Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-03 / 27. szám, szerda
Kultúra 9 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 3. Naphosszat. Kolovratnik Krisztián dokumentumfilmje Törőcsik Mari és Anatolij Vasziljev munkájáról Nagy alkotók izgalmas meccse Lét ay Dóra RÖVIDEN A Magyar Filmkritikusok Díjai Budapest. Átadták a Magyar Filmkritikusok Díjait hétfőn Budapesten; a fődíjat Mátyássy Áron kapta az Utolsó idők című filmjéért, Törőcsik Mari pedig életműdíjat vehetett át több évtizedes kimagasló művészi teljesítményéért. A legjobb rendezőnek Török Ferenc bizonyult, aki a Koccanás című filmért vehette át az elismerést, míg az operatőrök közül Dobos Tamást díjazták a filmkritikusok az Apaföld című film fényképezéséért. Díjazták a legjobb elsőfilmest is: a kategóriában Szabó Simon vehette át az elismerést a Papírrepülők című filmjéért. A filmkritikusok különdíját megosztva kapta Pálfi György Nem vagyok a barátod és Gárdos Péter Tréfa című filmjéért. A legjobb női főszerep díját Vass Teréz kapta az Utolsó idők című filmben nyújtott alakításáért, míg a legjobb férfi színésznek járó elismerést Lukáts Andornak, a Príma primavera főszereplőjének ítélték, (mti) Az Avatar az Oscar-jelölések élén Los Angeles. James Cameron Avatar című sci-fije és Kathryn Bigelow A bombák földjén című iraki háborús mozija kapta a legtöbb, kilenc-kilenc jelölést kedden az Amerikai Filmakadémia díjára. Az Oscar-díj történetében hosszú idő után idén először hirdettek ismét tíz jelöltet a legjobb film kategóriában. Az Avataron és A bombák földjén kívül a listára jutott Quentin Tarantino Becstelen Brigantyk című második világháborús fantáziája, a The Blind Side című sportdráma, a District 9 című sci-fi, az Egy lányról című brit dráma, A Serious Man című vígjáték a Coen testvérektől, a George Clooney főszereplésével készült Egek ura, a Precious című harlemi szociodráma és - a várakozásoknak megfelelően - a Fel! című animációs film. Tarantino filmje nyolc, a Precious és az Egek ura hat-hat jelölést válthat díjra a március 7-i Oscar-gálán. (mti) Bartók-kiállítás Törökországban Bartók Béla emlékére avattak állandó kiállítást a törökországi Osmaniyéban kedden. A múzeum a negyedik magyar nemzeti emlékhely Törökországban. A kiállítás Bartók Béla emlékét azon a helyen idézi fel, ahol 1936-ban az ő útmutatásával indult meg a török népdalgyűjtés. Bartók Béla mint zenetudós és folklorista áll az állandó tárlat középpontjában, akinek érdeme, hogy Kodály Zoltánnal, Lajtha Lászlóval megteremtette a tudományos igényű zenefolklorisztikát, az összehasonlító népzenetudományt. A kiállítás Bartók Béla anatóliai gyűjtésének előzményeit, magát az utat, majd annak eredményeit mutatja be. (mti) Kiállításmegnyitó a pozsonyi Brámer-kúriában Bársonyos forradalom 1989 ELŐZETES Csodálatos muki, mondja Anatolij Vasziljevről, a világ egyik legjelesebb orosz színházi rendezőjéről Törőcsik Mari a Kolovratnik Krisztián rendezte Naphosszat című friss, ötvenperces dokumentumfilmben. SZABÓ G. LÁSZLÓ Sok-sok évvel ezelőtti életébe tért vissza, nem abba a napba, órába, amikor kómába esett - vélekedik az önkéntes száműzetésben Párizsban élő moszkvai színházi guru, aki magyar színpadon most dolgozott harmadszor Törőcsik Marival. Budapest (Művész Színház, Dosztojevszkij: A nagybácsi álma) és Szolnok (Osztrovszkij: Ártatlan bűnösök) után ezúttal Kaposváron Marquerite Duras Naphosszat a fákon című regényének színpadi változatában egyesítették tudásukat, emberismeretüket és nem utolsósorban lelki s fizikai erejüket. A Kolorfilm stábja a kaposvári próbákon dolgozott, de forgattak Moszkvában is, Vasziljev zárt ajtók mögötti, egy test és egy lélek által őrzött, évek óta üresen tátongó színházában, a Drámai Művészet Iskolájában is. Az idei Magyar Filmszemle műsorán is szereplő lenyűgöző, sokszor megdöbbentő őszinteségű alkotás elő- bemutatója a Vígszínház melletti Kino moziban zajlott, ahol Anatolij Vasziljev római elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni, Törőcsik Mari viszont jött, várt és elillant. Izgalmas, nehéz, olykor viharos próbafolyamat részesévé válik, aki megnézi Kolovratnik Krisztián filmjét. Színházi kukkoló lesz, és hol kacagva, hol összeszorult gyomorral figyeli a történéseket. Itt nincsenek titkok, elhallgatások, „kivasald’ helyzetek. Vasziljev kirobban, Törőcsik Mari elnézést kérve elhagyja a színpadot, aztán visszajön, folytatják a próbát, sokszor hat-nyolc órán át, és többhetes, megfeszített munka után megszületik az előadás. „Hetvenedik születésnapján találkoztam vele - meséli Vasziljev -, akkor kihunyóban levő embernek tűnt, de most nem ez volt, amikor elkezdtünk dolgozni. Egy papírlapot sem tudott megtartani a jobb kezében, elejtette, de a végén már hőstettet hajtott végre. Nemcsak használni tudja a visszakapott életet, hanem nagyot lépett előre. Nagy ember, nagy asszony Törőcsik Mari.” Két öntörvényű művész, két nagy alkotó küzd Duras szövegével s egymással. „Hihetetlen agy kell a darab megrendezéséhez - vélekedik a színésznő -, ugyanis nincs történet, helyzetekbe kell belehelyezni a színészt. Ehhez nagy tehetség kell.” Majd kimondja: „Ezért bocsátók meg neki mindent. Hetvennégy éves vagyok. Nem mindenkinek van az megengedve, ami Anatolij Vasziljevnek. Neki meg van engedve.” Ä sztarec ugyanis, ahogy egykori moszkvai színészei nevezik, többször is kikel magából. Durva. Kíméletlen. Talán kegyetlen is. Törőcsik Mari nem szúr vissza, nem kéri ki magának, nem kezd el sem zokogni, sem csapkodni. Tűr, elvégre: tűrőbajnok, ahogy mondani szokta. Nagyvonalú és megbocsátó. „Megzavarta a világ - fogalmaz tömören. - Nekem nehéz, hihetetlen energia kell hozzá. De minél Kolovratnik Krisztián nehezebb utat kell járnom, annál felfokozottabb örömmel vagyok képes csinálni. Neki meg az a nagy meccse, hogy alkotó ember. Ma ingerlékenyebb, mint régen, rám mordul, idegesen kimegy... ő ezt megengedi magának. Úgy látszik, nem tudja nem megengedni.” Vasziljev színháza misztériumszínház volt Moszkvában. „Nem volt nyugtunk sem a nézőktől, sem a hírességektől ” - mondja Igor Popov díszlettervező, aki alkotótársa távollétében egyedül őrzi az épületet, mert úgy véli: „Zsíros falat lehetne egy gazdag burzsuj számára.” ,A fennálló színházi rendszer miatt kellett meghalnom és újjászületnem - így Vasziljev. - Senki nem kergetett el, önkéntes száműzetésben vagyok, és nem is akarok visszatérni Moszkvába. Utánzatokra van szüksége a kormánynak, nem valódi dolgokra. Az imitáció hozza létre az egyensúlyt. A valódi művész nem kívánatos a rendszer számára.” Vasziljev nem köti magát a közöshöz, az értékek útján halad. Színházi forradalmat indított el csodálatos darabokkal, nyílt próba címen akkor tartott bemutatót, amikor akart. Kivételes helyzetet élvezett, megérdemelten. Aztán épp a szakma fogott össze ellene. Elárulták. Repertoárszínházat akartak csinálni egy általa létrehozott teátrumból. Pontosan kiírt bemutatókra kötelezték. Ő maga úgy érezte: ellehetetlenítik az életét, ezért hagyta el Oroszországot. Most ott rendez, ahová hívják a világban. „A kaposvári előadás két ember hőstette - vélekedik. - Törőcsik Marié és az enyém.” A dokumentumfilm szakmai vetítésén Létay Dóra is jelen volt, aki pályakezdő színésznőként Iglódi István osztályában, közvetlenül a rendszerváltás után Törőcsik Maritól is tanulhatott a főiskolán. „Mi választottuk vendégtanárnak őt, és eljött, de rögtön az elején azt mondta: ő nem tanár és nem rendező, és az egész kurzust han- gászásnak hívta. Kerestük a hangokat. Külsőket és belsőket. »Jaj, gyerekek, az olyan szép, hogy maguk bejönnek a színpadra, és rögtön háromméteres szaltót ugranak - mondta -, de én azt szeretném látni, hogy amint belépnek, észreveszik a szerelmüket. Az ugyanis sokkal nehezebb.« Ilyeneket tanultunk tőle. Emlékszem, a kezünket ütötte a kezével, mert görcsös főiskolásként még nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, a testünkkel, és csak a repdesés-gesztikuláció volt.»Ilyen nincs - mondta. - Vagy állok, és nem csinálok semmit a kezemmel, vagy nyitom, és kitárom a karjaimat. De ez az üres szárnyverdesés nincs!« Oroszokkal foglalkoztunk. Csehowal, Dosztojevszkijjel, súlyos szerelmi drámákkal. Valamitől engem nagyon szeretett. Szavak nélkül elem volt, segített, támogatott, s ezzel nagyon sok erőt adott. Én őt tekintem a mesteremnek. Figyelem, hogyan él, hogyan dolgozik, hogyan viszonyul az élethez, az emberekhez. Úgy bánt velünk, mintha a kollégái lettünk volna, nem voltak köztünk falak vagy határok, nem volt alá-fölérendeltség, nem hagyta, hogy gúzsba kössön bennünket a tekintély, a tisztelet. Őszinteség volt, szenvedélyek és indulatok, mint itt, a filmben. A próba intim dolog, ahol minden megtörténhet, sírás, kiborulás. A próba szülés, szeretkezés, válás, amelyhez burok kell, mert annyira bensőséges dolog. Ott egy kamera mindent megzavarhat. Ók meg engedték, hogy ebből film legyen. Egy belső ügy szemtanúja lehettem, amelyben nincs manír, hazugság. Ehhez óriási bátorság kellett a részükről, és teljes őszinteség, mert minden pillanatot vállalniuk kell. És vállalják is, kendőzetlenül. Ettől értékes a film, és ezzel hat a nézőre.” Hogy miképpen fogadta a kész filmet T örőcsik Mari? ,Adtam neki egy DVD-t, és miután megnézte, azt mondta: Krisztián, ez nagyon rendben van - hallgatom a rendező-producert. - Valószínűleg többször is látta a filmet, és tudja, Vasziljev a maga világában, a maga problémáival küzd, és nem minden Marinak szól az ő hirtelen reagálásában. Bevallom, nagyon megkönnyebbültem, hogy Mari felvállalta a film legintimebb pillanatait is, és nem kérte, hogy ezt vagy azt a képsort vegyük ki belőle. Volt bennem félelem, de most boldog vagyok, hogy feleslegesen aggódtam. Harmincnégy órányi felvett anyagból kellett szelektálnunk. A szemle után a televízió is bemutatja majd a dokumentumot, de már az orosz televíziótól is jött érdeklődés. És elindulunk majd nemzetközi fesztiválokra is a filmmel.” A Kino-beli vetítést követő sajtó- tájékoztatón Törőcsik Mari egyetlen „nyílt színi” kérdést sem kapott. Nem bíztatott senkit, hogy „csak bátran, bátran!” Felállt és elköszönt. A mozi előterében azonban utolérte őt az újságírók hada. .Aranyoskáim, bent nem kérdeztetek, én most már elmegyek. Meg kell főznöm a levest.” Es kacagva távozott. Pozsony. Holnap 16 órakor nyitják meg a Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (Žižka u. 18.) galériájában a Bársonyos forradalom 1989 című kiállítást, melynek társszervezője a somoijai Fórum Kisebbségkutató Intézet. A kiállítás kurátorai Papp Sándor és Hus- hegyi Gábor (SZNM - SZMKM), valamint Végh László (FKI, Somor- ja). A bársonyos forradalom 20. évfordulója alkalmából készült kiállítást először (2009. november 17-étől) Budapesten, a Szlovák Intézetben láthatta a közönség. A Bársonyos forradalom 1989 című pozsonyi tárlatanyag további magyar vonatkozású korabeli dokumentumokkal bővült. A plakátok, szórólapok, hang- és filmarchívum mellett terjedelmes fotóanyag teszi teljessé a kiállítást. Ez utóbbi a Fórum Kisebbségkutató Intézet 1989 - fényképek és dokumentumok című anyaga, amely az 1989 novemberében és decemberében Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és Érsekújvárod: történteket dokumentálja. A holnap nyíló kiállítás április 4-éig tekinthető meg a Brámer-kúriában. (ú) Február 9-én a Szlovák Nemzeti Színház Operatársulata a Magyar Állami Operaházban vendégszerepei Puccini Pillangókisasszony című operájával. fia előadást az egyik legelismertebb kortárs operarendező, Peter Konwitschny állította színpadra, vezényli: Oliver Dohnányi. Képünkön a címszerepet alakító Eva Jenisová. (Alena Klenková felvétele) Törőcsik Mari hiába várta a kérdéseket... (Somogyi Tibor felvételei]
