Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-29 / 73. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 29. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZAVA A Jobbik második helye nem egyszerűen az MSZP számára volna presztízsvesz­teség, hanem jelképi erejénél fogva az ország külső és belső életét meghatározó tragédia volna, ezért sem szabad szét­aprózni a szavazatokat a de­mokratikus oldalon - állítja Lendvai Ildikó a Népszava szombati számában. Lendvai, az MSZP elnöke úgy fogalma­zott: „ma az számít, hagyjuk-e felülírni a húsz éve kivívott parlamenti. demokráciát, eltűrjük-e a burkolt vagy di­rekt rendszervisszaváltást. Mert két irányból is veszély fenyeget”. Ha végül egy szél­sőséges párt lenne a választá­sokon a második, az vélemé­nye szerint jelképes értelem­ben már egy másik országot je­lente. „Az nem európai ország a szó igazi értelmében” - fo­galmazott a pártelnök. (MTI)- Gyógyszeres kezelést kér, mert elvesztette jövőképét, komor színekben látja életét? Ugyan már! Inkább olvassa el a választásra készülő pártok programját. Az ígéretzuhatagról biztosan fényre derül az arca. (PeterGossónyi rajza) A reklám hatalma nagy, de nem helyettesítheti a politika tartalmát, a politikus nem bújhat más arca mögé Arc és tartalom A nagy bázisú tömegpártok ideje lejárt, a mai tömegpárt az az intézmény, amelynek sok a választója, nem feltét­lenül a tagja. A médiaidióta kampányolásban úgyis mindegy, mennyire nagyra duzzadt a taglétszám - az csak akkor kérdés, ha el kell foglalni kínálkozó kormány­zati posztokat. LOVÁSZ ATTILA Honi magyar politizálásunkban is megéltünk olyan helyzeteket, amikor lasszóval kellett fogni az embereket állami hivatalba, köz- intézménybe, mert egyszerűen nem voltak. S mire lett belőlük elég, ki kellett ugyanonnan vo­nulni. Efféle átalakulások, hiva­talnoki népvándorlások nagy ha­talomátvételekkor voltak szokás­ban (lásd még: kormányváltás 1994, 1998, 2006, feltehetően Magyarország 2010). Persze, „tetszettek volna választásokat nyerni”, hogy a szépemlékű Antall Józsefet idézzük, de az mégiscsak elgondolkodtató, hogy manapság a segédfogalmazók és a főportá­sok miért fehérednek el annyira, ha a naptárra néznek. De erről majd a választások után. Sokkal érdekesebb figyelni, mi­ként él a média adta lehetőségekkel a politika - lassan a politológia tu­dománya teljesen összeér a marke­ting kommunikációval; újabban azt olvashatjuk, hogy nem Csáky Pál lesz az MKP arca, s önmagukat meghatározónak tartó kommentá­torok meg is dicsérik ezért a pártot. Mint ahogy dicséretet kapott Mikuláš Dzurinda is, mert a listaál­lítás előtt kiszállt a küzdelemből. Taps, majd kérdés: vajon ők-e még pártjaik elnökei? S ha igen, akkor nem mindegy, ki lesz a kampány arca? 1998-ban Claudia Schiffer sem segített Mečiamak, miért gon­doljuk, hogy egy másik politikus ar­ca másfelé orientálja a választót? Ha meg igen, akkor mi a fenének politizálni? Tessék választani egy jó színészcsapatot, jól megfizetni (végre nem hollywoodi film szink­ronjából kellene élni) és kész. Az egész médiapolitizálással vi­szont van egy baj. Az egyik az, hogy a politikus eleve a kompro­misszumkeresés, a megoldás, az irányzat ARCA. Ő nem választhat helyettes arcot, mint ahogyan Szíj- jártó helyettes szóvivőt, ő az arc, tetszik, nem tetszik, sőt, még csak nem is a sajátja, hiszen a mi „ké­pünket viseli” - innen a képviselő kifejezés. Az a megbízása, azért kapja a pénzt, az a szakmája. Ha ezt harmadik féllel csináltatja meg, ugyanolyan szélhámos, mint az a vállalkozó, aki elvállal egy munkát 1000 euróért, majd elvé­gezteti 200-ért, mondjuk egy ille­gális munkavállalóval, nyolcszá­zat zsebre tesz és köszöni szépen. Vállalnia kell az arcát, mert ha a mi képünket viseli, akkor a mi nevünkben köt szövetséget, vagy nem, támogat vagy elutasít, lép koalícióra, vagy marad ellenzék­ben, szavaz valamiért vagy valami ellen. Csáky, Dzurinda, Radičová, Bugár, de még Fico vagy Slota is arra vállalkozott, hogy képvisel egy adott választói csoportot, nem bújhat sem kolléga, sem filmsztár háta, arca mögé. A média és a reklám hatalma nagy, az új kommunikációs csa­tornák egyre erősebbek (nézzük meg, mennyit segített az internet az SaS-nek vagy a Jobbiknak, hogy homlokegyenest eltérő formációk­ról szóljunk), a televíziós viták százalékokat jelentenek le és föl is. De nem helyettesíthetik a politika TARTALMÁT, mert akkor nem jár a mentelmi jog, nagy lóvé, tör­vényhozói hatalom. Akkor tessék a reklámszínészek keserű kenyerét enni - tisztességes és nehéz szak­ma -, s ne tessék hatalmat gyako­rolni. A politika TARTALMA nem pótolható, nem helyettesíthető, nem cserélgethető alsónemű gya­nánt. A törvényeket ugyanis nem valaki szép szeméért hozzák. JEGYZET Big Fucking Deal JUHÁSZ KATALIN Elnézést az angol címért és a trágárkodásért, de csupán Joe Biden amerikai alelnököt idéz­tem, aki Obama elnök fülébe . súgta e történelmi jelentőségű szavakat. Be kell vallanom to­vábbá, hogy az egy hónapos amerikai tartózkodás után ne­héz visszaszoknom a magyar nyelvre, hangozzék ez bármily furán. Reggeltől estig angolul hallgattam előadásokat az USA jogrendjéről, kül- és belpolitiká­járól, gazdaságáról és kultúrájá­ról, összesen öt városban. Közülük csak New Yorkban van tévé a sárga taxikban, ami remek dolog, mivel a reptérre menet élőben láthattam, ahogy Obama elnök aláírja az egészségügyi re­formtörvényt. Mert bármily hi­hetetlen, nálunk Szlovákiában jelenleg sokkal jobb betegnek lenni, mint az USA-ban. Egy ek­kora országnak nincs általános betegbiztosítási rendszere, na­gyon leegyszerűsítve: az egész­ségügy inkább jó biznisz, mint átfogó gondoskodás. Hozzávető­legesen 47 millió amerikainak semmilyen egészségbiztosítása nincs, a polgárok hatvan száza­léka pedig „alulbiztosított”, azaz csupán alapszolgáltatás jár ne­kik, ha megbetegszenek. A na­gyobb közértekben több polcnyi gyógyszer kapható recept nélkül, a legtöbben egyszerűen vesznek valami pirulát, és igyekeznek ki­kúrálni magukat. Az anyagi csődök hatvan száza­lékának egészségügyi háttere van, azaz a páciens pénzügyileg is belerokkan egy-egy komo­lyabb betegségbe. Ezeken az állapotokon szeretett volna változtatni Obama elnök, ez volt választási kampányának egyik kulcsígérete. Az elmúlt hónapban szétnéztem a Los An- geles-i Skid Row-n, a szegényne­gyedben, jártam Harlemben, és vacsoráztam egy ohiói republi­kánus egyetemi tanár pazar ott­honában, aki húszperciiyi isme­retség után kijelentette, hogy ő bizony nem örülne, ha az orvosi rendelőkben mindenféle jött - ment ingyenélők növelnék a vá­rakozási időt, akik helyett az ál­lam fizeti a betegbiztosítást. Mert ez a törvény a demokraták és a republikánusok harca volt. És végig bizonytalan volt az eredmény. Az elnöknek ugyanis legalább 216 szavazatot kellett összeszednie, és néhány abor­tuszügyben konzervatívnak mondható demokrata képviselő jelezte, hogy nemmel fog sza­vazni. Aztán hollywoodi módon végző­dött a történet: 219 igennel, en­nek köszönhetően az Egyesült Államoknak csaknem általános betegbiztosítási rendszere lehet. Nem százszázalékosan tökéletes, de működőképes. A népesség 95 százaléka biztosított lesz, a hi­ányzó 5 százalék az illegális be­vándorlókat jelenti, akikkel még Obama sem tud mit kezdeni. Vi­szont több tízmillió, eddig bizto­sítás nélküli polgár az állam ré­vén végre emberhez méltó ellá­táshoz juthat. Az új törvény má­sik fontos eleme, hogy megtiltja a biztosítóknak, hogy sžolgálta- tásaikat megtagadják a polgá­roktól. Mert eddig hiába kopog­tattak náluk azok, akinél a meg­betegedés esélye nagyobb volt az átlagosnál, azaz rossz körülmé­nyek között élnek és/vagy veszé­lyes helyen dolgoznak. A taxis mosolyogva emelte ki a csomagtartóból lestrapált bő­röndömet. Nem szólt, de látszott rajta, hogy örül valaminek. Egy hónap után eljött a búcsú ideje. Erőt, egészséget, USA! . KOMMENTÁR Meztelen ringyók BARAK LÁSZLÓ A választási kampányokban az a királyság, hogy lemeztelenednek benne a politikusok. Önként vetkőznek-e, avagy riválisaik vetkőz- tetik-e őket, egyre megy. A magyarországi politikái sztriptíz annyiban különbözik a szlovákiaitól, hogy a Duna túlpartján leg­alább nyolc éve - de négy éve egészen bizonyosan - olyan tömény, mint amilyen normális esetekben csak kampányfinisben szokott lenni. Ennek ellenére akadt benne új elem, méghozzá a szélső/jobbikok felkent táborában. Akik a legbigottabb keresztény erkölcsiségre hivatkozva legalább oly vehemenciával utálkoznak a szerintük általánosan lepusztult magyarhoni közerkölcsök miatt, mint amennyire általában a zsidóság okán csinálják. Hogy aztán Mária országának derült égboltjáról villámcsapásként kiderüljön róluk, hogy ők is csak esendő emberek...! Alkalomadtán korpa kö­zé keverednek, megkurvulnak. Konkrétan úgy, hogy, az ő politikai szlengjükkel a legfinomabban szólva is csak büdös köcsögöknek minősített melegek felvonulásán pózolnak, spanglit szívnak. Sőt, pornószínésznőnek állnak. Az előbbi delikvense nem más, mint a Jobbik üy módón tilosban rajtakapott szóvivője. Utóbbi pedig az a szőke csaj, aki nappal Müller Nikolettként a Magyar Gárda egyen­ruhájában tüntet a nemzet virtuális feszületé alatt, éjjel meg Nikki Mülerként kamerák előtt tömeti magát. A szó szoros értelmében, orrba-szájba, elölről, hátulról, álltában, fektében... Nyilván ugyanez megy Szlovákiában is, csakhogy egyelőre'jelképe- sen. Amennyiben minálunk ez idáig az volt a legordenárébb közéle­ti pornójelenet, amelyben két kormánypárti pártelnök szívatta egymást a nyílt színen. Igen, Vladimír Mečiar és Ján Slota múlt heti közéleti pornójelenetéről van szó. Arról, amelyben Mečiar konkrét tanúkra hivatkozva vetette Slota szemére, hogy pártja, a Szlovák Nemzeti Párt minisztériumi hivatalnokai kizárólag kenőpénz fejé­ben feküdtek le a közbeszerzési pályázatok résztvevőinek. Vagyis korrupt bűnözők, azaz, a közélet ringyói ők. Az kiabál, akinek a há­za ég, horkant föl erre a .rajtakapott Slota, jelezve, hogy Mečiar leg­alább akkora kuplerájt üzemeltet, mint ő maga... Ez az épületes párbeszéd önmagában véve is vérlázító, ijesztő, egyszersmind tragikomikus. A legkiábrándítóbb viszont az, hogy nem szakadt rá senkire a plafon. Sőt, mintha mi sem történt volna, egyelőre kussol mindenki. Holott mind az illetékes nyomozóható­ságnak, mind az ügyészségnek haladéktalanul vizsgálatba kellett volna kezdenie közhivatallal való visszaélés és korrupció bűncselekménye elkövetésének alapos gyanújával. Azon kívül, hogy rögvest lemond a kormányfő, miután feloszlatta az általa életre hívott és dirigált kormánykoalíciót. Ehhez képest annyi tör­tént, hogy egy vasárnapi tévévitában Robert Fico - ellenzéki vita­partnerével, Csáky Pállal mély egyetértésben - kijelentette, neki aztán az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy mit csinálnak kam­pánycélból a kollégái; arra vár, hogy az illetékes szervek intézkedjenek... Ehhez képest az általában szalonképtelen Jobbik azonnal hátsón billentette a melegekkel fotózkodó és mariskázó szóvivőjét. Igaz a pomós ringyóval egyelőre nem tették meg ugyanezt. Lehet, hogy nem csak azért, mert kampányban egy meztelen szőkével ilyent csinálni minimum félreérthető gesztus lenne...? FIGYELŐ Dicsérik Merkel szerepvállalását A görög támogatási csomag­ról létrejött euróövezeti megál­lapodás ügyében győztesnek minősítették a szombati német lapok Angela Merkel kancellárt. Berlinben nem kerülte el a fi­gyelmet, hogy az athéni újságok a kancellárt vámpírnak, Német­országot pedig Görögország el­lenségének nevezték. A Die Welt konzervatív napüap szerint Merkelnek sikerült megakadá­lyoznia, hogy az európaiak gyorssegélyt nyújtsanak Görög­országnak, ami legnagyobb uni­ós tagállamként Németország­nak rendkívül sokba került vol­na. Az újság a kancellár sikere­ként könyvelte el azt is, hogy az Athénnak szükség esetén nyúj­tandó pénzügyi segélyt rendkí­vül szigorú feltételekhez kötöt­ték. Merkel ötlete volt az is, hogy a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) vonják be a segélymecha­nizmusba - mutatott rá a Die Welt. A lap szerint a német kan­cellárnak egyedül azt a javasla­tát söpörték le az asztalról, amely arra irányult, hogy a stabi­litási paktumot krónikusan meg­sértőket ki lehessen zárni az eu- róövezetből. A legnagyobb vesz­tesnek a német újság Görögor­szágot nevezte, értékelése sze­rint ugyanis Athén azt remélte, hogy sokkal könnyebben juthat hitelekhez. Dicsérte a kancellárt a Süddeutsche Zeitung is. A libe­rális lap szerint a válság kitörése óta Merkel másodszor tett nagy szívességet a németeknek. Elő­ször akkor, amikor 2008 őszén a pénzükért aggódó állampolgá­roknak ígéretet tett arra, hogy az állam garanciát vállal a bankok­ban elhelyezett eurójukért - em­lékeztetett az újság, és úgy ítélte meg, a kancellár Brüsszelben Gö­rögország dolgában ugyancsak az euró stabilitásának legfőbb védelmezője volt. Az uniós veze­tők ígéretet tettek ugyan Athén szükség esetén történő megsegí­tésére, de csakis a kancellár által diktált szigorú feltételek mellett történhet - szögezte le a Südde­utsche Zeitung. A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemelte: a kancellár hű maradt elődei poli­tikájához, és elérte: a német-francia motor továbbra is az európai integráció hajtóereje maradjon. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents