Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-15 / 61. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. MÁRCIUS 15. www.ujszo.com Március 15-e idei kitüntetettjei Budapest. Ma adják át a legmagasabb magyar állami kulturális kitüntetést, a Kossuth-díjat, amelyet az 1848-as forradalom 100. évfordulója alkalmából alapított az Országgyűlés, valamint a legmagasabb magyar állami tudományos kitüntetést, a Széchenyi-díjat. Vasárnap Hiller István oktatási és kulturális miniszter a Magyar Köztársaság elnöke megbízásából, március 15. alkalmából számos kiemelkedő személyiséget részesített magas állami kitüntetésben és szakmai díjban. A Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztjét kapta többek közt Hámori Ildikó színművész és Prokopp Mária művészettörténész; az Érdemrend lovagkeresztjét többek közt Kiss Tibor zenész, képzőművész, a Quimby együttes tagja vehette át, továbbá Lauter Éva, a Balassi Intézet főigazgatója, Petőcz András író, költő és Voigt Vilmos egyetemi tanár. Kiosztották a Jászai Mari-, a Liszt Ferenc- és a Munkácsy Mihály-díjakat is. József Attila-dí- jat kapott többek közt Csema-Szabó András, Erdős Virág, László Noémi, M. Nagy Miklós és Szálinger Balázs. A díjazottak közt az idén nem volt szlovákiai magyar személyiség. A Magyar Sajtó Napja alkalmából kiosztott MÚOSZ-életműdíjak közt Aranytoll-díjban részesült Péterfi Szonya, az Új Szó és a Vasárnap munkatársa, (mti) Kulturális programok a magyar intézetekben Zene, irodalom, kiállítás MTl-KÖRKÉP Koncertekkel, irodalmi estekkel, kiállításokkal, filmvetítésekkel emlékeznek meg számos, Magyarország határain túli nagyvárosban a magyar kulturális intézetek és szakdiplomaták szervezésében az 1848-as magyar forradalomról és szabadságharcról. A Párizsi Magyar Intézetben a Gabona zenekar muzsikál, bemutatva, hogyan szól az Osztrák-Magyar Monarchia egyik képzeletbeli zenekara, amikor a dobos keletről, a tubás nyugatról, a har- monikás délről, a szaxofonos pedig északról érkezett. Előtte az intézet falára fénnyel festenek a Sokszem Vizuális Művészeti Alapítványművészei. A prágai intézetben Fülep Márk, Gábor József, Fülep Máté és Hajnóczy Júlia ad koncertet. Pozsonyban Borbély László, a tavalyi Junior Prima-díjas zongora- művész hangversenyezik a Primáši palota tükörtermében. Kassán a Löffler Béla Múzeumban két Lisztdíjas zenész, Oláh Kornél zongoraművész és Klenyán Csaba klarinétművész lép fel. A Berlini Collegium Hungáriáim ünnepségén Dobai Péter író tart előadást az 1848 utáni magyar emigrációról, majd Bognár Szilvia énekes világzenei műsora következik, végül Szauder Dávid médiaművész Bódy Gábor Amerikai an- zix című filmjéből és ’48-as veteránok fotóiból készített összeállítását vetítik le. Londonban a nemzeti ünnep alkalmából tárják a nyilvánosság elé a New Order című kötetet, amely az 1989 utáni magyar kortárs költészetet mutatja be. Az esten George Szirtes szerkesztő és két költő, Karafiáth Orsolya és Ge- revich András vesz részt. Varsóban a Pilvax na Rozdrozu (Pilvax a kereszteződésnél) nevű kávézóban irodalmi beszélgetés lesz, előtte a Lazienski parkban koszorúzási ünnepséget tartanak Bem József szobránál. Magyar ízek címmel Tadeusz Olszanski és Molnár Klára könyveinek ételbemutatóval egybekötött ismertetése lesz a Könyvmegálló nevű könyvtárban. Március 16-án adják át a Magyar-Lengyel Barátság Követe emlékplakettet a Varsói Magyar Intézetben. Szófiában a pécsi Misina Néptáncegyüttes előadásában A tánc viharában című előadást láthatja az ünneplő közönség. Bulgáriában több koszorúzási ünnepség is lesz az évfordulón. Kassán a Löffler Béla Múzeumban Lenkey-Tóth Péter miskolci festőművész munkáiból látható kiállítás Pillantások a csöndből Ha valaki a kassai Löffler Béla