Új Szó, 2010. április (63. évfolyam, 76-99. szám)

2010-04-09 / 81. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. ÁPRILIS 9. Kultúra 9 A Median kiadó tevékenységét és friss kiadványait mutatta be Pozsonyban Haraszti Mária kiadóigazgató Csupa főszerep Haraszti Mária dedikál, a háttérben Jakubecz László színművész (Könözsi István felvétele) Sajátos helyzete van a po­zsonyi székhelyű Median- nak hazai magyar kiadóink között. Nem csupán azért, mert gyakorlatilag a legfia­talabb könyvműhelyek közé tartozik (bár 1994-ben ala­kult, ténylegesen 2007-től jelentet meg önállóan kiad­ványokat), hanem mert nem csak könyvkiadással foglal­kozik - a Median gondozá­sában zenei albumok, fil­mek is készülnek. Haraszti Mária kiadóigazgató április 6-án a Pozsonyi Casinóban mutatta be kiadóját és leg­frissebb köteteit. MISLAY EDIT A kiadványok közül a Csupa fő­szerep címűben Haraszti Mária dramatizált meséket és színdara­bokat ad közre gyermek és ifjúsági színjátszó csoportok számára. Bo- lemant Éva Pozsonyi ész-lelések című kötete az Új Szó és a Vasár­nap hasábjairól ismert szerző tár­cáit gyűjti egybe. A színek harma­dik világa címmel jelent meg Nagy József kézikönyve, mely gazdag tárháza az idén 84 esztendős po- zsonypüspöki festő- és grafikus- művész színfelfogásának. Haraszti Mária íróként is újabb kötettel je­lentkezett: tizedik könyve Maty Rógyina nagylábujja címmel látott napvilágot, s a könnyed hangvé­telű művet, amelyben szoyjetuni- óbeli, 1982-ben szerzett féléves tapasztalatairól számol be, első­sorban a fiatalok figyelmébe ajánl­ja, hogy képet kapjanak egy olyan korszakról, amely számukra már történelem. „Amikor mi hallgattuk a nagyszülők történeteit a kötélve­résről, a kenyérsütésről vagy a há­borúról, ezek számunkra amolyan hihetetlen, »biztos soha vissza nem térő«-korszak meséinek tűntek, pedig nem így van. A mai napig égető, vissza-visszatérő probléma a nemzetiségi kérdés, a nemzetek közti viszályok és sok olyan emberi természetünkből adódó konfliktus, amire mind­egyik könyvemben igyekszem kitérni.” Az esten Haraszti Mária leg­újabb könyvéből, valamint koráb­bi, a szintén önéletrajzi ihletésű Pimpimpáré című regényéből Ja­kubecz László színművész olva­sott fel részleteket. Előkészületben van a Median műhelyében a Történelem a tűzhelyen című kötet is, amely Mikola Anikónak, 1996-ban el­hunyt költőnknek a publicisztikai írásait gyűjti egybe. „Mikola Ani­kó emléke előtt azzal is tisztel­günk, hogy az Anima Társaság szervezésében minden évben át­adjuk a róla elnevezett díjat. Ezt olyan nő kaphatja, aki a közélet­ben, p művészeti életben mara­dandót, értékeset alkot.” Haraszti Mária több mint egy évtizeden át az AB-ART művészeti igazgatójaként, a Szőrös Kő szer­kesztőjeként dolgozott, ez alatt az idő alatt mintegy 350 kötetet ren­dezett sajtó alá. A sors aztán úgy hozta, hogy magán- és szakmai életében egyaránt új fejezetet kel­lett nyitnia. Hazai berkekben egyébként ő az egyetlen, aki nő­ként kiadót vezet. „Nehéz volt a váltás - árulta el az est befejezése utáni rövid inteijúban lapunknak. - Most se könnyű, főleg mert nő­ként az emberben jobban él a segí­teni, adni akarás, mint az üzleti érdek, érzék. Ez azért nagyon be­folyásolja a döntést, amikor tár­gyalni kell. De szeretném, ha minden szerző úgy érezné: fon­tos, amit létrehoz. Lényeges, hogy sikerüljön lehetőségeket terem­teni sokféle művészi elképzelés­nek, főleg a nőknek, akik kevésbé törtetőek szakmai szempontból, és a fiataloknak, akiknek még meg kell találniuk a helyüket, és ehhez fontos időben elindulniuk.” A Median kiadó sokrétű tevé­kenységének mozgatórugóit így foglalta össze: „Az, hogy sok terü­lettel foglalkozom, sokrétű érdek­lődésemet mutatja. Nem csupán szerkesztőként dolgozom, rádiós is voltam, előadóművészi vizsgám is van, és a szakmai múlt nem mú­lik el nyomtalanul. Emellett rend­kívül bosszant, hogy a szlovákiai magyarság viszonylatában szá­mos terület van, ami máig lefedet­len. Pedig a meglévő értékeinket meg kellene menteni, vagy leg­alább dokumentálni. Nincs fejlett hanghordozó- és dokumentum- film-gyártásunk... Az elmúlt évek­ben persze örvendetesen fölfutott sok nagyon jó filmes és zenei vál­lalkozás, így ha késve is, de talán sikerül a hiányok póüása, a fiata­labb generáció talán bölcsebben és tudatosabban építi ki a teljes kulturális és mediális struktúrát, hogy egyszer talán időben és tér­ben összhangba kerülnek az igé­nyek és lehetőségek. Nem lesz könnyű: minden tehetséges em­ber többszörösen lekötött, »multi­funkcionális«, s a kultúrában vál­lalkozni eléggé bizonytalan álla­pot, sokan nem képesek huzamo­san elviselni.” Hogy mire a legbüszkébb a Me­diant illetően? „Nagyon örülök annak, hogy sikerült három filmet tető alá hoznunk. A népi hagyo­mányt feldolgozó Tejfalusi dőrejá- rást Ozogány Ernő forgatóköny­véből Czibula Csaba operatőrrel készítettük. Pozsonypüspökiről ismeretterjesztő filmet forgattunk, ezt szinte hetente vetítik Pozsony- püspökin a turistáknak. Szijjártó Jenő születésének 90. évforduló­jára sikerült elkészíteni a Zene és lélek című dokumentumfilmet, amelyben a családtagokon kívül egykori munkatársai, kórustagok, karnagyok emlékeznek rá. Bemu­tattuk Budapesten és Pozsonyban is. A gond az, hogy mivel nincs ön­álló, független kisebbségi tévéadá­sunk, ami egész nap sugározna, s a rádiónk is korlátozottan hallható, nagyon nehéz ezeket a megszüle­tett alkotásokat a köztudatba jut­tatni. A készülő könyvemnek, amely a rendszerváltásról szól majd, éppen az lesz témája, hogy milyen tanulságokat vonhat le ér­telmiségünk az akkori időszakból, hogy mi mindent rontottunk el, mit nem csináltunk végig, és mi minden hiányzik. Például a teljes mediális lefedettség. Épp az a csa­tornánk hiányzik, amely ma a legkorszerűbb információs esz­köz: az önálló televízió, amivel az eredményeinket, a sikereinket a köztudatba tudnánk juttatni. Ha­talmas mozgósító és megtartó erőt jelentene. Ha belegondolunk ab­ba, hogy az egyik hazai kereske­delmi tévécsatornánál csak a hír­szerkesztőségében 200 ember dolgozik... Mit tudnánk mi csinál­ni 200 értelmiségi munkahellyel a fővárosban? Csodákat.” A készülő könyvről elárulta, „egyelőre fejben íródik. Úgy dol­gozom, hogy fejben már rég kész van, mire papírra vetem. Általá­ban készre írok. Ami a kiadót ille­ti: idén a Median tevékenységé­ben újra a könyvkiadásé lesz a főszerep.” Végei László Kossuth-díjas író, a vajdasági magyar irodalom meghatározó alakja a Magyar Intézetben Irodalom és Újvidék - fókuszban a kisebbségi lét Végei László (Képarchívum) ELŐZETES Pozsony. Irodalom és Újvidék címmel kezdődik hétfő délután az a beszélgetés, amelynek vendége Végei László Kossuth-díjas író, drámaíró, esszéista, publicista. Az 1960-as évektől kezdve a vajdasá­gi magyar irodalom és közélet meghatározó alakjának a délszláv háború alatt többször bujkálnia kellett, miután a milosevicsi hata­lom nemkívánatos személynek nyilvánította. Műveiben hatáso­san boncolgatja a kisebbségi lét je­lenségét az emberi alapkérdések tükrében. A Hontalan esszék című kötetéért 2003-ban Füst Milán-dí- jat kapott, 2009-ben pedig Kos- suth-díjjal tüntették ki. „A határon túli író nem tud tel­jes egészében ebbe a rendszerbe belépni, pontosan azért, mert mégis másik világból érkezik. Biz­tos vagyok benne, hogy az olvasó bizonyos ambivalenciával olvassa a könyveimet, az írásaimat. Ezt viszont elfogadom. Nem gondo­lom, hogy ez hálás helyzet, de nem panaszkodom, mert én ma­gam választottam. A másik meg­oldás természetesen az áttelepü- lés lehetett volna. Sajnos, a ma­gyar kulturális szerkezet olyan, hogy vidéki írónak lenni eleve hátrány, más országban élni pe­dig még ennél is rosszabb. Én megpróbálok kalandot látni benne”- vallja Végei László. A beszélgetés április 12-én, 17 órakor kezdődik a Magyar Köz­társaság Kulturális Intézetében. A rendezvény a Szépírók Társa­sága támogatásával, A könyv utóélete program keretében va­lósul meg. (juk) Oliver Stone krimit készül forgatni Los Angeles. Oliver Stone és Leonardo DiCaprio is részt vesz a Travis McGee című krimi munkálataiban. Stone producerként és valószínűleg rendezőként fog közreműködni a film forgatásán. Leonardo DiCaprio már elvállalta a krimi főszerepét, (mti) PENGE Az életre kelt