Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-30 / 74. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 30. Kultúra 7 Jancsó Miklós, a magyar filmművészet nagy mestere életműdíjat kapott Pozsonyban Ő sem tudja, mi az igazság „Ilyenkor nagyon meg tudok hatódni..." (Peter Procházka felvétele) Elhunyt Kass János Tegnap életének 83. évében Budapesten elhunyt Kass János kétszeres Munkácsy Mihály-dí- jas és Kossuth-díjas grafikusművész, könyvillusztrátor. Finom ember volt, nagyon finom lelkű ember. Nem voltak távolságtartást megkövetelő művészi megnyilvánulásai. Pedig Művész volt, a grafika Nagymestere. A legalázatosabb humánummal közlekedett a világban. Szép hangú, csendes ember volt, nagyon nagy tudással. Széplelkű rajzokban szólt hozzánk a legszívesebben, de tudott keményebb is lenni. Mert rendíthetetlen tartása volt. Egyenes, saját úton járt, akkor is, amikor az nem volt olyan egyszerű se művészileg, se emberileg. Könyvillusztrációival szinte az egész világba eljutott, a leghíresebb kiállítóhelyeken jegyezték a nevét nagy tisztelettel. A legnívósabb könyvművészeti kiállításokon Lipcsében, Frankfurtban tüntették ki rangos díjakkal, de a BIB révén Pozsonyban is ismerték és elismerték. A szép rajz és a szép könyv, vagyis a szép szó ugyanúgy közel állt hozzá. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott egyik interjúnk során: „Sokszor feltették nekem a kérdést az elmúlt ötven év alatt, hogy miért maradtam itt, Magyarországon. Nem lustaságból nem mentem el. Azért maradtam, mert itt tartott a magyar nyelv, a kötődésem ehhez a nyelvhez. Nyelvünk gyönyörű gazdagsága, az az eszméletlen kincs, amelyet Arany János a balladái megírásához használt. Három nyelven beszélek, de az anyanyelvi gazdagságot és ugyanazt a szenzi- bilitást, amelyet a magyar nyelvvel, egyikkel sem tudom elérni.” Pár éve, amikor Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában megnyitották a Madách Imre - Kass János Az ember tragédiája című kiállítást, adódott a kérdés, hogy a megváltozott korra vonatkoztatva a művész feladatáról faggassam. Kass János azt mondta, hogy a feladat is változik. „A vízbe bedobott kő és a hullámverés, vagyis a kő csobbanása nyomán keletkezett gyűrűk példáját hoznám fel ennek szemléltetésére. Madách Sztre- gován bedobta a követ, s az azóta rezeg, és sokakat megihlet. Az a művész feladata, hogy a követ dobja be, és az önmagát sokszorozza” - mondta akkor. Kass János elment. De a kő, az ő köve, amit bedobott, itt maradt. És még sokáig sokszo- rozódik. Tallósi Béla Szilvássy József a Pozsonyi Casinóban Pozsony. A szlovákiai magyar sajtót bemutató sorozatának záróakkordjaként a szlovákiai magyar sajtó helyzetéről Szilvássy Józseffel, lapunk egykori főszerkesztőjével Juhász Dósa János beszélget a Pozsonyi Casinóban ma este hat órai kezdettel, (ú) Könyvbemutató, földrajzverseny és koszorúzás X. Vámbéry Napok Életműdíjjal jutalmazta Jancsó Miklóst, a magyar film legidősebb mesterét a Szlovákiai Filmklubok Szövetsége. Az elismerést Pozsonyban, Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmje vetítése előtt vette át a világszerte ismert és elismert, stílusával egykor új filmnyelvet teremtő rendező. SZABÓ G. LÁSZLÓ Pozsonyban a Febiofest film- fesztivál keretében hat alkotását láthatja a közönség. A Hernádi Gyulával közösen létrehozott, korszakalkotó Szegénylegényeket, a Fényes szeleket, a Még kér a népet, a Szerelmem, Elektrát, a Szörnyek évadját és a saját forgatókönyve alapján készült Lámpást. Meghatódott, mondta a színpadon, miután átvette a díjat. Valóban ez történt? Persze. Ilyenkor nagyon meg tudok hatódni. Vénember vagyok, mit vár tőlem? Vénember? Aki csibészes mosolya mögé lát, érzi: a hév még most sem csitul a lelkében. Na jó, de a test nem megy a lélek