Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-16 / 62. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 16. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Nem tervezik az egyesülést Nincs napirenden Moldova és Románia egyesülésének a kérdése - jelentette ki Theodor Baconschi román külügyminiszter az Unime- dia moldovai hírügynökségnek. Baconschi a januári chisinaui látogatása eredményeit kommentálta a hétfőn megjelent interjúban, amelyet az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség ismertetett. „A partnereinkkel Chis- inauban folytatott tárgyalásokból ítélve a Romániával való egyesülés kérdése nem időszerű sem az elitnek, sem a moldovai polgárok többségének. Mi csak akkor tárgyalhatnánk erről komolyan, ha valóban bejelentenék az egyesülés szándékát” mondta Baconschi, s hozzátette, hogy a moldovai állampolgároknak „szuverén joguk van ahhoz, hogy önállóan oldják meg ezt a kérdést”, (mti) Ne izguljon! A választások előtt, amikor a pokolba kívánják az összes politikust, már nem lesz magányos. (Peter Gossónyi karikatúrája) Clinton: Az orosz-amerikai kapcsolatok igazi átalakulásához közös értékek szükségesek Kell a két nép közeledése is Az orosz-amerikai kapcsolatok csakis közös értékek alapján változhatnak meg alapvetően, ez pedig kizárt addig, amíg Oroszországban nem valósul meg a jogállamiság - hangsúlyozta Hillary Clinton egy interjúban. MT1-ISMERTETÉS Az amerikai külügyminiszter a The New Times című, ellenzékinek tekintett orosz lapban megjelent interjújában kijelentette: az Egyesült Államok nem ért egyet azzal, hogy lennének országok, amelyek még nem készültek fel a demokráciára. „Meggyőződésem, hogy az orosz nép épp úgy szeretne rendelkezni az állampolgári és emberi jogok összességével, mint az amerikai. Az orosz-amerikai kapcsolatok újraindításához nem csupán kormányszintű kapcsolatok szükségesek, hanem a két nép közeledése is, ež pedig csak akkor lehetséges, ha az alapot közös értékek alkotják, így a kormány beszámolási kötelezettsége és a jogállamiság” - mondta. Leszögezte azonban, hogy az Egyesült Államok termékeny munkakapcsolatot szeretne fenntartani Oroszországgal, noha tudja, hogy lehetségesek nézeteltérések. Példaként Grúziát említette, azt, hogy az Egyesült Államok továbbra is Grúzia területi épsége és szuverenitása mellett áll ki, Abháziét és Dél-Oszétiát továbbra is Grúzia elidegeníthetetlen részének tekinti. A két terület a Szovjetunió széthullása után szakadt el Grúziától, s azóta de facto önálló életet élt. Tbiliszi 2008 augusztusában megpróbálta fegyverrel visszaszerezni elsősorban DélOszétiát, de Moszkva katonai erővel a területek védelmére kelt, s a rövid háború vége után nem sokkal elismerte mindkettő függ6tl6ilScgC L. Clinton kijelentette: a hadászati támadó és védelmi fegyverek kérdését külön kell kezelni, de hozzátette, országa kész a párbeszédre az utóbbiakról, vagyis a rakétapajzsról is. Ezzel az amerikai politikus a hivatalos közlések szerűit hamarosan elkészülő új START-szerződés legvitatottabb kérdését érintette. Az orosz fél feltéüenül együtt akaija kezelni a hadászati támadó és védelmi fegyverek, s az utóbbi keretében a globális amerikai rakétapajzs kérdését. Áz Egyesült Államok ugyan többször módosította már európai rakétapajzster- veit, mintegy az orosz kívánságoknak engedve, mivel Moszkva saját biztonságára nézve veszélyt lát az európai telepítésekben, de a terv egészét Washington nem hajlandó feladni. Az amerikai külügyminiszter végül úgy vélte, az Irán elleni szankciók nagyon is hatékonyak lehetnek, ha az ENSZ Biztonsági Tanács ezek bevezetése meiiett dönt. Érvként Líbia esetét hozta fel, amelyben a szankciók végül Tripoli nukleáris programjának a leállításához vezettek. Ez a megközelítés is eltér az orosz állásponttól: Moszkva szerint a szankciók soha nem hoznak megfelelő eredményt. Igaz, Dmitrij Medvegyev elnök már többször úgy nyilatkozott, hogy Oroszország ugyan nem bízik a szankciók sikerében, de belátja, hogy van eset, amikor mégis ehhez az eszközhöz kell folyamodni. Kommentátorok ebből arra következtettek, hogy Oroszország talán nem emel vétót, ha a BT Irán ellen szankciókat vezetne be. Eurós malacpersely GÁL ZSOLT A vüágsajtó által a nem éppen hízelgő „malacok” (PI1GS) angol betűszóval illetett országcsoport költségvetési helyzete, illetve a fizetésképtelenség határán egyensúlyozó és az elmúlt heteket kétségbeesett kunyerálással töltő görög kormány sopánkodása nyomán úgy tűnhetett, esély mutatkozik egy Európai Valutaalap (EMF) létrehozására. A recept pofonegyszerű volt: a „malacok”, élükön a görögökkel, kapnak a perselyből, a cechet mega németek állják. Az uniós alap felállítását azzal is indokolták, hogy egy eurózónás tagországnak kínos lenne a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulni mentőövért (s ezzel egy csapatban landolni Árgentínával, Ukrajnával, Romániával, Magyarországgal stb.), továbbá túl nagy a többi tag (mindenekelőtt az Egyesült Államok) befolyása az IMF döntéséire, s ez túlzott beleszólást adhatna nekik az eurózónán belüli gazdaságpolitika alakításába. Az athéni kormány a mondabeli Ikaroszhoz hasonlóan már kezdett túl magasan szárnyalni elképzeléseivel, azonban hamarosan beleütközött a kemény német realitásokba. Az illúziórombolást a német pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble kezdte, aki a tekintélyes londoni gazdasági napilap, a Financial Times hasábjain támogatta az EMF létrehozását, de csak kőkemény büntető szankciórendszerrel párosítva. (Ez utóbbi a tagállamok túlköltekezésének megakadályozására képtelennek bizonyult Stabilitási és Növekedési Paktumot váltaná fel.) Erre már a görögök megsegítését egyébként elvben támogató francia pénzügyminiszter, Christine Lagarde is visszakozott, mondván, egy ilyen változtatáshoz az EU alapszerződésének módosítása szükséges, ami-figyelembe véve az európai alkotmány és a Lisszaboni Szerződés példáját - évekig is eltarthat, ráadásul a folyamat végkimenetele még így is fölöttébb kétséges. Ikarusz szárnyalásának és az Európai Valutaalapról szőtt álmoknak a végső döfést a német központi bank (Bundesbank) adta meg, amely szóvivőjével megüzente, nem lenne hajlandó aranytartalékait az EMF rendelkezésére bocsátani, külön felhívva a figyelmet arra, hogy a tartalékok átadására sem a német pénzügyminisztérium, sem az Európai Központi Bank (EKB) nem kényszerítheti. Márpedig (német) tartalékok nélkül nincs alap, amely értelemszerűen nem adhat végső mentőövként hitelt a görögöknek, illetve az ő esetleges államcsődjük miatt megszoruló többi kis és nagy „malacnak” (Portugália, Írország, Olaszország, Spanyolország). Még szerencse, hogy az európai pénzügyi rendszerre túlzás nélkül rá lehetne tenni a címkét: „Made in Germany”, és van egy sor intézményi fék, amely gátat tud szabni a politikusok szárnyaló fantáziájának. Először is a Bundesbank, amelyet az 1923-as német hiperinfláció és gazdasági összeomlás tapasztalatai alapján alakították ki. Azért, hogy a pénz értéke stabil legyen, és soha többet ne kerülhessen sor hasonló pénzromlásra. Aztán az EKB, amely a Bundesbank mintájára lett felállítva (a székhelye is ugyanott, Frankfurtban van). Szerencse, hogy az uniós alapszerződésben és statútumában explicite megtiltották neki, hogy a tagállamokat vagy az uniós intézményeket hitelezze, vagy a politikusok beleszólhassanak a monetáris politika alakításába. Az is szerencse, hogy az EU közös költségvetése nem lehet deficites, így nincs mód az uniós adósságot finanszírozó kötvények kibocsátására. Ha ezeka fékek nem lennének, a felelőtlen politikai elitek akár uniós szinten is szétzilálhatták volna a költségvetést és az EU stabüitását - úgy, ahogy azt egy sor országban (nemzeti szinten) megtették. Ezért nem új uniós alapokra, hanem hatékony fékekre van szükség, amelyek nemzeti szinten is megakadályozzák a felelőtlen túlköltekezést és eladósodást. A „malacok” meg menjenek szégyenszemre az IMF-hez kölcsönért, elvégre a görög költségvetés semmivel sincs jobb helyzetben, mint a magyar vagy a román volt 2008 végén. JEGYZET Idézőjelben a józan ész SIDÓ ÁRPÁD A „Felvidék”, az „autonómia”, a „Kárpát-medence” kifejezések képviselte „politikai inkorrektségek” után itt egy újra fényezett „szitokszó” a többségiek betegségében szenvedők számára. Ám a bűnös kitétel ezúttal szövegkörnyezet-függő: a „szlovák nyelv idegen nyelvként való tanítása” meghatározás a legújabb vérlázító „provokáció”, amire összezár ez a komplett, nem komplett „elit”. Hrušovskytól kezdve Madaričon keresztül forgatják a szemüket a szánalmas brigád tagjai, miképpen vetemedhetett a Vajdaságban Sólyom László arra, hogy kifejtse: „a magyaroknak - éljenek bár Szerbiában, Romániában vagy Szlovákiában - idegen nyelvként kellene tanulniuk az államnyelvet”. Hallatlan! Azaz, röhejes. Hazafiassági való- ságshowjukba bezizzent nyelvrendőrként „demokratáink” (hogy csak a „szalonképesebb” hőbörgőkről ejtsünk szót) biztos nem forgatták a legnépszerűbb hetilapot, ami pár nappal a „felháborító” Sólyom-nyilatkozat előtt jelent meg. Ha azt átlapozták volna, ugyanebbe az „idegen nyelvi” vétségbe botlanak bele egy tréfamesterként aposztrofált pártelnökkel készített interjúban is. BB a többségiek néplélektanának ismerőjeként a kisebbségi tanintézetekben folytatott államnyelv-tanítással kapcsolatban kifejti, a szlovákok sajnos menten a pisztoly- táskájukhoz kapnak, ha meghallják a következő szakmai tényt: módszertani okokból az ő édes anyanyelvűket inkább idegen nyelvként oktathatnák az itthoni magyar iskolákban. Világos a miért: ha már egyszer itt kell boldogulni, nebulóink legalább olyan szinten sajátítsák el Pavol Országh nyelvét, mint mondjuk Lady Gagáét. De úgy néz ki, „túlérzékenyéknek” jól jön, ha esetleg nyelvi gettóba zárnak minket az átpolitizált hozzáállásukkal. Ha meg következetesek akarnak maradni ezek a „Felvidék” és „Kárpát-medence” szófordulatból revansizmust kihalló, az „autonómia” terminus techni- cus hallatán nemzethalál víziót felfestő pszichopaták, akkor a következő dobásuk borítékolható. Az elmebajnokok színe- java rendkívüli parlamenti ülésen, nagy csinnadrattával és széles konszenzussal határozatba foglalhatja: aki szlo- venszkói állampolgár, annak az államnyelv metodikai szempontból minimum a tiszteletbeli anyanyelvének kell lennie. A „ferdehajlamú” többségi logika ezt diktálná kőbe vésetni. Hogy a józan ész mást sugall? Az rajtunk kívül alig érdekel bárkit is. Bár a Dié Presse a minap alapos gonddal kitöltötte a házafias- kodó atyafiak kórlapját. Sógorék lapja a szlovákságot a térség leginkább kötöznivaló népségének ábrázolja. Épp mint a cseh David Čemy brüsszeli installációja, az Ent- ropa. Ő a Szlovákiát jelképező téli szalámit a zsigeri mumust szimbolizáló magyar trikolórral kötötte gúzsba. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK A tegnapi orosz lapok szerint szenzációs eredményt hozhatnak a vasárnapi választások: nyugodtabban zajlottak, s az ellenzék jóval kevesebb panaszt tett, mint korábban, de az igazi szenzáció az, hogy az Egységes Oroszország Párt két nagyvárosi polgármesteri tisztséget nem szerzett meg, s hogy a nyolc regionális parlamenti választás legtöbbjén 50 százaléknál kevesebb szavazatot kapott. A polgármesteri tisztségre Irkutszkban a kommunista jelöltet, Uszty- Ilimszkben az Igazságos Oroszország párt jelöltjét választották meg. A Kommerszant Borisz Makarenko politológust idézte, aki szerint az első eredmények azt jelzik: vége annak a tendenciának, hogy csökken az ellenzéki pártok jelenléte a regionális parlamentekben. ,A választás előtt olyan híresztelések járták, utasítás van arra, hogy mind a négy parlamenti pártnak el kell érnie a bejutási küszöböt. Márpedig ez óhatatlanul befolyásolta az Egységes Oroszország Párt eredményeit” - mondta Makarenko. Emlékeztetett rá, hogy a tavaly márciusi egységes választási napon, a gazdasági válság mélypontján a dumában több mint kétharmados-többséggel bíró, a hatalom pártjának is nevezett Egységes Oroszország Párt 63 százalékot szerzett. Igor Bunyin politológus a Ga- zetában rámutatott: a hatalom tartott attól, hogy megismétlődik az októberi eredmény, amikor az Egységes Oroszország Párt túlnyerte magát, s ezért nem volt olyan agresszív a parlamenti ellenzékjelöltjei elleni kampány.
