Új Szó, 2010. március (63. évfolyam, 49-75. szám)

2010-03-09 / 56. szám, kedd

18 Sport ÚJ SZÓ 2010. AAÁRC1US 9. www.ujszo.com Anastasia Kuzmina A-tól Z-ig Miért beszélgetnek a sílövők a puskájukkal, és mit szól egy olimpiai bajnok kisfia az érmekhez? Anastasia Kuzmina tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatóján kiderült. rany. Csodálatosabb olimpiai bemutatkozást sportoló nem is álmod­hat: Kuzmina rögtön első verseny­számában, a sprintben aranyérmes lett Vancouverben. Mivel a mezőny elején indult, a célba érve még nem tudta, mire lesz elég az eredménye. „A célban várakoztam, amikor egy­szer csak odafutottak hozzám az edzők, vezetők, nem is értettem, hogy mi van... Ölelgettek, csókol­gattak, rázták a kezemet... Aztán végre felfogtam, hogy olimpiai baj­nok vagyok, fantasztikus érzés volt” - idézi fel a legemlékezete­sebb vancouveri pillanatot Kuz­mina, aki két nappal a sprint után az üldözéses versenyben ezüstér­met nyert. ulgária. Kuzmina nagy­szerű eredményei után több újságban is megje­lent, nem sokon múlott, hogy a ki­váló sílövő nem bolgár színekben folytatta a karrieijét. „Ez nem igaz - komorul el a mindig mosolygós Nasztya arca. - Sosem volt ilyen le­hetőség. Négy éve voltunk nyaralni Bulgáriában, de az soha nem me­rült fel bennem, hogy esetleg Bul­gáriát képviseljem a versenyeken. Nem is értem, hogyan közölhettek le ilyen légből kapott információt a lapok...” C élok. „Ha az ember meg­nyeri az olimpiát, úgy érzi magát, mint egy király - jelenti ki magabiztosan Kuzmina. - Csakhogy az eredmények kötelez­nek is, most már nem nagyon ad­hatom alább. Az utolsó Világkupa­viadalokon is szeretnék jó eredmé­nyeket elérni.” aniel. Kuzmina férje, Daniel maga is sportoló: Izraelt képviseli sífutás­ban. Idei szezonját azonban felál­dozta felesége sikerei érdekében, s csak Anastasia felkészítésével fog­lalkozott. „Edzőként szigorú és ke­mény, de ez egyáltalán nem baj - mondja szeretettel Kuzmina. - Ha kedveskedne velem, és nem szólna rám, ha lustálkodni akarok, akkor nem jönnének az eredmények.” rmek. Kuzmina nem fél­ti az érmeket, a Vancou­vert aranyat és az ezüstöt az érdeklődők kézbevehetik, meg­csodálhatják. A sílövő közben ma­gyaráz: „Nem számolgatom az ér­meket, nem is szoktam nosztalgi­ázva nézegetni őket. Ha az ember élsportoló, mindig előre kell te­kintenie. Az olimpián nyertem egy aranyat és egy ezüstöt, de már a jövőbe nézek, remélem, nem ezek pályafutásom utolsó érmei.” F áradtság. Kuzmina min­den kérdésre készségesen válaszol, minden kártyát készségesen aláír, minden szpon­zorral készségesen fényképezke- dik. Csak halkan jegyzi meg: „Ez a rengeteg interjú, forgatás, ilyen sajtótájékoztató, olyan fogadás jobban kifáraszt, mint maga az olimpia. Jó lenne már pihenni.” G azdagság. A biatlon költséges sport, és olim­piai bajnoknak kell lenni ahhoz, hogy a befektetés - legalább részben - megtérüljön. Kuzmina a Szlovák Olimpiai Bizottságtól ösz- szesen 84 000 eurót kapott Van­couvert eredményeiért (az aranyért 45 000, az ezüstért 35 000, a tö­megrajtos versenyben elért 8. he­lyért pedig 4000 euró jutalom jár), az egyik főszponzor pedig további 