Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-01 / 25. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 1. www.ujszo.com ___________ RÖVIDEN Popély Gyula a Casinóban Pozsony. Holnap mutatják be a Pozsonyi Casinóban Popély Gyula új monográfiáját (Felvidék 1914-1920, Magyar Napló Kiadó, 2009), mely a sorsfordító időszakot tekinti át: az első világháborút közvetlenül megelőző hónapoktól a geopolitikai átrendeződés lezárulásáig. A könyv különös figyelmet fordít a cseh aspirációk alakulására, s a legújabb forrásokra alapozva újszerű megvilágításba helyezi a magyar Vörös Hadsereg harcait. Kezdés: 18.00. (ú) Bánsági Ildikó Páger Antal-díjas Makó. Bánsági Ildikó kapta idén a Páger Antal-díjat; a Jászai- és Kossuth-díjas művész vasárnap vehette át a makói önkormányzat elismerését. A díjat minden esztendőben az a színész érdemli ki, aki a kuratórium döntése alapján a leghűségesebb Páger Antal szellemi örökségéhez, és játékára jellemző a págeri hitelesség és eszközte- lenség. A díjat odaítélő kuratórium a város és színházkedvelő közönségének szeretetét is kifejezve egyhangúlag döntött arról, hogy idén Bánsági Ildikó részesüljön a kitüntetésben. A korábbi díjazottak: Halász Judit, Garas Dezső, Király Levente, Venczel Vera, Csákányi Eszter, Kern András, Törőcsik Mari és Kulka János, (mti) A Tizenhat milliméter a filmszemlén Egy megkerült kópia utóélete ÚJ SZÓ-ELŐZETES Budapest. Február 3-án, szerdán vetítik le a 41. Magyar Filmszemle’ bemutató szekciójában a Tizenhat milliméter - avagy egy megkerült kópia utóélete című dokumentumfilmet. A film annak a 16 milliméteres filmkópiának a sorsát és felújítását követi nyomon, amely Vaszary János Megálmodtalak című, 1943-ban forgatott játékfilmjét tartalmazta, s amelyről évtizedekig azt hitték, hogy végképp elveszett, de tavaly egy ebedi ház padlásáról előkerült. A dokumentumfilm a múlt század harmincas-negyvenes éveinek filmgyártásába, valamint további elveszettnek hitt filmek sorsába is bepillantást nyújt, és szó esik benne a Gaál Béla által 1936-ban rendezett, szintén elveszettnek hitt Aranyember című filmről is, melyet szintén a Magyar Nemzeti Filmarchívum gondoz. A Tizenhat milliméter című film szerkesztője Buchlovics Péter, operatőr-vágó: Molnár Róbert, narrátora: Gál Tamás, hangmérnök Pereszlényi Csaba. A dokumentumfilmet február 3-án Budapesten az Uránia moziban vetítik le, a Csortos Teremben, 17.10-kor. (b) Ráadás melegség a látogatók számára Tea a Löffler Múzeumban ÚJ SZÓ-HÍR Kassa. Azok az egyéni, illetve maximum 3-4 fős csoportokban érkező művészetkedvelők, akik ezekben a zimanós napokban ellátogatnak a Löffler Béla Múzeumba, és a szokatlan kinti hidegből belépve esetleg nem tölti el őket azonnal kellő melegséggel a kínálat - a régió képzőművészeinek gazdag önarckép-gyűjteménye, továbbá Löffler Béla kisplasztikái, sem a Rákosi Ernő festményeiből összeállított kamarakiállítás vagy a fiatal Marian Straka „táncoló asztala” és szintén fából készített más, modern alkotásai -, a belépőjegyükhöz ingyen forró teát is kaphatnak. Ez a „pótszolgáltatás” - a meteorológusok előrejelzéseiből ítélve - várhatóan február 7-ig vehető igénybe. Ha az időjárás azt követően is cudar marad, a múzeum meghosszabbítja a barátságosabb, „teás vendéglátást”, (lm) Jean-Pierre Jeunet francia rendező Micmacs a tire-larigot című vígjátéka ajándék a szemnek és a léleknek Akciómese egy eltévedt golyóról Aki szereti a bájos, varázslatos, mesés elemektől hemzsegő, illuzionisztikus mozit, amely olyan sztorival manipulál, amelyben minden lehetséges, az hatványozott élvezetekkel nézheti végig Jean-Pierre Jeunet filmjét. Aki ehhez még az akciót is imádja, annak hab a tortán a Micmacs a tire-lari- got című mozi. TALLÓSI BÉLA Jean-Pierre Jeunet abszurdból indító, mágikusba átcsapó történetével megbabonáz, műfajteremtő újításával pedig lenyűgöz. Elbűvöl azzal, ahogy hideg akcióba vegyíti a lélektani mesét, miközben szatirikus hangnemben, gúnyos humorral mesélget könnyedén. Jean-Pierre Jeunet másokéval összekeverhetetlen, sajátos stílust teremtett már korábbi filmjével, az Amelie csodálatos élete című romantikus vígjátékkal. Azt a kedves, csupa titok, csupa meglepetés, csupa báj elbeszélőstílust, amelyet az Amelie-vel megalapozott, most továbbfejlesztette. Aktualizálta és modernizálta, s olyan anekdotázó, részletezően sztorizó mozit alkotott meg, amely a látvánnyá formált ötleteivel, szellemességével és bájával elkápráztatja a szemet, emberségével, kedvességével, elesettek iránt vállalt szolidaritásával melengeti a lelket, akció-durvaságával emeli az adrenalint, a történetbe beemelt időszerű problémákkal pedig elgondolkoztat. Jó szándékkal teremtett jó mozi az, amit Jean-Pierre Jeunet vászonra varázsolt. A film univerzuma, a hely, amelyben a történet játszódik, nem konkrétan meghatározható helyszín. Olyan ez a filmbéli létezés, mint Koncz Zsuzsa dalában a Város, mely nincs a térképeken. Jean- Pierre Jeunet világában az elesettek szeméttelep alatti barlangban, újraértékesíthető szemétből kialakított városban élnek - ők képviselik a jó oldalt -, a gonosz erők, a hatalmasok pedig, akik uralni akarják a világot, megközelíthetetlen föld feletti villákban porfészkednek. Főhősünk, a fiatalon árván maradt Bažil (Dany Boon) imádja a mozit, ámulva mered a képernyőre, lenyűgözik a régi fekete-fehér mozgóképek. Filmnézés közben egy golyó fúródik a homlokába, az utcán lövöldöző gengszterek fegyveréből téved el a lövedék. Bazil fejéből sebészprofesszorok se tudják eltávolítani a golyót. Mivel nem tudni, mikor végez vele a fejébe fúródott lövedék, rokkantnak nyilvánítják, ezért elveszti az állását, önbizalmát, a perifériára kerül. A földalatti világ lakói fedezik fel. Felkarolják és magukkal viszik csodás barlangbirodalmukba. Különös figurák, csodabogarak valamennyien - színészileg is varázslatos teljesítményt nyújt egyikük, egy hajlékony kígyólány, aki egy hűtőszekrény polcán is képes elhelyezni magát. E figurák aztán elhagyják emberséggel teli, idillikus világukat, hogy bosszút álljanak a Bazil és az apja (akit bombatalálat vitt el még Bazil gyerekkorában) ellen elkövetett gaztettek miatt, s harcot indítanak a fegyvergyártó és fegyverkereskedő nagyhatalmak ellen. Kacagtató, ötletes akciófilm kerekedik a meséből, telitűzdelve felnagyított, csodás, ámulatba ejtő elemekkel. A Micmacs a tire-larigot igazi pergő mozi. Nem lehet leírni, elmondani, más közeggel visszaadni, csak a vászonra vetülő képek per- gésével, a film nyelvén él meg. Nem azért nem lehet például így, írott formában reprodukálni, mert követhetetlen, érthetetlen zagyvaság, ami csupa érzelmi káoszt hagy maga után, hanem mert annyira lüktető film, annyira csupa szív, csupa lélek mozi. Mesés képi vüágával lenyűgöz, a jó illúziójával magával ragad, beszippant, s olyan virtuális moziélmény részesévé tesz, amelyet csak a vászon előtt lehet átélni. Annyira motívum-gazdag a vüága, annyira aprólékosan kidolgozott, hogy valamennyi részletének a megélése öröm, élvezet és felpörgető pozitív energia. E francia mozi mesés világában varázslatos erejű figurák vívják harcukat a gonosz ellen. Természetesen győz a jó, győz a szenvedély, felemelkednek az elesettek, csupa derűvel végződik a mese, de így van rendjén. Hiszen egy mesemozi, amely a felnőttek kegyetlen, ostoba, gyilkos szándékairól, tetteiről szól - s ez ellen emeli fel a hangját -, mi mást is kínáljon megoldásnak, mint hogy mégis érdemes a jót akarni, s hogy össze kell fogni. Ezért a fegyverkezés elleni passzusok túl direktív hangnemén sem kell megütközni: szándékos a karikírozás. Megtisztítóan hathat a film arra, akinek sikerül ráhangolódnia. Átmossa a lelket, segít az elcsüggedt, fáradt gondolatok átformálásában. A kígyólány produkciója pedig szenzáció, érte külön érdemes megnézni a francia produkciót. Ez megmarad, a többit pedig lehet újranézni. Jean-Pierre Jeunet városában az elesettek újraértékesíthető szemétből kialakított földalatti városban élnek (Fotó: Continentalfilm) ___________. OTTHONUNK A NYELV Államnyelvtörvény és kárpótlási pénzalap SZABÓM1HÁLY GIZELLA Az utóbbi napok híre volt, hogy a magyar kormány 50 millió forintos pénzalapot hozott létre, amelyből „azokat a szlovákiai magyarokat kárpótolják, akiket a szlovák nyelvtörvényre hivatkozva anyanyelvűk használata miatt megbírságoltak” (idézet az Új Szó-cikkből). Ä lebonyolítást végző szervezet képviselője a helyi viszonyok ismeretében szerencsére már árnyaltabban fogalmazott, s a pénzalap egyik fontos céljának a nyelvtörvénnyel kapcsolatos kezdeményezések, jogtanácsadás finanszírozásáttartja. Magam is úgy vélem, hogy nagyon kevés esetben kerül majd sor bírságkiszabására (atörvényfő célja nem is a tényleges pénzbevétel volt), sokkal nagyobb szükség volna viszont a magyar nyelv használatának aktív támogatására. Az államnyelvtörvény ugyanis a szlovák mellett lehetőséget nyújt más nyelvek használatára is, pl. a nyüvános feliratok esetében. Tudjuk viszont, hogy a két szöveg elkészítése kétszer annyi pénzbe kerül, mint az egy (szlovák) szövegé, nem beszélve arról, hogy több helyet foglal el, ületve azonos felületnagyság esetén fele akkora betűket lehet csak használni. A kisebb betűvel írt szöveg viszont kevésbé feltűnő, mint a kétszer akkora. Ha pusztán csak ezeket a gazdasági megfontolásokat néznénk, megérthetjük a kereskedőket, cégtulajdonosokat, s elfogadhatjuk, hogy az erősen magyar többségű településeken is jóval kevesebb a magyar felirat, mint amennyilehetne. E téren az önkormányzatok jó példával járnak elő: a Dunaszerda- helyi járásban például egyre több az olyan falu, ahol kétnyelvű utcanévtáblákat és egyéb tájékoztató táblákat helyeznek ki. A teljes településképet nézve azonban már elszomorítóbb a helyzet: magyar felirat - mintegy megszokásból - a temetőkapun, az emlékműveken, a tűzoltószertáron, a helyi könyvtáron, az élelmiszer-, fodrász- és virágüzleten olvasható. A nagy áruházláncok, amelyeknek egyre több üzletük van Dél-Szlovákiában is, már csak a szlovák feliratot, a szlovák reklámtáblákat tartják fontosnak. A szinte minden településen üzlettel rendelkező Jednota is sajnos így gondolja - tisztelet a kivételnek. A magyar nyelv fennmaradása szempontjából fontos, hogy hasznos, használható nyelv legyen. Jelenleg azonban inkább csak a múlthoz és a kultúrához kapcsolódik (már ami a közfeliratokat illeti), az üzleti életben pedig csak a helyi szolgáltatásokban, kisvállalkozásokban jelenik meg. Sajnos, azonban ott sem mindenhol. A Csallóközben az utóbbi években sok helyen egész bódésorok nőttek ki az utak mellett, ahol kezdetben csak zöldséget és virágot, most már a kerti törpétől a fonott bútorig sok mindent árulnak. Az ezek előtt a bódék előtt álló táblákra is csak szlovákul írják ki az aktuális ajánlatot, máshol pedig csak szlovákul tájékoztatnak arról, hogy burgonyát vágy almát árulnak. Pedig ezek nem is iparilag előállított, csak kézzel írt feliratok. Nem hiszem, hogy a potenciális szlovák vásárlót elriasztaná, ha a szlovák,,Predajjabffc”alá vagy mellé az ,^\lmavásár” vagy az ,Alma fcaphato”felirat is odakerülne, a magyar gyermekeknek viszont mindenképpen jót tenne, ha az út mellett magyar feliratot is olvashatnának. Jó volna, ha a pénzalapból azoknak a kisvállalkozóknak az igazolt többletkiadásait is részben kompenzálni lehetne, akik vállalják a párhuzamos magyar nyelvű feliratozást. Ha viszont valaki csak azért nem írja ki a szlovák szöveg magyar párját, mert nem tudja, hogyan kell azt megfogalmaznia, bátran forduljon a Gramma ingyenes nyelvi tanácsadó szolgálatához. Postacímünk: OZ Gramma, Bacsák u. 240/13., P.O.B. 198, 929 01 Dunajská Streda, e-mail címünk: gramma@gramma.sk, telefonszámunk: 031/5504262.
