Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-29 / 73. szám, hétfő
18 Sportvilág - műkorcsolya- és jégtánc-vb ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 29. www.ujszo.com Barátok közt a dobogón - a világbajnoki arany- és ezüstérmes jégtánckettős tagjai remekül kijönnek egymással, az edzések után együtt járnak vásárolni Virtue és Moir az olimpia után a vb-n is győzött Tessa Virtue és Scott Moir a göteborgi ezüst és a Los Angeles-i bronz után Torinóban világbajnoki aranyérmet nyert (ČTK-felvétel) Lehetnek az ellenfelek igaz barátok? A világ két legjobb jégtáncospárja szerint igen. BŐDT1TAN1LLA- K1KÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK A Grand Prix-versenyeken az amerikai Meryl Davis és Charlie White volt jobb, a vancouveri olimpián és a tegnap végződött torinói világbajnokságon a kanadai Tessa Virtue és Scott Moir győzött. A többiek megközelíteni sem tudják Igor Spilband és Marina Zujeva nagyszerű tanítványait. Szenvedély és kemény munka Hogy mi a Spilband-iskola titka? „Nincs titok. Csak annyi, hogy nekünk vannak a legszenvedélyesebb edzőink a világon” - állítja Meryl Davis. Scott Moir hozzáteszi, mindkét párnak sokat segít, hogy együtt edzenek: „Az ember nem igazán lazsálhat, ha reggel a pályára érkezve azt látja, hogy Charlie már javában köröz a jégen, mint az őrült.” Charlie White kontrázik: „Az ember pontosan tudja, hogy az edzéseken a tüdejét is kiköpi, de mindjárt elviselhetőbb a helyzet, ha nincs egyedül.” A két kettős viszont nem csak a tréningeken találkozik. „A jégen egyre jobb teljesítményre sarkalljuk egymást, utána pedig megiszunk egy kávét vagy elmegyünk vásárolgatni. Ez a barátság az, ami miatt minden nap kedvünk van edzésre menni” - magyarázza Tessa Virtue. A kanadai lány 20 éves korára már mindent elért: Vancouverben hazai pályán olimpiai bajnok lett, alig egy hónappal később pedig a világbajnoki dobogó te- tetjére is felállhatott. Ehhez éppen az ötkarikás élményeiből merített erőt: „Az olimpia különleges. Minden érzés a végletekig felfokozott. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, mialatt megtanultuk kezelni ezt.” De hogy a torinói győzelem után hogyan folytatódik a kanadai pár pályafutása, az még kérdés. „Elmegyünk Monacóba pár napra pihenni, utána részt veszünk néhány gálán. Aztán majd kiderül” - mondja Scott Moir. Elismerés az elnöktől A két észak-amerikai duó barátságát Ottavio Cinquanta, a Nemzetközi Korcsolyázószövetség elnöke is figyelemre méltónak találja: „Néhányan talán azt hiszik, a műkorcsolyázók megfojtanák egymást egy kanál vízben, de elég megnéznünk ezt a két párt. Szurkolnak egymásnak, büszkék a másikra.” S ha Cinquanta merész víziója megvalósul, talán hamarosan a hagyományos csapatszellem is megjelenik a sportágban: „Szeretnénk az olimpián csapatversenyt is rendezni.” Az ötlet nem annyira képtelen, amilyennek első hallásra tűnik, s nem is előzmény nélküli: tavaly Japánban kísérleti jelleggel, hat ország részvételével World Team Trophy néven rendeztek már csapatversenyt. Az országokat egy páros, egy jégtánckettős, két-két férfi- és két-két női versenyző képviselte. A viadalt az USA válogatottja nyerte Kanada és Japán előtt. A csapatversenynek azonban helyet kell(ene) szorítani az olimpiai versenynaptárban. Cinquanta ezzel is indokolja, hogy a nemzetközi szövetség el akarja törölni a kötelező táncokat. „Ha a párosok, s a férfi- és a női versenyzők egy rövidprogramot és egy kűrt futnak, akkor logikus lenne, hogy a táncosoknál is így legyen. De a kötelezők további sorsáról nem én döntök, hanem a kongresszus” - hangsúlyozza Cinquanta. Kinek kell a kötelező? A kötelezők várható eltörlését sokan felháborítónak tartják. „A jégtánc ezzel az alapjait veszíti el - gondolja például Sinead Kerr, aki (32 évesen, a vb legidősebb versenyzőjeként) öccsével az ötödik helyen végzett Torinóban. - De minden sport fejlődik, a jégtánc pedig egyre közelebb kerül a páros műkorcsolyázáshoz.” A fiatalabb generáció azonban üdvözli a döntést. „Mindazt az időt és energiát, amit eddig a kötelezőkre fordítottunk, most felhasználhatjuk az originál tánchoz és a kűrhöz. Az utóbbi időben a kötelezők egyáltalán nem vittek előbbre, inkább visszafogtak minket” - véli Scott Moir. S hogy mit szól ehhez Charlie White? „Tiszta szívemből egyetértek Scott-tal!” Ez pedig egyáltalán nem meglepő - végtére is barátok. A magyar műkorcsolyázás állócsillaga utolsó amatőr versenyén vett részt Hoffmann Nóra és Zavozin Maxim fájó gyomorral is remek kűrt futott Torinóban Sebestyén Júlia elbúcsúzott „Versenyről versenyre fejlődünk” Sebestyén hosszú pályafutása alatt négy olimpián indult - ez korábban csak a legendás Sonja Heniének sikerült (Johanna Welnicki felvétele - JOLUSKATING) BŐDT1TAN1LLA Angolul mosolyogva nyilatkozott. Magyarul már nem tudott megszólalni. Sebestyén Júlia torinói kűrjével tizenöt éves pályafutás ért véget. A tizenöt év hozott számtalan magyar bajnoki címet, hozott Eb-bronzérmet, káprázatos budapesti Európa-bajnoki győzelmet, olimpiai részvételeket, Világkupa-sikereket. S hozhatott volna ennél többet is, ha erősebb a magyar sportdiplomácia, ha a bírók csak egy kicsit is a pártját fogják. Voltak persze hullámvölgyek is. A torinói olimpia után az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja. Aztán rádöbbent, így nem szabad befejezni, s belevágott még egy olimpiai ciklusba. Amikor tavaly megsérült, az orvosok nem biztatták. Mégis visszatért - még egy utolsó szezonra, amelyben minden verseny ráadás. A torinói világbajnokság volt Sebestyén Júlia utolsó amatőr versenye. A magyar műkorcsolyázás állócsillaga 12. vb-jén 147,66 ponttal a 15. helyen végzett. De ami ennél sokkal fontosabb: méltóképpen búcsúzott kivételes pályafutásától. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Juniorként, más-más párral már mindketten álltak világbajnoki dobogón. „Ha a sportdiplomáciába is annyi energiát fektetnek az illetékesek, mint mi az edzésbe, akkor a dobogó a felnőtt mezőnyben sem elérhetetlen” - állítja Hoffmann Nóra és Zavozin Maxim, a torinói műkorcsolya-vb 10. legjobb jégtánckettőse . Helyezésük a magyar jégtánc legjobb eredménye 1991 óta - akkor Engi Klára és Tóth Attila Münchenben az 5. helyen végzett. „Megmutattuk, hogy hol tartunk, s talán az is látszik, hová lehet még fölfelé menni - véli Hoffmann. - Most tárgyalnunk kell otthon a szövetséggel, s ha sikerül megegyeznünk, akkor belevágunk a közepébe, és megy a munka tovább.” A műkorcsolya drága sportág, megfelelő anyagi támogatás nélkül nehéz komoly eredményeket elérni. „Ezt a szezont a szüléink segítségével csináltuk végig - magyarázza Hoffmann Nóra. - A szövetségtől kaptunk ugyan némi juttatást, de az összköltségeinkhez képest nem sokat. Moszkvában edzünk, rengeteget utazunk, étkezésre, lakásra is kell költeni. Nekünk a nap huszonnégy óráját a korcsolya tölti ki, emellett már nem tudunk munkát vállalni.” Az elmúlt két évben sok volt a bizonytalanság a Hoffmann, Zavozin kettős körül. Betegségekkel, sérülésekkel bajlódtak, a 2009-es Eb-től vissza kellett lépniük, a vb-n Hoffmann balesete miatt el sem indulhattak. Idén viszont megmutatták, mire képesek: az Eb-n és a vb-n is tizedikek lettek, ami azt jelenti, jövőre mindkét versenyen két magyar pár indulhat. „Eddig nem voltak eredményeink, de most egyértelmű: itt vagyunk. Versenyről versenyre fejlődünk. Jó lenne, ha fel tudnánk építeni magunk köré egy profi csapatot, például lenne állandó gyógytornászunk. Egy megfelelő teammel még jobbak lehetnénk” - vélekedik Hoffmann. Lehet, hogy egy orvos is elkelne abba a teambe: a magyar duót ugyanis Torinóban sem kerülte el a betegség. A kűr előtti éjszaka Zavozin egész éjjel hányt, s Hoffmann sem hunyta le a szemét. „Nem mentünk hidegbe, nem mentünk esőbe, nem mentünk várost nézni, mindig nagyon odafigyelünk, nehogy megfázzunk. Szerintem már nagyon profin csináljuk. Erre Max elkapta a Palave- lában terjedő gyomorinfluenzát... Ezentúl egy heti hideg élelmet is csomagolnunk kell magunknak, nehogy a verseny helyszínén valami rosszat együnk” - jegyzi meg nevetve Hoffmann, s hozzáteszi, nagyon büszke a partnerére: „Csak egy kanál mézet evett egész nap, s ez azért sok energiát kivesz az emberből.” A magyar lány mégis biztos volt benne, társa képes lesz végigcsinálni a kűrt: „Nagyon sokat készültünk erre a vb-re. Kétszer egymás után futottuk a programokat, ami nagyon nagy energiát és önbizalmat adott. Lehet, hogy a kűrben nem voltunk annyira magabiztosak, de mondtam Maxnak, hogy ha két programot egymás után végig bírunk korcsolyázni, akkor az egy nem lehet gond, még akkor sem, ha beteg. Szerencsére nem is volt.” (bt) A műkorcsolya- és jégtánc-vb eredményeitlásdal4. oldalon.
