Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-12 / 35. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 12. Régiósport 21 Ma ünnepli 70. születésnapját Vas Ferenc rimaszombati labdarúgóedző, akinek taktikáját az Intertotó-kupában Luciano Spaletti is megdicsérte A Sampdoria elleni meccs örök emlék marad „Edzői hitvallásom alapja a kölcsönös bizalom és tisz­telet, a nyíltság és őszinte­ség. Az idő a tisztessége­seknek dolgozik” - vallja a ma 70 éves Vas Ferenc. BŐDT1TAN1LLA A rimaszombati labdarúgás meg­határozó személyisége szívesen me- séltlapunknakpályafutásáról. Az első lépések „Szülőfalumban, Fülekpüspö- kiben volt egy káplán úr, aki a fut- ballpályán versenyeket szerve­zett, és motivált minket, hogy menjünk ministrálni. Akkor kezd­tük megismerni az egy az egy el­leni vagy kettő a kettő elleni játé­kokat, s ezeket nagyon szívesen játszottuk is, ezzel tulajdonkép­pen fejlesztettük magunkat. Ez­után elkerültem Fülekre iskolába, ott már a diákcsapatban játszot­tam, majd középiskolás korom­ban (erdészetet tanultam) a Sel­mecbányái ificsapatban folytat­tam, később pedig a felnőttcsa­patban játszottam. Középhátvéd vagy jobbhalf volt a posztom.” Csalódás „Fülekre visszatérve sikerült bejátszanom magam a nagycsa­patba. Falusi gyerek lévén ez számomra óriási dolog volt. Ami­kor eljött a berukkolásom ideje, a sportnapilapban megjelent, hogy ebből az osztályból engem válasz­tott ki a Červená Hviezda. Csak­hogy ezt leállították, ami óriási csalódás volt, így végül Valašské Mezinčín töltöttem a katonaéve­imet. Mikor leszereltem, munka­helyet kellett szereznem. Vártak Losoncon, vártak Füleken, azt ígérték, hogy megfelelő szinten focizhatok, de valahogy nem jött össze, én pedig nem akartam a foglalkozásom otthagyni. Amikor már Rimaszombatban dolgoztam, még egy évet játszottam az ottani klubban, de sajnos nem nagyon jött össze az a szezon. Egy fontos meccsel egy időben az iskolám­ban érettségi találkozó volt, és a jószívű edzőnk, Hámori Józsi bá­csi elengedett. A második center­half meg lesérült, nem volt, aki tartsa a védelmet, a csapat pedig Gólöröm a rimaszombati kispadon nagyon kikapott azon a meccsen. Talán még akkor is bentmaradt volna az együttes az I. A osztály­ban, ha nem áll ki a meccsre, és így a zöld asztalnál 3:0-s vereség­gel zárul a találkozó... A követke­ző évben aztán a második forduló után úgy éreztem, a játékos-pá­lyafutásomat le kell zárnom.” Kezdetek az ificsapatnál ,Emikor abbahagytam, nem hagytak nyugton. A rimaszombati ificsapat kiesett, Kerekes tanító úr, aki addig vezette az együttest, el­kedvetlenedett, az edzői poszt szabad volt, így rábeszéltek, hogy vegyem át a gárdát. Elég szép munkát végeztem, ott álltunk a fel­jutás küszöbén, és többjátékos fel­került az első csapatba is, ahol jól pótolták a kiöregedett futballistá­kat. Később a felnőttcsapatnak is én lettem az edzője, és az edzős­ködés szerelmese lettem. Elvégez­tem az alap-, majd a középfokú tanfolyamot, majd beiratkoztam a hároméves edzői képzésre a po­zsonyi testnevelési karra. Távúton tanultunk, elég nagy terhelés volt. Akkor már Ajnácskőn edzősköd- tem, és szerencsére igazán romlat­lan társaságba kerültem. Mindazt az elméleti tudást, amit az iskolá­ban megszereztem, ott a gyakor­latban is kipróbálhattam, kedvem­re kísérletezhettem. Senki nem avatkozott a munkámba, százszá­zalékosan megbíztak bennem. Ez nagyon szép emlék marad, hiszen feljutottunk a kerületi I. A osztály­ba, s úgy éreztem, hogy rengeteget is fejlődtem mint edző.” Jubileumi feljutás „1982-ben ismét felkértek a ri­maszombati csapat vezetésére, s a szezon végén feljutást ünnepelhet­Jellegzetes kép: Feri bácsi jegyzetel tünk. Huszonhét hosszú év után ismét országos szintű bajnokság­ban játszhatott az együttes, a II. Szlovák Nemzeti Ligában. Csodála­tos ajándék volt ez a rimaszombati futball megalakulásának 75. év­fordulójára. A sportszerűségi ver­senyt is megnyertük. A játékosai­mat mindig tisztességes játékra ne­veltem. Sosem tudtam elfogadni, ha valaki arra biztatja a futballistá­it, rúgják le az ellenfelet, okozza­nak sérülést a másiknak. Edzői hit­vallásom alapja a kölcsönös biza­lom és tisztelet, a nyíltság és őszin­teség. Az idő a tisztességeseknek dolgozik. Egyébként a II. Szlovák Nemzeti Ligában újoncként is re­mekül szerepeltünk, ám a 13. for­duló után váratlanul leváltottak. Megbocsátottam, de elfelejteni nem tudom. A meccsen az egyik já­tékosunk a földön feküdt, és bele­rúgták a labdát. Odaszóltam a part­jelzőnek, hogy minek van ott, ha ilyet nem jelez. Erre odajött a főbí­ró, rámutatott Ostrom Jancsira: „Ez az úr elhagyja a kispadot!” Erre felálltam, hogy én szóltam a part­jelzőnek, ezért én fogom elhagyni a kispadot. Mikor hazajöttünk, kö­zölték velem, le vagyok állítva, mert rossz hatással vagyok a csapatra.” Jutalom a sorstól „Szerencsére a sors visszaadta nekem, amit korábban elvett tő­lem. Sok időt eltöltöttem Rima­szombatban, nehéz helyzetekben és pozíciókban, de nagyon jó eredményeket is elértem. Amikor 1998 tavaszán Jurkemik úr hat forduló után otthagyta a csapatot, Szántó Pista klubelnök engem bí­zott meg az élvonalbeli gárda irá­nyításával. Kérdeztem tőle, miért nem ő fejezi be a bajnokságot, hi­szen neki is megvan a szükséges edzői képesítése, ám azt felelte, nekem mégis több a tapasztala­tom. Azt a csapatot, amely koráb­ban a tavasszal hat meccsből csak egy pontot szerzett, a 8. helyről felhoztam az Intertotó-kupa-sze- replést jelentő 6. helyre - ez a ri­maszombati futball történetének legjobb eredménye, és erre büszke is vagyok. Úgy érzem, ez volt aju­talom azért a sok munkáért, amit a rimaszombati labdarúgásért ala­csonyabb osztályokban vagy az utánpótlás mellett elvégeztem.” Felejthetetlen Sampdoria „Pályafutásom legszebb emléke marad a Sampdoria otthonában játszott mérkőzés az Intertotó-ku- pa 2. fordulójában. Amikor meglát­tuk azt a gyönyörű szép pályát, a lé­legzetünk is elállt. Azt gondoltam: „Édes jó Istenkém, csak most adj erőt, hogy itt ne valljunk szégyent.” A csapatom taktikailag nagyon jól felkészült a meccsre, mindent megbeszéltünk, két hétig dolgoz­tunk a taktikán, és a sok munka meghozta a gyümölcsét. Csak 2:0-ra kaptunk ki a nagynevű rivá­lis otthonában, a visszavágón pedig Rimaszombatban l:0-ra nyertünk. Luciano Spaletti, a Sampdoria ak­kori trénere nyilatkozta a mérkőzés után: „Megemelem a kalapom a ri­maszombatiak előtt, mert nagyon szervezetten futballoztak.” Ez igaz is volt. A cserejátékosaink számára is emlékezetes marad a genovai ta­lálkozó: amikor kimentek a szü­netben gyakorolni, nagyon jól ment nekik a kapura lövés, a kapus pedig bravúros védéseket mutatott be. Ahogy mentünk ki a második félidőre, láttuk, hogy a tartalékok ragyognak a boldogságtól. Lelke­sen újságolták, hogy a genovai kö­zönség megtapsolta őket.” Edző mellékállásban „Hosszú ideig mellékállásban edzősködtem. Nagyon szerettem az erdész szakmát, és az erdőhiva­talnál jó munkahelyem volt. Kivá­ló munkásként sok kitüntetést kaptam, az igazgató pedig örült neki, hogy jól végzem a munká­mat, így nem akadékoskodott, ha olykor-olykor a munkaidő alatt kellett valami fociügyet intéznem. 1998-ban a szezon sikeres lezárá­sát követően a klub kérésére har­minckét éves munkaviszony után felmondtam az erdőhivatalban, és profi szerződést kötöttem a rima- szombatiakkal. Sajnos, nem soká­ig örülhettem neki: a csapat há­rom meccsen csak két pontot szerzett, a klubvezetés pedig el­bocsátott. Bíztam benne, hogy az utódom, Daňko úr talán sikere­sebb lesz, de a gárda a szezon vé­gén kiesett az élvonalból.” Szorgos krónikás „Edzői pályafutásom alatt is részletes krónikát vezettem, most pedig Hacsi Attila újságíró bará­tommal a rimaszombati futball tör­ténetét kutatom. A diákok már 1907-ben is játszottak néhány ba­rátságos meccset a városban, de a szervezett labdarúgás kezdete csak 1913-ra tehető. Attila barátom az 1945-ig tartó időszakot kutatja, én pedig az utána következő évtizede­ket. Vannak még fehér foltok, ame­lyekről egyelőre nem sikerült ele­gendő anyagot összegyűjtenem - például az 1945/46-os idény, illet­ve az 1957 és 1962 közötti időszak s az eddig felhalmozott adat- mennyiséget is fel kell még dolgoz­ni, de már így is van egy kis értéke ennek az archívumnak. Ha minden jól megy, egyszer könyv alakban is megjelenik a rimaszombati labda­rúgástörténete.” KI Ő? Vas Ferenc 1940. február 12-én született Fülekpüspökiben. Füle­ken, Selmecbányán, Losoncon és Rimaszombatban futballozott. 1968-ban a rimaszombati ificsapat edzője lett, ezzel indult edzői pá­lyafutása. A pozsonyi testnevelési karon szerzett felsőfokú edzői képesítést. Edzősködött Ajnácskőn, Losoncon, Bátkában és Tornai­ján, több különböző időszakban is sikeresen vezette a rimaszombati felnőttcsapatot. Sok éven át foglalkozott a rimaszombati utánpót­lással. Az ő nevéhez fűződik a rimaszombati labdarúgás legnagyobb sikere: az 1997/98-as idényben a csapat a 6. helyen végzett az élvo­nalban, s indulhatott az Intertotó-kupában. 2001 és 2003 között a rimaszombati futballklub elnöke volt. Pályafutása során edzőként 1345 mérkőzést abszolvált, mérlege 717 győzelem, 252 döntetlen és 376vereség. Teremtorna Csallóközaranyoson és Nagysurányban Az érsekújvári Balciarová Eb-címet nyert katában Járási focidöntők hétvégéje Bagita érem nélkül Az edzések közti szünetben a trambulin hódított (Képarchívum) Edzőtáboroztak a shinkyushin karatékák Övvizsgára készülnek ÚJ SZÓ-ELŐZETES Csallóközaranyos/Nagysu- rány. A hét végén zajlik a Komá­romi és az Érsekújvári Területi Futballszövetség teremtornájá­nak fináléja. A legjobbak mező­nye mindkét járásban a csoport­meccsek után alakult ki. A csalló- közaranyosi előcsatározásokban tizenhárom együttes két csoport­ban találkozott a döntőben való részvételt biztosító első két he­lyért. Szombaton a csallóközara- nyosiak, az ógyallai fakó, a patiak és a lakszakállasiak körmérkőzé­ses rendszerben küzdenek a te­rembajnoki címért. A komáromi seregszemle reggel nyolc órakor kezdődik. A felnőttek után az ifik (10.15: KFC Komárno A és B csa­pata, Hurbanovo, Okoličná na Ostrove, Kolárovo, Modrany), majd a diákok (13.30: Okoličná na Ostrove A és B csapata, KFC Komárno, Chotín, Kolárovo, Bá- torove Kosihy) mérik össze tudá­sukat a területi futballelnök ser­legéért. Az Érsekújvári járás legjobbjai vasárnap a nagysurányi sport­csarnokban csatáznak az elsősé­gért. Meglepetésnek számít, hogy a területi felsőház csapatai közül mindössze a zsitvabese- nyőiek szerepelnek a fináléban, ahová a címvédő nagykériek sem tudták kiharcolni a belépőt. A II. osztályt négy (Čechy, Maňa, Mužla, Radava) a III. osz­tályt pedig egy kollektíva (Ka­menín) képviseli a nyolcadik fel­vonás döntőjében. A torna, melynek nyitómeccsére kilenc órakor kerül sor, jegyzőkönyvé­be a szervezők beszámítják a kollektívák egymás elleni ered­ményét. (ái) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS lzmír/Gúta. Leszorult a dobo­góról Bagita Roland az ízmíri ká­dert és junior karate Európa-baj- nokságon, ahol a kadettok között indult. A gútai Taiyó karateklub versenyzője a 24 fős mezőnyben az első fordulóban 5:0-ra legyőzte a montenegrói Vujicicet, utána a 2. fordulóban 3:2-re verte a szlo­vén Klaneceket, a 3. körben azon­ban 0:5-re alulmaradt az orosz Bakanowal szemben. Mivel győz­tes ellenfele a folytatásban kika­pott török riválisától, így Bagita nem folytathatta a vigaszágon. Végeredményben értesüléseink szerint a 6-7. helyen végzett. „Kissé csalódott vagyok, amiért nem sikerült érmes helyezést el­érnem - nyilatkozta lapunknak Kiss Tibor tanítványa. - A bírók egy kicsit a hazaiak malmára haj­tották a vizet, de így is sikerült a legjobb tízbe kerülnöm az egyéb­ként remek szervezésű izmíri kontinensviadalon.” Az ifjú karatéka továbbra is szorgalmasan készül újabb verse­nyeire. Mint elmondta, saját bő­rén tapasztalta, hogy a jövőben még többet kell edzenie, ha jobb helyezést akar elérni. A török városban rendezett ká­dert és junior Európa-bajnoksá- gon 23 ország 600 karatékája raj­tolt, köztük volt Dorota Balciaro­vá is, aki a kadett lányok kata ver­senyében Eb-címet nyert. Az ér­sekújvári KK versenyzője a nyitó- fordulóban erőnyerő volt, a 2. fordulóban 3:2-re nyert a francia Hugues ellen, utána 5:0-ra lelépte az angol Sellt, majd az elődöntő­ben a szerb Piperina (4:1), a dön­tőben pedig a spanyol Mórát (3:2) legyőzésével lett első. (borka, ú) ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Keszegfalva. Klubévfordulóval egybekötött összevont övvizsga lesz február 26-án Keszegfalván, tá­jékoztatta lapunkat Markovics Já­nos, a Shinkyushin Karate Szövet­ség elnöke, akitől megtudtuk, hogy január utolsó napján először tartot­tak edzőtábort a faluban. „A tábor­ban több mint negyvenen vettek részt. A négy edzésen lehetőség volt készülni az övvizsgára és a márciusban kezdődő verseny- idényre” - olvasható az elnök leve­lében. (ú)

Next

/
Thumbnails
Contents