Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-29 / 73. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 29. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZAVA A Jobbik második helye nem egyszerűen az MSZP számára volna presztízsveszteség, hanem jelképi erejénél fogva az ország külső és belső életét meghatározó tragédia volna, ezért sem szabad szétaprózni a szavazatokat a demokratikus oldalon - állítja Lendvai Ildikó a Népszava szombati számában. Lendvai, az MSZP elnöke úgy fogalmazott: „ma az számít, hagyjuk-e felülírni a húsz éve kivívott parlamenti. demokráciát, eltűrjük-e a burkolt vagy direkt rendszervisszaváltást. Mert két irányból is veszély fenyeget”. Ha végül egy szélsőséges párt lenne a választásokon a második, az véleménye szerint jelképes értelemben már egy másik országot jelente. „Az nem európai ország a szó igazi értelmében” - fogalmazott a pártelnök. (MTI)- Gyógyszeres kezelést kér, mert elvesztette jövőképét, komor színekben látja életét? Ugyan már! Inkább olvassa el a választásra készülő pártok programját. Az ígéretzuhatagról biztosan fényre derül az arca. (PeterGossónyi rajza) A reklám hatalma nagy, de nem helyettesítheti a politika tartalmát, a politikus nem bújhat más arca mögé Arc és tartalom A nagy bázisú tömegpártok ideje lejárt, a mai tömegpárt az az intézmény, amelynek sok a választója, nem feltétlenül a tagja. A médiaidióta kampányolásban úgyis mindegy, mennyire nagyra duzzadt a taglétszám - az csak akkor kérdés, ha el kell foglalni kínálkozó kormányzati posztokat. LOVÁSZ ATTILA Honi magyar politizálásunkban is megéltünk olyan helyzeteket, amikor lasszóval kellett fogni az embereket állami hivatalba, köz- intézménybe, mert egyszerűen nem voltak. S mire lett belőlük elég, ki kellett ugyanonnan vonulni. Efféle átalakulások, hivatalnoki népvándorlások nagy hatalomátvételekkor voltak szokásban (lásd még: kormányváltás 1994, 1998, 2006, feltehetően Magyarország 2010). Persze, „tetszettek volna választásokat nyerni”, hogy a szépemlékű Antall Józsefet idézzük, de az mégiscsak elgondolkodtató, hogy manapság a segédfogalmazók és a főportások miért fehérednek el annyira, ha a naptárra néznek. De erről majd a választások után. Sokkal érdekesebb figyelni, miként él a média adta lehetőségekkel a politika - lassan a politológia tudománya teljesen összeér a marketing kommunikációval; újabban azt olvashatjuk, hogy nem Csáky Pál lesz az MKP arca, s önmagukat meghatározónak tartó kommentátorok meg is dicsérik ezért a pártot. Mint ahogy dicséretet kapott Mikuláš Dzurinda is, mert a listaállítás előtt kiszállt a küzdelemből. Taps, majd kérdés: vajon ők-e még pártjaik elnökei? S ha igen, akkor nem mindegy, ki lesz a kampány arca? 1998-ban Claudia Schiffer sem segített Mečiamak, miért gondoljuk, hogy egy másik politikus arca másfelé orientálja a választót? Ha meg igen, akkor mi a fenének politizálni? Tessék választani egy jó színészcsapatot, jól megfizetni (végre nem hollywoodi film szinkronjából kellene élni) és kész. Az egész médiapolitizálással viszont van egy baj. Az egyik az, hogy a politikus eleve a kompromisszumkeresés, a megoldás, az irányzat ARCA. Ő nem választhat helyettes arcot, mint ahogyan Szíj- jártó helyettes szóvivőt, ő az arc, tetszik, nem tetszik, sőt, még csak nem is a sajátja, hiszen a mi „képünket viseli” - innen a képviselő kifejezés. Az a megbízása, azért kapja a pénzt, az a szakmája. Ha ezt harmadik féllel csináltatja meg, ugyanolyan szélhámos, mint az a vállalkozó, aki elvállal egy munkát 1000 euróért, majd elvégezteti 200-ért, mondjuk egy illegális munkavállalóval, nyolcszázat zsebre tesz és köszöni szépen. Vállalnia kell az arcát, mert ha a mi képünket viseli, akkor a mi nevünkben köt szövetséget, vagy nem, támogat vagy elutasít, lép koalícióra, vagy marad ellenzékben, szavaz valamiért vagy valami ellen. Csáky, Dzurinda, Radičová, Bugár, de még Fico vagy Slota is arra vállalkozott, hogy képvisel egy adott választói csoportot, nem bújhat sem kolléga, sem filmsztár háta, arca mögé. A média és a reklám hatalma nagy, az új kommunikációs csatornák egyre erősebbek (nézzük meg, mennyit segített az internet az SaS-nek vagy a Jobbiknak, hogy homlokegyenest eltérő formációkról szóljunk), a televíziós viták százalékokat jelentenek le és föl is. De nem helyettesíthetik a politika TARTALMÁT, mert akkor nem jár a mentelmi