Múzeum mellett elhaladva véletlenül bepillant a múzeum hatalmas üvegablakain, azt hinné, hogy a falon hatalmas méretű fotók kínálják magukat megszemlélésre. Csak első látásra tűnik azonban úgy, hogy művészfotók csalogatnak. FECSÓ YVETT Az ok, hogy a monokróm stíluson belül is egy meglehetősen sajátos felfogás uralkodik Lenkey- Tóth Péter festőművész alkotásain. Szokatlan a színkombináció, a fekete-fehér árnyalatainak használata, amelynek van ugyan hagyománya a festőművészeten belül (Francisco Goya, Rippl-Rónai stb.), talán mégis inkább kivételnek számít, mint meggyökeresedett és elfogadott felfogásnak. A másik fontos momentum, hogy a fekete-fehéren belül is inkább a fekete szín uralkodik. A festmények egy részén első látásra csak a sötét felület tűnik szembe. Alig észrevehetően bontakoznak ki a közlésre szánt alakok sziluettjei. De csak első látásra láthatatlanok. Közelebb kerülve a képhez, ha az ember szemével beleás a köddel, homállyal borított felületbe, előtűnik az alig megvilágított, beolvadó figura, tárgy vagy azok részlete. A munkák többségén azonban erősek a kontrasztok. A „harsán/’ hatású fehérek vonzzák a szemet. Mégsem tépik és feszítik az idegeket, épp ellenkezőleg. A figurák, tárgyak erőteljesen, mégis egyfajta nyugalomba vonva törnek előre a háttérből. A nagyobb felületet kitöltő sötét háttér által teremtett harmónia uralja az embert. Stimulálják a gondolatainkat. Mintha csak egy sötét, csöndes szobában méláznánk a világ dolgain, ahol eszünkbe jutnak az életünk fontos momentumai. Tárgyak, amelyek a múltúnkból idéznek föl pillanatokat. Arcok, emberi jelleLenkey-Tóth Péter festményei a Löffler Múzeumban mek, amelyekkel összehasonlítjuk magunkat, környezetünket, s amelyek alapján egy általunk vagy a környezetünk által meghatározott és elfogadott értékrendbe sorolunk be dolgokat. Lenkey-Tóth Péter alkotásai egyrészt ilyen csöndbe vezetnek. Másrészt jó értelemben véve manipulativ módon kísérleteznek is velünk. Hogyan szemlélődünk egy bizonyos kontextusba helyezett kép vagy képsorozat előtt. Milyen gondolatok, pozitív, esetleg negatív ítéletek fogalmazódnak meg bennünk annak alapján, hogy egy- egy festményhez milyen címet társítunk vagy milyen környezetbe helyezzük. Mennyire jelenik meg a festmények láttán a sztereotip emberi gondolkodás, s képes-e az ember ádépni az általános megfogalmazásokat, ítéleteket és valamiféle létező, vagy nem létező belső értékek felé kutatni. A szokatlan fekete-fehér megjelenítéshez Lenkey-Tóth Pétert elmondása szerint a véletlen sodorta. A kiindulási pont egy múlt század elején készült német rendőrségi diatár volt, amit a rendőrség tipizálásra használt. A diákon bűnözők képei voltak. Az erről készült képsorozat címe Gyilkosok lett. Ezek voltak az első fekete-fehér festményei. .Amikor a diákra véletlenül rátaláltam, az egyedi és a tipikusság közötti különbség foglalkoztatott. A tipizált formához és a dokumentumjelleghez a fekete-fehér szín természetes módon adta magát. A megjelenítés a doktori munkám alapjául is szolgált, amelynek a témája az énkép képi reprezentációja. Azon belül is az én és a másik ember viszonya érdekelt. Az a kérdés foglalkoztatott, hogy mit vált ki az emberben egy adott kontextusba helyezett figuráról, arcról gondolt kép. A »gyilkos« portrékon a szemek sötétsége, szinte láthatatlansága a témához nagyon szorosan kötődik. A szem, ahogy mondani szokták, a lélek tükre - s hogy kevéssé látszódnak a festményeken, szinte belevesznek a háttérbe, az annak a távolságtartásnak a jele, amelyet a személyiségábrázolás tekintetében én magam szerettem volna megtartani. Ezt a célt szolgálja a (A szerző felvétele) valóságnál erősebb kontraszt használata, amelyben a sötétség eltűnik, mégis ebből a sötétségből ezek az alakok ránk néznek, bennünket szemlélnek.” Az Otthon, drága otthon című képsorozat a címmel ellentétben nem az otthon egy szelete. Inkább a képeken közvetve jelen levő, hiányzó embert szemlélteti. „Egy fikció, egyfajta önreflexióra indító képsorozat, amelyben nem közvetett módon magamat valamiképpen megjelenítem. Az ember ottléte, de mégsem jelenléte fejeződik ki festményeken.” Lenkey-Tóth Péter a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán végzett 2004-ben. Magyarországon kívül Szlovákiában több helyen volt kiállítása, Dunaszerda- helyen, Eperjesen és Kassán is, külföldön pedig egyebek között Romániában, Lengyelországban, Olaszországban és Kanadában is találkozhatott vele a közönség. A kassai Löf er Béla Múzeum és a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeuma együttműködésében létrejött kiállítás április 4-ig látogatható. A Hughes-fivérek, Allen és Albert hosszú hallgatását az Éli könyve (The Book of Eli) című film töri meg - nagy képteremtő erővel és erős atmoszférájával A vándor (Denzel Washington) csak ritkán tér le a kijelölt útról (Képarchívum) Apokalipszis majd KASZÁS DÁVID „Komolyan ugyanazt a könyvet olvasod minden egyes nap? Megnézhetem? Csak egy pillantás... Nem is tudok olvasni, légy- szi, hadd nézzem meg! Mi a bajod? Az csak egy könyv!” „Nem, nem csak egy könyv! Ne kérdezz róla többé, jó? Ne kérdezz!” Éli és kellemeden útitársa között zajlik e vita. A szűkszavú vándor nem szívesen beszél féltve őrzött kincséről. Solara kérésére mégis elárulja: „Ez az egyetlen könyv... A háború után az emberek gondoskodtak róla, hogy felkutassák és elpusztítsák az összesét, amit a tűz meghagyott.” S ha nem is az utolsó, de mindenképpen a legfontosabb, melyen az emberiség sorsa múlhat. Harminc tél telt el a villanás, a pusztító világégés óta. „A háború íyukat ütött az égbe... Lyukat ütött az égbe, a Nap lejött és felégetett mindent. Mindent...” Kevesen maradtak. Ivóvíz alig, állat- és emberhús annál több. Ember embernek farkasa. A civilizáció csíráiban ugyan meg-megta- lálható kisebb városszerűségekben, lakói azonban helyi kiskirályok kénye-kedve szerint fosztogatnak, gyilkolnak. Carnegie (Gary Oldman), az egyik akarnok pribékjei feltartóztatják az utazót, aki önvédelemből az ámyékvilágon túlra küldi őket. A Duce életrajzán hízó zsarnoknak gyengéje az olvasás, a könyvek könyvét pedig megszállottként keresi, kutatja, a különös idegent így marasztalná. Először szép szóval - mikor látja, mire képes -, majd egyéb eszközökkel is, miután a lány - akit csaliként használ - akaratlanul is elárulja, mit rejt Éli hátizsákja. A jövevénynek menekülőre kell fognia, bár küldetése miatt egyébként sem lehet maradása. Vajon mi hajtja? Érzelmek korbácsolják végtelen útján, vagy racionális okok vezérlik? „Nem kell értelmesnek lennie. Ez a hit. Ez egy fényes virág egy sötét mezőn, ami erőt ad nekem, hogy folytassam, érted?” - idézi e szavakat nem kívánt partnerének. „A hitem visz előre, nem pedig a szemem.” S ez már a váratlan fordulatok egyikét is sejteti. Megdöbbentő végkifejletnek szánták. Talán az is, bár nehézkesen illeszkedik az egyébként is kusza összképbe. A rendezőpáros történetmesélése egyébként sem a legacélosabb, képteremtő erejük viszont annál inkább! Választott színészóriásaikra már kevesebb panasz lehet, talán nem rajtuk múlt, hogy motivációs hálójuk szűkre lett szőve. Lenyűgöző filmzenéjével és erős atmoszférájával pedig akár maradandó élményt is nyújthat e legújabb apokalipszismozi, csak „a finom allúziók, elegáns összefüggések, csillogó fantáziaszilánkok vesznek el” valahol félúton az iPodból kiszűrődő Pet Shop Boys-sláger refrénje közben. Mit is mondhatnék még? „Ámen. Ezt a szót kerestem. így kell befejezni.”