után. Sajnos. Diktál valamit? Persze. Érzi az ember az elmúlást. Ezt nem lehet kikerülni. Jön. Követ. A nyomomban jár. Gyula barátom, Hernádi Gyula is az utolsó pillanatig épeszű volt, világosan látta a dolgokat. Az elmúlást nem lehet kikerülni. Megvárja az embert. Tudom, hogy meg fog történni. Pechem van. Nem vagyok hívő. Katolikus iskolába jártam, cisztercita papok neveltek, de valahogy ez mégsem jött be nekem. Valószínűleg emiatt az intellektuális ironikusság miatt. Semmi. Elmúlik az ember. Volt már nekem olyan, hogy kihagyott a szívem pár percre. Megállt. Megállt. Semmit nem éreztem. Van, aki az öröklétet keresi, meg sok minden mást. Az ember már csak ilyen. De vannak társadalmi törvények. Mondom, nem vagyok hívő, de a mózesi tízparancsolat nem semmi. Emberi-társadalmi tapasztalat leszűrt eredménye. Es megtartandó persze. Lélekben fel lehet készülni a nagy útra, vagy... ... vannak, akiket izgat. Gyula is ilyen volt. Ő sokat méltatlankodott a halál ellen. Nem értett egyet vele. Illetőleg azt mondta, hogy szabad választást kellett volna hagyni, ha szabad ilyen hülyeségről beszélni. Hogy az ember eldönti, hogy örökké akar élni, vagy már megunta az egészet, és elmegy szépen a nagy semmibe. Ezek olyan pszichés, pszichológiai, filozófiai kérdések. Törőcsik Mari is csak arra emlékezett, hogy bekerült ebbe a kómába, de közben semmire. Sok mindenen keresztülmegy az ember, amíg él. Hány éve, hogy elment Hernádi Gyula? Négy vagy öt? Nem is tudom. Tudja, hol született? Itt, Oroszváron. Megmutatta, hogy hol? A legjobb barátja volt. Igen, egyszer megálltunk Oroszváron, és elvitt a házhoz, ahol laktak. Mesélte, hogy a nagypapája orvos volt a faluban. Nehéz volt feldolgoznia, hogy a legszorosabb alkotótársa hagyta itt? Borzalmasan nehéz. Furcsa kapcsolat volt a miénk. Igazából nem úgy nézett ki a dolog, hogy forgatókönyvet írtunk. Beszélgettünk. Tulajdonképpen forgatás közben született meg a szöveg. Már elkezdtük a felvételeket, amikor Gyula azt mondta: mi kamerával újuk a forgatókönyvet. S ez tényleg így volt. Improvizatív módszer, vagy minek nevezzem. Gyula természetesen társ volt, állandóan beszélgettünk. Forgatás előtt, alatt, után. Nem tudom elmondani, mi az, hogy elveszít az ember egy üyen barátot. Harminc játékfilmet forgatott. Az egész életét végigdolgozta. Nem olyan sok az. Bunuel többet csinált. Szerintem nem is csinált mást, csak filmet. Nekem sem volt kín a forgatás. Élveztem. Legtöbben könnyedén dolgoznak. Talán amikor az ember még nem jön bele a rutinba, izgul egy kicsit, megizzad, később viszont megszokja, és örül, hogy ez van, mert nagyon jópofa dolog a forgatás. Végül is valamiféle szellemi torna. Keresztrejtvényfejtés, vagy a fene tudja, micsoda. A Szegénylegényekkel Locarnóban és Londonban, a Csillagosok, katonákkal Párizsban, a Fényes szelekkel Adelaide-ben, a Sirokkóval Atlantában, a Még kér a néppel Cannes-ban nyert. Nagy díjak, világraszóló elismerések voltak ezek. Elmúlt. Minden elmúlik. Az ember neve is elmúlik. Egyébként nem elég érdekes filmet csinálni, tudni kell helyzetben lenni is. Spielberg rögtön a pályája elején két kurva jó filmet készített. Ő meg tudta szervezni magát, amihez annyi minden kell! Valószínűleg más ország is. Ez marha nagy ipar, a mi országaink pedig kicsik hozzá. Itt van most ez a hogy is hívják?... Avatar! Nem a kedvenc filmem, nem is azért néztem. Egy mese, új technikával. De ezt a mesét én nem szeretem. Mindegy. Gyerekeknek készült, közben éppen őket kell félteni az ilyen filmektől. De nemcsak a gyerekeket, és nem csak az Avatartól. A filmkészítés tendenciájától, ami kicsit eltereli a figyelmünket a napi életünktől. Persze értem ezt is. Állandóan szembesülni azzal, hogy milyen az életünk, senki sem szeret. Szórakozni, felejteni akar