jog, nagy lóvé, törvényhozói hatalom. Akkor tessék a reklámszínészek keserű kenyerét enni - tisztességes és nehéz szakma -, s ne tessék hatalmat gyakorolni. A politika TARTALMA nem pótolható, nem helyettesíthető, nem cserélgethető alsónemű gyanánt. A törvényeket ugyanis nem valaki szép szeméért hozzák. JEGYZET Big Fucking Deal JUHÁSZ KATALIN Elnézést az angol címért és a trágárkodásért, de csupán Joe Biden amerikai alelnököt idéztem, aki Obama elnök fülébe . súgta e történelmi jelentőségű szavakat. Be kell vallanom továbbá, hogy az egy hónapos amerikai tartózkodás után nehéz visszaszoknom a magyar nyelvre, hangozzék ez bármily furán. Reggeltől estig angolul hallgattam előadásokat az USA jogrendjéről, kül- és belpolitikájáról, gazdaságáról és kultúrájáról, összesen öt városban. Közülük csak New Yorkban van tévé a sárga taxikban, ami remek dolog, mivel a reptérre menet élőben láthattam, ahogy Obama elnök aláírja az egészségügyi reformtörvényt. Mert bármily hihetetlen, nálunk Szlovákiában jelenleg sokkal jobb betegnek lenni, mint az USA-ban. Egy ekkora országnak nincs általános betegbiztosítási rendszere, nagyon leegyszerűsítve: az egészségügy inkább jó biznisz, mint átfogó gondoskodás. Hozzávetőlegesen 47 millió amerikainak semmilyen egészségbiztosítása nincs, a polgárok hatvan százaléka pedig „alulbiztosított”, azaz csupán alapszolgáltatás jár nekik, ha megbetegszenek. A nagyobb közértekben több polcnyi gyógyszer kapható recept nélkül, a legtöbben egyszerűen vesznek valami pirulát, és igyekeznek kikúrálni magukat. Az anyagi csődök hatvan százalékának egészségügyi háttere van, azaz a páciens pénzügyileg is belerokkan egy-egy komolyabb betegségbe. Ezeken az állapotokon szeretett volna változtatni Obama elnök, ez volt választási kampányának egyik kulcsígérete. Az elmúlt hónapban szétnéztem a Los An- geles-i Skid Row-n, a szegénynegyedben, jártam Harlemben, és vacsoráztam egy ohiói republikánus egyetemi tanár pazar otthonában, aki húszperciiyi ismeretség után kijelentette, hogy ő bizony nem örülne, ha az orvosi rendelőkben mindenféle jött - ment ingyenélők növelnék a várakozási időt, akik helyett az állam fizeti a betegbiztosítást. Mert ez a törvény a demokraták és a republikánusok harca volt. És végig bizonytalan volt az eredmény. Az elnöknek ugyanis legalább 216 szavazatot kellett összeszednie, és néhány abortuszügyben konzervatívnak mondható demokrata képviselő jelezte, hogy nemmel fog szavazni. Aztán hollywoodi módon végződött a történet: 219 igennel, ennek köszönhetően az Egyesült Államoknak csaknem általános betegbiztosítási rendszere lehet. Nem százszázalékosan tökéletes, de működőképes. A népesség 95 százaléka biztosított lesz, a hiányzó 5 százalék az illegális bevándorlókat jelenti, akikkel még Obama sem tud mit kezdeni. Viszont több tízmillió, eddig biztosítás nélküli polgár az állam révén végre emberhez méltó ellátáshoz juthat. Az új törvény másik fontos eleme, hogy megtiltja a biztosítóknak, hogy sžolgálta- tásaikat megtagadják a polgároktól. Mert eddig hiába kopogtattak náluk azok, akinél a megbetegedés esélye nagyobb volt az átlagosnál, azaz rossz körülmények között élnek és/vagy veszélyes helyen dolgoznak. A taxis mosolyogva emelte ki a csomagtartóból lestrapált bőröndömet. Nem szólt, de látszott rajta, hogy örül valaminek. Egy hónap után eljött a búcsú ideje. Erőt, egészséget, USA! . KOMMENTÁR Meztelen ringyók BARAK LÁSZLÓ A választási kampányokban az a királyság, hogy lemeztelenednek benne a politikusok. Önként vetkőznek-e, avagy riválisaik vetkőz- tetik-e őket, egyre megy. A magyarországi politikái sztriptíz annyiban különbözik a szlovákiaitól, hogy a Duna túlpartján legalább nyolc éve - de négy éve egészen bizonyosan - olyan tömény, mint amilyen normális esetekben csak kampányfinisben szokott lenni. Ennek ellenére akadt benne új elem, méghozzá a szélső/jobbikok felkent táborában. Akik a legbigottabb keresztény erkölcsiségre hivatkozva legalább oly vehemenciával utálkoznak a szerintük általánosan lepusztult magyarhoni közerkölcsök miatt, mint amennyire általában a zsidóság okán csinálják. Hogy aztán Mária országának derült égboltjáról villámcsapásként kiderüljön róluk, hogy ők is csak esendő emberek...! Alkalomadtán korpa közé keverednek, megkurvulnak. Konkrétan úgy, hogy, az ő politikai szlengjükkel a legfinomabban szólva is csak büdös köcsögöknek