Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-25 / 46. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 25. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Megsértette a Budapesti Rendőr-főkapitányság Deme Gábornak, a 2009. január 7-én történt csepeli kettős gyilkos­ság egyik gyanúsítottjának a védelemhez való jogát, amikor az ügyvédje távollétében újabb bűncselekmények elkövetésé­vel gyanúsították meg - írta a Népszabadság. Ezt állapította meg Ruttner György ügyvéd panaszának helyt adva a Bu­dapesti XX., XXI. ésXXIII. Kerü­leti Ügyészség. Az ok: a rendőr­ség nem kellő körültekintéssel értesítette a védőt a tavaly de­cember 29-re tervezett kihall­gatásról. Deme ott az ügyvédje nélkül nem tett vallomást. A BRFK nem kívánta kommen­tálni az ügyészség elmaraszta­ló határozatát, amelynek sem az ügyre, sem a rendőrségre nézve nincsenek következmé­nyei. (mti)- Öregem, a hölgy érdeklődik irántam. Este úgy kokettált velem, mint a Smer a KDH-val. (Peter Gossányi rajza Az idén végződő parlamenti ciklust az MSZP 188, a Fidesz 139, a KDNP 23, az SZDSZ 18 fős frakcióval zárja Pártok az Országgyűlésben Hétfőn tartotta utolsó ülé­sét a 2006-ban megválasz­tott Országgyűlés. A Sajtó­adatbank összeállítása a 386 parlamenti képviselői hely megoszlásáról az ed­digi öt parlamenti ciklus­ban a törvényhozói munka megkezdése, illetve befeje­zése idején. MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Az 1990-es hatpárti parlament­ben az MDF 165, az SZDSZ 94, az FKGP 44, az MSZP 33, a Fidesz 22, a KDNP 21 fővel alakított frakciót, a függetlenek között 7 képviselő foglalt helyet. Az 1994-ben véget ért parlamenti ciklust az MDF 135, az SZDSZ 83, az FKGP 9, az MSZP 33, a Fidesz 26, a KDNP 23 fős kép­viselőcsoporttal zárta. Az időköz­ben megalakult Egyesült Kisgaz­dapárt (EKgP) frakciójának 36, a MIÉP-frakciónak 12 tagja volt. A függetlenek padsoraiban 27 kép­viselő ült. 1 képviselő, az MDF- frakcióból kizárt Debreczeni Jó­zsef nem csatlakozott egyik képvi­selőcsoporthoz sem. A parlamenti ciklus zárásakor 8 frakcióban feje­ződött be a törvényhozói munka, egy MDF-es képviselői hely volt betöltetlen. Az 1994-es hatpárti parla­mentben az MSZP 209, az SZDSZ 70, az MDF 38, az FKGP 26, a KDNP 22, a Fidesz 20 fős képvise­lőcsoporttal, míg egy honatya függetlenként kezdte meg a mun­kát. Az 1998-ban véget ért parla­menti ciklust az MSZP 204, az SZDSZ 65, az MDF 20, az FKGP 22, a Fidesz 32 fős képviselőcso­porttal zárta. A KDNP-frakció megszűnt, az időközben megala­kult Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) parlamenti csoportjának 15 tagja volt. A függedenek között 23 képviselő foglalt helyet. A tör­vényhozói munka - némi átren­deződés után - ugyancsak hatpár­ti parlamentben fejeződött be. A ciklus végén öt képviselői hely - négy MSZP-s és egy SZDSZ-es - maradt betöltetlen. Az 1998-ban összeült hatpárti parlamentben a Fidesz 148, az MSZP 134, az FKGP 48, az SZDSZ 24, az MDF 17, a MIÉP 14 fős frakcióval képviseltette magát, 1 képviselő függetlenként nyert mandátumot. A 2002-ben véget ért parlamenti ciklust a Fidesz 143, az MSZP 136, az FKGP 33, az SZDSZ 24, az MDF 16, a MIÉP 12 fős képviselőcsoporttal zárta, a függedenek padsoraiban 20-an ültek. Ebben a parlamenti ciklus­ban azok a pártfrakciók fejezték be a törvényhozói munkát, ame­lyek a parlament megalakulása­kor is jelen voltak. Egy fideszes és egy MSZP-s képviselői hely ma­radt betölteden. A 2002-es négypárti parlament megalakulásakor az MSZP 178, a Fidesz 164, az MDF 24, az SZDSZ 20 fős frakciót alakított, függeden képviselő nem volt. A 2006-os cik­luszáráskor az MSZP 178, a Fi­desz 168, az MDF 9, az SZDSZ 20 képviselővel fejezte be a munkát, míg a függetlenek között 11-en ültek. Ezúttal betölteden képvise­lői hely nem volt. A 2006-os ötpárti parlament­ben az MSZP 190, a Fidesz 141, a KDNP 23, az SZDSZ 20, az MDF 11 fős frakcióval, egy képviselő függetienként kezdte meg a tör­vényhozó munkát. A 2010-ben véget érő parlamenti ciklust az MSZP 188, a Fidesz 139, a KDNP 23, az SZDSZ 18 fős frakcióval zárja, a függetlenek padsoraiban 15-en ülnek. Az MDF képviselő- csoportja 2009 tavaszán megszűnt. Két MSZP-s és egy füg- gedenként megüresedett képvise­lői hely betölteden. KÉZ,IRAT Kütyüvilág M1K1ÓS1 PÉTER Betartván múlt heti ígéretem, mely szerint kézcsók az összes párt jobb meg bal kacsójára, és szurkapiszkáimban kivonulok a nagypolitikából (hogy meddig bírom, kérdés), ma mindeneset­re a köröttem dühöngő kütyü- mánia személyes aspektusáról szólok. Ugyanis régimódi toll­forgató lévén nemcsak szöveg- szerkesztőt s válltáskában hor­dozható számítógépet nem használok, hanem maroktele­fonból sem az érintőképernyős, WC-n is internetezésre alkalmas bunkofont, hanem csak a legegyszerűbb piros gomb, zöld gomb típusú lapul a zsebemben. Olyan, amellyel telefonálni lehet és nem fontoskodva a világot megváltani! Ennyiből talán már kiviláglott, hogy mind a mai na­pig örökíróval dolgozom meg kopogós írógéppel, úgy, mint va­laha mindenki még a Bill Gates előtti időkben. Televíziózáshoz is tévékészüléket használok, s nem egy komputer képernyőjén „élvezem” például a politikusok vasárnap déli halandzsáit, illetve nem egy csodamodell csodamo­bil féltenyérnyi kijelzőjén köve­tem autóvezetés közben is az olimpiát... Szerintem íróembemek nincs mit szégyellnie azon, ha régimó­di, vagy ha mesterségének címe­re az egyszerű golyóstoll. Olyasmi ez, mint a hajdanvolt közmondás igaza: kabátom ko­pott, de nemes szívet takar. Mondom mindezt, holott tudom: a világ manapság tele van kü- tyükkel, ami a többség számára természetes. Ami viszont-leg­alábbis szerintem—nem termé­szetes legenda, hogy a rengeteg kütyütől könnyebb lesz a tanulás. Állítólag. Én bizony evvel a felfo­gással is perben állok, mert meg­győződésem: a szavakat, a nyelv­tani szabályokat, az alapműveleteket és képleteket 2010-ben is egyszerűen be kell biflázni, mert ha „dobjuk” ezt a hagyományos tanulási formát, akkor a tudásunk mit sem ér. Igen, modernizálódni lehet, kí­sérthet közben a gyors és főképp könnyű tanulás mítosza—de a munkát nem lehet megúszni. Mert hiába terjed járványszerűen a vizuális játék, a videó, a mini­komputer, nincs mese: az alapo­kat mindig kemény munkával kell megtanulni. Atrükkös, gépi- esített tudás törvényszerűen hé­zagos, amivel jobbára csak csődöt mondani, felsülni lehet. Sokféle­képpen könnyíthető a tanulás, ám annakpótlásalehetetlen. Pe­dig kényelmes korunk efelé csá­bít, mondván, majd a komputer megoldja, ráadásul azonnali eredményt ígér. Készséggel belá­tom, a 21. századi civilizációnk ebbe az irányba löki az embert, a fogyasztói