Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-15 / 61. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 15. Március 15. 3 Épp március idusa kapcsán léphetne át sikerrel a hazai magyar politikai elit a saját árnyékán, nem kellene leragadni a „túlsók" rituális szapulásánál 1848 - itt és ma Minden korszak a saját problémáihoz keres történelmet, történelmi párhuzamokat. És többnyire talál is. A forradalmi változásokat érlelő időszakok dicső forradalmakat keresnek, a krízisek bölcs megalkuvásokat vagy emelkedett bukásokat. Úgy tetszik-nekünk, felföldi magyaroknak- az idén március 15-én nemcsak a szent tavaszi nap emlékével, hanem egyben Világos tanulságaival is célszerű szembenéznünk. MIKLÓSI PÉTER A szentté magasztosult tavaszi nap emlékezetes Petőfi és a márciusi ifjak történelmi diadalmenetben teszik meg Pesten a legendás utat a Pilvax kávéházból az egyetemre, onnan Länderer és Hackenast nyomdájába, ahol „a nép nevében” cenzúra nélkül kinyomtatják a híres 12 pontot és a Nemzeti dalt. Következik a délutáni népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt; majd az egész nap zuhogó eső ellenére a késő délutáni órákban legalább húszezer ember megy fel a hajóhídon át a budai Várba, a Helytartótanácshoz, amely „reszketni méltóztatott és öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett”. Azaz eltörölte a cenzúrát, kiengedte a börtönből Táncsicsot és ígéretet tett arra, hogy a sorkatonaság nem fog a rend fenntartásába avatkozni. És nem kevésbé kedves reminiszcencia, hogy 1848 márciusának idusán Pest és Pozsony egyszerre mozdul. Míg Petőfiék a reggeli órákban sorra járják az egyetemi ifjúságot, addig a Pozsonyban ülésező rendi országgyűlés szintén nekidurálja magát és megszavazza Kossuth valamennyi reformjavaslatát. Sőt! Lényegében ugyanazokban az órákban, amikor „Pestnek elszánt ifjai” hatalmukba veszik a várost. Pozsonyból az országgyűlés küldöttségét szállító gőzhajó indul Bécsbe, hogy kieszközöljék Batthyány azonnali miniszterelnöki kinevezését!... Világosnak emlékezete ezzel szemben a tárgyilagos kompromisszum emléke, annak utózöngéivel együtt. Mert végül is mi történt? Volt egy megoldhatatlan feladat: Magyar- ország függetlenségének kivívása a sokszoros túlerő ellen, két nagyhatalom szorításában. Aki ezt továbbra is megoldhatónak gondolta és mondta, abból a nemzet atyja lett; aki pedig belátta, hogy ez a cél akkor és ott képtelenség, abból sokak szemében nemzetáruló lett. így épp ma, a magyar sajtószabadság napján tegyük föl a kérdést: vajon hogy született meg ez az általános vélekedés? A sajtó tükrözte a néphangulatot, vagy inkább szította? Említem mindezt azért, mert viszont mifelénk, itt és most látszólag szintén megoldhatatlannak tetsző helyzetben van a szlovákiai magyarság: ha a júniusi választásokon, isten ne adja!, kudarc köszöntene ránk, annak ki lesz a hőse és ki a kárvallottja? Lesz-e Kossuthja, vagy csak Görgeyje? Vagy még az sem? Tény, 2010 márciusának idusán Pozsonytól Nagykaposig nem az a kérdés, hogy „a nép nevében” és „közbátorsági választmányt” alakítva tudunk-e sajtószabadságot kivívni. Hanem az, Szlovákiában tudunk-e okosan és méltósággal magyarok maradni úgy, hogy se holnap, se holnapután, de megaz- után sem tesszük le az anyanyelv, a gerincesség, a polgári kiállás „fegyverét”. Ami most a demokráciát, a jogállamot, a hitvány önfeladás megállítását, a politikai szekértáborok és zászlólengetők közötti gyűlölködés elhagyását jelenti. Mert egyelőre bizony kapkodjuk a fejünket: mennyit veszekszenek egymással azok, akiket egy szellemi járomba fogott a politikai sors. Ahogy 2009 nyaráig mondtuk: koalícióba. Azért tartom indokoltnak, mi több, fontosnak ezt leszögezni, mert Adyra hivatkoz- hatom: „Fiatal március, most nézz a szemünkbe” - írta hat évtizeddel negyvennyolc után. Babits pedig Petőfi születésének századik évfordulóján merészen kérdezte: „Hol a szem, szemével farkasszemet nézni? Ki meri meglátni, ki meri idézni az igazi arcát?” Ezek a márciusi napok tehát, költőink szerint is, a szembenézés napjai, a