Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-13 / 60. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 13. Vélemény És háttér 7 Amikor megkérted a kezem, azt ígérted, a parlamentben fogsz kikötni, nem a kocsmában! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Megveretve bár, de töretlenül FIGYELŐ Meglesz a Grand Slam? A franciaországi regionális választások - amelyeknek holnap tartják az első fordu­lóját - a kormányzó jobbkö­zép vereségének ígérkezik, és a két év múlva esedékes el­nökválasztás előtt új lendüle­tet adhat az ellenzéki szocia­listáknak . Meglesz-e a Grand Slam, azaz mind a 26 régióban győz-e a baloldal? - elsősorban ez fog­lalkoztatja afranciamédiát.Az szinte biztosnak tűnik, hogy az ellenzéki Szocialista Párt (PS) meg tudja tartani hatalmát ab­ban a húsz európai és négy ten­gerentúli régióban, amelyet az előző, 2004-es választások óta irányít, de egyes felmérések alapján a jobboldali többségű Korzikán és Elzászban is átve­heti a hatalmat. Az első fordu­lóban az előrejelzések szerint a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és PS is a szavazatok megközelítőleg 30%-át szerezheti meg, de az utolsó felmérések azt mutat­ják, hogy a legnagyobb ellen­zéki párt 1-2%-kal meg is előz­heti a kormánypártot. Szakér­tők szerint a 8-9%-on végző szélsőjobb Nemzeti Front (FN) és az 5% körül várt centristák bázisán kívül a jobboldalnak nem marad tartaléka a március 21-i második fordulóra. A szo­cialisták maguk mögött tud­hatják a kommunisták, a radi­kális baloldal és a Zöldeket is. Ez utóbbi Dániel Cohn-Bendit vezetésével a tavalyi EP-vá- lasztásokhoz hasonlóan ismét előretörhet, és 15%-ot is kap­hat. A kormánytöbbség jelölt­jeinek kampányát nehezítette Nicolas Sarkozy államfő nép­szerűtlensége: alegutóbbiköz- vélemény-kutatások szerint a franciákközel 60%-a elégedet­len vele. Kudarcnak tekinthető a kormány által novemberben kezdeményezett és februárban lezárt nemzeti identitási vita, mely a muzulmán bevándorlók ellen rasszista megszólalások­nak adott teret. Utána a médi­ában is a jelöltek közti egyre durvább, személyes támadá- sokkerültekelőtérbe. (mti) Csak egy legény áll a gá­ton, aki minden pofont és megaláztatást képes elvi­selni. A szlovák testvéri szeretet munkál szívében, ellenállva a ferde hátú pó- nikon baktató magyarok világmegrontó próbálko­zásainak. MÓZES SZABOLCS Hány és hány kapzsi politikust láttunk már kis hazánkban? Hány és hány közéleti szereplőről rítt le az undok önteltség, saját képességeinek túlbecsülése? Há­nyán hitték azt, hogy ők - akár a régmúlt istenségei - érinthetet­lenek, sérthetetlenek, elmozdít- hatatlanok. Hányszor vártuk, hogy jön egy megvilágosodott ál­lamférfiú, aki legyőzve saját ego­ját, és háttérbe szorítva pártja önös érdekeit képes hosszabb távlatokban látni és gondolkodni. Most itt van, a maga vulgáris egyszerűségével ránk mosolyog - amíg az ellen le nem fagyasztja arcáról a mosolyt -, mi pedig ki­röhögjük, semmibe vesszük, legszívesebben kiutálnánk őt az országból. Pedig - saját szavai szerint - ő a mi javunkat akarja. Érheti őt bárminemű kritika és akárhány megaláztatás, ő áll a gáton, s nem enged. Nem en­gedi, hogy érzelmei diktáljanak neki. Visszahívhatják egyik, majd másik miniszterét is, rablónak, bunkónak, gyalázkodónak titu­lálhatják, ő szerényen megvon­ja vállát, és marad a széles kormánylegelők közelében. Új­ra nekironthatnak miniszterei­nek, a koalíciós szerződést megszegve - ami pedig kis ha­zánkban főbenjáró bűn, már- már istenkáromlással ér fel - partnerei egy egész minisztéri­umot is elvehetnek tőle, ő még­is marad. Amikor mások odébbállnának, kilépnének, megsértődve szét­vernének mindent, ő csak el­szomorodik, majd pár erőtlen, szinte fogantatása pillanatában elhaló szitokszó mellett akcep­tálja a döntést. Kidobták egy mi­niszterét, sebaj, jön a másik. El­vették pártja tárcáját, sebaj, még van kettő, maradunk, fiúk. O nem azokat támadja, akik bele­rúgnak és bántják, a keresztény szeretet jelszavához hűen a má­sik orcáját is feléjük fordítja. Ő a nép igazi ellenségeivel szemben kemény csak. Egy valódi hazafi. Nem érti őt a diákság, tüntet ellene. Nem érti őt az ország legerősebb embere, semmibe veszi. Nem érti őt a közvéle­mény, bukását akarja. Magá­nyos harcos, aki védi az igazát. A vályú nagy igazát. Vajon meddig? JEGYZET Depresszív vígjáték TALLÓSl BÉLA Fiatal rendezőnő mesélte film­je sajtótájékoztatóján, miként is működik manapság a mar­keting - bár az, amit elmon­dott, nemcsak a marketingről, hanem a néző és a film viszo­nyáról is vall, sőt megkockáz­tatom, a közönség és más művészeti ág kapcsolatára is vonatkoztatható talán. Filmjé­nek legkomikusabb jeleneté­ből vágtak össze egy trailert, olyan szórakoztatót, hogy az ember akár a térdét csapkod­hatta volna a nevetéstől az előzetes filmklipet nézve. A rendezőnő barátai jót szóra­koztak a látott részleten, s el­mentek megnézni a derűs víg­játéknak ígérkező filmet - mi­ként a kor moziba járói általá­ban teszik - pattogatott kuko­ricás papírdobozokkal és ilyen­olyan fűszerezésű ropis tál­cákkal felfegyverkezve, hogy aláropogjanak konyhai illato­kat terjengető, kísérő perfor- manszként. Megnézték a fil­met, kacarásztak is, ahol az indokolt volt, aztán kissé fan­csali képpel tudtára adták a rendező ismerősüknek, hogy, jó a film, nagyon jó, de a trai­ler alapján másra számítottak, nem olyan depresszív történet­re, amit a film nyújt. Én is jártam már ilyenformán tudósítói helyzetben. A de­presszív vígjáték és az optimis­ta nekrológ műfaji keveréke­ként éltem és oldottam meg azt a helyzetet, amikor nagy boldogan mentem el egy ma­gyar kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitójára egy Po­zsonyhoz közeli kiállítóterem­be még a Schengen előtti, de itt, Európa szívében a határát­lépésnél már nem útlevélköte­les időkben. A megnyitónak il­lusztris magas rangú vendége is volt a határ túloldaláról. Mindig is élveztem az ilyen közös rendezvényeket, hogy mindkét nyelvben eredetiben értem a felszólalásokat, és nem szorulok rá a tolmácsra. Ezúttal, illetve az alkalommal is örültem, hogy könnyű dol­gom lesz, magyar szöveg alap­ján fogalmazhatom meg a tu­dósítást. Ám amikor a vendég szót kapott, lekókadtam az an­tennáim. Szép magyar beszé­dünk helyett angolul szólt a közönséghez. Hasonlót éltem meg fiatal ma­gyar fotóművészek pozsonyi kiállításának megnyitóján, amikor is az értésben, sem az államnyelv, sem az anyanyel­vem nem segített. A vendéglá­tók és a vendégek is angolul kommunikáltak. De jól elszó­rakoztam magamon, mint a filmnézők a depresszív komé­dián, hogy ilyenformán a kö­dös Albionban is ellennék. Tu­dom, az én tökéletlenségem, hogy oly korban kezdtem kop­tatni az iskolapadot, amikor a világnyelv elsajátítása nem kapott megfelelő hangsúlyt, motivációja is csak annyi volt a németnyelv-tanulásnak (az angolnak annyi se), hogy hét­főnként nézhettük a bécsi té­vét, de mert engem inkább az olasz film érdekelt, katonasá­gon a taljánnak hasaltam neki. Igaz, talán még mindig el­kezdhetném az angolt, hogy eseteként megértsek egy-egy szónokot, ha épp nem működik a „tolmácskészülék”, de akkor minek fecceltem annyi energiát a szlovákba. KOMMENTÁR Gyurcsány megszólal LAKNERZOLTÁN A Magyar Demokratikus Charta évértékelő beszéd megtartására kérte fel Gyurcsány Ferencet. A Charta életre hívója maga Gyur­csány volt, s annak tagjai most előzékenyen adnak teret a tizenegy hónappal ezelőtt hallgatást fogadó exkormányfőnek. „Fogadalmát” Gyurcsány már többször megszegte, igaz, a korábbi alkalmak díjátadáshoz, illetve az MSZP huszadik születésnapjá­hoz kötődtek. Utána részt vett ugyan a kampányban, ám ezek a rendezvények zárt körűek voltak. A 2009 áprilisa utáni Gyurcsány-beszédek közös jellemzője egy­részt a keménység: a volt miniszterelnök-pártelnök a Fidesz elleni fellépésre hívott fel, nem térve ki arra, mi adná az offenzíva hiteles­ségét a jórészt épp Gyurcsány miatt megtépázott tekintélyű MSZP számára. Másrészt ezek a megszólalások nem támasztották alá a Gyurcsány szónoki képességeivel kapcsolatos vélekedéseket. In­kább olyan türelmetlen politikus benyomását keltették, aki nagyon szeretne cselekedni, de még nem tudja, mi volna a cselekvés iránya, s akinekjót tenne a szellemi-fizikai feltöltódés. Több részlet összeil­lesztése