Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-26 / 71. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 26. Kultúra 9 Vasárnap este Jancsó Miklós lesz a vendége a Febiofest filmszemlének: hat filmje szerepel a programban Mozimaraton nem hétalvóknak Jancsó Miklóst életműdíjjal tüntetik ki Pozsonyban (Képarchívum) Ezúttal nem Pesten, hanem Pozsonyban, és nem lám­pást, hanem díjat adnak Jancsó Miklós kezébe. Jan­csó Miklós rendező ugyanis a ma kezdődő Febiofest el­ső vendége lesz. Vasárnap este Ligetfaluban, a Zrkadlový háj-i Művelődési Házban a közönség is ta­lálkozhat vele, amikor is a kétszeres Kossuth-díjas rendező átveszi a Szlováki­ai Filmklubok Asszociáció­ja (ASFK) díját. TALLÓSl BÉLA Tizenhét évvel ezelőtt, amikor igencsak gyér volt a szlovákiai filmtermés, mintegy ösztönző in­jekcióként honosították meg Szlovákiában a Csehországban életre hívott Febiofest elnevezésű fesztivált. Akkor azzal a céllal in­dult, hogy fesztiváljelleggel mu­tassa be a legújabb cseh filmter­mésből azokat a produkciókat, amelyek akkor idehaza nem ke­rültek forgalmazásba, illetve ame­lyeket csak filmklubokban látha­tott a közönség. A szlovákiai Fe­biofest súlypontja a mai napig a cseh film (kibővítve a szlovákkal), ám az évek folyamán egyéb szek­ciókkal is gazdagodott: ma össze­sen tizenhárom szekcióba csopor­tosítják a programba besorolt mozgóképeket. A cseh és a szlovák filmeket az áttekinthetőség végett is több blokkba soroltál, ezek: Az új cseh és szlovák filmek, A cseh doku­mentumfilm 2008-2009, A cseh televíziós termés újdonságai, A Febio műhely termésének legjava. Idén az animációs film kedvelő­inek is bő kínálattal kedvesked­nek a program összeállítói. A szlovák animációs film tegnap és ma szekció három különálló blokkban mutat be válogatást eb­ből a műfajból. A Bonusz szekcióban a Szlová­kiai Filmklubok Asszociációjának köszönhetően a Febiofest közön­sége elsőként láthat olyan díjnyer­tes alkotásokat a kortárs európai filmművészetből, amelyeket a filmklubok csak a későbbiekben tűznek majd műsorra. Említsünk három várva várt alkotást: Jacques Audiard A próféta című filmjét, amely Cannes-ban a zsűri nagydí­ját nyerte el, Michael Haneke can- nes-i Arany Pálmával díjazott, A fehér szalag című opusát, valamint egyet a könnyebb műfajból, a né­met Andreas üresen Whisky mit Wodka című vígjátékát. A Febiofest 17. évfolyamának kínálatában gazdag válogatással lesz jelen a kortárs lengyel film is, amit egy másfajta vizuális élmény is kiegészít: azoknak a lengyel filmeknek a plakátjaiból rendez­nek kiállítást, amelyeket Csehor­szágban vagy Szlovákiában is bemutattak. Idén először azokra a rajongók­ra is gondoltak a szervezők, akik szeretnek a moziban „éjszakázni”. A maratoni mozizok számára Fil­mes éjszaka a Febiofesttel címmel állítottak össze egy blokkot, amelyre a pozsonyi Mladosť mo­ziba várják az érdeklődőket. Más szemlékhez hasonlóan a Febiofest is igyekszik közel hozni egy-egy nagy kortárs filmes egyé­niséget a közönséghez. Ezúttal Ján Špáta „csehszlovák” filmes profilját vázolja a szemle, vala­mint Lars von Trier dán filmren­dező, a Dogma95 csoport alapító tagjának filmjeit tálalják fel a szlovákiai közönségnek, élen a nagy botrányokat kavart An­tichrist című 2009-es opusszal. Idén a Febiofest keretében több díjat is átadnak. Kiosztják a szlo­vák filmkritikusok díjait, valamint a Szlovákiai Filmklubok Asszociá­ciója (ASFK) éves díjait. Ez utób­bit három kategóriában adják át: A legjobb filmklub, A legjobb klubfilm, valamint az ASFK díja a világ filmművészetében, valamit a szlovák filmművészetben nyúj­tott kimagasló teljesítményért. Ez utóbbi kategóriában ketten kap­nak életműdíjat: Stanislav Szo- molányi operatőr, valamint Jan­csó Miklós. E díjhoz kapcsolódva Jancsó Miklós a harmadik kimagasló fil­mes személyiség, akinek - hat filmből álló válogatással - bemu­tatják művészi profilját. Ez a hat film a Szegénylegények, a Fényes szelek, a Még kér a nép, a Szerel­mem, Elektra, a Szörnyek évadja, valamint a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten. A Febiofest ma kezdődik Po­zsonyban, itt március 31-éig tart. Ezt követően április 27-éig vándo­rolnak az egyes filmek Szlovákia nagyvárosaiba, egyebek közt Kas­sára, ahol április 6-tól 11-ig tart a szemle, és Nyitrára, ahol április 26-27-én válogatnak a Febiofest kínálatából. Pozsonyban idén a Mladosť mozi, a Nostalgia film­klub, a Zrkadlový háj-i Műve­lődési Ház, az A4-nultý priestor, a Filmművészeti Főiskola moziter­me, valamit a Szlovák Filmintézet moziterme ad otthont a vetíté­seknek. A fesztivál részletes programja megtalálható a www.febiofest.sk honlapon. Kinek szíve merre vezet - a jubiláló Égtájak Iroda évadnyitó gálaestje a budapesti Vígszínházban Felnyílnak a sorompók r .... 1 * ; <j;l; Hegedűs D. Géza színművész és a szereplők egy csoportja (Henning János felvétele) SCHNELZERTÜNDE Budapest. Évadnyitó gálaestjé­re invitálta a közönséget március 22-én a 15 éves Égtájak Iroda. A Kinek szíve merre vezet - Mű­vészetek határok nélkül című elő­adásra kicsik, nagyok, közszerep­lők, írók, költők, politikusok érkez­tek határon innen és túlról a Víg­színházba. A gálaest szervezői idén Erdély művészetéből merítettek. A ren­dezők a keresés fogalma köré épí­tették a műsort. „Folytonos kere­sés, egymás keresése. Ezzel telik el az életünk. Keresünk, Néha nem is tudjuk, mit” - mondta Sándor Csaba koreográfus. A Vígszínházba érkező közön­séggel már az ajtóban egy leeresz­tett sorompó sejttette, hogy nem mindennapi műsor várja őket. „Szimbólum ez, mely gátakat, ha­tárokat takar, melyeket kénytele­nek vagyunk nap mint nap elvisel­ni, próbáljuk semlegesíteni, átlépni” - avatott be a rendező, Kolcsár József, a Sepsiszentgyör­gyi Tamási Áron Színház színésze. Az előadást Rubovszky Rita, a Hungarofest Nonprofit Kft. igaz­gatója nyitotta meg. Emlékezte­tett, hogy a nézőtéren sokan ülnek, akiknek nemcsak az előtérben fe- állított jelképes sorompón kellett áthaladniuk. „Hivatásunknak érezzük, hogy döntögessük ezeket a sorompókat. Az Égtájak Iroda vezetője, Goldschmied József és munkatársai már tizenöt éve ezért a célért munkálkodnak és élnek.” A köszöntő után a színpadon felso­rakozott az egyesített Kárpát-me­dencei nagyzenekar. Húsz tagja szolgáltatta a talpalávalót a közel 80 táncosnak, háttérzenét a színé­szeknek. A rendezők eleget tettek az Égtájak Iroda szellemiségének, mely kapocsként szolgál a világ magyarsága számára: hét ország­ból érkeztek zenészek, táncosok, színészek. A rendezőknek nem volt egyszerű dolguk, hiszen az or­szághatárok, a több száz kilométe­res távolságok csupán a gálaestet megelőző hétvégén tették lehető­vé a műsorban szereplő elemek összeolvasztását. Sokan akkor ta­lálkoztak először... Az előadás után ételkülönleges­ségekkel, italokkal és táncházzal tették még emlékezetesebbé az Égtájak Iroda évadnyitó gáláját. Hétvége az Expired Passporttal Dunaszerdahely/Naszvad/Felbár. Ma 19 órától kezdődik a du- naszerdahelyi Csemadok-székházban (Bacsák u.) az Expired Passport zenekar akusztikus klubestje, a vendég ezúttal a nemesó- csai Pandolin zenekar lesz, és érkezik egy meglepetésvendég is. Holnap 21 órától a naszvadi Kelt vendéglőben vegyes hang- szerelésű fellépést kap a közönség, vasárnap 18 órától pedig Fel­báron, Hobo eiőzenekaraként igazi rockos koncertet adnak. (1) PENGE Az elveszett kisujj A magamfajta olvasó nem is forgathat nagyobb érdeklődés­sel egy olyan könyvet, mely re­gényként határozza meg magát, miközben tele van képpel, leve­lek fénymásolatával, rajzos ré­szekkel, naplóbejegyzésekkel, magyarázó és kiegészítő láb­jegyzetekkel - kell ennél több? Az érdeklődés felkeltéséhez nem. De erre szükség sem volt, Haraszti Máriának a Pimpimpá- ré című páratlanul izgalmas re­génye óta vártam a szerző új H Csanda Gábor kritikai rovata művét. Nos, megjelent, szép ki­vitelben, nagyon jól olvasható belső elrendezéssel, s mind­azok, akik szeretik a kalandos, a távoli világokat a személyes él­ménnyel társító olvasmányokat, okkal örülhetnek, mert a mű minden ilyen irányú elvárásuk­nak meg fog felelni. A Maty Rógyina a Haza Anyácska-szobor Volgográd- ban, s oly monumentális, hogy még a nagylábujja is nagyobb a szerző fejénél. A könyveim tehát egy emlékmű nevére vezethető vissza, amiként a könyv is egy emlékmű: a szerző egyetemi ta­nulmányainak egy igen megha­tározó fejezetét rögzíti s egyben utólag kommentálja is. A szerző az 1982-ik év első felét a Szov­jetunióban töltötte cserediák­ként, Volgográdban: ennek a fél évnek a benyomásait és tapasz­talatait tárja elénk. Anélkül, hogy túlságosan felfedném e benyomások és tapasztalatok milyenségét, annyi talán elárul­ható, hogy ezek csaknem min­den képzeletet felülmúlnak. Igaz, attól függ, mennyire te­kinthető a diákélet szerves ré­szének a nélkülözés. Másrészt: arra talán számítani lehetett, hogy a hazájuktól több ezer ki­lométerre tartózkodó csehszlo­vákiai diákokat Volgográdban, harminc évvel ezelőtt egy kollé­giumi szobában leginkább a hi­deg és az éhség foglalkoztatja. Meg az ugyanott elszállásolt to­vábbi külföldi diákok, figyelem­be véve, hogy a csehszlovákiai­ak köre alatt a műben elsősor­ban lányokat kell érteni, a to­vábbi külföldi diákok alatt pedig fiúkat. Összefoglalva (és durván leegyszerűsítve): hogyan lehet ezek (hideg, éhség, fiúk) ellen védekezni. Nos, valójában ez az, amihez nem elegendő a képze­let, ezt valóban ki kell próbálni, meg kell élni - a stratégia csak folyamatos kereséssel és kísérle­tezéssel lehet eredményes. A mű a volgográdi kollégiumi világot mutatja be, folyamato­san haladva a valós időben, ’82 januáijától júniusáig. Jó, hogy számos kis fejezetre tagolódik, úgyszintén jó, hogy a szöveget sok-sok párbeszéd viszi előre fe­jezetről fejezetre. Az olvasmá­nyosság szempontjából mégis a könyv már említett szerkesztői- tördelői eljárása a legérdeke­sebb: a szem önkéntelenül ide- oda cikázik a törzsszöveg és a mellette vagy alatta elhelyezett vagy beleékelődő ilyen-olyan (szöveges és képes) adalékok közt. Akárha egy kedves Ablak- Zsiráfot, egy színes-okos kalauzt olvasnánk. Haraszti Mária előtt számos alkotó járt a Szovjetunióban (a szellem embereinek igen hosszú sorát tudnánk felállítani), leg­többjük kisebb-nagyobb, jelen­tősebb s kevésbé jelentős mű­vekben írta meg benyomásait. E munkák többsége abban is ro­kon a Maty Rógyina nagylábujja cíművel, hogy nem szépiroda­lom, hanem napló, úti beszámo­ló, politikai pamflet, szociográ­fia. A műfajon túli értékük nyil­ván a nyelvükben (is) keresen­dő, valamint és talán elsősorban a művet létrehozó alkotó tehet­ségében, nagyságában. A Maty Rógyina nagylábujja ebből a szempontból annyiban áttéte­les, hogy írója egyfelől (irodalmi alkotói értelemben tapasztalat­lan) diák, másfelől többkötetes szerző. Itt és most ez utóbbi arra az előbbire épít. S nyomtalanul el is veszik benne. Vagyis itt most alig valami látszik mind­abból, amiből a Pimpimpáré szerzőjének a kisujjában is több volt. Se nyelv, se varázs, s hogy regény volna, azt valóban csak a cím alá illesztett szó jelzi, más egyéb nem. Ami önmagában vé­ve nem baj. A baj az, hogy a szép- irodalomtól is távol esik, nem te­remt, csak leképez. Sajnos, a vé­ge felé már az érdeklődésem se tudta fenntartani, az internetes lábjegyzetek fölött szemrebbe­nés nélkül elsiklottam. Haraszti Mária: Maty Rógyi­na nagylábujja. Median, 2010 Értékelés: ••••OOOOOO

Next

/
Thumbnails
Contents