a Fidesz a vizitdíjat, az egészség- ügyi önrész fizetését és a kórház­privatizációt is nagyon határozot­tan elutasította, korlátozva ezzel saját mozgásterét is. Most az a kérdés, hogy kormányerőként mi­lyen irányba mozdul el. Egyrészt szüksége lesz arra, hogy tőkét vonjon be az egészségügybe, bel­politikai szempontból viszont ezt aligha engedheti meg magának. Érdeklődéssel várjuk a megoldást. Kirajzolódott már a Fidesz kormányzati felállása? A külügyminiszter biztosan Martonyi János lesz, az első Or­bán-kormány idején is ő töltötte be ezt a posztot. Ézenkívül sejteni lehet, hogy a párt több miniszté­rium összevonásával próbál úgy­nevezett csúcsminisztériumokat létrehozni. Ezek vezetőjelöltjeit egyelőre nem nevezték meg, s a választásokig már nem is derül ki, kiket szán a tárcák élére. Az biz­tos, hogy a Fidesz egy összevon­tabb kormányszerkezet, miniszté­riumi struktúra létrehozására fog törekedni. Milyen az az ország, melynek átvételére oly erőteljesen ké­szül a Fidesz? A gazdasági szempontokat te­kintve az ország állapota 2008 őszéhez, 2009 elejéhez viszonyít­va sokkal jobb. Azt lehet monda­ni, hogy a Bajnai-kormány tevé­kenysége pénzügyi szempontból még a Fideszből is elismerést vál­tott ki, persze, csak nagyon óvatos nyilatkozatok szintjén. Az orszá­got nem fenyegeti pénzügyi összeomlás. Társadalmi szempontból vi­szont erős megosztottság, nagy különbségek tapasztalhatók. Való igaz, hogy egy sor mutató tekintetében Magyarország rend­kívül rosszul áll. Alacsony a fog­lalkoztatottság, rossz a lakosság egészségi állapota, a szélsőséges mozgalmak erősödésével politika­ilag radikalizálódott az ország, csökkent a biztonságérzet, tehát tapasztalható bizonyosfajta álta­lános negatív hangulat. Ez van, mondhatnánk, ilyen körülmények között kell a Fidesznek kormá­nyoznia; a helyzetet a lehető leg­nagyobb parlamenti támogatott­ság megszerzésével próbálja ke­zelni, hogy megrendíthetetlen, stabil pozícióba kerüljön. Ez szá­mukra az egyetlen járható út, és ma már szinte mindenki biztosra veszi győzelmüket. Erős ellenzékkel, a Jobbikkal kell szembenéznie. Müyen bel­politikai változást eredményez e párt parlamentbe kerülése? A pártrendszer átalakulásával, egy szélsőjobboldali pozíció létre­jöttével máris változott a belpoli­tika, s ehhez a kormányzásra tö­rekvő Fidesznek is viszonyulnia kellett. Míg korábban sikerrel működtette azt a politikát, hogy a radikális szavazókat integrálta sa­ját táborába, a Jobbik megjelené­sével fel kellett adnia ezt a straté­giát. Egy ideje ott tart, hogy egyértelműen, élesen elhatároló­dik a Jobbiktól. E téren problémát okozhat az, amiben szinte vala­mennyi közvélemény-kutatás egységes, hogy a Fidesz szavazó­táborának egy jelentős része a Jobbikkal is szimpatizál. Ha olyan nehéz kormányzati helyzet áll elő, hogy a Fidesz népszerűsége csök­ken, fennáll a lehetősége annak, hogy szavazói a Jobbikhoz pár­tolnak át. Ehhez nyüván a Jobbik arcu­latának is változnia kell. így van, de itt is kétesélyes a dolog. A külföldi tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy ha a Jobbikhoz hasonló elitellenes, radikális szélsőjobboldali pártok bekerülnek azon keretek közé - például az országgyűlésbe -, me­lyeket erőteljesen bírálnak, könnyen veszíthetnek népszerű­ségükből. Nem biztos, hogy ez a forgatókönyv Magyarországon is érvényes, ám kizárni sem lehet. Véleményem szerint a Jobbiknak két választási lehetősége lesz; erőteljesen folytatni a jelenlegi szélsőséges politizálást, kockáz­tatva, hogy az erre fogékony vá­lasztói körön nem tud túllépni, és parlamenti pártként ebben a sze­repben egy idő után hiteltelenné válik. A másik lehetőség, hogy mérsékeltebb irányba, középre próbál mozdulni, miáltal felszip­panthatja a Fidesz ingatag szava­zóit. Ha ez megtörténik, 2014-re a Fideszre veszélyessé válhat a Jobbik. Hallottam olyan nézetet is, hogy a parlamentbe kerülés után a Jobbik egyszerűen