minősített melegek felvonulásán pózolnak, spanglit szívnak. Sőt, pornószínésznőnek állnak. Az előbbi delikvense nem más, mint a Jobbik üy módón tilosban rajtakapott szóvivője. Utóbbi pedig az a szőke csaj, aki nappal Müller Nikolettként a Magyar Gárda egyenruhájában tüntet a nemzet virtuális feszületé alatt, éjjel meg Nikki Mülerként kamerák előtt tömeti magát. A szó szoros értelmében, orrba-szájba, elölről, hátulról, álltában, fektében... Nyilván ugyanez megy Szlovákiában is, csakhogy egyelőre'jelképe- sen. Amennyiben minálunk ez idáig az volt a legordenárébb közéleti pornójelenet, amelyben két kormánypárti pártelnök szívatta egymást a nyílt színen. Igen, Vladimír Mečiar és Ján Slota múlt heti közéleti pornójelenetéről van szó. Arról, amelyben Mečiar konkrét tanúkra hivatkozva vetette Slota szemére, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt minisztériumi hivatalnokai kizárólag kenőpénz fejében feküdtek le a közbeszerzési pályázatok résztvevőinek. Vagyis korrupt bűnözők, azaz, a közélet ringyói ők. Az kiabál, akinek a háza ég, horkant föl erre a .rajtakapott Slota, jelezve, hogy Mečiar legalább akkora kuplerájt üzemeltet, mint ő maga... Ez az épületes párbeszéd önmagában véve is vérlázító, ijesztő, egyszersmind tragikomikus. A legkiábrándítóbb viszont az, hogy nem szakadt rá senkire a plafon. Sőt, mintha mi sem történt volna, egyelőre kussol mindenki. Holott mind az illetékes nyomozóhatóságnak, mind az ügyészségnek haladéktalanul vizsgálatba kellett volna kezdenie közhivatallal való visszaélés és korrupció bűncselekménye elkövetésének alapos gyanújával. Azon kívül, hogy rögvest lemond a kormányfő, miután feloszlatta az általa életre hívott és dirigált kormánykoalíciót. Ehhez képest annyi történt, hogy egy vasárnapi tévévitában Robert Fico - ellenzéki vitapartnerével, Csáky Pállal mély egyetértésben - kijelentette, neki aztán az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy mit csinálnak kampánycélból a kollégái; arra vár, hogy az illetékes szervek intézkedjenek... Ehhez képest az általában szalonképtelen Jobbik azonnal hátsón billentette a melegekkel fotózkodó és mariskázó szóvivőjét. Igaz a pomós ringyóval egyelőre nem tették meg ugyanezt. Lehet, hogy nem csak azért, mert kampányban egy meztelen szőkével ilyent csinálni minimum félreérthető gesztus lenne...? FIGYELŐ Dicsérik Merkel szerepvállalását A görög támogatási csomagról létrejött euróövezeti megállapodás ügyében győztesnek minősítették a szombati német lapok Angela Merkel kancellárt. Berlinben nem kerülte el a figyelmet, hogy az athéni újságok a kancellárt vámpírnak, Németországot pedig Görögország ellenségének nevezték. A Die Welt konzervatív napüap szerint Merkelnek sikerült megakadályoznia, hogy az európaiak gyorssegélyt nyújtsanak Görögországnak, ami legnagyobb uniós tagállamként Németországnak rendkívül sokba került volna. Az újság a kancellár sikereként könyvelte el azt is, hogy az Athénnak szükség esetén nyújtandó pénzügyi segélyt rendkívül szigorú feltételekhez kötötték. Merkel ötlete volt az is, hogy a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) vonják be a segélymechanizmusba - mutatott rá a Die Welt. A lap szerint a német kancellárnak egyedül azt a javaslatát söpörték le az asztalról, amely arra irányult, hogy a stabilitási paktumot krónikusan megsértőket ki lehessen zárni az eu- róövezetből. A legnagyobb vesztesnek a német újság Görögországot nevezte, értékelése szerint ugyanis Athén azt remélte, hogy sokkal könnyebben juthat hitelekhez. Dicsérte a kancellárt a Süddeutsche Zeitung is. A liberális lap szerint a válság kitörése óta Merkel másodszor tett nagy szívességet a németeknek. Először akkor, amikor 2008 őszén a pénzükért aggódó állampolgároknak ígéretet tett arra, hogy az állam garanciát vállal a bankokban elhelyezett eurójukért - emlékeztetett az újság, és úgy ítélte meg, a kancellár Brüsszelben Görögország dolgában ugyancsak az euró stabilitásának legfőbb védelmezője volt. Az uniós vezetők ígéretet tettek ugyan Athén szükség esetén történő megsegítésére, de csakis a kancellár által diktált szigorú feltételek mellett történhet - szögezte le a Süddeutsche Zeitung. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte: a kancellár hű maradt elődei politikájához, és elérte: a német-francia motor továbbra is az európai integráció hajtóereje maradjon. (MTI)
