Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-03 / 27. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 3. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ Z1ARUL F1NANC1AR A román belpolitika alaku­lását jelentősen befolyásolhat­ja, hogy ki vezeti a Szociálde­mokrata Pártot (PSD), a legna­gyobb ellenzéki erő jelenlegi vezetőjével, Mircea Geoanával szemben többen is indulnak a pártelnöki posztért - írta a Zia- rul Financiar. A román napilap emlékeztet: a PSD mintegy félmillió tagot számlál, és a há­rom hét múlva esedékes kong­resszuson dől el, ki kerül a né­pes szervezet élére. Geoana ál­lítólag „nem áll rosszul”, a párt helyi szervezeteinek 30%-a támogatja, de a decemberi ál­lamfőválasztáson elszenve­dett veresége megingatta helyzetétpártjánbelül. Indulni készül a pártelnöki székért a je­lentős befolyással rendelkező Miron Mitrea és Cristian Dia- conescuis. (mti)- Az Írországba utazó férfi csomagjában nem robbant a bomba, az útdíj bevezetése miatt viszont kirobbant a botrány! (Peter Gossányi rajza) A berni kormány nem működik együtt Németországgal, a lopott adatok megvételét törvénytelennek tekinti A svájci beteg Két évvel a liechtensteini adócsalási botrány után most Svájc került a vádlot­tak padjára, és az alpesi or­szágra nehezedik mind na­gyobb nyomás a banktitok enyhítése érdekében. MT1-HÁTTÉR Néhány hónappal ezelőtt Bem egy hasonló adatlopási ügy miatt Párizzsal került összetűzésbe, a múlt hét végén kirobbant adócsa­lási botrány nyomán most Berlin­nel fenyeget diplomáciai viszály. Különös tekintettel arra, hogy az előző német kormány pénzügy- minisztere tavaly már keresetlen szavakkal bírálta a banktitok al­kalmazásával kapcsolatos svájci gyakorlatot. Az alpesi ország politikusai és bankjai az utóbbi napokban a leg­határozottabban kiálltak Svájc alapvető pénzügyi érdekei mel­lett, A berni kormány sietett le­szögezni, hogy semmifajta együttműködésre nem hajlandó Németországgal az ügy felderíté­se érdekében, mert a lopott ada­tok megvásárlását törvénytelen­nek tekinti. Svájc a közelmúltban - a fejlett piacgazdasággal rendelkező or­szágokat tömörítő OECD nyomá­sára több más, adóparadicsom­ként ismert országgal együtt - be­leegyezett abba, hogy új megálla­podást köt fontos partnereivel a kettős adóztatás elkerüléséről. A Gazdasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) szabá­lyai szerint egy ilyen megállapo­dásnak magában kell foglalnia azt is, hogy a partnerek kölcsönös se­gítséget nyújtanak egymásnak az adócsalások felderítésében, és támogatják az ezzel kapcsolatos információcserét. Szakértők szerint az említett megállapodások a svájci bankti­tok rendszerének végét jelente­nék. Az alpesi ország számára azonban a banktitok szó szerint aranyat ér. A zürichi, a genfi vagy épp a luganói bankok, illetve pénzintézetek páncéljaiban milli- árdok gyűltek össze, általános vé­lekedés szerint jelentős részük fe­kete pénz. Svájc - egyelőre még - nem kötelezhető a hivatalból való együttműködésre és az informá­ciócserére sem, de azt minden­képpen el akarja kerülni, hogy felkerüljön az OECD feketelistájá­ra, amely az adóparadicsomként nyilvántartott országokat tartal­mazza. A svájci kormány Franciaor­szággal már megkötötte a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményt, de a tavaly év végi vita után egyelőre elhalasztotta annak életbe léptetését. A svájci bankszövetség most azt követeli, hogy Bem függessze fel a Berlin­nel megkezdett tárgyalásokat is, ha a német kormány úgy dönt, megveszi a svájci bankszámlával rendelkező 1500 állítólagos né­met adócsaló adatait tartalmazó DVD-lemezt. A svájci politikusok pártállástól függetlenül azon a véleményen vannak, hogy az OECD által sürge­tett megállapodás a törvénytelen úton szerzett adatok felderítésére nem vonatkozhat. Azaz pénzügyi információk illegális megszerzése valójában bankrablásnak számít, ezért ilyen adatok nem használha­tók fel adócsalóküldözésére. A po­litikai pártok és a bankvüág egyet­ért abban, hogy a jelenlegi helyze­tet nem szabad feladni, a jobbolda­li populista Svájci Néppárt szerint az egyszerűen hazaárulás lenne. A párt vezetője, Toni Brunner már azt is óriási biztonsági kockázat­nak nevezte, hogy a kormány egy­általán tárgyalásokat kezdett a kettős adóztatás elkerülését célzó egyezményekről. Továbbá kilá­tásba helyezte, hogy pártja szük­ség esetén népszavazást kezde­ményez. Svájcnak a közelmúltban az Egyesült Államokkal is meggyűlt a baja a banktitok szigorúan alkal­mazott rendszere miatt. Az ame­rikai hatóságok azzal vádolták a mostani botrányban is főszerepet játszó UBS nagybankot, hogy több ezer amerikai ügyfelét segítette ahhoz, hogy pénzeiket az ameri­kai adószabályok megkerülésével Svájcban kamatoztassák. Az ame­rikai hatóságok által kilátásba he­lyezett polgári per elkerülésének érdekében az UBS tavaly kiszol­gáltatta 4700 ügyfelének nevét. Mindez azonban a banktitok rendszerében már akkor repedést okozott, és ennek erősödését akarják most a svájci hatóságok mindenképp elkerülni. Úgy tudni, hogy csaknem 200 milliárd eurót tehet ki az az összeg, amelyet német állam­polgárok külföldi bankszámlá­kon tartanak. Ennek az összeg­nek a jelentős része Svájcban kamatozik. A hasonló vádakkal illetett Liechtenstein az elmúlt időszak­ban már csaknem fehérre mosta magát. A hercegség ugyanis 12 országgal kötött kétoldalú megál­lapodást az adózással kapcsola­tos információcseréről, köztük az Egyesült Államokkal, Németor­szággal és Franciaországgal is. A schengeni térség 2007-es kibővítése óta „belföldi viszonyok" között tevékenykednek a bűnözők Javult, de nem ideális a rendőri együttműködés MT1-1SMERTFTÉS Sokat javult, de az ideálistól messze van még a rendőrségi együttműködés Ausztria és a szomszédos országok között - je­lentette ki egy osztrák rendőri ve­zető a Kurier tegnapi számában. A schengeni térség 2007-es ki­bővítése óta úgyszólván „belföldi viszonyok” között tevékenyked­nek a bűnözők, a rendőrségnek is erre lenne szüksége - mondta Franz Lang, az osztrák szövetségi bűnügyi hivatal vezetője az oszt­rák napilapnak adott interjúban. Rámutatott, hogy léteznek már az ehhez szükséges szerződések Ausztria és szomszédai között. Hozzátette azonban, hogy ponto­sabban kell megfogalmazni az ál­lamközi szerződéseket, és javítani kell a hatóságok „reakcióidején”. „Nem lehet, hogy heteket vár­junk egy házkutatásra egy szom­szédos országban”-mondta. 2007 óta fokozódott a „bűnözőcsere”, vagyis növekedett az egyik ország állampolgárai által egy szomszédos országban elköve­tett bűncselekmények száma. Azok a bűnözői csoportok viszont, amelyek Ausztriában tevékenyek, már a schengeni bővítés előtt is azok voltak. A megnövekedett mobilitás a kisebb bűncselekmé­nyek, például a bolti lopások szá­mának növekedéséhez vezet - mondta. Több kelet-ausztriai településen egyfajta polgárőrséget hoztak lét­re a lakosok. Lang ezzel kapcsolat­ban elmondta: egyelőre törvényi akadálya van annak, hogy a rend­őrség közölje a polgárőrökkel, hol, milyen bűncselekmény történt. De fontosnak tartják a lakosság bevo­nását, ezért tárgyalásokat kezdtek a vonatkozó törvény módosításá­ról. A különböző országok bűnügyi statisztikáinak összehasonlításá­val óvatosan kell bánni - figyel­meztetett Lang. Emlékeztetett, hogy van olyan szomszédos or­szág, ahol egy társasházi betörést bűnügyként kezelnek, míg Auszt­riában annyi feljelentést tesz a rendőrség, ahány lakást feltör­tek. A biztosítási bejelentéshez gyakran szükség van feljelentésre is, Kelet-Európábán azonban ke­vesebb a betörés elleni biztosítás, így a feljelentések száma is - mu­tatott rá. A Kurier rendőrségi adatokra alapozott saját kimutatásából az derül ki, hogy a betöréseket és az autófeltöréseket illetően Ausztri­ában hasonló a helyzet, mint Hor­vátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon. A betörések száma csak Magyarországon, a ko­csifeltörések száma csak Csehor­szágban több, mint Ausztriában. A cikk szerint Ausztriában ta­valy hat százalékkal több lakásba és 33 százalékkal több házba tör­tek be, mint az előző évben. A va­gyon elleni bűncselekmények jó részét külföldi tettesek, leginkább szerb, román, illetve grúz állam­polgárok követik el. KOMMENTÁR Memoár, nem nekrológ LOVÁSZ ATTILA A szlovákiai reformfolyamatok emblematikus egyénisége bejelen­tette : kiszáll a parlamenti politikából. Mikuláš Dzurinda feltehető­en azért döntött így, mert a szekrényből kipottyanó csontvázak, pártj a kezdeti éveinek finanszírozási ügyei ma jobban érdeklik a közvélekedés formálóit, mint az aktuális kormánygamitúra bicska- nyitogató botrányai. Dzurinda - bár nem tehetett volna jobbat pártjának- ezzel a lépés­sel nagyjából hároméves késésben van. Két, aránylag sikeres válasz­tási ciklus és kormányfői munka után a demokratikus államok nagy részében a politikus kivonul a csúcspolitikából. Ritka kivételek akadnak, de nagyon kevés a harmadik ciklus és még kevesebb a nagy visszatérés. Mindez nem azért történik, mert így szokás, ha­nem azért, mert a népszerűséget mindenképpen fontos tényező­ként kezelő politikában az arcok gyorsan kopnak. A médiapolitika világát éljük, a választónak szüksége van arra, hogy lássa, addigi pártja megújulni és eseményekre reflektálni képes. Ezt Dzurinda közel három évig nem volt hajlandó figyelembe venni, az SDKÚ-ra úgy tekintett, mint gyermekére, amely fölött apáskodnia kell még, sikeresen eltávolította pártja legnagyobb botrányhőseit, de azokat is, akikahelyéreléphettekvolna. Most állíthat az SDKÚ egynem megunt, s főleg az előző kormányzatban nem kompromittálódott vezéralakot. Ha ez három éve történik meg, az SDKÚ akár 20 száza­lékos pártként is várhatná a választást. Abotrány, amelyet most zseniális stratégiai húzásként élhet meg Fi- co, nem biztos, hogy a Smer malmára hajtja a vizet. Fico ugyanis megszabadult pofozógépétől, most már nincs kit szapulnia, egy új SDKÚ-vezéijelölt vígan belemosolyoghat Fico és cinikus kiszolgáló­inak arcába, számon kérhet és hitelesen ostorozhatja a kormány­garnitúra klientúrakiszolgáló vezéreit. Szögezzük le: a Dzurinda kormányok botrányai nem bocsánatos hi- bácskák, hanem komoly botrányok. De a történetírás és a sajtótör­ténet nem 2006-ban kezdődtek, van, aki emlékszikmég, Dzurinda kormányainak botrányait a sajtó robbantotta ki, kezdve Palacka te­lekommunikációs tenderével, folytatva a „skupinka” afférral, avas­úti vagontenderrel befejezve. Nem Fico és emberei göngyölítették föl ezeket, hogy győzelemittas mosollyal közöljék, hanem az a sajtó, amelyik most a kormányzat legnagyobb vélt ellensége. S szögezzük le azt is, a jelen kormánygarnitúra egyik arca az országot a csődbe vitte, miközben kocsmárosból csinált energetikai vállalkozót, csa­ládi klánból nagyiparost a közmédiából meg kormányzati rekám- ügynökséget. A másik arc sem józanul, sem sárga földig részegedve nem tud számot adni limuzinjai, repülői, helikopterei és cégei származásáról. A fő arc pedig lehet dühös, kiabálhat a mikrofonba, amit akar, és vigyoroghat most cinikusan, pénzügyminisztere jachtkirándulását, milliárdos közbeszerzés falújságon való kihirde­tését nagyon nehéz lenne überelni. Ehhez képest Dzurinda kismis­ka, még ha pártjának ügyeit nem bocsáthatjuk is meg csak azért, mert most megtette, amit meg kellett tennie. Nem a nekrológját ír­juk, csak a memoárjai egy részét, azokat akár be is fejezheti idővel. Jana Dubovcová bírónő a napokban tette le a talárt és indul a politi­kába. Az SDKÚ-ban. Kíváncsian várhatjuk, hogy a bírósági korrup­ció ellen nyíltan fellépő, főnöke maffiakapcsolatait nyíltan bíráló, a bíróságok megújulásán kenőpénz nélkül dolgozó exbírónőnek ho­gyan néz majd a szemébe az a garnitúra, amelyik egyenes adásban alázza meg a rendőrséget, a bíróságokat, a vállalkozókat, ezáltal mindannyiunkat. S kíváncsian nézhetjük, vajon nem korrumpáló­dott, tiszta arcok megjelenése a politikában megmozdítja-e Fico népszerűségi mutatóit. Hanem, akkor rossz éveknek nézünk elé, de akkor meg is érdemeljük azokat. FIGYELŐ szóvá. Jean-Paul Costa, a bíróság elnöke méltatta, hogy - a tagor­szágok közül utolsóként - végre Oroszország is ratifikálta azt a módosító jegyzőkönyvet, amely lényegesen leegyszerűsíti a bíró­ság működését. A Strasbourgba érkező ügyek mintegy 90 százalé­ka ugyanis alkalmatlan az elbírá­lásra, vagy azért, mert még nyitva lenne a panaszos hazájában jog­orvoslati - fellebbezési vagy per­újítási - lehetőség, vagy azért, mert az érdeksérelem nem minő­sül az emberi jogok olyan megsér­tésének, amely az emberi jogok európai egyezményének valame­lyik pontjával kimutatható mó­don ütközik. A panaszok számát tekintve az oroszokat a török ál­lampolgárok követik, 13 ezer füg­gőben levő panasszal. Főként a kurdok lakta területeken merül­nek fel a jogellenes hatósági fellé­pést szóvá tevő esetek. Ukrajná­ból és Romániából közel 10-10 ezerügyvár elbírálásra, (mti) Kik panaszkodnak Strasbourgban? A legtöbbet az oroszok panasz­kodnak Strasbourgban. Az Embe­ri Jogok Európai Bíróságához orosz állampolgárok fordulnak a legnagyobb számban, az őket megillető jogok szavatolását kér­ve. Az Európa Tanács (ET) égisze alatt működő taláros testületet arra hozták létre, hogy végső fó­rum legyen olyan ügyekben, ame­lyekben a panaszos saját hazájá­ban kimerített minden jogorvos­lati lehetőséget, és nem járt siker­rel. A bíróság legfrissebb statisz­tikai adatai alapján tavaly de­cember 31-én közel 120 ezer ügy várt elbírálásra, és ebből 33 ezer Oroszország elmarasztalását kér­te az alapvető jogok valamelyiké­nek megtagadása miatt. Az Oroszországból érkezett pana­szok legtöbbje az államhatalom csecsenföldi túlkapásait tette

Next

/
Thumbnails
Contents