nyomán azt láthatjuk: Gyurcsány megindította a hatalmi küzdelmet a Szocialista Párt vezetéséért. Ennek oka világos: a „régi” vezetők döntő része elfogadta Mesterházy Attilát, aki beilleszkedett az MSZP rivalizáló-megegyező univerzumába. A „régiek” közül so­kan elfogadták, hogy hátrább kell lépniük, de úgy látj ák, Mesterhá­zy nem lesz képes elfoglalni valamennyi pozíciót, tehát bőven ma­rad befolyásuk. Ez a kiegyezés az MSZP-n belüli status quo fenntar­tását segítheti, és nehéz megmondani, milyen végeredménnyel jár. Hozzájárulhat ahhoz, hogy az MSZP végleg „leüljön” és tovább ero­dálódjon, ám a konszolidáció azt is lehetővé teheti, hogy fokozato­san újjáépítsék a pártot, anélkül, hogy az menet közben szétesne. Ebben a játékban Gyurcsány Ferenc epizodista, örökös „volt miniszterelnök” maradhatna csupán. Ugyanakkor van abban is raci­onalitás, hogy 2010 nyarán gyökeresen kellene fordítani az MSZP sorsán ahhoz, hogy fenn tudjon maradni -ha van valakinek a fejében olyan elképzelés, amelyet egy hirtelen fordulattal meg tud valósítani. Ám Gyurcsány Ferenc ma az ország egyik legnépszerűtlenebb embe­re, kétséges, hogy éppen vele tudná újjáépíteni magát az MSZP. Igaz, Gyurcsány-megnyilvánulásaialapján-komolyanszámolazzal, hogy Orbán Viktor, miután „feltárja az igazságot” a választás után, rohamosan elveszti népszerűségét, s akkor... Nos, ebből nem követ- kezikautomatikusan,hogyaválasztókvisszafordulnakGyurcsány- hoz, de ő kétségkívül erre számít. Ha ez így van, akkor Gyurcsánynak bizonyítania kell, hogy egy percig sem hátrált meg. Bizonyítania kell ezt párton belüli hívei számára, s kifelé, hogy őt nem lehet leírni. Minderre alkalmas lehet a március 19-i beszéd - ha, jó formában” ké­pes megtartani, átütő erővel és mondanivalóval. Ám Gyurcsány hármas kockázatot vállal megszólalásával. Egyrészt nem biztos, hogy beszédének színvonala igazolja a várakozásokat. Másrészt, ha túl messzire megy az MSZP-kampány opponálásában, és ez rontja az MSZP amúgy sem acélos akcióképességét, akkor lesznek, akik bűnbaknak fogják nevezni őt az esetleg a várakozáso­kat is alulmúló választási szereplésért. Harmadrészt, ha Gyurcsány valóban ront az MSZP szereplésén, akkor eleve kisebb lesz az a párt, amelynek visszafoglalásáért harcba indulhat a választás után. GL0SSZA A lemondás démona VERES ISTVÁN Képzeljünk el egy országot, ahol mindenki politikus szeret­ne lenni. Ha egy üyen államban valaki fontos posztra kerül, elég egy apró hiba, és az illetőt azonnal elnyeli a történelem bűzös lefolyócsöve. A helyére akad ezer másik. Vagy képzel­jük el ennek az ellentétét, egy olyan helyet, ahol a politikában nem akar részt venni senki. Itt meg az a veszély fenyeget, hogy egy-egy politikus eltávolításá­hoz csillagközi invázió sem ele­gendő, az illető tisztviselő ugyanis mintha hozzánőne székéhez, akkor sem mond le, ha már csak ártani tud. Hasonló abszurd epizódokat a héten bőven kínált a hazai poli­tika. Angyal Béla kijelentette, szeretne ugyan egy kevésbé stresszes munkahelyet, még­sem viszi rá a lélek, hogy a Köz- beszerzési Hivatal elnöki székét öt év után otthagyja, még ha döntésének Robert Ficón és kormányán kívül senki nem örül. Igor Štefanov is megfeszí­tette bicepszeit: miután Fico nagy nehezen lemondatta, a botrányokon edződött minisz­ter megköszönte a csinos lelé- pőt, és maradt a tárcánálmint főtanácsadó. A másik oldal rettenthetetlen harcosa Pavol Frešo. Tavaly két fronton is sikeresen helyt állt (szakszerűen bírálta az azóta lemondatott környezetvédelmi minisztereket, és Pozsony me­gye élére került), a héten vi­szont megmutatta, nem csak el­lenfeleit, de önmagát is képes kiiktatni. Az SDKÚ belső szava­zásán észlelt csalás miatt (a mihez neki bizonyíthatóan nem volt köze), úgy döntött, magára vállalja a felelősséget, és nem indul a parlamenti választáso­kon. Szimpatikus gesztusának alighanem Ficóék inkább örül­hetnek, mint az ellenzék. Rettenthetetlen harcosok tehát ezek a mi politikusaink, meg­tisztelve kéne érezzük magun­kat, hogy egyáltalán lehetősé­günk van rájuk szavazni. Csak az a kár, hogy felénk ilyen kicsi belőlük a választék.

Next

/
Thumbnails
Contents