33 300 euró „aranyprémiummal” toldotta meg ezt az összeget. oki. „Vancouverben megnéztem a szlovák­finn meccset, a bronzért játszottunk - meséli Kuzmina. így mondja: játszottunk, mi, szlovákok. - Nagyon drukkoltam a fiúknak, szép lett volna, ha a dobogón végez­nek. Sajnos, nem jött össze.” / nspiráció. Juraj Sanitra, a Szlovák Biatlonszövetség elnöke fáradhatatlanul adja egyik inteijút a másik után. Élete legszebb napjait éli, s többször hangsúlyozza, reméli, Kuzmina és Hurajt nagyszerű olimpiai ered­ményei fellendítik a biatlont Szlo­vákiában: „A Vancouvert érmek sok fiatalt inspirálhatnak arra, hogy kipróbálja ezt a sportot.” J eliszej. „A legnagyobb ajándék az volt számomra, amikor az olimpiáról haza­érve végre magamhoz szoríthat­tam a kisfiámat, Jeliszejt. Nagyon hiányzott. Most is hiányzik” - mondja elszontyolodva Kuzmina, s látszik rajta, elege van már a fel­hajtásból, szeretne otthon lenni. S hogy mit szólt Jeliszej édesanyja érmeihez? „Ugyan mit szólt volna? Mennyit fog fel egy hároméves gyerek az olimpiából? Örült, hogy újra mellette vagyok.” Erőskö­dünk, hogy a szlovák sajtó azzal volt tele, Jeliszej érmeket kért aján­dékba az anyukájától. Kuzmina fel­csattan: „Az újságok mindenfélét írnak. Mit kezdene egy kisgyerek két félkilós éremmel?!” uzmina vagy Kuz- minová? Az autog­ramvadászok a legkü­lönfélébb szövegeket kérik Kuz- minától, aki húzódozik, szabad­kozik, nem tud helyesen írni szlo­vákul. „Ne félj, majd betűzzük” - sietnek a segítségére egyszerre hárman is. Kuzmina egyszer csak megakad - saját nevének írása közben. „Hogyan írjam alá? Kuz­mina vagy Kuzmmová?” „Termé­szetesen Kuzminová” - jön a vá­lasz. Kuzmina engedelmeskedik, de a biztonság kedvéért orosz be­tűkkel is kanyarít egy aláírást: ab­ba már nem szólhat bele senki. L áz. Kuzminát Vancouver­ben elkapta a betegség, a váltóban már lázasan - de így is nagyszerűen - versenyzett. „Most már szerencsére egy hete nem volt hőemelkedésem, de még mindig nem vagyok százszázalé­kos állapotban. A finnországi Vk- viadalt ki kell hagynom” - sajnál­kozik Nasztya. M agdalena Neuner. „Szerintem Magdalena fogja nyerni az össze­tett Világkupa-versenyt. Nagysze­rű versenyző, a fontos pillanatok­ban hihetetlenül képes koncent­rálni, ezt Vancouverben is bizo­nyította” - mondja elismerően né­met ellenfeléről Kuzmina. ehéz pillanat. „A sprintben rögtön az első lövést elhibáztam. Mind­járt az első versenyen az első lövés mellément, ez volt a legnehezebb pillanatom Vancouverben - vallja be Kuzmina. - Nehéz az üyen szitu­ációkra előre felkészülni, de nem sokáig kesereghettem a hiba miatt, mert összpontosítanom kellett a következő lövésre.” O roszok. A Vancouvert olimpia elején az orosz sílövőknek nem termett sok babér - érthető hát, hogy só­várogva nézték Kuzmina arany- és ezüstérmét. „Volt, aki gratulált, de többségben voltak az olyanok, akik szerint elárultam Oroszor­szágot - mondja szomorúan a tyumenyi születésű versenyző. - Sokan a szememre hányták, ho­gyan nyerhettem én Szlovákiának érmeket, amikor Oroszországban nőttem fel, ott lett belőlem élspor­toló. De én nagyon hálás vagyok Szlovákiának, és örülök, hogy