Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-20 / 42. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 20. Szalon-hirdetés 15 CD-AJANLO Péter Sárik Trio: Better Tomorrow PUHAJÓZSEF Létezik egy magyar dzsesszze- nekar, amely Nagy-Britanniában a saját keretei között ugyanolyan népszerű, mint odahaza. Hihetet­len, ugye? Na jó, van benne némi túlzás. A következő állításom vi­szont maradéktalanul helytálló: a Péter Sárik Trio - merthogy róla van szó - szlovákiai népszerűsége a magyarországiéval vetekszik. Ez még hihetetlenebb, pedig ebben tényleg nincs csöppnyi túlzás sem! Aki nem hiszi, nézzen körül a szlovák zenei portálokon! Az együttes folyamatosan koncerte­zik mifelénk. Tavaly például a vágújhelyi Open Jazz Festen ha­talmas sikert aratott. Hangsúlyo­zom: magyarként! Persze ott nem ezen volt a hangsúly, hanem a ze­nén - szlovák újságíró kollégám szerint a fellépés ámulatba ejtette a közönséget. Ő is dicshimnuszt zengett róla, akárcsak a Better Tomorrow című albumról. Az utóbbival kapcsolatban ezt én is megteszem, nemsokára, előtte lássuk, kik alkotják a 2007 febru­árjától létező, instrumentális ze­nét játszó formációt. Dzsesszkörökben nemzetközi szinten is jól ismert zenészek. A zenekarvezető, Sárik Péter zon­gorista az évek során sok stílus­ban kipróbálta magát, játszott klasszikus, pop-, latin- és világze­nét, még énekelni is tanult. Is­mertté a 2000-ben alakult, 2004-ben Az év jazzegyüttese ka­tegóriában a Magyar Rádió által alapított eMeRTon-díjjal jutal­mazott Jazzpression zongoristá­jaként vált. Egyik társa, Frey György szintén tagja a szóban forgó zenekarnak. A basszusgitá­ros tavaly zeneművészeti tevé­kenységének elismeréseként, kortárs zeneművek bemutatásá­ért Artisjus-díjat kapott. A har­madik tag, a dzsessz szinte min­den ágát kipróbáló, dixielandet, szvinget, latinzenét, fusiont is ját­szó, Artisjus-díjjal 2004-ben ki­tüntetett Berdisz Tamás dobos az alapító, Kaszás Péter helyére ér­kezett 2007 decemberében. Péter a neves bostoni Berklee College of Musicban kezdett tanulmányo­kat, ezért adta át a helyét. Ha már az elején Nagy-Britan- niát említettem, támasszuk alá a trió szigetországi népszerűségét! Több klubkoncertje volt arrafelé is. Egyebek mellett a londoni Piz­za Express Jazz Clubban is ját­szott, amely a város, sőt Európa legjelentősebb dzsesszklubja. Sárik már háromszor bejutott a legrangosabb nemzetközi dal­szerzőversenynek tartott Interna­tional Songwriting Competition dzsesszkategóriájának döntőjé­be. Évente több száz dzsessz- szerzeményt neveznek a ver­senybe a világ különböző részei­ből, amelyek felett eddig olyan nagyságok bíráskodtak, mint pél­dául Tom Waits, Jerry Lee Lewis, John Mayall, Chaka Khan, Cas­sandra Wilson vagy a világ vezető lemeztársaságainak munkatár­sai. 2004-ben a Ways, 2006-ban a Stream című felvétele került be dzsesszkategóriában a zsűri által legjobbnak kikiáltottak közé, ta­valy pedig az I’ll Catch You című dala lett a kategória harmadikja, ráadásul a közönségszavazatok alapján is a harmadik helyen vég­zett - a szerzemény a Better To­morrow című albumon is hallha­tó. A zsűri a kreativitást, az erede­tiséget, a dallamot és a hangsze­relést értékeli. Sárik, akárcsak triója mind a négyben erős. A ko­rongon nemcsak a frontember, a többiek is közreműködnek szer­zőként - érdekesség, hogy nem együtt, hanem külön-külön kom­ponálnak. Azok közé az emberek közé tartozom, akik egyszerre csak egy dologra képesek koncentrálni, így munka során ritkán hallgatok zenét. Ez mostanában megválto­zott, a Péter Sárik Trio lemeze napokig háttérzeneként szólt az irodámban, merthogy annak is tökéletes. Azt hittem, már isme­rem az egészet. Egyik este újra végighallgattam, ezúttal figyel­mesen. S új dimenziók nyíltak meg előttem. Mintha nem is azt az anyagot hallottam volna. Az addig egyszerűnek tűnő zene ez­úttal a mélységekig hatoló igé­nyességével nyűgözött le. Az al­bum tizenegy saját felvételt tar­talmaz. Dallamilag, ritmikailag változatosak, könnyedek, játéko­sak, mintha az egész egy össze­függő improvizáció volna. A leg­rövidebb dal is közel ötperces. A Better Tomorrow-t minden­felé játszani kellene: rádiókban, bevásárlóközpontokban, hogy minél többen megismerhessék. Gyorsan eloszlatná azt a tévhitet, hogy a dzsessz rétegstílus. Ponto­sabban ez a dzsessz nem rétegstí­lus, sőt, megkockáztatom: nem is dzsessz, hanem rendkívül igé­nyes popzene. Nem lehet nem szeretni! Háttérzeneként meg­nyugtat, átadva magunkat neki elvarázsol. F0LY0IRATAJANL0 Tallózás a Kalligram legújabb számában CSANDA GÁBOR Két költészeti összeállítás alkotja a lap februári számának törzsét. Az elsőbe Markó Béla, G. István László és Vida Gergely versei kerültek, a másik műfordításokat hoz, három fiatal román költő (Dán Sociu, Dia­na Geacar és Rázván Tupa) verseit László Noémi, Gerevich András, Mestyán Ádám és Csobánka Zsuzsa tolmácsolásában. A számot Centauri regényrészle­te (Gigászi karsztalakzat) és Túri Tímea novellája vezeti be, a versek közt Pénzes Tímea prózája kapott helyet. Nem jelzi a lap, de nyilván csak részletet kapunk Moses Isegawa kisregényéből (Két csimpánz, Tö­rök Viktor fordítása); ez a már szin­te klasszikus témát kínálja: majom­szemszög emberi környezetben, erősen szarkasztikus stílusban. Ezt az epikai részt két kortárs szerző novellája színezi, Szöllősi Mátyásé (Reggeltől reggelig) és Necz Dáni­elé (Kórlapok) - mindháromnak a tudomány, pontosabban az orvos- tudomány (a kutatás, akórház)ésa vele szemben kiszolgáltatott páci­ens a közös nevezője, meg a képze­let (álom) és a valóság közti igen képlékeny, megfoghatatlan határ. Az irodalomtörténeti rész Gogol köpönyegéből bújik elő (Gogoló- gia; iíj. Tóth-Barbalics István esszé­je), s nem egyéb, mint sok szálon fu­tó, mintegy jegyzetlapokból kira­kott kollázs. Nem Gogolt, hanem Csehovot idézi, mégis jól illik hozzá Vlagyimir Krjukov esszéje (Önren­delkezési kísérlet; Gyürky Katalin fordítása). Az ilyen Krjukov-szö- veghez hasonló, közéleti-társa­dalmi, szociológiai-kulturális ön­elemző írások szerintem finoman és csak helyeselhetően bővítik-ár- nyaljáka folyóirat fő ismérveit. Csapó Csaba tanulmánya (A szépség utáni vágy Tennessee Wil­liams legcsehovibb színművében) Williamsnek teljes életművét vizs­gálva a Kishajók, vigyázat! című darabját elemzi (ezt a tavalyi nyár­utón hozta folytatásokban a Kalli­gram három száma). A (lapban tavaly pertraktált) közéleti Kosztolányi után nagy­szerű olvasmány Lukács Margit (Kosztolányit is említő) tanulmá­nya: .Alázatos, engedelmes tag­társ”. Pirandello irodalmi és köz­életi szerepvállalásai az olasz fa­sizmus idején - arról, hogyan reked meg Pirandello az „apolitikus fa­sizmus” zsákutcájában. Muskovits Eszter tanulmánya (Az erotikus vámpír) Byron egy (1819-es, A vámpír című) novellá­ját teszi meg a mai irodalmi vám­pírképek egyik fő támpontj ául. A kritikai szekcióban Farkas Pé­ter új kisregényét (Kreatúra) Fábi­án Emese recenzálja, Németh Mar­cell a Mikor eljön az idő című Mau­rice Blanchot-kisregényt (Bende József fordítása), Kinda Gabriella a Gyerekek háborúja című Fiorina Ilis-regényt, Darvasi Ferenc pedig a Tollvonások című Bíró-Balogh Ta­más-kötetet ismerteti. Utánvéttel megrendelem: Ä Családi házak 2010 katalógust ......db ä 3,50 €/db + postaköltség Kereszt- és vezetéknév Utca...................................................... .................... I. sz........................................................................... Város........................................................................ Az árakat áfával együtt tüntettük fel. MP910527

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents