Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-27 / 72. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 27. Vélemény És háttér 7 GLOSSZA Kampány, zenei aláfestéssel Egyre-másra olvasom a kommentárokban, lapszemlékben, hogyOrbánViktorvisszafo- gottan kampányol. Jáija az országot, nem tudom, hol, mit mond. Szerencsére aztabu- gyuta szöveget sem olvasom sehol, hogy ajövő elkezdődött. Mikor? S mikorér véget? S ha véget ér, elkezdődik a múlt? Persze, politikusékhoz mérve a gyarló újságíró olyan icin- ke-picinke, mint a szénfejű cinke, örülhet, ha legalább a cipőjük talpát azzal egy szinten szagolgathatja, s ha szerencséje van, nem tapossák sárba. Orbán, a győző-minden közvélemény-kutatás az ő győzelmét borítékolja- tak- tikátváltott. Illetve korosztályt. Bizonyára magával ragadta a nosztalgiahullám, volt ő is fiatal, megcélozta hát az iskolásokat. Méghozzá szakközépbe látogatott, nem is akármüyenbe, zeneibe. Csak nehogy elhúzzák a nótáját! (rend) HÉTVČG(R)E _______ Élet, erő, kampányfogás Mostanában Szlovákiában minden hétre jut leleplezés, szerencsés csillagálláskor nem is egy. Hála istennek, most is sok minden kiderült, és végre kibújtak a számok is a zsákból. JUHÁSZ LÁSZLÓ Azon gondolkodom, vajon a kormányhivatal hány fizetett alkalmazottja foglalkozik az utóbbi hetekben azzal, hogy lerántsa a leplet az ellenzéki SDKÚ újabbnál újabb botrányairól. Sejtem, nincsenek kevesen. És ha eltekintünk is most a fölött, vajon tényleg a cseh kommunistáktól lopták-e Radičováék választási szlogenjüket, felmerül a kérdés, vajon tényleg része-e a mindenkori miniszterelnök munkaköri leírásának, hogy az ország ügyes-bajos dolgai helyett egy ellenzéki párt kampányszlogenjét vizslassa. Munkaidőben. Az adófizetők pénzéből. Szerintem nem. Aztán tegnap már a HZDS fo- gadan oroszlánja is elbődült, hogy nem is a cseh és morva komcsiktól, hanem az ő néppártjától lopta az SDKÚ a jelmondatát. Hát, nem tudom. Lopásügyben talán nem pont Mečiamak kellene megszólalnia. Meg azt sem tudom, Fico miért nem ment neki az MKP-nak, amely a Fidesz egyik régebbi szlogenjét használva állítja, hogy ők „A hűség pártja”. Bugárék meg egyenesen a Siemenstől kölcsönözték a szlovák nyelvű felszólításukat, hogy Robme veci lepšie. Kedves kormányhivatalnokok, nem adok több tippet, tessék folytatni a sort, ne tessék tétlenkedni! Az persze egyértelműen kormányfői teendő, hogy tejautoma- tábói friss tehéntejet igyon. Tudjuk: a tej élet, erő, kampányfogás, így hát a mi dolgos miniszterelnökünk elutazott Trencsénbe, hogy élvezettel kortyolgathasson egy kis pasztőrözetlen tejecskét. „Falusi gyerek vagyok, meg sem kottyan ez nekem” - húzta ki magát, és támogatásért Raši kollégára pülantott. így aztán még az egészségügyi miniszter is kénytelen volt lesütött szemmel azt füllenteni, hogy tényleg semmi bajunk nem lehet a friss tehéntejtől. Az élelmezésügyi szakemberek ezt persze csípőből cáfolták, de hát ők nem politikusok, honnan értenének hozzá, meg amúgy is, ki figyel oda rájuk? Szerdán a pártok kampánystábjai és reklámszakemberei nagyon is odafigyeltek, milyen számot sorsolnak ki maguknak munkaadóik. Gondolom, sokan ácsingóztak a szerencseszámokra, az egyesre, a hetesre vagy a tizen- hármasra. Az egyes számmal induló Európai Demokratikus Párt (tetszettek már hallani róluk?) elnöke, a jó nevű Antonio Parziale kijelentette, ez a szám kötelez, mostantól tehát első számú vezetőként fognak viselkedni, és az elsőválasztókat szólítják meg. A lista másik végén levő Híd első embere blogjában azt írta, tök jó ez a 18-as szám, meg a Biblia is azt mondja, hogy az utolsókból lesznek az elsők. Azt ugyan nem mondta, de az elsőválasztókat ők is mozgósíthatnák azzal, hogy a választás csak 18 éven felülieknek való. Maga a kampány is annyira altestivé kezd válni, hogy ideje lenne kirakni a tévében a tizennyol- cas karikát. Persze, nem erről jut eszembe, hogy holnap négy év után Robert Fico és Csáky Pál vitatkozik a tévében. Két dologra vagyok kíváncsi. Hogyan hozza szóba a kormányfő az SDKÚ pártfinanszírozását, botrányait vagy szlogenlopását, és hogyan gyaláz- za majd - szigorúan az általa sokat emlegetett pozitív kampány szellemében - a Híd áruló, többszörös visszaeső anyagyilkos politikusait Csáky. Nem féltem őket, szerintem megoldj ák valahogy. _________________JEGYZET_______________________________________ Fogat aláírásért TALLÓSl BÉLA Harmadikos középiskolásként eltökéltem, hogy legyőzöm a félelmemet, ami a fogorvosi váróban tört rám, különösen, amikor odabentről kihallatszott, hogy felsípolt-felsikoltott a fúró, ahogy behatolt a fogzománcon és belemart a fogbélbe. Egyetlen módját találtam, hogy félelmemet enyhítsem, majd akkori reményeim szerint teljesen leküzd- jem: ha fogorvos leszek. Halál komolyan vettem ezt a lehetőséget, s hónapokon keresztül elmé- lyülten tanulmányoztam a fogakat. Kivágtam az Új Szóban akkor megjelent sorozatot, amely részletesen bemutatta a fogproblémákat, betegségeket, foghigiéniát, a megelőzést, mindent, amit akkor a fogakról tudni lehetett. Később az iskolai fogorvoshoz fordultam segítségért, ő pedig készségesen támogatott. Szakkönyvet adott, amelyből nemcsak a fog anatómiáját tanulmányoztam, hanem a fogorvosi fúró működésével, a fogókkal, a tömésmódokkal is ismerkedtem, már amennyit egy középiskolás megérthet egy orvosi szakkönyvből. Hónapokig semmivel sem foglalkoztam szabadidőmben csak a fogakkal - azóta a legelső jegy, amit megfigyelek egy idegenen, a fogazata. Teljesen elhittem, hogy fogorvos lehet belőlem, s amikor részt vettem életem első (s mostanáig utolsó) boncolásán az orvosi egyetemen, még inkább megerősödött bennem a vágy, hogy ezt akarom csinálni: fogakat gyógyítani. Beleéltem magam, mint Piroska a farkas gyomrába, hogy milyen jó orvos leszek, hogyan fogom reparálgatni a reparálan- dó fogakat. Pályaválasztáskor aztán egy mondattal-hogy: pénz és protekció nélkül minden erőlködésem hiábavaló, az orvosit meg se próbáljam - kiábrándítottak a jö- vőmet illetően, még mielőtt kitöltöttem volna a jelentkezéshez szükséges formulát. Szétfoszlott az álmom, nem lettem fogorvos. Fúrják a bal felső négyest, orto- foszforsawal kezelik a foganyag felületét, tömik a lyukat fehér kompozittal (nemamalgámmal), nagy energiatartalmú kék fénnyel kötik a ragasztóanyagot. Pipával szívják a nyáladzásomat, aztán öblítetnek, ráharapok, ü- lesztődik, tökéletes, már csak fizetnem kell. Illetve előbb még meglepnek azzal, hogy aláíratnak. Egy formulát valami olyasmiről, hogy egyetértek a kezeléssel, ami egyben beleegyezés. Ekkor döntöttem el, hogy nem adom fel, amit egyszer már feladtam. Csak azért is fogorvos leszek. Mégiscsak jó lenne érteni ahhoz, amit a kézjegyemmel vállalok! S ha még futja az időmből, a sebészetnek is nekifutnék. Legutóbb ugyanis egy anyajegy levételekor három aláírást adtam. Pedig nem vagyok szupersztár. _____________ KOMMENTÁR mKSSmSB3SSSemeSSmÉ88SS> jgüWf 'S KMHSgttHgS m • 5 3® gg ~v t - =, .1;-.'-. -Vv X vg*. i A Jobbik és az erkölcs KISS TIBOR NOÉ A magyar politikatörténet egyik legrövidebb karrierje Király Andrásé, a Jobbik egykori szóvivőjéé. A legrövidebb, s egyben a legtanulságosabb is. Király András önéletrajzának elolvasása után szem nem marad szárazon. Ilyen egy igaz hazafi! - csettinthettek a Jobbik-szimpatizánsok, a szövegben úgy sorjáznak egymás után az eszményi hívószavak, Király élettörténetébe ágyazva. Közös esti imádságok és szentmisék, székely vér, kommunista üldözés, piarista gimnázium, versmondás, honvéd hagyományőrző egylet, színjátszó kör, trianoni megemlékezés, csík- somlyói búcsú, 2006-ban bebörtönzött unokatestvér - egyre csak zsugorodunk a szöveg olvastán, s közben előttünk magasodik az erkölcs Király Andrásról mintázott szobra. Az önéletrajz aztán hirtelen eltűnt a Jobbik honlapjáról, miután pikáns képek kerültek nyüvánosságra Király Andrásról. A nagyközönség megismerhette a „vidám, tettrekész, szorgalmas fiatalember” másik arcát is. Az a másik Király András marihuánát szív, és az a másik Király András egy kanadai melegfelvonuláson transzvesztitákkal fényképezkedik. Félreértés ne essék: a magunk részéről nem tartjuk erkölcsi hullának azt, aki elszív egy marihuánás cigarettát. A melegfelvonulás pedig a nyugati kultúrkörben jó bulinak számít, ahol együtt mulat fekete és fehér, homo és heteró - Király András ezt testközelből megtapasztalhatta és szemmel láthatóan élvezte. Baj inkább azzal van, hogy a Jobbik önmagát az igazság és az erkölcs egyedüli letéteményeseként állítja be - mondhatni ez a párt programjának alfája és ómegája. Ezeknek a morális elvárásoknak azonban még a Jobbik legjobbjai sem tudnak mindig megfelelni. Mert a világ nem fekete és fehér, nem csak jók vannak benne és rosszak. A Jobbik vezetői nem tettek mást, mint felismerték, hogy sokan fekete-fehér szemüvegen keresztül látják a világot. A párt ezért kialakított számukra egy olyan nyelvi és szimbólumrendszert, amelyben otthon érezhetik magukat: a magyarok jók, a cigányok rosszak; a kistermelők jók, a multik rosszak és így tovább. A melegek között pózoló Király András (és a kerékbilincses ügybe keveredő Morvay Krisztina, és a péniszpumpával fotózkodó jobbikos képviselőjelölt) ezt a virtuális képet rombolja le. Esetükben nem a Jobbik elleni lejáratókampányról van szó, egyszerűen csak kiderült, hogy a dolgok valamivel ámyaltab- bak annál, mint ahogy a párt beállítja őket. S hogy mi ebből a tanulság? Talán az, hogy egy politikai párt jobban teszi, ha nem tetszeleg az erkölcscsősz szerepében. FIGYELŐ ________ * *\ m mmm m At s A*, -a#***.'**-, vvfc.«t. Elégtelen átláthatóság A katolikus egyház válságáról írt tegnapi vezércikkében a Die Welt német napilap, hangsúlyozva, hogy alapvető reformokra van szükség az egyház tevékenységében. A tekintélyes német konzervatív napilap szerint az elmúlt hetekben Németországban és másutt napvilágra került, évtizedekkel ezelőtt elkövetett szexuális bűncselekmények a végpontját, nem pedig az okát jelentik a katolikus egyház súlyos válságának. Az újság szerint valójában nem másról van szó, mint a papjelöltek alkalmasságának nem megfelelő vizsgálatáról, a püspökök hatalmáról, az elégtelen átláthatóságról. Továbbá - mint a lap hozzátette - arról a magatartásról, amelynek középpontjában az elkövetett hibák feltárásának elutasítása valamint az áldozatok segítése helyett az egyház tekintélyének megőrzése érdekében inkább a tettesek védelme áll. A katolikus egyház nehezen birkózik meg a szekuláris világ kihívásaival - fogalmazott a Die Welt, hangsúlyozva, hogy az egyház meg akarja őrizni - és meg is kell őriznie - a maga belső világát, évszázados tapasztalatát és patináját. Ez azonban nem történhet úgy, hogy teljesen bezárkózik, rokonszenvet és bizalmat kényszerrel aligha biztosíthat a maga számára. Ezért a lap szerint arra van szükség, hogy újragondolja saját tevékenységét, a bizalmat újból meg kell alapoznia. A közelmúltban az ír püspökökhöz intézett, a szexuális bűncselekmények témájával foglalkozó pápai pásztorlevél ebből a szempontból rendkívül fontos volt - értékelte a lap, utalva arra, hogy XVI. Benedek nyíltan beszélt arról a szégyenről és megbánásról, amit a történtek miatt az egész egyház érez. A katolikus egyháznak úgy kell megreformálnia önmagát, hogy ne veszítse el saját identitását. Úgy kell a szekuláris világ felé nyitnia, hogy ne árulja el az egyházát - hangsúlyozta a Die Welt, amely szerint a feladat végtelenül nehéz, (mti)- Teljesen ledöntött a lábamról a tavaszi fáradtság. Még a megvesztegetésnek sem tudok ellenállni. (Peter Gossányi rajza)
