Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-26 / 47. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 26. www.ujszo.com Steven Tyler visszatért az Aerosmith -hez New York. A nyilvánosság előtt zajlott viták, a felállásban beharangozott változások és egy elvonókúrát követően Steven Tyler visszatérésével újra teljes az Aerosmith, amely turnéra is indul. Az amerikai rockegyüttes viedoüzenetben jelentette be, hogy nyáron európai turnéra indul, méghozzá Steven Tyler énekessel, (mti) PENGE Penge csak Nem emlékszem, mikor szólt a Penge kritikagyűjteményről - ha egyáltalán szerepelt már a rovatban verses- és prózaköteten kívül egyéb is. Az viszont biztos, hogy a rovat címével azonos című könyvről még nem volt itt szó. Németh Zoltán Penge című kritikagyűjteményéről lesz ugyanis szó - vagyis arról az 52 kritikáról, melyek az Új Szóban 2006 nyarától 2007 nyaráig ezen az általa kitalált s egy éven át hetente jelentkező rovatban jelentek meg. A könyv mindössze az egyes szövegeket záró pontozást hagyta el, s bővült egy szerzői előszóval. Kérdés, hogy ami egyesével adagolva hétről hétre izgalmas olvasmányként Csanda Gábor kritikai rovata szolgált, a közbülső időt várakozással teli feszült kíváncsisággá tette, végül pedig irodalmi közéleti beszédtémává lett - hogy mindez „egyszerűen” könyvbe foglalva miként hat. Nos, anélkül, hogy szándékomban állt volna, a könyvet ugyanúgy olvastam, mint annak idején a kritikákat: egy szuszra; eszembe sem jutott letenni, sem bármit átugomi benne, sem az olvasást siettetni. Na most, vélhetnénk: érdekelnek engem a szépirodalomról szóló vélemények. Igen, mert ezekből is tájékozódom, mit érdemes elolvasni, és mit nem. Továbbá: sok könyvet úgysem olvasok el, legalább tudjak róluk, s tudjam, nagyjából milyenek. És sorolhatnám, mi mindenre jó a könyvkritika, túl azon, ami az irodalomban való katalizáló szerepéből adódik. Csak egy a sok közül: képes az olvasójából ugyanolyan katartikus élményt kiváltani, mint a vers vagy a próza. S természetesen ha a maga nemében jó, akkor esetenként akár sokkal jobb is lehet, mint a jó vagy a közepes verses- és prózakötet. Hogy a rossz irodalomról már ne is beszéljünk. Németh Zoltán Pengéje azonban a világ legtermészetesebb módján beszél a rossz irodalomról is. Ugyanazon a világos, látszólag keresetlenül egyszerű nyelven, mely az adott könyvről mindent tud ugyan, de csak a legfontosabb ismérveit nevezi meg, ugyanakkor bőven jut helye idézni, fenntartásait érvekkel alátámasztva kifejteni. Másrészt nincs az a jó könyv (talán a KAF-kötet, a Hazatérés Hellászból és a Míg alszik szívünk Jézuskája című Borbélymű kivételével), amelynek kapÉrtékelés: •••••• • • • 4 csán ne jelezné egy-egy „kissé” vagy „viszont”, egy „mintha” vagy egy „néha” szintjén olva- sói-műéivezői elvárásait. Adott tehát egy nagyon szűk (két flekknyi) terület, és adott a kortárs magyar szépirodalom: kiadásuk idejét tekintve túlnyomórészt 2006-os és 2005-ös könyvek értékelése zajlik, megjelenésüket tekintve Pozsonytól Somorjától, Dunaszerdahelytől és Losonctól Budapesten és Székesfehérváron, Szegeden, Pécsen és Zentán át Aradig, Kolozsvárig. Mindkét adottság vállalt megszorítás, fegyelem kell hozzá, és nagy figyelem is - hogy a köteten nem látszik a heti penzum elképesztő irama, az önmagáért beszél (hogy a kényszere nem, az megint mintha magától értetődő volna). Önmagáért beszél persze sok minden egyéb is: ahogy a szerző visszaigazolja és konkrét példákkal illusztrálja mindazt, amit eddig a kortárs kritikai gyakorlatról írt, ahogy 52-szer következetesen csak a vizsgált könyvszövegre figyel, ahogy még csak véletlenül se téveszt se szerepet, se nyelvet. A többi: ráadás. Mert ráadásul - például - szellemes. Szellemes, miközben nem bántó (nem utalgat, nem sugall, nem célozgat, nem gunyoros, nem nagyképű stb.). Nem sugallja azt sem, mint a tévés reklámok, hogy minden eddigi kés és penge és olló mehet a szemétbe, mert ez volna az egyetlen és igazi, amivel szöget fűrészelni is lehet. Penge csak, amilyennek Németh Zoltán PENGE lennie kell. Aztán: roppant szórakoztató. És szemléletes. Akárhol ütjük fel, máris képben vagyunk - függetlenül attól, hogy erről vagy arról a könyvről vagy akár magáról az irodalomról volt-e korábban valamilyen elképzelésünk. Remek könyvről van szó, igazi mestermunka. Az efféléhez nem elég a tudás meg a tehetség meg a kitartás meg a szenvedély. Ehhez alázat is kell. Vagy csak az. Németh Zoltán: Penge. Plectrum, 2009 A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma számos rendezvénnyel készül az író halálának centenáriumára A Mikszáth-emlékév jegyében Mikszáth Kálmán (1847-1910) Mikszáth Kálmán éve az idei: halálának centenáriuma alkalmából egész év folyamán különböző rendezvények idézik fel alakját, munkásságát. MISLAY EDIT Mikszáth a 19. század magyar irodalmának meghatározó alakja volt, a regény, a történetmesélés nyelvének megújítója, s a nagy mesélőt a kortárs irodalom több jeles képviselője is büszkén vallja mesterének. Mi pedig büszkén vallhatjuk földinknek, hiszen a mai Szlovákia területén fekvő Szklabonyán látta meg a napvilágot 1847-ben. A centenáriumi Mikszáth-ren- dezvényekhez számos programmal csatlakozik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (SZMKM) is. Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója megjegyezte: „Az éves programot most már könnyű elmondani. Sokkal nehezebb volt összeállítani, pénzt szerezni rá, és egyeztetni a társszervezőkkel. Múzeumunk a programok előkészítésében szorosan együttműködött a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal, a Mikszáth Társasággal és a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezettel.” Kicsit bonyolulttá tette számukra az előkészületeket, hogy az utóbbi intézményben tavaly többször is igazgatóváltás volt, s újra kellett építeni a kapcsolataikat, újratárgyalni a korábban már beindított projekteket. A Mikszáth-centenárium programjainak összehangolásában azonban nagyon sok segítséget kaptak E. Csorba Csillától, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójától. A budapesti intézménnyel évek óta nagyon jó a kapcsolatuk. Az SZMKM nemcsak magyarországi, hanem hazai intézményekkel - így a Csemadokkal, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével is együttműködött a programok megszervezésében. A rendezvények sorát a Mikszáth születésnapján, januárban megtartott megemlékezés nyitotta Szklabonyán. Az író szülőfalujában álló emlékház egész évben látogatható, idén Irodalmi délutánok Mikszáth Kálmánnal címmel is tartanak találkozókat. Jarábik Gabriella reméli, az emlékév kapcsán mind több hazai magyar iskolás látogat el Szklabo- nyára, hiszen az ott fellelhető emlékek s az állandó kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a mai gyerekek, fiatalok közelebb kerüljenek a „nagy palóc” írásművészetéhez. „Múzeumunknak kiváló munkatársa van a szklabonyai emlékházban Böhm András személyében, rengeteget tud Mikszáthról, érdekes múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart, amelyek valódi élményt nyújtanak a gyerekek számára. Ezért sajnálom, hogy a hazai iskolákból kevesen látogatnak el hozzánk. Böhm András egy kis leporellót is összeállított (magyarul és szlovákul is), amelyből megismerhetik az érdeklődők Szklabo- nya azon helyeit, ahol Mikszáth szívesen időzött.” „Az SZMKM, valamint a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás közös kiadásában jelenik meg a Mikszáth nyomában című kétnyelvű képes kiadvány - folytatja az igazgató asszony-, amely Sipos Szilvia szerkesztésében és kutatásai alapján bejárja Magyarországon és Szlovákiában azokat a helyeket, ahol az író megfordult. Nagyon érdekes segédanyag lehet a magyartanároknak, szeretnénk minden magyar iskolába eljuttatni. Már megjelent a szklabonyai emlékházat bemutató leporellónk is, a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Magyar Irodalmi Emlékházak Országos Szövetségével közös kiadásban. A szklabonyai emlékház állandó kiállításának anyagát is gyarapítottuk: sikerült megszeJarábik Gabriella (SomogyiTiborfelv.) reznünk a Jó palócok 1890-es díszkiadását, melyet a Légrády testvérek kiadóvállalata adott ki, Bihari Sándor, Karlovszky Bertalan, Margittay Tihamér, Neogrády Antal, Roskovics Ignác és Vágó Pál »színnyomatú aquarelljeivel«.” Az emlékév egyik fontos eseménye lesz az a nemzetközi szimpózium is, amelyet Mikszáth Kálmán - regionalitás és közép-európiaság címmel májusban tartanak Pozsonyban, a múzeum Žižka utcai épületében. „Pozsony mellett azért döntöttünk - magyarázza Jarábik Gabriella -, mert szeretnénk minél több szlovák szakember érdeklődését felkelteni Mikszáth irodalmi és szellemi hagyatéka iránt. A Magyar írószövetség, a budapesti ELTE, a Szlovák Tudományos Akadémia, a prágai Károly Egyetem és a Varsói Égyetem már jelezte részA Jó palócok 1890-es díszkiadása vételét. A konferencia időpontját egyelőre nem véglegesítettük, olyan dátumot szeretnénk választani, hogy ne fedjék egymást a május végi közös budapesti megemlékezéssel, amely az író halála napjának környékén lesz a Kerepesi temetőben, s amelyen múzeumunk is részt vesz. A szimpózium ugyan főként a szakembereket szólítja meg, de készültünk meglepetéssel a nem szakmabeli látogatók részére is. A szegedi Móra Ferenc Múzeum a segítségünkre sietett, és fölajánlott néhány bútordarabot, egyebek mellett Mikszáth íróasztalát, valamint egyéb személyes tárgyait, amelyet a múzeumban tervezünk kiállítani, s ezek révén visszaidézni a kor hangulatát, a miliőt, melyben az író élt.” Október végén mutatja be a múzeum Pozsonyban a Tót atyafiak és a Jó palócok szlovák fordítását, amely Slovenskí rodáci és Dobrí Plavci címmel a magyar irodalom avatott ismerője, Karol Wla- chovský műfordító tolmácsolásában lát napvilágot. A köteteket Szklabonyán, Selmecbányán, majd november végén Budapesten is bemutatják. Jarábik Gabriella bízik abban, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezvényei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Ady Endre által „legíróbb írónak” nevezett Mikszáth Kálmán az őt megülető figyelem középpontjába kerüljön idén (is), és azok, akik már olvasták, újra elővegyék regényeit, elbeszéléseit, a fiatalabbak pedig felfedezzék maguknak nagy mesélünk élvezetes írásművészetét. Magalakulásának kilencvenedik évfordulója alkalmából ünneplésre készül a Szlovák Nemzeti Színház Egy hét örök értékeket képviselő programmal ELŐZETES Pozsony.A„90éveazéletükrésze vagyunk” mottó jegyében ünnepli magalakulásának 90. évfordulóját a Szlovák Nemzeti Színház. Az évfordulóról egy gálaműsorral, valamint egyhetes ünnepi előadássorozattal emlékeznek meg. Ahogy a színház sajtótájékoztatóján elhangzott, a március 2-tól 7-éig tartó „születésnapi” héten szláv hetet tartanak, azaz olyan szlovák, cseh és orosz előadásokat tűznek műsorra, amelyek kivívták maguknak a klasszikus jelzőt. S hogy a világirodalom se maradjon ki, Shakespeare Makrancos hölgyét és Hamletját, valamint Brecht Kurázsi mamáját is besorolták a kínálatba. Az ünnepi repertoárban megtalálható a Svätopluk, a Marisa, az Eladott menyasszony, a Rusalka, a Ház a hegyoldalban, az Örvény, a Herodes és Herodias, valamint a Hattyúk tava. A Nemzeti prózai társulatának legelső bemutatója a Marisa volt 1920-ban. A darabot felújítva március 2-án tűzik műsorra: ugyanazon a helyen - a történelmi épületben -, ahol az első előadás is lezajlott. Ezen a napon a nézők egy kicsit tovább maradhatnak a színházban, ismerkedhetnek a teátrum légkörével, és találkozhatnak az előadás szereplőivel is. Az ünnepi hét előadásaival arra törekszik a színház vezetősége, hogy olyan darabokat hozzanak vissza a Nemzeti 90 éves történelméből, melyek az ún. arany időket időzik, s amelyek örök értéket képviselnek . Az ünnepi hetet március 1-jén 19 órától gálaműsor indítja el, melyben a Nemzeti mindhárom társulata exkluzív programmal leszjelen. (tébé) Gabika Dzúriková, Bárdos Judit és Tomáš Maštalír a Herodes és Herodias című előadásban (Andrej Čanecký felvétele)