környezet A Koptok című Gágyor Péter- verseskötetről első beleolvasás- ra nyilvánvaló, hogy a mű nem törekszik a kortárs lírában he­lyet kivívni magának, sem be­sorakozni annak valamilyen vonulatába, sem párbeszédbe lépni vele, sokadszori olvasása pedig abban is megerősítheti az embert, hogy a könyv még saját lírai hangját sem találja. Mond­juk, ez utóbbi tán nem is olyan fontos: több kötetes színvona­las poéták is híján vannak-le- hetnek az egyediségnek. Köz­ben azonban - oda-vissza la­pozgatva a nagyon finom kivitelű jói eltalált formájú, be­lül is ízléses könyvben - min­den esetleges fenntartásunk dacára észrevétlenül rajtakap­juk magunkat, hogy szeretjük a Koptokat. Megszeretjük, mert annyit nézegettük ezt a lírai ol­dalát, míg azt tapasztaltuk, hogy nem abban van a varázsa, vagy mondjuk így: nem első­sorban abban. Vagyis van en­nek a könyvnek varázsa, mely irodalmi szépérzékünkre hat, s akkor rendben is minden. Ezenfelül, és ez további ro­konszenves ismérve: abban a szépirodalmi világban, melybe a könyv belehelyezhető, gond nélkül líraként is megállja a he­lyét. A Koptok ugyanis a közvet­lenségre épít, a közlés mester- kéleden egyszerűségére, s ké­pes az ebben a megszólalás­módban rejlő alapvető bukta­tókat kikerülni, csaknem min­den versében. A közvetlenség­hez Gágyor Péter versei eseté­ben ugyanakkor nem kereset- lenség társul, ellenkezőleg, szóválogatásai és -társításai stí­lusukban és zeneiségükben is csiszoltságra törekvést mutat­nak: „Légy Te a reggel, / ami­kor a nap kel, / és légy az este / pőre teste.” (Te) Az idézett - dalszerű - sorok azt a látszatot kelthetik, hogy itt a nyugatos hagyomány jut szerephez, nem, mert nem ez a jellemző. Hanem sokkal inkább a - leg­alább ennyire klasszikusnak mondható - 19. századi ma­gyar líra hagyománya. A „néked”, a „néki”, a Jön”, a ,jő”, a „fútt” és sok-sok társuk csak így kiragadva gondolható archaizálásnak, a maguk kör­nyezetében a romantika szerves eszköztárát alkotják, ráadásul olyan gondolati-eszmei témák kifejtése a dolguk, mint a haza, a sors, a magyarság, a magány, az igazság, az őszinteség, a nyelv. Ennek a világnak termé­szetes közege az a hangfekvés és megszólalásmód, mely egy­aránt sajátja a balladai-regölős elbeszélő költeményeknek és a bennük magáért vagy a közért megszólaló vátesz hősnek: „Szórasd bár poraid / tengers­írba, / szemfedőd mégis / ez marad” (Tél). Ami a szépérzéket a fantázi­ánkban megmozgatja s életre kelti, az a kötetet uraló mester­séges (és mesterségbeli) dina­Csanda Gábor kritikai rovata mika, mely a megszemélyesíté­sek révén leginkább egy nyüzs­gő, élettel teli színpadot idéz, miközben benépesítői csak el­vétve emberek („Arnold elné­zést kér, / s végre távozik.” - a Nevem című versben), legtöbb­ször a természet és a környezet kel életre: a szél táncol, dúdol és huhog, a patak hallgat, a nap letekint, kelepei a falevél stb. S a legszerencsésebb pillanatok­ban éppen ez a környezet képes nemcsak élő koreográfiájává válni a versnek, hanem verssé lenni is: „A reggel üres papír.” (Reggeli merengés) Ilyen érte­lemben persze meglehetősen szkeptikus és szomorú is ez a lényegében néptelen világ: a költő önmagát kérdezi, környe­zetével folytat párbeszédet, s ha mégis akad társa (mint a könyv egyik legjobb darabjában, a Márai című versben), az nem­csak nem evüági partner, ha­nem ezen belül is inkább költői alakmás, mint társ. Aciklusok közül különösen a Percek üde nezvali glosszái okoznak örömöt. Másrészt kár volt beleválogatni (konzultáns­ként Tóth Lászlót jegyzi a köte­tet) a többi közé az üzenetszerű szólamverseket; szerintem az egyszerűség és a közvetlenség éppen a történelem kihangosí­tásának a poétikailag legkevés­bé célszerű eszköze: „Nyűgölőd- ve, nyögdelődve / lépünk hátra, meg előre.” (Magyar rondó); „Sunnyog lelkünk húrja, / seg­günk szálka szúrja.” (Trianon ünnepe). S el lehetett volna te­kinteni a versszerűségnek min­den téren ellenálló daraboktól is: „A sors / mindent megold, / hisz működik.” (Szavak) Gágyor Péter: Koptok. Nap Kiadó, 2009 Értékelés: ••••OOOOOO

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents