Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-26 / 71. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 26. Kultúra 9 Vasárnap este Jancsó Miklós lesz a vendége a Febiofest filmszemlének: hat filmje szerepel a programban Mozimaraton nem hétalvóknak Jancsó Miklóst életműdíjjal tüntetik ki Pozsonyban (Képarchívum) Ezúttal nem Pesten, hanem Pozsonyban, és nem lámpást, hanem díjat adnak Jancsó Miklós kezébe. Jancsó Miklós rendező ugyanis a ma kezdődő Febiofest első vendége lesz. Vasárnap este Ligetfaluban, a Zrkadlový háj-i Művelődési Házban a közönség is találkozhat vele, amikor is a kétszeres Kossuth-díjas rendező átveszi a Szlovákiai Filmklubok Asszociációja (ASFK) díját. TALLÓSl BÉLA Tizenhét évvel ezelőtt, amikor igencsak gyér volt a szlovákiai filmtermés, mintegy ösztönző injekcióként honosították meg Szlovákiában a Csehországban életre hívott Febiofest elnevezésű fesztivált. Akkor azzal a céllal indult, hogy fesztiváljelleggel mutassa be a legújabb cseh filmtermésből azokat a produkciókat, amelyek akkor idehaza nem kerültek forgalmazásba, illetve amelyeket csak filmklubokban láthatott a közönség. A szlovákiai Febiofest súlypontja a mai napig a cseh film (kibővítve a szlovákkal), ám az évek folyamán egyéb szekciókkal is gazdagodott: ma összesen tizenhárom szekcióba csoportosítják a programba besorolt mozgóképeket. A cseh és a szlovák filmeket az áttekinthetőség végett is több blokkba soroltál, ezek: Az új cseh és szlovák filmek, A cseh dokumentumfilm 2008-2009, A cseh televíziós termés újdonságai, A Febio műhely termésének legjava. Idén az animációs film kedvelőinek is bő kínálattal kedveskednek a program összeállítói. A szlovák animációs film tegnap és ma szekció három különálló blokkban mutat be válogatást ebből a műfajból. A Bonusz szekcióban a Szlovákiai Filmklubok Asszociációjának köszönhetően a Febiofest közönsége elsőként láthat olyan díjnyertes alkotásokat a kortárs európai filmművészetből, amelyeket a filmklubok csak a későbbiekben tűznek majd műsorra. Említsünk három várva várt alkotást: Jacques Audiard A próféta című filmjét, amely Cannes-ban a zsűri nagydíját nyerte el, Michael Haneke can- nes-i Arany Pálmával díjazott, A fehér szalag című opusát, valamint egyet a könnyebb műfajból, a német Andreas üresen Whisky mit Wodka című vígjátékát. A Febiofest 17. évfolyamának kínálatában gazdag válogatással lesz jelen a kortárs lengyel film is, amit egy másfajta vizuális élmény is kiegészít: azoknak a lengyel filmeknek a plakátjaiból rendeznek kiállítást, amelyeket Csehországban vagy Szlovákiában is bemutattak. Idén először azokra a rajongókra is gondoltak a szervezők, akik szeretnek a moziban „éjszakázni”. A maratoni mozizok számára Filmes éjszaka a Febiofesttel címmel állítottak össze egy blokkot, amelyre a pozsonyi Mladosť moziba várják az érdeklődőket. Más szemlékhez hasonlóan a Febiofest is igyekszik közel hozni egy-egy nagy kortárs filmes egyéniséget a közönséghez. Ezúttal Ján Špáta „csehszlovák” filmes profilját vázolja a szemle, valamint Lars von Trier dán filmrendező, a Dogma95 csoport alapító tagjának filmjeit tálalják fel a szlovákiai közönségnek, élen a nagy botrányokat kavart Antichrist című 2009-es opusszal. Idén a Febiofest keretében több díjat is átadnak. Kiosztják a szlovák filmkritikusok díjait, valamint a Szlovákiai Filmklubok Asszociációja (ASFK) éves díjait. Ez utóbbit három kategóriában adják át: A legjobb filmklub, A legjobb klubfilm, valamint az ASFK díja a világ filmművészetében, valamit a szlovák filmművészetben nyújtott kimagasló teljesítményért. Ez utóbbi kategóriában ketten kapnak életműdíjat: Stanislav Szo- molányi operatőr, valamint Jancsó Miklós. E díjhoz kapcsolódva Jancsó Miklós a harmadik kimagasló filmes személyiség, akinek - hat filmből álló válogatással - bemutatják művészi profilját. Ez a hat film a Szegénylegények, a Fényes szelek, a Még kér a nép, a Szerelmem, Elektra, a Szörnyek évadja, valamint a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. A Febiofest ma kezdődik Pozsonyban, itt március 31-éig tart. Ezt követően április 27-éig vándorolnak az egyes filmek Szlovákia nagyvárosaiba, egyebek közt Kassára, ahol április 6-tól 11-ig tart a szemle, és Nyitrára, ahol április 26-27-én válogatnak a Febiofest kínálatából. Pozsonyban idén a Mladosť mozi, a Nostalgia filmklub, a Zrkadlový háj-i Művelődési Ház, az A4-nultý priestor, a Filmművészeti Főiskola moziterme, valamit a Szlovák Filmintézet moziterme ad otthont a vetítéseknek. A fesztivál részletes programja megtalálható a www.febiofest.sk honlapon. Kinek szíve merre vezet - a jubiláló Égtájak Iroda évadnyitó gálaestje a budapesti Vígszínházban Felnyílnak a sorompók r .... 1 * ; <j;l; Hegedűs D. Géza színművész és a szereplők egy csoportja (Henning János felvétele) SCHNELZERTÜNDE Budapest. Évadnyitó gálaestjére invitálta a közönséget március 22-én a 15 éves Égtájak Iroda. A Kinek szíve merre vezet - Művészetek határok nélkül című előadásra kicsik, nagyok, közszereplők, írók, költők, politikusok érkeztek határon innen és túlról a Vígszínházba. A gálaest szervezői idén Erdély művészetéből merítettek. A rendezők a keresés fogalma köré építették a műsort. „Folytonos keresés, egymás keresése. Ezzel telik el az életünk. Keresünk, Néha nem is tudjuk, mit” - mondta Sándor Csaba koreográfus. A Vígszínházba érkező közönséggel már az ajtóban egy leeresztett sorompó sejttette, hogy nem mindennapi műsor várja őket. „Szimbólum ez, mely gátakat, határokat takar, melyeket kénytelenek vagyunk nap mint nap elviselni, próbáljuk semlegesíteni, átlépni” - avatott be a rendező, Kolcsár József, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház színésze. Az előadást Rubovszky Rita, a Hungarofest Nonprofit Kft. igazgatója nyitotta meg. Emlékeztetett, hogy a nézőtéren sokan ülnek, akiknek nemcsak az előtérben fe- állított jelképes sorompón kellett áthaladniuk. „Hivatásunknak érezzük, hogy döntögessük ezeket a sorompókat. Az Égtájak Iroda vezetője, Goldschmied József és munkatársai már tizenöt éve ezért a célért munkálkodnak és élnek.” A köszöntő után a színpadon felsorakozott az egyesített Kárpát-medencei nagyzenekar. Húsz tagja szolgáltatta a talpalávalót a közel 80 táncosnak, háttérzenét a színészeknek. A rendezők eleget tettek az Égtájak Iroda szellemiségének, mely kapocsként szolgál a világ magyarsága számára: hét országból érkeztek zenészek, táncosok, színészek. A rendezőknek nem volt egyszerű dolguk, hiszen az országhatárok, a több száz kilométeres távolságok csupán a gálaestet megelőző hétvégén tették lehetővé a műsorban szereplő elemek összeolvasztását. Sokan akkor találkoztak először... Az előadás után ételkülönlegességekkel, italokkal és táncházzal tették még emlékezetesebbé az Égtájak Iroda évadnyitó gáláját. Hétvége az Expired Passporttal Dunaszerdahely/Naszvad/Felbár. Ma 19 órától kezdődik a du- naszerdahelyi Csemadok-székházban (Bacsák u.) az Expired Passport zenekar akusztikus klubestje, a vendég ezúttal a nemesó- csai Pandolin zenekar lesz, és érkezik egy meglepetésvendég is. Holnap 21 órától a naszvadi Kelt vendéglőben vegyes hang- szerelésű fellépést kap a közönség, vasárnap 18 órától pedig Felbáron, Hobo eiőzenekaraként igazi rockos koncertet adnak. (1) PENGE Az elveszett kisujj A magamfajta olvasó nem is forgathat nagyobb érdeklődéssel egy olyan könyvet, mely regényként határozza meg magát, miközben tele van képpel, levelek fénymásolatával, rajzos részekkel, naplóbejegyzésekkel, magyarázó és kiegészítő lábjegyzetekkel - kell ennél több? Az érdeklődés felkeltéséhez nem. De erre szükség sem volt, Haraszti Máriának a Pimpimpá- ré című páratlanul izgalmas regénye óta vártam a szerző új H Csanda Gábor kritikai rovata művét. Nos, megjelent, szép kivitelben, nagyon jól olvasható belső elrendezéssel, s mindazok, akik szeretik a kalandos, a távoli világokat a személyes élménnyel társító olvasmányokat, okkal örülhetnek, mert a mű minden ilyen irányú elvárásuknak meg fog felelni. A Maty Rógyina a Haza Anyácska-szobor Volgográd- ban, s oly monumentális, hogy még a nagylábujja is nagyobb a szerző fejénél. A könyveim tehát egy emlékmű nevére vezethető vissza, amiként a könyv is egy emlékmű: a szerző egyetemi tanulmányainak egy igen meghatározó fejezetét rögzíti s egyben utólag kommentálja is. A szerző az 1982-ik év első felét a Szovjetunióban töltötte cserediákként, Volgográdban: ennek a fél évnek a benyomásait és tapasztalatait tárja elénk. Anélkül, hogy túlságosan felfedném e benyomások és tapasztalatok milyenségét, annyi talán elárulható, hogy ezek csaknem minden képzeletet felülmúlnak. Igaz, attól függ, mennyire tekinthető a diákélet szerves részének a nélkülözés. Másrészt: arra talán számítani lehetett, hogy a hazájuktól több ezer kilométerre tartózkodó csehszlovákiai diákokat Volgográdban, harminc évvel ezelőtt egy kollégiumi szobában leginkább a hideg és az éhség foglalkoztatja. Meg az ugyanott elszállásolt további külföldi diákok, figyelembe véve, hogy a csehszlovákiaiak köre alatt a műben elsősorban lányokat kell érteni, a további külföldi diákok alatt pedig fiúkat. Összefoglalva (és durván leegyszerűsítve): hogyan lehet ezek (hideg, éhség, fiúk) ellen védekezni. Nos, valójában ez az, amihez nem elegendő a képzelet, ezt valóban ki kell próbálni, meg kell élni - a stratégia csak folyamatos kereséssel és kísérletezéssel lehet eredményes. A mű a volgográdi kollégiumi világot mutatja be, folyamatosan haladva a valós időben, ’82 januáijától júniusáig. Jó, hogy számos kis fejezetre tagolódik, úgyszintén jó, hogy a szöveget sok-sok párbeszéd viszi előre fejezetről fejezetre. Az olvasmányosság szempontjából mégis a könyv már említett szerkesztői- tördelői eljárása a legérdekesebb: a szem önkéntelenül ide- oda cikázik a törzsszöveg és a mellette vagy alatta elhelyezett vagy beleékelődő ilyen-olyan (szöveges és képes) adalékok közt. Akárha egy kedves Ablak- Zsiráfot, egy színes-okos kalauzt olvasnánk. Haraszti Mária előtt számos alkotó járt a Szovjetunióban (a szellem embereinek igen hosszú sorát tudnánk felállítani), legtöbbjük kisebb-nagyobb, jelentősebb s kevésbé jelentős művekben írta meg benyomásait. E munkák többsége abban is rokon a Maty Rógyina nagylábujja cíművel, hogy nem szépirodalom, hanem napló, úti beszámoló, politikai pamflet, szociográfia. A műfajon túli értékük nyilván a nyelvükben (is) keresendő, valamint és talán elsősorban a művet létrehozó alkotó tehetségében, nagyságában. A Maty Rógyina nagylábujja ebből a szempontból annyiban áttételes, hogy írója egyfelől (irodalmi alkotói értelemben tapasztalatlan) diák, másfelől többkötetes szerző. Itt és most ez utóbbi arra az előbbire épít. S nyomtalanul el is veszik benne. Vagyis itt most alig valami látszik mindabból, amiből a Pimpimpáré szerzőjének a kisujjában is több volt. Se nyelv, se varázs, s hogy regény volna, azt valóban csak a cím alá illesztett szó jelzi, más egyéb nem. Ami önmagában véve nem baj. A baj az, hogy a szép- irodalomtól is távol esik, nem teremt, csak leképez. Sajnos, a vége felé már az érdeklődésem se tudta fenntartani, az internetes lábjegyzetek fölött szemrebbenés nélkül elsiklottam. Haraszti Mária: Maty Rógyina nagylábujja. Median, 2010 Értékelés: ••••OOOOOO
