Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-31 / 75. szám, szerda
22 Sport ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 31. www.ujszo.com T. J. Bannister csak három hónapja van Szlovákiában, de lelkes játékával hamar a szurkolók kedvencévé vált, s célja, hogy egyszer az NBA-ben játsszon „Először azt hittem, Magyarországra igazoltam” Az irányítót hamar megkedvelte a komáromi közönség Január elején új amerikai játékos érkezett Komáromba, T. J. Bannister azóta a helyi kosárlabdacsapat legfontosabb láncszeme. Februárban a hónap játékosává választották, a csapat pedig probléma nélkül biztosította helyét a férfi extraliga rájátszásban. TOKÁRGÉZA Egy amerikai játékos feltűnése a szlovák első osztályban mindig nagyon szokatlan. Hogy jött az ötlet, hogy Komáromba igazoljon? Az előző szezon vége nem úgy alakult a számomra, ahogy terveztem. Nem szerződtem le egyetlen csapathoz sem, otthon maradtam, és egyedül edzettem. Az ügynököm tudta, hogy Komáromban irányítót keresnek, és beszélt a tulajdonossal. A klubvezetők kíváncsiak voltak a játékomra, hát eljöttem, és megmutattam, mit tudok. Úgy tűnik, tetszett nekik, amit láttak, mert leszerződtettek. Volt korábban valami kapcsolata Szlovákiával? Nem, korábban nem is hallottam erről az országról. Azt tudtam, hol van Magyarország, először azt is hittem, hogy oda igazoltam. Mulatságos volt, mert később beszéltem az ügynökömmel telefonon, ő pedig azt mondta: „Nem, te Szlovákiába mész.” Úgy tudom, tavaly nyáron komolyan szóba került, hogy az NBA-ben folytatja, méghozzá az Indiana Pacers csapatánál. Valóban kaptam náluk lehetőséget a bizonyításra, egy edzőtáborban, ahol egymás ellen játszatják a tehetséges kosarasokat, s szerződést ajánlanak a legjobbaknak. Az ügynököm a rendezvény után beszélt a Pacers játékosmegfigyelőinek főnökével, s úgy tűnt, nagyon jó benyomást tettem rájuk. Tetszett nekik a stílusom, de a posztomra már volt egy emberük, akit korábban szerződtettek, ráadásul az illető újonc volt, és kevesebbet kért nálam, nem érte volna meg nekik még engem is leigazolni. Korábban kosarazott már Amerikán kívül? Játszottam már Németországban, méghozzá tavaly, a Schalké- nél. Nagyon kellemes volt ott, de - összehasonlítva a két országot - sokkal jobban érzem magam Szlovákiában. Németországban szerettem a nagyvárosi életet, de Komáromban óriásiak a szurkolók. A német drukkerek sem rosszak, ám nem nagyon törődnek az emberrel, nem keresik a kapcsolatot. Komáromban úgy érzem magam, mint otthon, és a csapattársaimhoz is nagyon közel kerültem. Utoljára a gimnáziumban tapasztaltam, hogy ennyire összetartott volna a kollektíva - az egyetemi csapatban megvoltak a kis klikkek, végig csak két játékostársammal jártam mindenhová, itt viszont mindenki összetart. Igor (Salamun, a komáromiak horvát légiósa) a legjobb barátommá vált, szinte olyan, mintha a testvérem lenne. Ugyanilyen jól kijövök a szurkolókkal, Milan Čemický edzővel és Paulík József sportigazgatóval is. Mindenki nagyon barátságos velem, és ez nagyon tetszik. Egyedül jött Komáromba, vagy elkísérte családtag, esetleg közeli barát? Nem jött velem senki, magam vagyok itt. Ön az egyetlen kosárlabdázó a családban? Senki más nem játszik ilyen szinten, csak én, de a húgaimból könnyen még nálam jobb játékos is lehet. Az egyiküket a tíz legnagyobb reménység között tartják számon Amerikában, az Észak- Carolinai Egyetem már le is igazolta - ennek az egyetemnek a csapatában játszott egykor Michael Jordan. A kilencéves húgom talán még tehetségesebb, egy kis szerencsével mindkettőnknél jobb lesz. Egyébként egy fiú- és hat lánytestvérem van, nagy családot alkotunk. Mit szóltak a rokonok, mikor kiderült, hogy Európába távozik? Mikor Németországba mentem, az apám kimondottan izgatott volt. Korábban a hadseregben szolgált, és ott állomásozott, tudta, hova megyek. Egyébként rendszeresen tartom a kapcsolatot a családommal, gyakran beszélünk telefonon, csak hogy tudják, minden rendben van velem. Mélyen hisznek Istenben, és mindenben támogatnak. Ez a mottója? Az egyik internetes oldalán ugyanis ez a jelmondat található: szeretni Istent, szeretni a családot, szeretni a kosárlabdát. Igen, ezen elvek alapján élek - mindig Isten áll az első helyen, nem számít, éppen mi történik. Sehol sem tartanék, ha nem lennék hívő. Templomba is jár Komáromban? Nem, viszont otthon, Floridában nagyon jó lelkészem van. A prédikációit megnézem az interneten, szinte olyan, mintha minden második nap elmennék a templomba. Mikor az edzőjével és a csapatvezetővel beszéltem, mind a ketten kiemelték az állandó győzni akarását és a pozitív hozzáállását. Azt is elmondták, hogy ön az egyik fontos, ha nem a legfontosabb láncszeme a csapatnak. Őszintén hiszek benne, hogy mindenkivel úgy kell viselkedni, ahogy mi is elvárnánk fordított esetben, talán ezért is kedvelnek annyira. Az edzéseken például könnyen előfordulhat, hogy valakinek rossz napja van, mert történt vele valami, nincs formában, vagy egyszerűen csak nem jön össze neki semmi. Én mindig vidám akarok maradni, boldog embereket akarok magam körül látni, úgyhogy állandóan bátorítom őket. Mindig azt mondták nekem: „Ha beszélsz, az élet és a halál erejét hordozod a nyelvedben, felvidíthatod az embereket, de le is törheted őket.” Nem akarok senkit sem szomorúvá (Milan Drozd felvétele) tenni, fel kell ráznom a csapattársaimat. Bízom bennük, és nekik is bízniuk kell önmagukban. Ha kri- tizálás helyett tanácsokat adok nekik, jobb lesz a hangulatuk, s remélem, ők is megteszik ezt velem hasonló helyzetben. Amúgy is sokat tréfálkozunk a csapattal, az élet túl rövid ahhoz, hogy ne mosolyogjunk. Vannak idők, amikor komolynak kell lenni, de van, mikor egymást kell támogatni, és törődni kell a másikkal. Mik az előnyei és hátrányai annak, hogy jelenleg egy ilyen, viszonylag Ids városban él, mint Komárom? A meccsekre nagyon sokan járnak, az emberek beszélnek a kosárlabdáról, és tudják, mi történik. Gyakran megismernek az utcán. Nincsenek távolságok, öt perc gyaloglás után bárhová el lehet jutni. Ami nem tetszett, hogy februárban rettentő hideg volt, azt utálom. Floridából jöttem, megszoktam a meleg időt. Volt esélye összehasonlítani a szlovák és az amerikai kosárlabdát, a stílus eléggé különböző. Miben fejlődhetnek a szlovák játékosok, s mit tanulhatnának el az amerikai kosarasok az európaiaktól? Az európaiak pontosabban dobnak, mint Amerikában. Felénk nem túl megszokott, hogy valaki remekül dobja a hárompontosokat, míg itt meglehetősen gyakori. Másrészt viszont az amerikai kosarasok sokkal dinamikusabbak, jobb felépítésűek - jól ugranak és gyorsan futnak, ebből fakadnak a különbségek. Melyik a kedvenc csapata? A Los Angeles Lakers. Kis koromtól fogva drukkolok nekik, főleg az apám miatt, mert szerettem mindent, amit ő kedvelt. És van kedvenc amerikai játékosa? Steve Nash. Nagyon önzetlen és fegyelmezett kosaras, soha nem veszíti el a fejét, és mindig győzni akar. Most 36 éves, de szerintem még mindig ő a legjobb irányító. Kobe Bryant szintén a kedvenceim közé tartozik. Miattuk kezdett el kosárlabdázni? Nem, az apám buzdított rá. Mindig őt próbáltam utánozni és rá figyeltem, márpedig ő már akkor a kezembe nyomta a labdát, mikor még csak járni tanultam. Sok sportot űztem, baseballoztam és az amerikai focicsapatban is próbálkoztam, de fokozatosan abbahagytam mindent, maradt a kosárlabda. Úgy tűnik, jól döntöttem, hiszen még mindig profi szinten játszom. Megnéztem a statisztikáit, és ugrásszerűen feljavultak, mióta Európába került. Mi lehet ennek az oka? Mikor a Virginiai Egyetemen játszottam, az edzőm azt mondta, nem kell kosárra dobnom ahhoz, hogy egyszer majd az NBA-ben játszhassak, én pedig igyekeztem betartani az utasításait. A gimnáziumban még remekül lőttem, de három év alatt teljesen leszoktattak róla, és az önbizalmamat is elveszítettem. Miután klubot és egyetemet váltottam, az új edzőm rábeszélt, hogy többet próbálkozzak, akkorra viszont már a beidegződéseim foglya lettem. Csak az egyetem elvégzése után sikerült megszabadulnom a gátlásaimtól - tudatosítottam, hogy a pontszerzés hozzá tartozik a játékhoz és a posztomhoz. Szlovákiában februárban a hónap játékosa lett. Szokta magát a többi játékoshoz hasonlítani a ligában? Nem szeretem magam másokhoz mérni. Minden kosarasnak megvan a saját stílusa, nem is lenne értelme. Saját magamhoz hasonlítom a teljesítményem, mindig azt keresem, miben tudok fejlődni. Visszanézem a meccsekről készített videókat, és elgondolkodom rajta, mit csinálnék másképp, ha még egyszer ugyanabba a helyzetbe kerülnék. Magasra teszem a mércét, és nem akarom megismételni a hibáimat. Amikor néztem a csapat edzését, észrevettem, hogy gyakorlás közben is tréfálkozik Paulík Józseffel. Ez megszokott jelenség az edzéseken? Mindig piszkáljuk egymást, ő egy nagyon vicces és remek ember. Néha tényleg azt kívánom, hogy beszéljen angolul vagy én tudjak szlovákul és magyarul, hogy megértsem, miket mond. Mindenki csak arról beszél, hogy milyen tréfákat süt el, ezért ha hozzám szól, akkor automatikusan el is kezdek nevetni, ami elég vicces, ha belegondol az ember. A csapattársakkal könnyű kommunikálni? Igen, mindenki elég jól tud angolul. Egymás között szlovákul beszélgetnek, de az öltözőben a közös nyelv az angol. A rajongóinkkal sem nehéz megérteni egymást, mert a legtöbbjük beszél egy kicsit a nyelvemen, néhányan pedig csak azt mondják „Good job” vagy „Dobrý, dobrý”. A szezon végéig biztosan Komáromban marad. Mi következik azután? Úgy érzem, hogy előbb vagy utóbb mindenképpen az NBA-ben kötök ki, de jelenleg csak arra koncentrálok, hogy olyan messzire juttassam el a komáromiakat, amilyenre csak tudom. Soha nem lehet tudni, mi történik, akár messzire is juthatunk a rájátszásban. Nagyon bízom Milan Cemickýben, ha betartjuk az utasításait, akkor sokat elérhetünk. Most a jó szereplés a legfontosabb. S mi lesz nyáron? Csakúgy, mint tavaly, most is NBA-csapatokkal fogok gyakorolni. Később biztosan felkeresem Bécset, ahol a személyes edzőm él. Nem tudom, mi történik jövőre, a részemről megteszek mindent, s a felsőbb erőkre hagyom a döntést. Hol látja önmagát tizenöt év múlva? Gyerekeim lesznek, meg egy saját üzleti vállalkozásom. Az is lehet, hogy a gyerekekkel fogok foglalkozni, mert azt nagyon szeretem, valamint Istenért élek majd, hiszen ő adott nekem mindent. Komáromban is törődik a fiatalokkal? Van itt egy srác, Levinek hívják, szoktunk együtt gyakorolni a tornateremben. Az egyik közösségi internetes portálon megtalált, és megkért, hogy mutassak neki pár trükköt. Miért is ne tenném? Jobb, mint otthon ülni, és mint mondtam, szeretek foglalkozni a gyerekekkel. Ha adhatna egy tanácsot a jövőbeni kosarasoknak, mi lenne az? Mindig Istené legyen az első hely, és soha ne adják fel az álmaikat. Még akkor sem, ha megsérülnek vagy valami rossz történik velük. Dolgozzanak keményen minden nap. Legyenek a legszorgalmasabbak, dolgozzanak keményebben, jobban, mint a többiek, és nem marad el az eredmény. Született: 1984. június 29., Melbourne, Florida Posztja: irányító ___________________ Korábbi csapatai: 2003-2006: Virginia (egyetemi bajnokság), 2006-2008: Liberty (egyetemi bajnokság), 2008-2009: Schalke, 2010-: MBK Rieker Komárno __________ Elismerések: Florida legjobb középiskolás játékosa, középiskolás amerikai válogatott, februárban a szlovák extraliga legjobbja