fel­morzsolódik. Fennáll ennek a lehetősége? Ez is benne van a pakliban, de a párt eddig befutott útja inkább azt mutatja, hogy egy erős szervezet. A választási kampány során poli­tikai ellenfeleinek például még különböző ügyek, botrányok ki­robbantásával sem sikerült meg­rendíteniük a Jobbikot, magya­rán: kevés jel utal arra, hogy „egyszerűen szétszedhető” lenne. Úgy vélem, a parlamentben épp a Jobbik tudja majd leghiteleseb­ben bírálni a kormányzó Fideszt. Másrészt: a Jobbik annak is kö­szönheti létét, hogy a Fidesz veze­tése rendkívül centralizált. Húsz éve Orbán Viktor és pár személy vezeti, a generációváltás elma­radt. A Jobbik bizonyos szem­pontból arról szól, hogy a nemze­dékváltás a Fideszen kívül törté­nik meg. Nagyon sok fiatal, illetve olyan politikus pártolt a Jobbik­hoz, aki a Fideszben nem tudott érvényesülni. Ugyanakkor az MSZP válasz­tói közül is sokan csapódtak a Jobbik táborához. Mi áü ennek a hátterében? Úgy vélem, hogy ez inkább mí­tosz, semmint valóság. A közvé­lemény-kutatások alapján igazol­ható, hogy Északkelet-Magyaror- szágon 1990 óta kimutathatóan alacsonyabb volt a választási haj­landóság, mint az ország más ré­szeiben, s a Jobbiknak éppen ezt a korábban passzív réteget sikerült megmozgatnia. Ráadásul a vá­lasztók egy része kiábrándult a hagyományos pártokból, megje­lent az elitellenesség, mely a Fi­deszt és az MSZP-t egyaránt sújt­ja; utóbbit lényegesen érezhetőb­ben, hiszen nyolc éven át a szocia­listák kormányoztak. A Jobbik legsikeresebb kampánytémája mégis a cigányellenesség volt; ezt a párt három év alatt tudatos kampánytevékenységgel építette fel, s országosan „hať’. Miképp látja a szocialista párt jövőjét? Tény, hogy az MSZP önmagá­hoz képest nagyon meggyengült, a választási eredmény, melyre számíthat, középpárti státust je­lez. Ahhoz képest, hogy 1994-től Magyarország legnagyobb pártja volt, ez óriási visszaesés. Nagyon megtépázta a körülötte kirobbant rengeteg korrupciós botrány, melynek terhét a folyamatban le­vő eljárások formájában a válasz­tások után is cipelni fogja. Rend­kívül nehéz lesz így újraépíteni a pártot, ezért olyan elképzelések is napvilágot láttak, hogy az MSZP a választások után egyszerűen széthuüik. Erre akkor kerülhet sor, ha a létrejövő parlamenti frakcióban lesz olyan személy, aki maga köré tudja szervezni a párt meghatározó személyeinek körét, és el tudja hitetni magáról, hogy akár egy új párt létrehozása, akár a régi megújítása révén képes előnyre szert tenni. Ilyen sze­mélyként emlegetik Gyurcsány Ferencet. A vezető szlovák politikai kö­rök nem kis nyugtalansággal tekintenek a Fidesz győzelme, ületve a Jobbik parlamenti sze­repvállalása elébe. Milyen irányt vehet a magyar külpoliti­ka azon országokkal szemben, melyek területén számottevő magyar kisebbség él? E téren a Fidesz lesz a meghatá­rozó erő, a Jobbik radikális viszo­nyulása ehhez a kérdéshez a ma­gyar külpolitikát nem fogja befo­lyásolni. A Fidesz feltehetően nem egységes külpolitikát fog folytatni a magyar kisebbség által is lakott országokkal szemben - másképp viszonyul majd mondjuk Romá­niához és másképp Szlovákiához. Romániával szemben például a partneri viszony keresésére, a konfrontáció elkerülésére irányu­ló törekvés figyelhető meg. Szlo­vákia esetében az utóbbi időkben tapasztalt jelekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a Fidesz-kor- mány konfrontatívabb lesz, mint a jelenlegi, ezért számolni kell a két ország kölcsönös viszonyának romlásával. A Szlovákiával szem­beni erőteljesebb diplomáciai fel­lépésre legutóbbi nyilatkozatában Martonyi János is célzott. Bár Magyarországon a magyar-szlo­vák konfliktus nem lett annyira fontos téma, mint a szlovák belpo­litikában, ennek a hozzáállásnak üzenete van. Mégpedig az, hogy az Orbán-kabinet megmutassa: erőteljesebben kiáll a határon túli magyarokért, mint a Bajnai-kor­mány.

Next

/
Thumbnails
Contents