társadalmat; én mégis megfontoltabb körültekintést ja­vaslok. Mi több (gondoljon rólam bárki bármit), én mindennek da­cára egy „ósdi”, még a múlt szá­zadból származó tanácsot írok ide: a tudás szilárd s tartósan megmaradó alapjait a hagyomá­nyos magolás, illetve a papírral- tollal-ceruzával végzett tanulás hozza. És persze anyanyelven! így nemcsak a tudnivaló ragad meg a fejünkben, hanem az is, • hogy az igazi sikerhez kitartás kell; a komolyabb eredmények­hez a feladatokkal való bíbelődés szükségeltetik. Meg annak tuda­tosítása, hogy nem ad (hat) om fel, ha elsőre, másodjára nem si­kerül. Mondom ezt, bár ez utóbbi „macerát” a kütyük korában nyil­ván nehéz megszokni, elfogadni. Még mielőtt soraimat olvasva bárki pszichiáterért kiáltana, le­szögezem: érzem, sokak szemé­ben régimódian prédikálok. Még­is úgy vélem, hogy tudom, mit be­szélek. Ugyanis annak idején én is élveztem, hogy feleltetés előtt fél éjjel bevágtam háromhavi leckét, ám pár napra rá már semmire sem emlékeztem. Ha viszont egy- egy tantárgyat keményen szá- monkérő tanár tanított, és óráról órára szadizott egy csöppet a je­gyért, azt még ma is játszva, szin­te hibátlanul tudom. Megérte a bíbelődés. így utólag is. KOMMENTÁR Béla barátnak jelölt NAGYANDRÁS Barack Obama az elnökválasztásokat az internetnek köszönhetően nyerte meg. így szólt tavaly az amerikai választások eredményének sommázása. Aztán úgy módosult, hogy az internetnek is köszönhe­tőenjutott Obama az elnöki székbe. Azóta mindenkinek meggyő­ződése, hogy az internet, s főleg az úgynevezett webkettes alkalma­zások nélkül értelmes politikus bele sem vág a kampányba. Mivel 2010 Magyarországon és Szlovákiában is a parlamenti vá­lasztások éve, gombaszám kezdtek szaporodni a politikusok az in­terneten. Az, hogy egy valamirevaló párt rendes weboldallal álljon ki olyan minimális követelmény, hogy nem is érdemes komolyab­ban foglalkozni vele. A kampány egyértelműen a webkettes felüle­tekre terelődik, hiszen ma már az internetezők többségének van fa- cebookos vagy hasonló internetes profilj a, ahol a politikus „felkeresheti”. A webkettes forradalom a politika számára nem szól másról, mint arról, hogy „Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy el Mohamedhez”, azaz a klasszikus amerikai „door to door” - szavazót személyesen felkereső - kampányt ültetik át internetes kö­zegbe. Ha a potenciális szavazó nem hajlandó meglátogatni a párt honlapj át, akkor a pártnak kell elmennie a szavazó után az interne­ten. És hol tartózkodik a legtöbbet a potenciális szavazó? Hát a Fa- cebookon. Ez egyelőre ingyenes felületet ad bármilyen politikai csoportosulásnak. így lehet bárki támogatója bármelyik pártnak vagy akár barátja egyik-másik politikusnak. Szlovákiában ezt ez idáig a Richard Sulik vezette SaS használta ki a legj óbban, hiszen több mint harmincezer követőjük van az interneten, ami óriási szám a többi párthoz képest. Személyes profilban pedig minden valószínűség szerint Iveta Radičová vezet, neki jelenleg mintegy 5000 virtuális barátja van az interneten. Ébredeznek a szlovákiai magyar politikusok és pártok is, mind a HÍD, mind az MKP létrehoz­ta saját csoportját, s elkezdte gyűjtögetni a virtuális támogatókat. A webkettes, azaz interaktív internetes felületre érkező pártoknak és politikusnak azért figyelniük kellene pár dologra. Itt nem ele­gendő ugyanazt nyújtani, amit egy weboldalon csinálnak. Itt nem a sajtótitkárokkal és az asszisztensekkel kellene feltöltögetni a be­szédeket és az ilyen-olyan fényképeket. Ha komolyan a maguk ol­dalára akarják állítani a többségében értelmes fiatalokból álló, magát eddig a politikától távol tartó óriási tömeget, valami újat, közvetlen dolgot kell nyújtaniuk neki. Olyat, amiért valóban elhi­szik, hogy a net túloldalán igenis az a politikus illető ül, akit ők a képen látnak, és közvetlenül velük kommunikál. Aki ezt megérti és felelősen kezdi el használni, óriási előnyt szerez. Ami később hatá­rozott szavazók formájában jelenik meg. FIGYELŐ ____________• A kommunizmus áldozatai Magyarországon február 25-én emlékeznek meg a kom­munizmus áldozatairól. A kom­munizmus áldozatainak emlék­napját az Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határo­zata értelmében a középfokú is­kolákban minden év február 25-én tartják. 1947-ben ezen a napon tar­tóztatták le a szovjet megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Füg­getlen Kisgazdapárt főtitkárát, jóllehet a politikust országgyű­lési képviselő lévén védte men­telmijoga. Az akció a kommunis­táktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egy­ben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi el­távolítása előtt is. A szovjetelle- nes kémkedéssel és ellenkor­mány alakításával megvádolt Kovácsot 1951-ig magyarorszá­gi és ausztriai börtönökben őriz­ték, majd 1952-ben a Szovjet­unióba vitték, s bírósági tárgya­lás nélkül 25 évi kényszermun­kára ítélték. 1955 novemberé­ben átadták a magyar hatósá­goknak, de szabadságát csak 1956 áprilisában nyerte vissza. Az 1956-os forradalom idején földművelési miniszterként, majd államminiszterként tagja volt a Nagy Imre-kormánynak. A forradalom leverése után keres­te a kiegyezés lehetőségét, de amikor világossá vált számára, hogy ez nem lehetséges, ismét visszavonult. 1958 novemberé­től haláláig országgyűlési képvi­selő volt, de betegsége miatt ténylegesen nem politizált. 1959. június 21-én halt meg, a szovjet hatóságok 1989-ben re­habilitálták. Az Országház előtt álló bronzszobrát 2002. február 25-én, letartóztatásának és el­hurcolásának 55. évfordulóján avattákfel. A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én em­lékeztek meg az Országgyű­lésben és az ország középiskolái­ban. Azóta is minden évben sor kerül az emlékünnepségekre, emlékeztetőként és figyelmezte­tőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. „A jövendő nemzedékek előtt kötelességünk feljegyezni a 20. század bűneit és biztosítani, hogy azok soha nem ismét­lődhetnek” - írta Milan Kundera cseh író. A kommunista diktatú­rák értékelése, az áldozatok fel­kutatása és számbavétele a tör­ténettudomány feladata, a téma nem lezárt, a számadatok nem véglegesek, a közelmúlt folya­matos viták tárgya. (1997-ben A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia könyv, a hat szerző által jegyzett mű íevéltári kutatások és becslé­sek alapján 80-100 millióra teszi a kommunizmus áldozatainak számát.) A világ számos pontján emlékművet állítottak a kom­munizmus, illetve a totalitárius rendszerek áldoztainak, Prágá­tól Budapesten át Washingto­nig. (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents