Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)
2010-03-13 / 60. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. AAÁRCIUS 13. Vélemény És háttér 7 Amikor megkérted a kezem, azt ígérted, a parlamentben fogsz kikötni, nem a kocsmában! (Peter Gossányi rajza) HÉTVÉG(R)E Megveretve bár, de töretlenül FIGYELŐ Meglesz a Grand Slam? A franciaországi regionális választások - amelyeknek holnap tartják az első fordulóját - a kormányzó jobbközép vereségének ígérkezik, és a két év múlva esedékes elnökválasztás előtt új lendületet adhat az ellenzéki szocialistáknak . Meglesz-e a Grand Slam, azaz mind a 26 régióban győz-e a baloldal? - elsősorban ez foglalkoztatja afranciamédiát.Az szinte biztosnak tűnik, hogy az ellenzéki Szocialista Párt (PS) meg tudja tartani hatalmát abban a húsz európai és négy tengerentúli régióban, amelyet az előző, 2004-es választások óta irányít, de egyes felmérések alapján a jobboldali többségű Korzikán és Elzászban is átveheti a hatalmat. Az első fordulóban az előrejelzések szerint a kormányzó jobbközép Népi Mozgalom Uniója (UMP) és PS is a szavazatok megközelítőleg 30%-át szerezheti meg, de az utolsó felmérések azt mutatják, hogy a legnagyobb ellenzéki párt 1-2%-kal meg is előzheti a kormánypártot. Szakértők szerint a 8-9%-on végző szélsőjobb Nemzeti Front (FN) és az 5% körül várt centristák bázisán kívül a jobboldalnak nem marad tartaléka a március 21-i második fordulóra. A szocialisták maguk mögött tudhatják a kommunisták, a radikális baloldal és a Zöldeket is. Ez utóbbi Dániel Cohn-Bendit vezetésével a tavalyi EP-vá- lasztásokhoz hasonlóan ismét előretörhet, és 15%-ot is kaphat. A kormánytöbbség jelöltjeinek kampányát nehezítette Nicolas Sarkozy államfő népszerűtlensége: alegutóbbiköz- vélemény-kutatások szerint a franciákközel 60%-a elégedetlen vele. Kudarcnak tekinthető a kormány által novemberben kezdeményezett és februárban lezárt nemzeti identitási vita, mely a muzulmán bevándorlók ellen rasszista megszólalásoknak adott teret. Utána a médiában is a jelöltek közti egyre durvább, személyes támadá- sokkerültekelőtérbe. (mti) Csak egy legény áll a gáton, aki minden pofont és megaláztatást képes elviselni. A szlovák testvéri szeretet munkál szívében, ellenállva a ferde hátú pó- nikon baktató magyarok világmegrontó próbálkozásainak. MÓZES SZABOLCS Hány és hány kapzsi politikust láttunk már kis hazánkban? Hány és hány közéleti szereplőről rítt le az undok önteltség, saját képességeinek túlbecsülése? Hányán hitték azt, hogy ők - akár a régmúlt istenségei - érinthetetlenek, sérthetetlenek, elmozdít- hatatlanok. Hányszor vártuk, hogy jön egy megvilágosodott államférfiú, aki legyőzve saját egoját, és háttérbe szorítva pártja önös érdekeit képes hosszabb távlatokban látni és gondolkodni. Most itt van, a maga vulgáris egyszerűségével ránk mosolyog - amíg az ellen le nem fagyasztja arcáról a mosolyt -, mi pedig kiröhögjük, semmibe vesszük, legszívesebben kiutálnánk őt az országból. Pedig - saját szavai szerint - ő a mi javunkat akarja. Érheti őt bárminemű kritika és akárhány megaláztatás, ő áll a gáton, s nem enged. Nem engedi, hogy érzelmei diktáljanak neki. Visszahívhatják egyik, majd másik miniszterét is, rablónak, bunkónak, gyalázkodónak titulálhatják, ő szerényen megvonja vállát, és marad a széles kormánylegelők közelében. Újra nekironthatnak minisztereinek, a koalíciós szerződést megszegve - ami pedig kis hazánkban főbenjáró bűn, már- már istenkáromlással ér fel - partnerei egy egész minisztériumot is elvehetnek tőle, ő mégis marad. Amikor mások odébbállnának, kilépnének, megsértődve szétvernének mindent, ő csak elszomorodik, majd pár erőtlen, szinte fogantatása pillanatában elhaló szitokszó mellett akceptálja a döntést. Kidobták egy miniszterét, sebaj, jön a másik. Elvették pártja tárcáját, sebaj, még van kettő, maradunk, fiúk. O nem azokat támadja, akik belerúgnak és bántják, a keresztény szeretet jelszavához hűen a másik orcáját is feléjük fordítja. Ő a nép igazi ellenségeivel szemben kemény csak. Egy valódi hazafi. Nem érti őt a diákság, tüntet ellene. Nem érti őt az ország legerősebb embere, semmibe veszi. Nem érti őt a közvélemény, bukását akarja. Magányos harcos, aki védi az igazát. A vályú nagy igazát. Vajon meddig? JEGYZET Depresszív vígjáték TALLÓSl BÉLA Fiatal rendezőnő mesélte filmje sajtótájékoztatóján, miként is működik manapság a marketing - bár az, amit elmondott, nemcsak a marketingről, hanem a néző és a film viszonyáról is vall, sőt megkockáztatom, a közönség és más művészeti ág kapcsolatára is vonatkoztatható talán. Filmjének legkomikusabb jelenetéből vágtak össze egy trailert, olyan szórakoztatót, hogy az ember akár a térdét csapkodhatta volna a nevetéstől az előzetes filmklipet nézve. A rendezőnő barátai jót szórakoztak a látott részleten, s elmentek megnézni a derűs vígjátéknak ígérkező filmet - miként a kor moziba járói általában teszik - pattogatott kukoricás papírdobozokkal és ilyenolyan fűszerezésű ropis tálcákkal felfegyverkezve, hogy aláropogjanak konyhai illatokat terjengető, kísérő perfor- manszként. Megnézték a filmet, kacarásztak is, ahol az indokolt volt, aztán kissé fancsali képpel tudtára adták a rendező ismerősüknek, hogy, jó a film, nagyon jó, de a trailer alapján másra számítottak, nem olyan depresszív történetre, amit a film nyújt. Én is jártam már ilyenformán tudósítói helyzetben. A depresszív vígjáték és az optimista nekrológ műfaji keverékeként éltem és oldottam meg azt a helyzetet, amikor nagy boldogan mentem el egy magyar kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitójára egy Pozsonyhoz közeli kiállítóterembe még a Schengen előtti, de itt, Európa szívében a határátlépésnél már nem útlevélköteles időkben. A megnyitónak illusztris magas rangú vendége is volt a határ túloldaláról. Mindig is élveztem az ilyen közös rendezvényeket, hogy mindkét nyelvben eredetiben értem a felszólalásokat, és nem szorulok rá a tolmácsra. Ezúttal, illetve az alkalommal is örültem, hogy könnyű dolgom lesz, magyar szöveg alapján fogalmazhatom meg a tudósítást. Ám amikor a vendég szót kapott, lekókadtam az antennáim. Szép magyar beszédünk helyett angolul szólt a közönséghez. Hasonlót éltem meg fiatal magyar fotóművészek pozsonyi kiállításának megnyitóján, amikor is az értésben, sem az államnyelv, sem az anyanyelvem nem segített. A vendéglátók és a vendégek is angolul kommunikáltak. De jól elszórakoztam magamon, mint a filmnézők a depresszív komédián, hogy ilyenformán a ködös Albionban is ellennék. Tudom, az én tökéletlenségem, hogy oly korban kezdtem koptatni az iskolapadot, amikor a világnyelv elsajátítása nem kapott megfelelő hangsúlyt, motivációja is csak annyi volt a németnyelv-tanulásnak (az angolnak annyi se), hogy hétfőnként nézhettük a bécsi tévét, de mert engem inkább az olasz film érdekelt, katonaságon a taljánnak hasaltam neki. Igaz, talán még mindig elkezdhetném az angolt, hogy eseteként megértsek egy-egy szónokot, ha épp nem működik a „tolmácskészülék”, de akkor minek fecceltem annyi energiát a szlovákba. KOMMENTÁR Gyurcsány megszólal LAKNERZOLTÁN A Magyar Demokratikus Charta évértékelő beszéd megtartására kérte fel Gyurcsány Ferencet. A Charta életre hívója maga Gyurcsány volt, s annak tagjai most előzékenyen adnak teret a tizenegy hónappal ezelőtt hallgatást fogadó exkormányfőnek. „Fogadalmát” Gyurcsány már többször megszegte, igaz, a korábbi alkalmak díjátadáshoz, illetve az MSZP huszadik születésnapjához kötődtek. Utána részt vett ugyan a kampányban, ám ezek a rendezvények zárt körűek voltak. A 2009 áprilisa utáni Gyurcsány-beszédek közös jellemzője egyrészt a keménység: a volt miniszterelnök-pártelnök a Fidesz elleni fellépésre hívott fel, nem térve ki arra, mi adná az offenzíva hitelességét a jórészt épp Gyurcsány miatt megtépázott tekintélyű MSZP számára. Másrészt ezek a megszólalások nem támasztották alá a Gyurcsány szónoki képességeivel kapcsolatos vélekedéseket. Inkább olyan türelmetlen politikus benyomását keltették, aki nagyon szeretne cselekedni, de még nem tudja, mi volna a cselekvés iránya, s akinekjót tenne a szellemi-fizikai feltöltódés. Több részlet összeillesztése nyomán azt láthatjuk: Gyurcsány megindította a hatalmi küzdelmet a Szocialista Párt vezetéséért. Ennek oka világos: a „régi” vezetők döntő része elfogadta Mesterházy Attilát, aki beilleszkedett az MSZP rivalizáló-megegyező univerzumába. A „régiek” közül sokan elfogadták, hogy hátrább kell lépniük, de úgy látj ák, Mesterházy nem lesz képes elfoglalni valamennyi pozíciót, tehát bőven marad befolyásuk. Ez a kiegyezés az MSZP-n belüli status quo fenntartását segítheti, és nehéz megmondani, milyen végeredménnyel jár. Hozzájárulhat ahhoz, hogy az MSZP végleg „leüljön” és tovább erodálódjon, ám a konszolidáció azt is lehetővé teheti, hogy fokozatosan újjáépítsék a pártot, anélkül, hogy az menet közben szétesne. Ebben a játékban Gyurcsány Ferenc epizodista, örökös „volt miniszterelnök” maradhatna csupán. Ugyanakkor van abban is racionalitás, hogy 2010 nyarán gyökeresen kellene fordítani az MSZP sorsán ahhoz, hogy fenn tudjon maradni -ha van valakinek a fejében olyan elképzelés, amelyet egy hirtelen fordulattal meg tud valósítani. Ám Gyurcsány Ferenc ma az ország egyik legnépszerűtlenebb embere, kétséges, hogy éppen vele tudná újjáépíteni magát az MSZP. Igaz, Gyurcsány-megnyilvánulásaialapján-komolyanszámolazzal, hogy Orbán Viktor, miután „feltárja az igazságot” a választás után, rohamosan elveszti népszerűségét, s akkor... Nos, ebből nem követ- kezikautomatikusan,hogyaválasztókvisszafordulnakGyurcsány- hoz, de ő kétségkívül erre számít. Ha ez így van, akkor Gyurcsánynak bizonyítania kell, hogy egy percig sem hátrált meg. Bizonyítania kell ezt párton belüli hívei számára, s kifelé, hogy őt nem lehet leírni. Minderre alkalmas lehet a március 19-i beszéd - ha, jó formában” képes megtartani, átütő erővel és mondanivalóval. Ám Gyurcsány hármas kockázatot vállal megszólalásával. Egyrészt nem biztos, hogy beszédének színvonala igazolja a várakozásokat. Másrészt, ha túl messzire megy az MSZP-kampány opponálásában, és ez rontja az MSZP amúgy sem acélos akcióképességét, akkor lesznek, akik bűnbaknak fogják nevezni őt az esetleg a várakozásokat is alulmúló választási szereplésért. Harmadrészt, ha Gyurcsány valóban ront az MSZP szereplésén, akkor eleve kisebb lesz az a párt, amelynek visszafoglalásáért harcba indulhat a választás után. GL0SSZA A lemondás démona VERES ISTVÁN Képzeljünk el egy országot, ahol mindenki politikus szeretne lenni. Ha egy üyen államban valaki fontos posztra kerül, elég egy apró hiba, és az illetőt azonnal elnyeli a történelem bűzös lefolyócsöve. A helyére akad ezer másik. Vagy képzeljük el ennek az ellentétét, egy olyan helyet, ahol a politikában nem akar részt venni senki. Itt meg az a veszély fenyeget, hogy egy-egy politikus eltávolításához csillagközi invázió sem elegendő, az illető tisztviselő ugyanis mintha hozzánőne székéhez, akkor sem mond le, ha már csak ártani tud. Hasonló abszurd epizódokat a héten bőven kínált a hazai politika. Angyal Béla kijelentette, szeretne ugyan egy kevésbé stresszes munkahelyet, mégsem viszi rá a lélek, hogy a Köz- beszerzési Hivatal elnöki székét öt év után otthagyja, még ha döntésének Robert Ficón és kormányán kívül senki nem örül. Igor Štefanov is megfeszítette bicepszeit: miután Fico nagy nehezen lemondatta, a botrányokon edződött miniszter megköszönte a csinos lelé- pőt, és maradt a tárcánálmint főtanácsadó. A másik oldal rettenthetetlen harcosa Pavol Frešo. Tavaly két fronton is sikeresen helyt állt (szakszerűen bírálta az azóta lemondatott környezetvédelmi minisztereket, és Pozsony megye élére került), a héten viszont megmutatta, nem csak ellenfeleit, de önmagát is képes kiiktatni. Az SDKÚ belső szavazásán észlelt csalás miatt (a mihez neki bizonyíthatóan nem volt köze), úgy döntött, magára vállalja a felelősséget, és nem indul a parlamenti választásokon. Szimpatikus gesztusának alighanem Ficóék inkább örülhetnek, mint az ellenzék. Rettenthetetlen harcosok tehát ezek a mi politikusaink, megtisztelve kéne érezzük magunkat, hogy egyáltalán lehetőségünk van rájuk szavazni. Csak az a kár, hogy felénk ilyen kicsi belőlük a választék.
