Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-18 / 40. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 18. Vélemény És háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Németország ugyan új súly­pontokra törekszik a kelet-kö- zép-európai térség államaival, de nem kíván közvetítő szere­pet vállalni a magyar-szlovák vitás ügyekben - mondta Gui­do Westerwelle német alkan- cellár és külügyminiszter a Népszabadságbanközöltinter- júban. Kelet felé ugyanolyan jó és szoros kapcsolatokat aka­runk ápolni, mint Nyugat felé - nyilatkozta Westerwelle, hoz­zátéve, hogy a Franciaország­hoz fűződő „viszonyunk olyan baráti és szoros lett, hogy már a vérünkké vált”. „Ezt akarom a Kelettel kapcsolatban is elérni” - fűzte hozzá. Kifejtette: bízik abban, hogy Magyarország és Szlovákia a véleménykülönb­séget kölcsönös egyetértésben oldjameg. (mti) Az elmúlt tíz évben négymilliárd euró segélyt nyelt el az egykori dél-szerbiai tartomány Kétéves a független Koszovó Koszovó ma ünnepli függet­lensége kikiáltásánakmáso- dikévfordulóját; ajeles alka­lom sem feledteti azonban a tényt, hogy Európalegfiata- labb állama súlyos gazdasági nehézségekkel küszködik. MT1-HÁTTÉR A nyugati adományozók - köztük az Európai Bizottság, egyes EU-tag- államok, az Egyesült Államok-egy­re intenzívebben próbálják elérni, hogy a túlnyomórészt albánok lakta ország ne függjön a külföldi segé­lyektől, és lépjen föl határozottab­ban a szegénység, a bűnözés és a korrupció ellen. Az elmúlt tíz évben négymilliárd euró segélyt nyelt el az alig 11 ezer négyzetkilométernyi egykori dél­szerbiai tartomány. A külföldi ado­mányok teszik ki a GDP 15 százalé­kát. Ahmet Shala, a koszovói kor­mány pénzügyminisztere elmond­ta, Pristina további segítségért fog folyamodni, hogy betömje az idei költségvetésben tátongó lyukakat. A nyugati országok azonban szeret­nék, ha Koszovó elkezdené egy élet­képes gazdaságkiépítését. A koszovói gazdaság nem képes elég bevételt termelni a kormány számára, és arra sem alkalmas, hogy felszívja a munkaerőpiacra évente belépő nagyjából 30 ezer fiatalt. Ko­szovó kétmilliós lakosságának csak­nem fele 18 éven aluli. A24 évnél fia­talabb munkaképesek 70%-a állás­talan. Sokan ezért Nyugat-Európá- ban próbáknak szerencsét. Zömük két-báromezer eurót is fizet az em­bercsempészeknek, hogy eljusson azígéretföldjére. Hajredin Kuci koszovói minisz­terelnök-helyettes azt mondja, Ko­szovónakmég 3-5 évig szüksége lesz külföldi segélyekre a gazdaság fel­lendítéséhez. A függetlenség kikiáltása óta az ENSZ 192 tagállamából 65 ismerte el az önálló Koszovói. Szerbia azzal, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság­hoz fordult - állásfoglalást kérve ar­ról, a terület kiválása összhangban van-e a nemzetközi joggal - lelassí­totta az államelismerés folyamatát; míg a függetlenség első évében 54 ország ismerte el Koszovót, a máso­dikban mindössze tizenegy. A pris- tinai kormány ráadásul továbbra sem ellenőrzi Eszak-Koszovót, a volt tartomány területének nagyjából 15%-át, ahol egy tömbben él a 120 ezres koszovói szerbség fele. Az albánok és a szerbekközötti fe­szültség és a burjánzó bűnözés elri­asztja a külföldi befektetőket. Noha még mindig 10 ezer NATO-katona ügyel a rendre és az EU igazságügyi missziója keretében kétezer rendőr, ügyész és bíró dolgozikKoszovóban, az Európai Bizottság legutóbbi je­lentése alapján az ország továbbra is a szervezett bűnözés melegágya. Ha nem érvényesül ajoguralom, a tisztségviselők visszaélnek a köz­pénzekkel, nem lesz jól működő gazdaság, egészséges gazdaság hí­ján pedignemlehetfelvenniaharcot a bűnözéssel, és a kör bezárult - vá­zolta a helyzetet Engjellushe Mori- na, egy koszovói civil szervezet ve­zetője. Több mint tíz évvel azután, hogy a Szerbia elleni NATO-bombázás nyomán a szerb haderő kivonult Ko- szovóból, a terület abban remény­kedik, hogy ásványkincseinek - a gazdag lignit-, ólom-, cink- és nik­kelkészleteknek- kiaknázása jelen­tős lökést adhat a gazdasági növe­kedésnek, de ehhez is jelentős be­fektetésekre lesz szükség. KÉZ,IRAT Kampánystart MIKLÓSI PÉTER A pártok ez időtájt véglegesítik jelöltlistájukat a kereken négy hónap múlva esedékes parla­menti választásokra. Ez pedig azt jelenti, hogy hiába van vége a far­sangnak, itt a még szilajabb s jól időzített, újabb hejehuja: a kam­pány! Kampányplakát, kam­pánysóder, kampányígéret, kampánylicit, kampánypénz, kampánymozi, kampányszínház, kampányharang, kampányszo­bor, kampánysztár, kampány­sztráda, kampányszalag, kam­pányszponzor, kampányhazug­ság, kampányfogás, kampányfe- leselés, kampánygyűlölet... Es mert a politika egyszeregye sze­rint minden pluszban (szabad vá­lasztások) dupla annyi a mínusz (kampányhangnem), értelemszerűen áll fenn a veszé­lye annak, hogyjúniusig fülig süllyedünk a nagy szlovák-szlovák, a heves szlovák-magyar, illetve az idén immár szlovákiai magyar-magyar sárdobálásba. Köztudott, hogy egy, az önző ér­dekeit szeme előtt tartó politi­kusnak - akárcsak a kibicnek - semmi sem drága, így majd dur­vul a hangnem hétről hétre, míg­nem csak üszkös romok marad - nakköröttünk. Ennekvolnajó elejétvenni! Kiegyensúlyozott tárgyilagossággal, nőies finom­sággal, férfias komolysággal, emelkedettséggel, miegymással. A tinglitanglik, a léha utálkozás, a vehemens gyűlölködés szünetel­tetésével. Visszafogottsággal, méltósággal. Azt persze minden­ki tudja, hogy egy dolog a (mond­juk, újságírói) szándék, más do­log a hétköznapi megvalósulás. Hiába igyekszik az ember, hogy még a tüdeje is beleszakad, annyi itt a makacs ellenszél mega csap­da, hogy szinte lehetetlen kike­rülni. Ugyanis egy oly országban, ahol parttalannak parttalan a demokrácia, de csak annyiban, hogy szabad szabadon szidni bármely párt elnökét - ám csakis a másik pártét; ahol négy évvel a legutóbbi választások után mind a mai napig még az is vita tárgyát képezi, hogy mely pártok tartoz­nak az ellenzék körébe s melyek nem (ki az önjelölt csendestárs és ki a trójai faló, illetve ki az együttkormányzásra félszegen odakacsintó és ki az alfelét nyíl­tan riszáló ribizli); nos, ott meg­lehetősen nehéz halvérű szemlé­lőnek, higgadt választópolgárnak maradni, bár objektiven tájékoz­tató zsurnalisztának lenni sem könnyű. Úgyhogy szerintem az volna a legjobb, ha fütyül(het)nénk az egészre, ha a média kivonul (hat) na az egész választási kampányból, hagyná a derék választópolgárokat gon­dolkodni. Mi pedig írnánk a fe­nyőrigók Bálint-nap táján kezdő­dő párkereséséről, a primőr zöld­ségek saijadásáról, meg arról, hogy az útkezelőket mindig télen lepi meg a hó. És elvolnánk mi is, mega közvélemény zöme is, mint a befőtt; nem kellene négyévente halálra idegesíteni magunkat. Na, ezzel ünnepélyesen ki is vo­nultam a nagypolitikából, handi- puszi az összes párt jobb és bal kezére, rám júniusig kéretik nem számítani. Akad dolog anélkül is bőven. Itt van rögvest egy közéle­ti téma: a pártkasszákban pénz­mosással landoló lóvé elleni harc, példának okáért. Úgy látszik, kormányunk végleg eltökélte magát, hogy leszámol más pártok feketepénze kifehérítésének go­nosz szokásaival. S minthogy ők igazán tudják, mily nehéz dolog ez, hát a frontális támadás rang­jára emelték a nemes ügyet. Má­sok gyanús és adómentes számlá­it keresendő, a miniszterelnök úr még Svájcba is elugrik; noha iga­zán nem az akadékoskodás mon­datja velem, de attól tartok (sokat hallván kormánypárti gubák cip­rusi kiajánlásairól s tengerentúli garázscégekről), hogy a kor­mányfői leleplezés kivitelezése azért némi nehézségekbe ütköz­het. Ezért azt tartom valószínűbbnek, hogy egy ke­gyelmi pillanatban koalíció és el­lenzéke majd egymás vállán zo­kog kicsit, engesztelőén és hang­talanul. Abban reménykedve, hogy sohasem derül ki, ami kide­rült. Hacsak... titkosszolgálati eszközökkel ki nem tudódik, hogy a kormánypárti támogatók pénze bizony könnyáztatta pén­zecske, hiszen kinek-kinek öreg édesanyja harisnyastoppolással gyűjtötte össze évtizedeken át. E perctől viszont Szlovákia olyan jogállam lesz, ahol az ártatlanság vélelme helyett az ártatlanság fé­lelme fog érvényesülni. Az egyszerű honpolgár pedigjobb, ha ahhoz tartja magát, hogy vak tyúk is lehet süket. ' KOMMENTÁR Az SDKÚ árnyai NAGYANDRÁS A legutóbbi közvélemény-kutatások amellett, hogy az SaS stabil menetelését, a magyar szavazók megosztottságát és a Smer beton biztos győzelmét jelezték újra előre, a legfontosabb információ­ként azt jelezték, a Mikuláš Dzurindá vezette SDKÚ-nak komoly gondot okozott a támogatási botrány, amelyet a miniszterelnök tárt a sajtó elé. A Focus felmérése alapján az SDKÚ támogatottsága egy hónap alatt közel öt százalékkal csökkent, ami már messze van a statisz­tikai hibahatártól, azaz a párt szavazói valóban megharagudhat­tak Dzurindáékra, amiért nem voltak képesek tisztán és átlátha­tóan tartani a párt anyagi ügyeit. Sajnálatos tény ez azért is, mivel a jobboldali pártok közül az elmúlt időszakban úgy tűnt, az SDKÚ lesz képes új arcokkal, valódi szakemberekkel is feltölteni a vá­lasztási listáját, akik az elmúlt évek során már szakmai téren is bi­zonyítottak, nem csak a parlamenti padsorokban vagy a miniszté­riumok irodáiban. Úgy érzem, az SDKÚ az a párt, mely valóban al­ternatív programot tudott kidolgozni, s már most van megfelelő szellemi háttere. A gond csak az, hogy Dzurindáék a végét mindig elrontják. Ez történt Iveta Radičovával, aki a 2006-os választáso­kon lett a párt képviselője úgy, hogy lekörözte a két nagyágyút, Ivan Miklóst és Mikuláš Dzurindát is. Amikor az elnökválasztáso­kat elvesztette, de mögötte állt a teljes jobboldal, mégsem lett az SDKÚ elnöke, sőt egy rossz pillanatában még szavazási csaláson is rajtakapták. Az álom, hogy Iveta Radičová terelje össze a jobbol­dali pártokat a 2010-es választásokra, ekkor foszlott szerte. A párt az elmúlt év során további szakmai nagyágyúkat volt képes meg­győzni, csatlakozzanak hozzá, sőt adják az arcukat a párt bizo­nyos szakmai programjaihoz. így volt ez Eugen Jurzycával, aki az egyik legjobb közgazdász elemző, de ugyanígy említhetnénk a párthoz frissen csatlakozott Miroslav Beblavýt is. Az SDKÚ felka­rolta azokat a bírókat is, akik szembe mertek szállni Štefan Hara- bin hatalmi törekvéseivel, közülük Jana Dubovcová döntött úgy, hogy lemond bírói posztjáról, és a pártot erősíti, a legújabb hírek szerint pedig érkezik Ľudovít Kaník is. Természetesen sorolhat­nánk még tovább, de nincs sok értelme. A potenciális szavazók­hoz ezek a hírek egyelőre nem jutnak el, sőt. A többség számára az SDKÚ még mindig egyenlő Mikuláš Dzurindával, Szlovákia hosszú ideig legnegatívabban megítélt politikusával. A kétszeres volt kormányfőnek nem most, a támogátási botrány idején kellett volna hátrább lépnie, hanem legalább egy évvel korábban, hogy az SDKÚ kapcsán már ne róla szóljon a történet, hanem a párt második generációjáról. Ezt egyelőre teljesen belepi a múlt ár­nyéka. Bár a párt a választások előtti pár hónap során mindig be­le tudott erősíteni, kérdéses, hogy most mire lesz képes. Hiszen egy igazán jó csapat jött ott össze. TALLÓZÓ KRÓNIKA Sorra kerülnek ki a magyar fel­iratok a marosvásárhelyi közin­tézményekre. A Maros megyei kórház és a kormánybiztosi hiva­tal, a prefektúra is kihelyezte a magyar és román nyelvű táblá­kat - írta a Krónika kolozsvári napüap. Húsz év után először ke­rült magyar nyelvű felirat Ma­rosvásárhelyen a Maros megyei prefektúra épületére. A „kétnyelvűsítést” évekkel ezelőtt Bárczi Győző korábbi és jelenlegi alprefektus kezdeményezte, ám kísérlete eddig alprefektus kol­légája ellenkezésébe ütközött. Bárczi Győző a Krónikának el­mondta, hogy a magyar nyelvű tábla kifüggesztését a megyei kormánybiztos, Marius Pascan prefektus is támogatta, míg a ko­rábbi években az akkori alpre­fektus, Zamfira Pora alprefektus akadályozta meg. Az utóbbi na­pokban több, a Maros megyei önkormányzat hatáskörébe tar­tozó intézmény, köztük a megyei kórház homlokzatára is felkerült a magyar nyelvű felirat. Ezzel szemben ígéretük ellenére sem cseréltek „cégért” a lakosság­nyilvántartási hivatal és a sür­gősségi kórház illetékesei. A lap értesülései szerint a sürgősségi kórház igazgatója a napokban kiteteti a kétnyelvű táblákat, a lakosság-nyüvántartási hivatal­ban viszont valószínűleg igazga­tóváltás miatt késik a magyar és román nyelvű táblák kihelyezé­se. (mti) ROMANIA LIBERA Újra elkezdhetik az aranyki­termelést a 2000-ben történt ti­szai ciánszennyezést okozó gyár helyszínén, a romániai Nagybá­nyán, miután egy orosz tulaj­donban levő vállalat környezet­védelmi engedély kibocsátását kérte a román hatóságoktól - ad­ta hírül a Romania libera. A bu­karesti újság szerint az egykori Aurul vállalat helyszínén levő gyár a leggazdagabb orosz üzlet­ember, a Forbes magazin szerint 9,5 müliárd dollárra becsült va­gyonnal rendelkező Mihail Prok­horov tulajdonába került. A Po- lyus Gold nevű vállalat a román hatóságoktól környezetvédelmi engedélyt kért a termelés elindí­tása érdekében. Calin Crisan, a Máramaros megyei környezet­védelmi őrség vezetője a lapnak elmondta: nem lehetetlen, hogy az oroszok megkapják az enge­délyt, de ehhez teljesíteniük kell az európai kitermelési szabvá­nyokat, mivel ciántechnológiát akarnak alkalmazni. Alap szerint az orosz vállalat beruházási terve hasonlít a Verespatakon terve­zett aranybánya-beruházáshoz, amit számos romániai és külföl­di civil, tudományos szerveze­tek, egyházak és a politikusok egyrészeisellenez - olvasható a Romania liberában. (mti)- Szerencse, hogy nem szerepelünk a politikában, ott most forró a helyzet! (Peter Gossányi rajza

Next

/
Thumbnails
Contents