Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-13 / 36. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 13. www.ujszo.com RÖVIDEN Díjátadó színészek az Oscar-gálán Los Angeles. A színészeket díjazó kategória tavalyi győztesei a hagyományoknak megfelelően díjátadóként térnek vissza az Os- car-gálára, amelyről Kate Winslet, Penélope Cruz és Sean Penn mellől csak a tavaly posztumusz díjazott Heath Ledger hiányzik majd. Az Amerikai Filmakadémia csütörtökön erősítette meg: a tavalyi kitüntetettek vállalták, hogy átnyújtsák a legjobbaknak járó aranyszobrocskákat. Kate Winslet Ä felolvasó, Sean Penn a Milk, míg Penélope Cruz a Vicky Cristina Barcelona című filmben nyújtott alakításáért vehette át a legjobb fő-, illetve mellékszereplőnek járó díjat. A tavalyi Oscar-gála előtt hetekkel elhunyt Heath Ledger A sötét lovag címet viselő Batman-folytatásért kapta meg a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrot, amelyet családja vett át. Érdekesség, hogy Penélope Cruz idén is szerepel ajelöltek között, ezúttal a Kilenc című Rob Marshall-musicalben győzte meg az Akadémia tagjait, hogy érdemes a jelölésre, (mti) Olasz fotósé a World Press Photo fődíja Amszterdam. Az olasz Pietro Masturzo fényképe nyerte a World Press Photo legjobb 2009-es sajtófotójáért járó fődíjat - jelentették be pénteken Amszterdamban. A június 24-én készült képen egy teheráni háztetőn kiabáló, tiltakozó nők láthatók. Magyarországi díjazott is van a World Press Photo idei kitüntetettjei között. Magyarország színeiben Joe Petersburger (National Geographic) természetfotó kategóriában lett első díjas. Petersburger képének címe: Vadászó jégmadár. A World Press Photo elnevezésű nemzetközi sajtófotóversenyt 1955-ben alapították, és az itt elnyert kitüntetést a szakma íegrangosabb nemzetközi elismerésének tekintik világszerte. (mti) Salinger-leveleket tett közzé egy amerikai könyvtár Kiállításon tekinthetők meg Sárban, sötétben és káoszban keresték a témát az idei Magyar Filmszemle fiatal, ambiciózus alkotói Lesújtó képek a világról Tóth Sándor színészi különdíjat kapott a Vespáért MT1-HÍR New York. Az irodalmi világ évtizedeket várt erre: New Yorkban olyan leveleket tettek közzé, amelyek a Zabhegyező közelmúltban elhunyt szerzőjétől, J.D. Salingertől származnak. A levelek „felbontása” azért különösen nagy esemény, mert Salinger évtizedek óta nem jelentkezett semmilyen írással, így még egy cetli sem került nyilvánosságra tőle. A most bemutatott 11 levél 1991 és 1993 között született, és Salinger jó barátjának, korábbi szomszédjának, Michael Mit- chellnek címezte őket. Üzeneteiben Salinger többek között arról ír, hogy eleinte mennyire élvezte a Zabhegyező iránti rajongást, hogy mennyire szórakoztató volt a New York-i metróval utazni, és hogy végül a regényhősének, Holden Caulfieldnek otthont adó nagyváros látogatásról látogatásra egyre idegenebbnek tűnt neki. Salinger a levelekben a Caulfield által is használt Buddyrooként, vagyis haverként szólította meg Mitchellt, akiről legközelebbi barátjaként beszélt. A leveleket egy bizonyos Carter Burden szerezte meg, ő irodalmi gyűjteményének részeként hagyományozta a manhattani Morgan Könyvtár és Múzeumra. A gyűjtemény Salinger január 29-i haláláig nem tette közzé a leveleket, most azonban az érdeklődők kiállításon tekinthetik meg a különleges dokumentumokat. A levelek egyikéből kiderül az is: Salinger nem akarta, hogy művei nyilvánosságra kerüljenek, ennek ellenére keményen dolgozott. Minden nap reggel hat órakor, de legkésőbb hétkor már íróasztalánál ült. Ez megerősítheti a rajongók reményét, hogy valóban léteznek további regények, amelyeket Salinger a fogadtatástól való félelmében nem közölt. Ádáz küzdelem, sokszor a gyűlöletig fajuló, személyes ellentétek a mozivásznon és ugyanaz élőben, a szakma képviselői között. Magyar Filmszemle, 2010, Budapest. SZABÓ G. LÁSZLÓ Trágár beszéd, szennyezett kapcsolatok, durva megnyilvánulások „fent”, és csak egyetlen fokkal enyhébb állapotok „lent”. Ezzel együtt azonban azt is megállapíthatjuk: az idei szemle kevesebb (de nem kevés!) brutalitással, nyílt színi erőszakkal szolgált, mint az elmúlt néhány év bármelyik mustrája, ám az ízlésbeli problémák ezúttal sem kerültek le a terítékről. Új és különleges témák jelentek meg az alkotásokban, a koprodukcióknak köszönhetően különböző kultúrák olvadtak össze, érdekes jelenségek tűntek fel, s ez mind friss erőt, friss szemléletet adhat a magyar filmnek. Szerethető, pozitív hősökből is jóval kevesebbet kaptunk most, mint - mikor is? - a nyolcvanas-kilencvenes években. Nem mintha nem lennének pozitív hősök az életünkben, követésre érdemes példák vagy egyszerűen csak szerethető emberek. A magyar filmrendezők zöme, főként a fiatalok azonban másutt keresik a témát. Sárban, sötétben, káoszban. Mintha szándékosan kerülnék a fényt, és nem akarnák észrevenni azt, ami oldószere bajnak, kínnak, gyűlöletnek, pusztulásnak. Az idei termés leginkább szívet melengető és leghumánusabb alkotása Groó Diána Vespája, ez a szeretnivaló történet, amely egy cigánytelepen élő, tizenkét éves kiskamasz megrendítően tiszta és őszinte érzelmi megnyilvánulása. Az élet kegyetlensége, brutalitása természetesen őt sem kerüli el, kap is egy véres leckét kalandos útja során, mégsem kell attól tartanunk, hogy bűnbe keveredik, és becsületén folt esik, vagy a sok sérelem, támadás, megalázás után egyszer csak feladja. Ez az elszánt, hittel és kitörési vággyal teli kis ember (Tóth Sándor érzékeny arcával) nem fogja feladni, ereje, küzdőképessége, vitalitása, és tudásvágya viszi előre, át minden akadályon, átugorva csapdákat, kikerülve veszélyes helyzeteket. Csapdába estek Dyga Zsombor hősei is, érzelmi csapdába, amelyből nem látják a kiutat. Agresszív film a Köntörfalak, vadul és megállíthatatlanul tör a néző felé, és csak nagy sokára ad kapaszkodót, túl a történet felén. Két testvér (Tompos Kátya, Rába Roland) és egy vélede- nül közéjük keveredő harmadik (Elek Ferenc) nem éppen derűvel és örömmel .átitatott kapcsolata a film, amelyben egy mélyre ásott titokkal szembesülnek mind a hárman. Hirtelen ugyanis kiderül: bár korábban sosem találkoztak, nagyon is sok közük van egymáshoz. Ä félresikerült randit ugyanis egy késő esti látogatás követi, amely során két teljesen eltérő világ bontakozik ki: a lányé, aki a nagy szerelmet keresi, a férfié, aki attól fél, hogy már nincs esélye megtalálni, és a lány bátyjáé, aki ágyakon és embereken átgázolva éli biztonságosan berendezett életét. Estétől hajnalig vannak együtt, a váratlanul kirobbanó titok, a drámai poén azonban, amely egész idő alatt ott feszült köztük, mindegyikük életét megváltoztatja. Ugyanolyan kamaradráma ez is, mint Sas Tamás Szélcsendje. Ott három nő egy vitorláson gyilkolja egymást, itt a két férfi és a lány egy amerikai stílusú luxuslakásban. Egyetlen helyszínen nyírják-vágják-szabdalják egymást, bár a „vendég” korántsem olyan kegyetlenül és durván, mint a „nagy szimbiózisban” egymást maró testvérpár. Erős alapokon, kivételesen jó dialógokon áll a film, ám rengeteget nyom a latban a három színész hiteles játéka is. ElekFerenc a Katona József Színház ifjú művésze, Rába Roland is ott kezdett, az ország legrangosabb társulatában, aztán a Krétakörbe igazolt, majd onnan került a Nemzetibe, ahol Tompos Kátya is kamatoztathatja átütő tehetségét. Három ilyen színész az egekig repíti a legegyszerűbb történetet is - ha annak tétje van. A Poligamynak, Orosz Dénes nagy reklámmal kaszáló romantikus komédiájának nincs tétje, így hiába a remek színészcsapat. Még a női főszerepet alakító, egyébként tényleg remek Tompos Kátya sem képes nagy ívű alakításra, mert „útközben” az íve is elveszik a történetnek. A férfi-női kapcsolat különböző fázisait megélő, középszerű forgatókönyvíró, András szerelmi álma már a film első felében ellaposodik és érdektelenné válik, így hiába váltogatja a szebbnél szebb nőket Csányi Sándor a kedvére való (neki írt!) szerepben, igazából sok hűhó zajlik semmiért - szerencsére csak másfél órán át. Ha az idei szemlén a legnagyobb csalódást okozó filmet is díjazták volna, akkor én az utolsó percig Orosz Dénesnek drukkolok, hogy a Poligamy kapja. De nem kegyelmeztem volna Köves Krisztián Károly Halálkeringőjé- nek sem, amelyet sem 18 éven aluli, sem 18 éven felüli nézőnek nem ajánlok. Az „aluliaknak” azért nem, mert nem kell, hogy tudják egy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság receptjét, majd a holttest nyomtalan eltávolításának kémiai módját, illetve a „hozzávalók” arzenálját, „felülieknek” pedig pusztán emberbaráti szerétéiből tanácsolnám: kerüljék el messziről még a mozit is, ahol ezt a filmet vetítik. Aki látta Michael Haneke (A fehér szalag Eu- rópa-díjas rendezője) korábbi alkotását, a Funny Gamest, annak csak annyit mondok: az csupán véres papírba csomagolt szaloncukor ehhez képest, pedig ott is van, mi nagyon fáj. Kern András és Dobó Kata filmje a Halálkeringő. Terhesen is drogozó, gyűlölettől fröcsö- gő rendőrnő és rég nem látott apja, a „gyűrött” nyomozólegenda véres története ez a kétszemélyes dráma, amely a thriller minden közhelyét felsorakoztatja. Kern kezében nem veszik el a szerep, végig is viszi becsületesen, saját manírjaitól teljesen megszabadulva, Dobó Kata azonban minden igyekezete ellenére - szemmel láthatóan - csak vergődni képes az apjára is fegyvert fogó, mindent túlspilázó rendőrnő alakjában. Az olcsó hatásvadászat paródiába illő elemekkel váltakozik, van vérfürdő és véres fürdő, Tarantinótól lopott pisztolyos rizibizi és minden más, mi riogatásnak ingere. Csak értelem nincs. Józan ész. Gyártottak volna inkább több kilométernyi csabai kolbászt ennyi pénzből, kaptam el egy okos megjegyzést, amire legalább mosolyogva rábólinthattam. Egy nyugati mintára szervezett csapatépítés az alapszituáció Al- mási Réka első filmjében, a párszor ugyan lelassuló, a néző figyelmét azonban így is végig ébren tartóTeambuildingben. Egy vidéki hotelbe tereli vezető dolgozóit a fővárosi multicég, hogy építse a csapat szellemét, növelje teherbírását s természetesen munkakedvét. Agymosás és buzdítás a nagyobb teljesítmény érdekében, avagy hogyan legyünk többek, jobhak, ügyesebbek és rafkósab- bak. Hogyan sajátítsuk el az „új világ” diktálta értékrendet? Angliából importált tréner edzi a jól formálható vagy minden próbálkozásnak ellenálló karaktereket. Van, aki dörzsölt és lázad, van, aki bárgyú, kétségbeesett és mindenbe belemegy. Itt a kiszolgáltatottság, ott a konfliktus, amott a tiltakozás. Mindenki másképpen reagál a tréner módszereire. Társadalomrajz egy országról, amely kivívta szabadságát. De szabad-e egy alkalmazott, akit a cége egyéniségformáló (egyéniségbetörő), tréningre küld? Mi történik azzal, aki beadja a derekát, és mi vár arra, aki lázad? Almási Réka (saját forgatókönyve alapján) remek pszichológus módjára vizsgálódik, és a történet végére el is készül az összes diagnózis. A Kolorádó Kidben is kiváló alakítást nyújtó Nagy Zsolt itt is szépet alakít: a rebellis szerepében már az első percben maga mellé állítja a nézőt. Sas Tamás a Szélcsend mellé még egy filmet tett az idei szemle asztalára: a Presszó 10 év (után) egyszerre utal első, 1997-es játékfilmjére és arra a televíziós sorozatra is, amely tizenöt percekben villantotta fel nemrég egy frissen felújított kávéház törzsvendégeinek jól ismert arcképét. Élvonalbeli színészek kavalkádja a film. Összefogó története nincs is, inkább csak az olcsó, de színes gyöngyszemek fogják össze a válogatott szituációkat, de ahány arc, annyi karakter. Legtöbbjük persze megmosolyogtató, hiszen csupa csodabogár jár ide, barátok és ellenségek, lángoló és kiégett emberek. Élükön a vadítóan csábos cselszövővel, akiről Kovács Patrícia fest izgalmas portrét. S ha már Presszó 10 év, akkor magyar Filmszemle 2020. Vajon hol tartanak majd a pályán azok, akik a mostani mustrán voltak elsőfilmesek? Mire lesz lehetőségük, és mit mutatnak majd akkor a világból? Az idei kép ugyanis idege- sítően lesújtóra sikeredett. Itt és most címmel tartottak improvizációs estet csütörtökön Dunaszer- dahelyen, a Seven étteremben. A játékmester Czajlik József rendező volt. Akik „beugrottak": Bandor Éva, Gál Tamás, Mokos Attila és Olasz István. A tévéből megismert, hasonló műsortól vállaltan eltérő est főként az intellektuális humor kedvelői körében aratott sikert. (Somogyi Tibor felvétele) (Fotó: Magyar Filmunió) Nagy Zsolt a Teambuilding rebellis alakjaként