az ember. Nem véletlenül azt szeretjük, azt a filmet, amelyiknek jó a vége. Mint a népmesének. Én sem kedvelem azokat a filmeket, amelyeknek szar a végük. A saját filmjeimet is ezért nem nézem. Nagyon kevésnekjó a vége. Mondana egy nevet, akit mindig örömmel néz? Hogy ki a kedvencem? Nem tudom... elegáns mondani? Esténként a feleségemmel, Csákány Zsuzsával, aki a filmjeimet vágja a fiammal, DVD-ket nézünk. Két perc után tudom, hogy igen, ő zseni. Tarantino. Láttam a Becstelen brigantykat is. Remek. Elképesztő a pali. Legutóbbi filmjének címében azt állítja: Oda az igazság. Mit gondol, hol veszett el, mikor és kinek a zsebéből? És megtaláljuk valaha? Jó kérdés. Intellektuális kérdés. Erre nem tudok válaszolni. Lehetnék ironikus, pesszimista, ez meg az. Nem tudom. Minden nemzedék újrakeresi az igazságot, és a fene tudja, mi az?! Vannak emberek, akik hátrányos helyzetben vannak másokkal szemben. Kilóg a seggük a nadrágból. Éheznek. Kultúrálatlanok. Velük mi lesz? Az igazság kérdése mindig az, hogy mi lesz azokkal, akik lent vannak a mélyben. Mit tud kezdeni velük az emberiség? Egyébként semmit. Ma sem törődnek velük. Éljenek vidám életet! - biztatta a nézőket a színpadon. Ön már derűs napokat él? Ha a szívem engedi, akkor igen. Van egy alapbetegségem, ami sok problémát okoz, de most úgy látszik, sikerült kimásznom belőle. Vicceket mesélek, meg gyűjtök. Nem szabad folyton búslakodni, vagy mélyen töprengeni, a világ ilyen vagy olyan voltán. Mindig ilyen volt, és aligha lesz más. De új Jancsó-film, ugye, lesz még? Pénz kérdése, tehát nem tudom. De örülök, hogy drukkol nekem. Áldja meg magát is az Örökkévaló. Ha van. NAGY ERIKA Dunaszerdahely. Csütörtökön este könyvbemutatóval vette kezdetét a Vámbéry Ármin Kelet-kutatóról elnevezett rendezvénysorozatjubileumi, tizedik évfolyama a Budapest Kávéházban. Hodossý Gyula, a rendezvényt szervező Vámbéry Polgári Társulás igazgatójának megnyitója után Sárközy Miklós iranista, egyetemi tanár, a Bokhara története című kiadvány szerkesztője és Dobro- vits Mihály, az iranisztika első számú szakértője, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára mutatta be az 504 oldalas kötetet, amely az egyik legkülönlegesebb darabja a nagy utazónak. Az estet Kovács Attila vallástörténész, a pozsonyi Comenius Egyetem adjunktusa vezette. Ez a kötet Sárközy Miklós első szerkesztése, és bevallotta, hogy mélységes tisztelettel dolgozott a szöveggel. Másnap, pénteken a Csallóközi Múzeum adott otthont a Vámbéry Ármin földrajzversenynek. Dobrovits Mihály, a Vámbéry Tudományos Kollégium titkára és Zsigmond Tibor, a Csallóközi Múzeum igazgatója köszöntötte a háromfős csapatokat. Pontosabban a nagyka- posi versenyzők csupán ketten voltak, az egyik csapattag ugyanis betegség miatt nem vett részt a megmérettetésben. Ennek ellenére a nagykaposiak végeztek az első helyen, Monka Éva felkészítő tanár nagy örömére. A csapat tagjai Haraszthy Noémi és Jakab Veronika voltak. A 2. helyen a Hostomsky Fanni, Simkó Emese, Varga Tamás alkotta csicsói trió végzett Buglos Terézia felkészítésével. A harmadikok a gútai alapiskolások lettek. Bagita Katalin csapatának tagjai Nagy Viktória, Németh Veronika és Molnár Dávid voltak. A további sorrend: 4. Madari Édes Gergely AI 5. Szepsi Csombor Márton Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium 6. Rozsnyói Református Keresztyén AI 7. Alistáli Corvin Mátyás AI 8. Tárkányi AI és a Pel- sőci AI, 9. Nagyfödémesi Borsos Mihály AI. A versenyt Török Benedek nyugalmazott tanár vezette. A Vámbéry Napok résztvevői immár hagyományosan megkoszorúzták Vámbéry Ármin mellszobrát, ünnepi beszédet mondott Apor Éva, a Magyar Tudományos Akadémia nyugalmazott főtanácsosa. Sárközy Miklós és Hodossy Gyula a könyvbemutatón (A szerző felv.)