ide­sodort az élet.” P uska. Björndalen olykor­olykor a fegyverével al­szik, Kuzmina azért üyen messzire nem megy, de ő is megkü­lönböztetett bánásmódban részesí­ti a puskáját: „Szoktam hozzá be­szélni. Az ember nem áll le beszél­getni a süéccel vagy a síbottal, de a puska, az más. Ha a verseny előtt elmagyarázom neki, legyen szíves pontosan lőni, az nekem is sokat se­gít. A biatlonban ugyanis nagyon fontos a megfelelő koncentráció.” ajongók. Az olimpia előtt csak a legtájékozot- tabb sportrajongók is­merték Kuzmina nevét, aki mára az ország egyik legismertebb sporto­lója lett. Pozsonyi sajtótájékoztató­ján hamar elfogynak az autogram­kártyák, két lelkes drukker pedig saját költésű dalt ad elő a szibériai lányról, aki most már besztercebá­nyai lány, és csak úgy mellékesen feljutott a csúcsra. Kuzminának még a könnye is kicsordul: „Min­denki nagyon-nagyon kedves...” 5 kype. Nasztya sportcsa­ládból származik, öccse, Anton Sipulin orosz szí­nekben a váltóval bronzérmes lett Vancouverben, de a két testvér alig látta egymást az olimpia alatt. „Nem volt sok alkalmunk szemé­lyesen beszélgetni, mert mindket­ten a magunk versenyeire koncent­ráltunk - jegyzi meg Kuzmina. - Mindketten az olimpiai faluban laktunk, de jóformán nem is talál­koztunk, inkább Skype-on keresz­tül kommunikáltunk egymással...” T réning. Az olimpia után egyik ünnepség a mási­kat követi, edzésre nem nagyon van idő. „Csak két trénin­gem volt, amióta Vancouverből hazajöttem, ezért nem is tudom most megmondani, müyen formá­ban vagyok. Az olimpia előtt vi­szont nagyon jó felkészülésem volt, így remélem, az utolsó Vüág- kupa-futamokra is maradt még erőm” - jelenti ki szerényen, de el­tökélten Kuzmina, aki a hétvégi kontiolahti Vk-viadalt kihagyja, utána viszont Norvégiában és Oroszországban is rajthoz áll. dvözlés. Pozsonyban az „aranygépet” csak né­hány fanatikus várta, annál nagyobb volt viszont az ün­neplés Besztercebányán. „Három­ezer ember fogadott minket - mondja ragyogó szemmel a süövő. - Nem is számítottam üyes- mire, fantasztikus élmény volt.” egyesváltó. A biatlon- Vk utolsó állomásán, az oroszországi Hanti-Man- szijszkban rendezik a vegyesváltó vüágbajnokságot. „A csapatot né­gyen alkotjuk, vagyis nemcsak én és Paľo Hurajt - hűti le azonnal Kuzmina az újságírókat, akik már előre megszavazták volna az arany­érmet a két Vancouvert hősnek. - Nem is mi vagyunk az esélyesek, vannak nagyon erős országok is a mezőnyben, de természetesen min­dent megteszünk a minél jobb eredményért.” Z öld. A szlovák biatlonvá­logatott Vancouverben új, vüágoszöld síruhában ver­senyzett. „Rikító színt szerettünk volna, hogy azonnal kitűnjünk a tömegből, de nem szólhattunk be­le a síruha színébe, ezért lett végül üyen halványzöld” - magyarázza Juraj Sanitra, aki végül a kevésbé élénk színű öltözékkel is meg volt elégedve. Nasztya Kuzmina még szürke síruhában is kitűnt volna a többiek közül. Összeállította: Bőd Titanilla A Ismét földrajzi melléklet az Uj Szóban! Földrajzi melléklet Március 15-én Magyarország idegenforgalmi nevezetességei Vegye meg lapunkat! U! SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents