Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-15 / 61. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 15. Vélemény És háttér 5 FIGYELŐ Keletnémetek kárpótlása Húsz évvel a német egység helyreállítása után járadékot kap mintegy 37 ezer egykori keletnémet politikai fogoly. A 2007 őszén elfogadott ál- dozatnyugdíj-törvény alapján a legtöbb igényt Szászországban nyújtották be. Itt csaknem 9200 embernek fizet a német állam havi 250 euró járadékot (a rendes nyugellátáson felül). Berlinben 7250, Szász-Anhaltban mintegy 6000 igénylőt találtak jogosultnak a járadékra a hatóságok. A folyósításnak az a feltétele, hogy az illető legalább hat hónapot töltött politikai fogolyként az NDK valamelyik fegyintézetében, (mti)- A ruhatáram olyan, mint a pártod választási listája. Ebben régi cuccok, abban öreg arcok. (Peter Gossónyi rajza) Európai kontextusból sem lóg ki a szabadságharc, melyet nevezhetünk nemzetinek, polgárinak, haladónak Eszmék, rögeszmék... A történettudomány feltehetően sokáig adósunk marad még annak feltárásával, vajon az 1848-as forradalom és szabadságharc körül mennyire létezett csoportos, mondhatnék nemzeti megegyezés - mennyire voltak az események kon- szenzuálisak, s mennyire volt a márciusi eseménysor csak egy szűk elit ügye. LOVÁSZ ATTILA Nem feldolgozott a március utáni állapotok közigazgatása, hadi igazgatása és hadvezetése, mint ahogyan azt sem nagyon tudni, vajon mennyire volt bizonyos kérdésekben megosztott a magyarság. Kossuthot és Széchenyit ma mindannyian pozitív történelmi személyiségnek tartjuk, s már az sem tabu, hogy ők ketten aztán legalább annyira eltérő politikai trendeket, társadalmi modelleket képviseltek, mint manapság az egymás ócsár- lásán túljutni képtelen pártok. Petőfi nemcsak kötelező, hanem kedvelt olvasmány is, s ma már tudjuk, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén sosem szavalta el a Nemzeti dalt, pedig milyen szép lehetett volna. S talán egy kicsit többet tudhatunk ma már a pozsonyi születésű Länderer nyomdászról, s talán ma már nem kell Görgeyt kizárólag árulónak tartanunk. Nem tudjuk hát, hogy az 1848-as események kapcsán létezett-e úgymond EGYSÉG, vagy csak domináns politikai erők voltak képesek megmozgatni és - igenis, írjuk le - SIKERES honvédő háborúba vinni a lakosság jelentős részét. Azt viszont tudjuk, hogy 1848 megítélése a magyar történetírásban egységesen pozitív. Európai kontextusba helyezve sem lóg ki a magyar szabadságharc, amelyet lehet nevezni nemzetinek (mert az volt), polgárinak (mert az volt), s haladónak (mert az is volt). Az 1848-as események történelmi taglalását nem vállalhatja egy politikai napilap. De nyugodtan leszögezheti, ami nem közhely, hanem evidencia. A szabadságharc kapcsán az utókornál alakult ki az egység. S a szabadságharc ESZMÉT képviselt. Mindenféle futóbolondok nemzetinek nevezett ámokfutásai idején nem baj, ha tudjuk: a nemzethez való viszony, a szimbólumok használatának ügye, a könnyek a himnusz eljátszásakor, a büszkeség, ha a trikolórt látjuk felvonni, mind, mind olyan közösségi élmény és az összetartozás olyan formája, amelyet ma SZABAD emberek SZABADON választanak maguknak. Azok kisajátítása, a közösségi élmény, az összetartozás érzésének parancsba adása nem több, mint kerülendő deviancia, hangoztassa azt akármelyik, a nemzetet kisajátító félbolond. A médiának köszönhetően néhányat már megismerhettünk. A félbolondok nemzeti agitáci- ója ugyanis nem pozitív eszmékre épül. A félbolondok nemzeti agi- tációja megnevezi az ellenséget, rámutat, sorra hibásan, majd kirekeszt, előír, magyar-nem magyar, szlovák-nem szlovák, mifaj- tánk-nem mifajtánk kategóriák mentén megoszt, hogy a végén hőn szeretett publikumát becsapva, a verbálisán hőn szeretett népét véres konfliktusokba, szenvedésbe és az éhhalál szélére sodorja. Jó elhinni, hogy elég jó magyarnak (jó hazafinak, jó szlováknak lenni), elzavarni, elküldeni, eltávolítani azt, aki nem a mifajtánk, és jő a Kánaán. Nem jő. Egyetlen történelmi tapasztalat, egyeden társadalomtudományi tézis, tan vagy elmélet nem támasztja alá az Európa- szerte, de kis régiónkban igencsak megszaporodott, nemzeti eszméket hirdető futóbolondok RÖGESZMÉIT. Saját okoskodásaik logikai bukfenceivel talaj- tornában olimpiát lehetne nyerni - s nagy kár lenne, ha mai, konszenzuális és igenis szép ünnepünkön attól kellene tartani, hogy a napnál világosabb érve- ket-csak komoly szenvedés árán értjük meg. Ne csak azt mondjuk ki gyújtó hangú beszédekben-, hogy „rabok tovább nem leszünk!”, hanem azt is, hogy rabok ÚJRA nem leszünk. Az egyházfőt megrázták a katolikus intézményekben történt szexuális bűncselekmények A pápa szabad kezet adott a német püspököknek MT1-ÖSSZEFOGLALÓ XVI. Benedek pápa szabad kezet adott a német püspököknek a németországi katolikus iskolákban történt szexuális visszaélések feltárására - emelték ki a szombati berlini újságok, beszámolva a katolikus egyházfő és a német püspöki konferencia vezetőjének előző napi találkozójáról. A Süddeutsche Zeitung ugyanakkor címoldalon tudósított arról, hogy súlyos szexuális visszaélés történt a münchen-ffeisingi érsekségben abban az időben, amikor a mai pápa még csak a főegyházme- gyevezetőjevolt. Szombati berlini értesülések szerint a Szentszék cáfolta, hogy a későbbi XVI. Benedek München és Freising érsekeként tudott volna arról, hogy egy szexuális bűn- cselekményekkel vádolt papot alkalmaztak az érsekségben. A német hírközlő eszközök részletesen ismertették Federico Lombardi vatikáni szóvivő nyilatkozatát, amelyben a Szentszék képviselője az egyházfő elleni megalapozatlan támadásokról beszélt. Lombardi hangoztatta, hogy Joseph Ratzingernek münchen-freisingi érsek korában semmi köze nem volt azokhoz a döntésekhez, amelyek nyomán - mint fogalmazott - később sor kerülhetett az említett pap által elkövetett szexuális bűn- cselekményekre. A szóvivő emlékeztetett arra is, hogy szerinte hasonló módon próbálták befeketíteni a pápa testvérét, Georg Ratzingert is. Korábbi hírek szerint ugyanis szexuális visszaélések történtek a vüághírű regensburgi templomi fiúkórus tagjainak terhére abban az időben, amikor Georg Ratzinger a kórus vezetője volt. A Süddeutsche Zeitung szombati, több más napilap által is közölt beszámolója szerint a nyolcvanas évek elején Joseph Ratzinger vezette a münchen-freisingi érsekség püspöki hivatali tanácsát, amely jóváhagyta az Essenből szexuális vétségek miatt elküldött pap áthelyezését Bajorországba. Azt ugyanakkor a lap is elismerte: Ratzinger nem tudott arról, hogy a szóban forgó papot ismét lelkipásztori munkakörben alkalmazták egy müncheni plébánián, és később munkája során újabb hasonló bűncselekményeket követett el. A történtekért az újság szerint az akkori helynök, a ma 81 éves Gerhard Gruber vállalta a teljes felelősséget. A szombati német újságok részletesen tudósítottak XVI. Benedek pápa és a német katolikus püspöki konferencia elnöke, Robert Zollfisch érsek előző napi vatikáni találkozójáról. A tudósítások szerint az egyházfőt mélységesen megrázták a németországi katolikus intézményekben történt szexuális bűncselekmények. A Die Welt című konzervatív napilap azt emelte ki, hogy a pápa teljes támogatásáról biztosította a német katolikus egyház vezetése által a történtek teljes feltárása érdekében elhatározott intézkedéseket, a katolikus püspöki konferenciának szabad kezet adott, hangoztatva, hogy a feltárásba nem kíván beavatkozni. Az újság szerint mindez azt jelenti, hogy Zollfisch érsek megerősödve térhetett vissza hazájába, az egyházfő ugyanis a német püspökök értésére adta: bízik abban, hogy készek és képesek a múlt sebeinek begyógyítására. A Die Welt ugyanakkor hozzátette, hogy ezek után a német katolikus egyház részéről az eddiginél határozottabb fellépésre és nagyobb tárgyszerűségre van szükség. KOMMENTÁR Dedósok vagy partnerek? BARAK LÁSZLÓ Rövidesen, de legkésőbb a parlamenti választások napját követően kiderül, mit tudtak kezdem a Magyar Koalíció Pártja és a Híd politikusai, valamint kampányszakembereik annak a Focus végezte közvélemény-kutatásnak az eredményeivel, amely egyebek között a parlamenti bejutásra esélyes pártok lehetséges választóinak politikai, gazdasági értékrendjét firtatta. A felmérés egyébként semmilyen meglepetéssel nem szolgált. Legalábbis azok számára, akik vagy hivatásszerűen, vagy akár laikusként, de folyamatosan figyelnek a szlovákiai politikai szintér történéseire, szereplőinek alakításaira. Egyértelmű volt, a felmérésből ki is kiderült, hogy az MKP és a Híd párt szimpatizánsai, esetleges választói a szlovákiai magyarok közül kerülnek ki. Ez így van és így lesz, ha az előbbi, vagyis a Csáky Pál fémjelezte MKP-vezetés mégoly vehemenciával hirdeti is, hogy az újdonsült riválisnak, vagyis az MKP-ból kivált Bugár Béláék által alapított Híd pártnak semmi köze nincs a szlovákiai magyarokhoz. Sőt, hogy a Híd szlovák párt! Meg nem más, mint a Fico-féle Smer párt ötödik hadoszlopa. Mi több - minő bájos képzavar -, a Híd voltaképpen egy Ficói faló, amit a trójaihoz hasonlatosan rontó szándékkal csempésztek be a magyarságba... Bár az efféle negatív irányultságú hírverés kétségkívül teremő talajra találhat a célközönség bizonyos köreiben, leszögezhető, hogy valóban hatékonynak legfeljebb Magyarországon bizonyulhat. A trianoni traumától frusztrált politikai elitnél, az ún. jobboldali sajtómunkásoknál, meg azokban a köznépi gruppokban, ahol még mindig képesek rácsodálkozni, milyen szabatosan beszélnek magyarul a Duna túlpartján lakó csehek... Az átlagos szlovákiai magyar választópolgár tehát nyüván nem olyan ostoba, hogy elhiggye, Bugár és kollégái, miután napközben kiléptek az MKP-ból, este lefeküdtek, másnap reggelre pedig echte szlovákokként ébredtek föl! A Focus-felmérés egyik legfontosabb üzenete épp ez. Mármint, hogy a szlovákiai magyarok egyáltalán nem hajlandók oly mértékben gyűlölködni párthovatartozásuk miatt, amint azt bizonyos politikusaik szeretnék. Ha nem így lenne, nyilván nem arról tanúskodna a vonatkozó közvélemény-kutatás, hogy az MKP és a Híd választói között nem áll fenn kibékíthetetlen idegenkedés, ráadásul értékrendjük egymáshoz bizonyos esetekben közeli. Az értékrendi szempontból lényeges különbség a két „tábor” között annyi, hogy a Hídhoz elsősorban olyan, zömében fiatal vagy legfeljebb középkorú magyar és részben szlovák választópolgárok húznak, akik nem elsősorban az államtól várnak el gondoskodást, és nem kizárólag etnikai szemszögből közelítenek a politikához. Az MKP szimpatizánsai - egyharmaduk 65 éven felülif!) - viszont szívesen vennék, hogy mindenekelőtt politikusaik és általában a mindenkori állam legyenek hivatottak arra, hogy akár leghétköznapibb gondjaikat is megoldják. A szlovákiai magyar népszaporulat fellendítéséig bezárólag... A lecke tehát fel van adva, mind a pártoknak, mind a választóknak. Utóbbiak felelőssége, hogy érzelmek, avagy a tárgyüagos gondolkodás befolyásolja-e döntésüket. A politikusoké pedig az, hogy a választókat dedósoknak tekintve azok érzelmeit kívánják-e minél jobban fölkorbácsolni, vagy partnerként kezelve őket, az értelmükre apellálnak... FIGYELŐ Megszüntetnék a Lordok Házát Megszüntetné mostani formájában a munkáspárti brit kormány a brit parlament főrendi kamaráját, a jelenlegi nevén hét évszázada létező Lordok Házát, amely helyett jóval kisebb létszámú, teljes egészében választott felsőház alakulna. A. The Sunday Telegraph értesülése szerint Jack Straw igazságügyi miniszter hamarosan bejelenti az átalakítási terveket. Az új brit parlamenti kamara kialakítása és a tagok választási rendszere az amerikai szenátus mintáját követné. A házat jó eséllyel szintén szenátusnak hívnák - írta a konzervatív brit lap. A Lordok Házának reformjára már eddig is számos kísérletet tettek; Straw jelenlegi, három éve létrehozott kormányzati pozíciója - az igazságügyi miniszteré - is ennek az eredménye. Nagy-Britanniában 2007-ig ez a tárca külön nem létezett. A Lordok Házának mindenkori elnöke a gyakorlatban az igazságügyi miniszter és a legfőbb bíró funkciójának elegyét töltötte be a törvényhozói, a végrehajtói és a törvényalkalmazói szerepek teljes szétválasztását célzó reformfolyamat kezdete előtt. E reformok részeként alakult meg tavaly ősszel a brit Legfelsőbb Bíróság is, amelynek létrejöttével az angol, illetve brit igazságszolgáltatás történetében először vált szét a törvényhozói és a legfőbb törvényalkalmazói funkció. A legmagasabb fellebbviteli fórum szerepét addig szintén a parlament főrendi kamarája látta el. A Lordok Házának mint nem választott törvényhozói testületnek a felszámolására tett kísérletek eddig megfeneklettek, nemegyszer a Lordok Házának ellenállásán. A kamara jelenlegi 704 tagja - az anglikán egyház legfőbb vallási méltóságai mellett - kisebb részt örökletes főrendi címek alapján, nagyobbrészt a kormányzat, illetve a parlamenti pártok ajánlására történő uralkodói kinevezések révén került a Lordok Házába. Az új rendszer alapján a 300 fős új felsőház teljes egészében választottlenne. (mti)
