Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-27 / 48. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 27. www.ujszo.com Herbert Tobias A szomorú Apolló SZABÓ G. LÁSZLÓ Visszafogottabb volt, mint Ro­bert Mapplethorpe, ám jóval meré­szebb, mint Bruce Weber. De mert időben megelőzte őket, Herbert Tobias komoly hatással volt mind­kettőjükre. Tizenkilenc évesen, 1943-ban Németországból vitték a keleti frontra. Ott kezdett el minden bi­zonnyal félig titokban fényképezni. Oroszország háborús övezetében. Fagyban, hóban vagy éppen térdig érő sárban. Szétlőtt és kifosztott portákon, szénné égett épületma­radványokon, mindenüket elvesz­tett muzsikok nyomában, úttalan utakon. Bunkerban karácsonyozó, trikóra vetkőzött német katonák között. Halálosan elgyötört, kosz­ban és mocsokban meghúzódó hu­szonéves harcosok társaságában. Felkavaró sorozatának egyik leg­elevenebb darabján hat év körüli kisfiú fényezi egy frontra induló ka­tona bakancsát. Herbert Tobias ment tűzön és go­lyózáporon át. Illúzióiból sokat veszített, érzé­kenységét inkább megduplázta. Ott is látott mindent, ahol sötétség hó­ban, egy léggömbökkel teli kert­ben. Lombok, gyöngyök, legye­zők. Romokon virágzó szépség. Tökéletes modellek egy tökéletlen világban. Dizőzök, színésznők, ka­baré-énekesnők. Keretbe rakott sanzonok. Jean Genet-nek küldött berlini üdvözlet. A bresti kikötő hamburgi kocsmákat megjárt, le­hetetlent nem ismerő matrózai. Bátor felvételek. Erotikus képek. Querelle az érzékek tengerén. Andreas Baader, még mielőtt ter­roristaként ismerné a világ. Tobias már hamburgi lakos. A legrangosabb német lemezgyár fotósa. Menő lapok foglalkoztat­ják. ír. Lüktető sorok tárják fel belső magányát. Lámpákkal nem dolgozik soha. Műtermi felvéte­lei nincsenek. A természetes fény híve. Akkor halt meg, 1982-ben, ami­kor Németország igazából felfedez­te. Egy évvel első nagy kiállítása után, amelynek a Berlini Nemzeti Múzeum adott teret. Prágában, a Rudolfínumban március végéig csaknem kétszáz képét láthatják az érdeklődők. Telített képek. Erősek. Az ember képes elhitetni magával: éjszaka megelevenednek. rította a földet. Heinrich Böll és Günter Grass regényei szólnak ar­ról, amiről az ő háborús képei be­szélnek. A világégés után vándorszí­nésznek állt, talán mert felejteni akart. így ismerkedett meg az amerikai hadsereg égjük civil al­kalmazottjával, és halálosan bele­szeretett. Érzelmeit, nemi hova­tartozását sosem leplezte. A fotói­val azonban nem egy esetben pro­vokált. Különböző német divat­lapoknak dolgozott, vágyaival azonban már külön utakon járt. A lebombázott Berlint már megörö­kítette, most az erőtől duzzadó férfitesteken volt a sor. Azokról zengett érzéki ódákat. Fekete-fe­hér képein kitárulkoznak a vá­gyak. Sötét folyosókon, árnyékos szobaszegletekben, lépcsők alatt, félreeső zugokban, elhagyott fész­kekben, kitört ablakok mögött, a nyár tüzes ölében. Érzékeny ar­cok, mindenre kész kezek, mág­neses testek. A magányból meg­született mozdulat. A megállítha- tadan kéj. A titkos kielégülés. Önarcképek. Nordikus arc, dús ajkak, atlétatermet. A vágy elérhetetlen tárgya. Nyíl­tan felvállalt kapcsolata miatt a negyvenes évek végén Nyugat-Né- metország még börtönnel büntet­né Tóbiást. Amerikai barátjával együtt elhagyják Berlint. Párizs­ban kötnek ki, ahol édesebb a bűn, művészetét új színekkel gazdagítja a dekadencia. Párizs az ötvenes évek első felében Boris Vian, a dzsessz és a bizsergetően veszé­lyes kalandok városa. A vonzó megjelenésű németet elvarázsol­ják a franciák, s ez fordítva is érvé­nyes. Párizs a lába előtt - térdel. A bulvárok, a kávézók világa elemi erővel hat Tóbiásra, hirtelen jött fellángolásait, egyszeri kapcsola­tait, az éjszakai mulatók világát úgy éli meg, hogy abból maradjon is valami. Papíron. Fotókon. Vet­kőztek Megmutat. Érzékeltet. Inti- mebb, finomabb, szemérmesebb képek ezek, mint Mapplethorpe vadságot, már-már félelmet éb­resztő fekete hímjei, egy szomorú Apolló izgató világa bontakozik ki előttünk, amelybe azok is besétál­nak és ábrándozva szemlélődnek, akik most járnak először a vágyak legteljesebb szabadságát kínáló la­birintusában. Ez még nem a sötétszobák vilá­ga. Ide még betör a fény. Párizs után ismét Berlin. Balhéba keveredik egy bárban, összevere­kednek, törnek-zúznak, de sikerül egérutat nyernie. Ha marad, letar­tóztatják. Inkább hazaszökik. A legkeresettebb divatfotós lesz. Jó nevű magazinoknak dolgozik, mindent megkap, amire csak vá­gyik. Berlin, a parti vége. Hajnal-

Next

/
Thumbnails
Contents