szükségszerűen tényként kezelendő valóság mérlegelésével. A párhuzamokat keresve 1848 forradalma, az azt megelőző és a józan ész természetességével huszonöt esztendeig működő reformkor tanulságai, illetve póráz nélküli jelenünk között. Ezért épp ma, március 15-én, a két szlovákiai magyar párt választások előtti nekirugaszkodásának küszöbén szabadjon figyelmeztetnem: nem pártok alapján alakult meg az 1848-as cselekvő kormány, hanem alkalmas emberekből. A különböző, ellentétes véleményeket is képviselő kormánytagok egységesek voltak abban, hogy kabinetjük magyar nemzeti kormány. Senkinek sem fordult meg a fejében a magyar és magyarabb jelszavával áskálódni, noha Petőfi, Arany, Vörösmarty, Tompa, Eötvös, Kölcsey számos dologban bizony különböző nézeteket vallottak. Mégis elérték, hogy Európának szinte minden népe küldött katonát a szabadság- harcba; hogy szlovák és osztrák Senkinek sem fordult meg a fejében a magyar és magyarabb jelszavával áskálódni ’48-as harcolt egymás mellett a magyarokkal és a magyarokért! Az első magyar kormány kereskedelmi és közlekedési minisztere, gróf Széchenyi István előzőleg a korábbi rezsim bizalmi embere volt, hiszen a reformkor nagyszabású modernizálási terveiben a császár jelölte ki feladatkörét. Nochdazu 1841-ben a Kelet népe című művében még azzal vádolja Kossuthot, hogy „izgatásával“ veszélyezteti a békés reformtörekvéseket és „a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna” - 1848 tavaszán mégsem jutott eszébe a legnagyobb hangú forradalmárnak sem, hogy miért került be gróf Széchenyi az első felelős kormányba. A ’48-as szabad sajtó sem személyeskedéssel volt tele, hanem azt írta meg, mit kell közösen tenni! Több más történelmi párhuzammal együtt március 15-e mába hajló üzenete tehát, hogy akkor egy nép, itt és ma egy kisebbségi közösség megmaradását, szellemi gyarapodását, fölemelkedését képtelenség a kölcsönös haragszomrád, az ellenségeskedés, a gyűlölség vezetőszíjára kötni. Viszont ha nem állítunk magunk elé haragváscsapdákat s bízunk önmagunkban, elérhetjük céljaink többségét. Ez március 15-e legmegszívlelendőbb izenete! Mert a nagy dolgok véghezvitelénél (és a bátran megmaradni hűnek önmagunkhoz ilyen feladatnak számít) mindenkire szükség van, aki akar és tud tenni. Napjainkban, a Csallóköztől a Bodrogközig, valahol itt rejlenek a mi forradalmi céljaink. „Az újnak tenni hitet” - hogy ismét Adyra hivatkozzam. Március idusának egy további üzenetküldése, hogy Petőfi, Vasváry, Irinyi, vagy a későbbi aradi tizenhármak sem voltak mentesek az esendőségtől, a belső küzdelmektől, vívódástól, tévedések veszélyeitől - mégis rendre tudták hol a helyük, mi a szerepük és merték is felvállalni mindezt. Ezzel a hozzáállással, 162 esztendő távolból őszintén kimondhatjuk: elsősorban önbecsülésüknek tartoztak. Viszont a mi önbecsülésünk itt és ma azt kívánja, hogy az ünnep méltóságáról is szót ejtsünk. „Pusztán” azért, mert mint az Dél-Szlovákia különböző pontjairól érkezően hal- lik: a kétpólusúvá vált hazai magyar politikai színtér reprezentánsai csak kényszeredetten hajlandók, vagy egyáltalában nem képesek együtt ünnepelni. Magyarán: még pontosan szabályozott protokolláris keretek között sem készek nemzeti ünnepünk közös megtisz- telésére; csak nehogy véletlenül az a látszat keletkezzék, mintha a március 15-ei ünnepi celebrációk alkalmából az „emkápésok” és a „hidasok” egy pillanatra is feloldódnának valami olyasmiben, ami Az ünnepi beszéddel előállók vállalhatnák a barátságosabb és emelkedettebb hangvételt közös nemzeti érzésnek tekinthető. Mert ez a fogalom, ez az élmény tájainkon ezen az ünnepen is szigorúan kisajátítandó az aktuálpoliti- ka jegyében. Nagy kár pedig, mert ilyenkor szokott a magasabb eszmény „kísértése“ helyett megjelenni a kopott rétorika, a másik le- gyalázása, a már kialakult klisék újraragozása. Holott épp március idusa kapcsán léphetne át sikerrel a hazai magyar politikai elit a saját árnyékán; az 1848 emlékét idéző ünnepléseken így nem kellene szakmánybán termelni az üres frázisokat és leragadni a „túlsók” rituális szapulásánál. Most itt az alkalom az érdemi mondandók előadására mindkét oldalon. Az ünnepi beszéddel előállók vállalhatnák a barátságosabb és emelkedettebb hangvételt - amin persze nem annyira a nyelvi fennköltség, mint inkább a hétköznapok politikai iszapjából való kiemelkedés volna értendő. Mert épp március 15-e az a nap - és ünnep -, amikor a díszbeszéd megérdemli, hogy a történelmi események eszmei hagyatékát idéző utalások révén túllépjen az üres formalitásokon. Érthető és értékelhető mondanivalóként 1848 mai „alkalmazhatóságáról”. Olyan tónusban, hogy lelkünk mélyén azonosulni tudjunk vele. Elvégre a jelenkor szlovákiai magyaljai sem a pörlekedés, az üres szavak, hanem a lelkekbe írt őszintéség s az erre épülő tettek szószólói. Engedtessék meg leszögeznem: nem egymás ellen kell szólnunk, hanem - tisztelve a múltat és a jelen gondjait sem mellőzve - gerinces emberekként a jövőről kell be(Somogyi Tibor felvétele) szélnünk. Számunkra a kisebbségi létben ez kulcsfontosságú feladat. Amiképp az is, hogy anyanyelvűnket őrizve, balsorsszemlélet helyett erős lélekkel, az asszimilációt fékezve tudatosítsuk nap mint nap, hogy a gerinc nem annak hosszán, hanem szilárdságán méretik! Kell-e hát többet érvelni amellett - függetlenül attól, kit hová vetett a történelem, vagy milyen posztra emelte a sors -, hogy gyakran jusson eszünkbe Illyés Gyula remek axiómája: Magyar az, áld vállalja. És ha a madárfüttyös tavaszi márciusban Isten nevével kezdődő Himnuszunkra gondolunk, akkor nem pusztán a március 15-ei koszorúzások hevületének táján állíthatjuk bátran: nemcsak múltunk volt, nemcsak jelenünk van, hanem felföldi magyarokként jövőnk is lesz. Az idén, meg jövőre, meg félszáz esztendő múlva! Afelől pedig kétségünk sem lehet, hogy a megbékélést, a közös érdekek szilárd szerkezetét Petőfi Sándor is támogatná. Nem csak azért, mert az édesapja szerb származású, mert az édesanyja szlovák, ő pedig lánglelkű magyar költő volt. Hanem azért is, mert Petőfi egyike volt az első és mai értelemben értendő européereknek. Hetstrriu rtona HXWA Hétfő -276 Változóan felhős, borús időre van kilátás, sokfelé gyenge havazásra is számítani kell. Szeles időre kell felkészülni. Az onrosmeteorolégia a Panoráma oldalon olvasható. A térképen a legmagasabb nappali hőmérsékleteket tüntettük fel. VÁROSOK MA HOLNAP HOLNAPUTÁN Pozsony záporok 2“ 5. felhős 0" 5“ lelhős-2° 11“ Nyitra záporok 1° 5' felhős-3" 4’ változóan felhős-5" 10“ Dunaszerdahely változóan felhős 2“ 6“ lelhős r 4" felhős •2“ 19“ Komárom változóan felhős 2“ 6" felhős O“ 6“ változóan lelhős-3“ 11“ Ipolyság változóan felhős 2" 5“ borús-2° 5" változóan lelhős-5" 9“ Rimaszombat változóan lelhös 1” 6“ záporok-4 5' felhős-6" 8“ Kassa hózáporok-2' 4" lelhős .4 4“ felhős-8" 6” Királyhelmec borús 0” 4“ felhős .3« 4» felhős-6“ 6" Besztercebánya hózáporok 0° 2” hózáporok-6° 3° hózáporok-9“ 6“ Poprad hézáporok-4' 0” havazás-9' 9° hózáporok-14° g r IDŐJÁRÁS a hegyekben Hójelentés a szlovákiai sípályákról Chopokjuh - Kosodrevina 150 cm Sklcentrum Čertovica 80 cm-röüú Chopok juh - Srdiečko 120 cm Chopok sever-Záhradky 80 cm Csorbató 100 cm Chopok sever-Otupné 80 cm i5oom winter Park Martinky 95 cm Chopok sever-Biela púi 80 cm 7Km Ski Bachledova 90 cm Roháče - Spálsná dolina 80 cm Borult várhatóak, havazás is kialakulhat, délnyugaton esőre kell számítani 2010. március 15., 12:00 Kedd Szél: ENY, 5-30 km/h Szerda 27-14 2711 Változóan telhos, felhős időre kilátás, helyenként hózáporokkal, az alacsonyabban fekvő részeken eső várható. Lor.cíon Szél: 5-25 km/h 103 Csütörtök 17-10 8713 1019''“' Változóan felhős idő lesz. záporokra csak elvétve számítani. Reggeli ködképződéssel számoljunk. Szél: irányú 10-15 km/h A hőmérsékletek Celsius-fokban vannak megadva T szél a. melegfront ■ ciklon hidegfront - - okklúziös front v anticiklon Készíti az SHMÚ A16vbpöhőmérséklete -10° o- 5° io° is* 20- 25° 30v Pozsony Besztercebánya Kassa 06.04 05.57 05.48 Pozsony Besztercebánya Kassa 17.55 17.47 17.38 € Március 23. O Március 30. 3 Március 7. • Március 15.
