Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-05 / 53. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 5. Közélet 3 Iveta Radičová: Ha a jelenlegi kormánypártok a választások után is többségben maradnak, az SDKÚ automatikusan ellenzékbe vonul „Az a normális, ha minden állampolgár tud szlovákul” Ha Robert Fico év elején nem támad rá az SDKÚ-ra, talán ott is hagyja a politikát. Mikuláš Dzurinda pártelnök visz- szalépése után megpályázta a legerősebb ellenzéki párt listavezetői posztját és meggyőző fölénnyel nyert Ivan Miklóssal szemben. Iveta Radičovával, az SDKÚ listavezetőjével beszélgettünk. MÓZES SZABOLCS A tavaly év végi interjúi alapján úgy tűnt, belefáradt a politikába, a választások után a legszívesebben abbahagyná. Pár hete aztán úgy döntött, megpályázza az üresen maradt listavezetői posztot. Miért? Nem fáradtam bele a politikába. A képviselői mandátum visszaadása után visszatértem az egyetemi közegbe, és felvetődött bennem a kérdés, hogy nem kellene-e inkább teljes egészében ezen a téren tevékenykednem. Ez kihívás, egy alternatíva volt, én pedig azon szerencsések közé tartozom, akiknek van választási lehetőségük. Ha Dzurinda nem lépett volna vissza, akkor a nyáron felhagy a politizálással? Azon gondolkodtam, hogy mikor, miként távozzam, egyáltalán távozzam-e. Ezek helyénvaló kérdések. A megváltozott helyzet - főként a Smer támadásai - viszont ezeket a gondolatmeneteket nyomban megállították bennem. Sokak szerint viszont véleményének megváltoztatása is annak a jele, hogy ön szeszélyes politikus, ami párt-vagy listavezetőnél hátrány lehet. Na látja, azokra, akik 20 éve a politikában vannak, azt mondják, hozzáragadtak a bársonyszékhez, nem tudják, mikor kell abbahagyni. Aki négy év után elgondolkodik rajta, hogy vannak-e ödetei, energiái a következő „körre”, azt meg sze- szélyesneknevezik. Mi ajobb? Listavezetőként milyen stílusban kívánja vezetni a választási kampányt? A tavalyi államfőválasztáshoz hasonlóan konfliktusmentesen, vagy bekeményít? Gyakran kapom ezt a keménységre, puhaságra vonatkozó kérdést. Tény, hogy a támadásmentes politika híve vagyok, mely a konkrét megoldásokra fókuszál és a problémákat nevezi meg - a polgárok nézőpontjából, nem pedig a politikus személyén keresztül. Nem látom szükségét politikai partnereim személyes likvidálásának, nem bűnösöket akarok keresni, hanem megoldásokat a létező problémákra. Ez a nehezebb. A pártok küzdelmének természetes velejárója a konfrontáció, s ettől én sem félek. Csak elutasítom a személyes támadásokat. Tehát ha kell, keményebb fellépést is várhatunk öntől ? Nem, a stílusomon nem fogok változtatni, nem szeretnék annak mutatkozni, ami nem vagyok. Megvan a magam stílusa, ezt másképp nem is tudom csinálni, nem vagyok színész, hogy ezt valaki betanítsa nekem. Engem az ilyen típusú viták idegesítenek. És másokat sem szeretnék ilyesmivel bosszantani. Milyen választási eredménnyel lenne elégedett? Ismerjük a párt népszerűségi mutatóit, négy évvel ezelőtti választási eredményét, képviselői számát, van mihez mérni az eredményt. Az elmúlt választások óta négy év telt el, azóta ellenzékben vagyunk, állandó támadásoknak kitéve. Néha az az érzésem, mintha még mindig mi kormányoznánk, mindig arról van szó, mi volt régen, nem arról, mi történik most. Tudom, hogy ellenzékben mi is számos dolgot másként csinálhattunk volna. A baloldalon egy erős párt, a jobboldalon sok kis formáció, és állandóan újak jelennek meg. Ehhez jött az SDKÚ elleni támadás. Mindezeket a tényeket figyelembe véve nem tudom megmondani, mennyire sikerül visszanyerni a választók bizalmát, csak azt mondhatom, hogy mindentmegteszünk érte. Ha nem határoznak meg konkrét célt, akkor a választások után nehezen fogják tudni eldönteni, hogy az eredmény siker volt-e vagy sem. Ezt általában' az elemzők, kommentátorok értékelik. Akármit is mondanék most, úgyis különböző interpretációk születnének. Lehet, hogy egy hónap múlva többet tudok mondani ezzel kapcsolatban. Azért is kérdem ezt, mert olyan találgatások is napvilágot láttak, hogyha az SDKÚ-naknem sikerül megismételnie négy évvel ezelőtti eredményét, akkor önt kiáltják majd ki bűnbaknak és a választá- sokután félreálh'tják. Mindig van olyan ambíció, hogy legalább meg kellene ismételni a korábban elért eredményt vagy túlszárnyalni azt. Nem szeretném kommentálni, hogy mi fog történni, ha ez nem sikerül. „Igen, képes vagyok megta- láni a közös hangot a Smerrel” - mondta egy éve. 2006-ban is el tudott volna képzelni egy SDKÚ-Smer koalíciót. Hogyan látja ennek az esélyét most? Érvényes az SDKÚ elnökségének határozata, mely kimondja, hogy a Smerrel nem lépünk kormányra. Végső soron az elnökválasztási kampányban mutatott közeledési szándékomra is sajá(Somogyi Tibor felvétele) tos választ kaptam - pedig nem többről volt szó, mint arról, hogy az államfőnek mindenkivel kommunikálnia kell. Erre egyes smeres politikusok aztán már úgy reagáltak, hogy mi nem akatjuk párttagnak Radičovát, mintha én valaha is jelentkezni akartam volna. Nem tartozom közéjük, sem értékrendem, sem politikai stílusom miatt. De meggyőződésem, hogy a politikusoknak kommunikálniuk kell, erre kaptak mandátumot a polgároktól. Együttműködniük is kellene? Tiszteletben kell tartani a választások eredményeit. Ugyanakkor el kell utasítani a részvételt egy olyan koalícióban, amely nem tud megegyezni a kormányprogramban. Mert ez nem az ország irányításáról szólna, hanem a hatalomról. Kivel zárja ki a választások utáni együttműködést? Ezt világosan elmondtuk: a jelenlegi kormánykoalíció pártjaival. Ez azt jelenti, hogy ha a jelenlegi kormánypártok ismét többséget szereznek, az SDKÚ automatikusan ellenzékbe vonul? Igen. Milyen a kapcsolata a két magyarpárttal? Az SDKÚ együtt kormányzott az MKP-val és a Híd egy részével. Voltak könnyebb és nehezebb időszakok is - például a státustörvény idején. Ezt azért említem példaként, mert azt a problémát is sikerült anélkül megoldani, hogy a feszültség begyűrűződön volna a társadalomba, az emberek közé. Sőt, sokan már nem is emlékeznek rá. Ami a programot illeti, számos témában egyezség van köztünk, a „magyar” témák esetében nem mindig. Nemrégiben egy interjúban azt mondta, az MKP kissé radika- lizálódott. Önnek viszont - ha reális alternatívát akar a Smerrel szemben - együtt kell vele működnie. Igen, ezt mondtam, és mindezt két tényező hatásának tudom be. Egyrészt az SNS kormánytagságának, másrészt annak, hogy alakult egy másik etnikai alapú párt, az MKP pedig ebben a helyzetben meg szeretné magát különböztetni. A magyar kisebbség bosszantására az elmúlt időszakban számtalan kormányintézkedés született. Említhetnénk a földrajzi nevek írásmódját vagy a nyelvtörvényt. Hajlandó ezek megváltoztatására, ha lehetőség nyílik rá? Nem kell minden jogi normát megváltoztatni. Amikor az alapiskolák tankönyvhiánnyal küszködnek, akkor valahol máshol van az alapprobléma. Ennek megoldása pedig a tankönyvválasztási lehetőség a tanárok számára. Ez a normális hozzáállás, és akkor ez a téma semfogrezonálni tovább. Másrészt a tankönyvpiac liberalizációja nem oldja meg például a földrajzi nevek írásmódjának kérdését, mert a törvény és rendeletek érvényesek mindenkire, ezek szerint pedig furcsa módon, mindenütt két nyelven kellene írni a helyneveket. Én ezt nem tartom furcsának. Ismerni kell azt a nevet, mely az adott országban használatos. Arról vitázni, hogy melyik lesz első helyen s melyik zárójelben, kicsinyesnek tartom. Ön szerint nem értelmetlen dolog az egész szövegben két nyelven írni a helyneveket? Nem. Ezt egy jó módszernek tartom arra, hogy gyerekeink tudják, milyen államban élnek és mit hogyan hívnak itt. Ez korábban nem volt így. Korábban is kétnyelvűek voltak a tankönyvek. Hátrányára válik ez a gyereknek? Szerintem pont fordítva. Értelmetlen arról vitázni, mi hol legyen, a szövegben, a könyv végén, zárójelben. Erre vannak a szakemberek, döntsék el ők. Ami didaktikai szempontjából a legmegfelelőbb, azt válasszuk, de az, hogy a gyerekek mindkét helynevet ismerik, csak hasznukra válik. És ami a nyelvtörvényt illeti? Az a normális és természetes, ha minden állampolgár ismeri a szlovák nyelvet. Az államnyelv ismerete bővíti a lehetőségeket. Engedjen meg egy példát: az egyetemen volt egy diákom, aki háromnegyed év után otthagyta tanulmányait, mert nem értette, amit mondok neki. Nem értett annyira szlovákul, hogy politológiát tanulhasson a mi tanszékünkön. Műveljük nemzeti és nemzetiségi kultúránkat, mivel ez az identitásunkról szól. Műveljük az anyanyelvűnket, mivel ez a családról és a tradíciókról szól. De ne állítsunk akadályokat az érvényesülésünk elé. Ez azt jelenti, hogyha kedvező választási eredmények esetén a magyar pártok azt kívánnák, töröljék el a nyelvtörvény tavalyi módosításait, akkor ellenezné? Ezt a kérdést kormányrendeleti úton próbálták rendezni, hogy ne legyenek félreértések. A törvény milyenségét jelzi, ha újabb és újabb rendeletek kellenek. Az MKP bizonyos észrevételeit ez már tartalmazza. De tárgyalhatunk róla. Mindezt csak azért kérdezem, mivel ez a kérés reális feltétel lehet egy közös kormány- alakítás kor. Az MKP nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a Smerrel kormányra lépne. Nem tudok róla, hogy velük szemben ilyen kikötése lenne. Legyenek egyforma követeléseink mindenkivel szemben!
