Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)
2010-04-09 / 81. szám, péntek
22 Sport-hirdetés ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 9. www.ujszo.com Sebestyén Júlia, aki 15 éven át volt a magyar műkorcsolyázás állócsillaga, 2004-ben pedig Európa-bajnok lett, a torinói világbajnokság után befejezte pályafutását „Nem szeretnék elszakadni a korcsolyától” „Mindig voltak céljaim, amik előre vittek" (Johanna Welnicki/Ludwig Welnicki - JOLUSKATING) Sebestyén Júlia az állandóságot jelentette a női műkorcsolyázásban. Amikor sokan már húszévesen a visszavonulást fontolgatják, ő tizenöt éven át a nemzetközi mezőny meghatározó tagja volt. A magyar korcsolyázóval utolsó amatőr versenyén, a torinói világbajnokságon beszélgettünk. BŐDT1TAN1LLA Sokszor elmondta, a torinói vb lesz az utolsó versenye. Hogyan élte meg a búcsút? A verseny közben nem foglalkoztam ezzel, de mikor befejeztem a kűröm, jól körülnéztem, és az agyamba véstem a pillanatot. Igaz, már sokszor volt alkalmam megtapasztalni, hogy óriási csarnokban, több ezer ember előtt korcsolyázok, ez felejthetetlen érzés. Hogyan tovább? Edző vagy koreográfus lesz, esedeg gáláz- nifog? Tavasszal szeretnék még egykét gálán fellépni, remélem, kapok rá lehetőséget. Nem szeretnék elszakadni a korcsolyától, jó lenne az utánpótlással foglalkozni, egy jégiskola gondolata is megfordult már a fejemben. Csakhogy Magyarországon ez most nagyon nehéz feladat, mert hiába épül egyre több jégpálya, még mindig nagyon mostohák a felkészülési körülmények. Egy válogatott jégpályán osztozik a jeges szakág minden része, a rövidpályás gyorskorcsolya, a jégtánc, a szinkronkorcsolya és a műkorcsolya. Kevés a jégidő, pedig ahhoz, hogy a magyar versenyzők ott lehessenek a legjobbak között, a körülményeknek is javulniuk kell. Egy ideig a tehetség, a szorgalom, a kitartás, az akarat kompenzálja a hiányosságokat, de pusztán az akarattal nem lehet a nemzetközi élmezőnybe eljutni. Az edzéskörülmények mellett fontos a sportdiplomácia is. Már korábban is említette, hogy az elmúlt néhány évben gyakorlatilag semmilyen támogatottsága sem volt. Miért? Volt egy időszak, amikor három magyar lány is indult az Eb-n - 2000-ben Bécsben, sőt, 2003-ban Malmőben is. A magyar női műkorcsolya nagyon erős volt, azokban az években mindig volt bírónk, és valahogy jobban megkaptuk azt a támogatottságot. De miután megnyertem az Európa- bajnokságot, hullámvölgybe kerültem, ezután pedig azt éreztem, hiába küzdök-hajtok, mégsem kapom meg azt a pontszámot, amit megérdemelnék. Lassan tudtam csak újra visszakapaszkodni az élmezőnybe - 2006-ban újra Világkupát nyertem, bejutottam a GP-döntőbe, 2008-ban pedig a zágrábi Eb-n csak egy hajszállal maradtam le a dobogóról. Ha kicsivel nagyobb a támogatottságom, az én nyakamba akaszthatták volna a bronzérmet. Pályafutásom során pedig az idei volt az első olyan Európa-bajnokság, amelyen nem volt magyar bíró a versenyünkön, holott két magyar lány indult. Ez az év ebből a szempontból peches volt: se az Eb-n, se a vb-n, se az olimpián nem volt a női versenyen magyar bíró, se technikai specialista, se kontroller, se döntnök, semmi. Minden háttértámogatást nélkülöznöm kellett. Visszavonulása után nehéz idők várnak a magyar női műkorcsolyázásra - mit gondol, mit kellene tenni azért, hogy a jövőben is legyen egy önhöz hasonló szintű versenyzője Magyarországnak? Azok a korcsolyázók, akik a világbajnokságon indulnak, kiskorukban kétszer-háromszor több időt tölthettek a jégen, mint a mi magyar kicsijeink. Ez önmagában óriási előny, különösen fiatal korban, amikor nagyon sokat fejlődik a versenyző. Ráadásul az új pontozási rendszerben már nem elég az ugrásokat gyakorolni - s már az is hosszú idő, amíg az ember megtanul egy triplát vagy egy dupla axelt -, hanem foglalkozni kell a forgásokkal, összekötő elemekkel, amelyek ugyanakkora hangsúlyt kaptak egy programban. S akkor még nem szóltunk a koreográfiáról, ami azért fontos, hogy a gyerekek megszokják, oda kell figyelni az utolsó fej- és kézmozdulatra is. Ehhez rengeteg jégidő kell, szerintem ez az első és legfontosabb dolog, amin változtatni kellene. Nagyon fontos az is, hogy milyen alapokat kap egy versenyző, milyen nevelőedző kezébe kerül. Az, hogy ide eljutottam, nagyban köszönhető a nevelőedzőimnek, Gurgen Vardanjannak és Jerena Ipakjannak, akikhez nyolcévesen kerültem, s akik technikailag jól megtanították az elemeket, így lehetett rájuk triplákat építeni. S természetesen fontos az is, hogy milyen anyagi támogatásban részesülnek a kis korcsolyázók, milyen a felszerelésük, eljutnak-e edzőtáborokba. Ön hogyan birkózott meg a pályafutása során az anyagi nehézségekkel? A tiszaújvárosiak mindig nagyon büszkék voltak arra, hogy van egy ilyen szintű sportoló a városban, és mióta nemzetközileg elismert versenyző vagyok, mindig támogattak. Akkor is, ha jobban ment, akkor is, ha rosszabbul. Rengeteget köszönhetek nekik, azt is, hogy eljuthattam Amerikába, dolgozhattam Taraszovával, Morozowal, Nina Petrenkóval, akiktől rengeteget tanultam. A szövetség is segített, de sajnos az utóbbi években a Magyar Országos Korcsolyázószövetség nincs abban az anyagi helyzetben, hogy támogathatná a versenyzőit. S kaptam támogatást a Magyar Olimpiai Bizottságtól, mivel négyszeres olimpikon voltam. Minek köszönhető, hogy ilyen hosszú időn át az élmezőnyben tudott maradni? Szeretek korcsolyázni, szeretek versenyezni, még ha voltak is olyan versenyek, amikor jobban izgultam. Mindig voltak céljaim, ha csak apró célok is, amik előre vittek. A 2004-es Eb-ig évről évre egyre jobb és jobb tudtam lenni. 1999-ben a prágai Eb-n szuper kűrt futottam, s a kűrben a 2. lettem Butirszkaja mögött, összetettben pedig a hatodik helyen végeztem. Technikailag az volt talán a legerősebb programom, hiszen hat triplát, ebből öt különbözőt, plusz dupla axelt ugrottam benne. Ez volt az a program, amivel berobbantam a nemzetközi mezőnybe. A következő két évben úgy lettem hatodik az Eb-n, hogy a rövidprogramot mindig valami miatt elrontottam, a kűrben pedig a másodikharmadik helyen végeztem. Akkor már nagyon érett, hogy ha kijönne a lépés mindkét alkalommal, akkor összejöhet egy érem. Először a malmöi Európa-bajnokságon álltam dobogón, 2004-ben jött a budapesti Eb, ami talán a legemlékezetesebb versenyem volt, a legjobb pillanatban a legjobb teljesítményt tudtam nyújtani, és Európa-bajnok lettem. Egy évvel később a torinói Eb-n ugyanúgy érmet szerezhettem volna, ha a bírók egy kicsit kegyesebbek hozzám. Ezután azonban hullámvölgybe kerültem. Mondhattam volna, hogy abbahagyom, ez most nem megy, de az munkált bennem, hogy így nem hagyhatom abba. Ezért úgy döntöttem, edzőt váltok, visszatérek a régi edzőmhöz, aki volt olyan türelmes, hogy szinte az alapoktól újra felépítettük az ugrásaimat, a technikámat. Ezáltal jobban ment a korcsolyázás, visszajött az önbizalmam. Voltak persze hibák, rontott versenyek, de tudtam Világkupát nyerni, GP-döntőbe kerültem, ott voltam megint a tűz közelében, számoltak velem. Amostani szezon legnagyobb meglepetése volt számomra, hogy az egyik legnagyobb hagyományokkal rendelkező Világkupán, a Skate Ame- ricán harmadik lettem. A legnagyobb célom az olimpiai részvétel volt, minden siker, amit ebben a szezonban elértem, már csak ráadásvolt. Van valami a pályafutásában, amit ma másképp csinálna? Úgy állok hozzá, hogy mindennek megvan az oka, s ha valami történik, akkor annak úgy kellett történnie. 1994-ben, amikor elkerültem Budapestre, nem volt választásom, mert edző csak a fővárosban volt. Akkor a szüleim meghozták azt az áldozatot, hogy elengedtek teljesen egyedül, tizenhárom évesen. Egy néni vett magához, aki korábban a korcsolyázó-szövetségben dolgozott, nála laktam sok éven át. Akkor is úgy gondoltam, hogy ennek így kellett történnie, máshogy nem tudnám folytatni a pályafutásomat. Biztos van, amit az ember utólag másképp csinálna - például sokan megkérdezték tőlem, miért nem mentem ki külföldre. Ennek egyrészt anyagi okai is voltak, másrészt meg így alakult, így hozta a sors. Azért 13 évesen elmenni otthonról nemcsak a szülőknek volt áldozat, hanem önnek is... Én ezt nem áldozatként fogtam fel. Azon a nyáron csak azt látták a szüleim, hogy folyamatosan csak sírok, sírok. Á következő szezonban rendezték a junior világbajnokságot Budapesten, és már nagyon nagy esélyem volt kijutni. Csakhogy Tiszaújvárosban nyitott jégpályára edzőt találni lehetetlen, ezért nagyon el voltam keseredve. Amikor adódott az a lehetőség, hogy Pesten folytathatom, meg sem fordult a fejemben, ez mivel jár. Azt mondtam magamban: „Hétfőtől péntekig Budapesten járok iskolába, délután elmegyek edzésre, és majd hétvégén hazajövök.” Klári néni nagyon sokat segített, pótnagymamám lett. Voltak nehéz időszakok, amikor fáradt voltam, iskolában feladataim voltak, az edzésen teljesíteni kellett... Az sem volt könnyű, amikor kijutottam a junior világ- bajnokságra, az Európa-bajnok- ságra, majd kétszer egymás után eltört a lábam. Az elején nem gondoltam, hogy ez ilyen nehéz lesz, de nem bántam meg semmit egy kicsit sem. Büszke vagyok arra, hogy annyi mindent elértem, s a műkorcsolya történetébe sok mindennel beírtam magam. NÉVJEGY Név: Sebestyén Júlia Születési idő: 1981.5.14. Klubja: Tiszaújvárosi SC Legnagyobb sikerei: Európa-bajnok (2004, Budapest), Európa-bajnoki bronzérmes (2003, Malmö), négyszeres olimpiai résztvevő (1998, 2002,2006,2010) Edzője: Gurgen Vardanjan IMiUzlI MSgaiiiirapg Minden, amit a gabonafélékről tudni kell M : la r. ILI (0 o 0 0 Új Szó Gabonafélék a korszerű táplálkozásban /%jBEb2Do=Vasárnap Hobbizöldségek => Új Szó Főszerepben a hüvelyesek Bq = Vasárnap Egzotikus gyümölcsök
