Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-02 / 26. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 2. Vélemény És háttér 5 TALLÓZÓ NÉPSZAVA Magasba emelkednek a zászlók, újra miénk lesz a haza - a Népszava szerint ez az üzenete annak a dalnak, amelyet a Himnusz, a Szózat és a Nemzeti dal ihletett, és a Fidesz kampányindulója lehet. A Népszava szerint a szerzeményt Orbán Viktor rendelte meg a zeneiparban is aktív Szentkuti Lászlótól, a Siemens vezetőjétől, és a mű - egyes információk szerint Demjén Ferenc előadásában - várhatóan a Fidesz hivatalos kampánynyitóján, a március 15-i nagygyűlésen lesz hallha­tó. A művet Orbán Viktor megrendelésére már tavaly évvégén elkészítették, (mti)- Elnök úr, attól tartok, hogy az ön vezetésével hasonló sors vár a pártunkra! (Peter Gossónyi rajza) A vezér túlélte a B-52-es stratégiai bombázógépekkel, sőt a bunkerromboló bombákkal való támadást is Hogyan nyert egérutat bin Laden Miképpen siklott ki az ameri­kaiak keze közül Oszama bin Laden, az al-Kaida nemzet­közi terrorszervezet vezére 2001 végén, amikor Afga­nisztánban sikerült nyomára bukkanni-erről írt Peter Bergen amerikai újságíró a The New Republic folyóirat­ban terjedelmes cikket, a tör­ténteket a modernkori ame­rikai történelem egyik legsú­lyosabb katonai baklövésé­nek nevezve. MT1-HÁTTÉR Bin Laden 2001. november 8-án reggel Kabulban még interjút adott egy pakisztáni újságírónak, aki az életrajzát írta. Négy nappal később az amerikaiak bevették az afgán fő­várost, ám a terrorista vezér társai­val addigra Dzsálábádbamenekült. Felkutatására az amerikai Köz­ponti Hírszerző Ügynökség (CIA) Gary Bemtsent küldte. Az ügynök november 14-től olyan hírszerzői ér­tesüléseket kapott a tálibellenes Északi Szövetségtől, hogy bin Laden Dzsalalábádban van, ahol lelkesítő beszédeket mond. Bemtsen egy nyolctagú különítményt küldött a városba, de mire az odaért, a terro­rista vezér már továbbállt. A vezér marokkói testőre, AbdullahTabarak később elmondta, november 17. után bin Laden legfőbb helyettesé­vel, Ajmán az-Zavarival délre ment. Céljuk a pakisztáni határ mentén fekvő barlangrendszer, Tora Bora volt. Jól ismerte a terepet. 1987-ben utat építtetett a hegyeken át, ezen közlekedtek a szovjetek ellen küzdő arab harcosai. A vezér gyerekeinek mindig azt mondta, ismerjenek meg minden sziklát a hegyekben a Pa­kisztán felé vezető úton, arra az eset­re, hamenekülnikell. A terület teljesen ismeretlen volt az amerikaiak számára. Mégis lett volna lehetőségük elfogni az al-Kai- da legfőbb vezetőjét, három hónap­pal a 2001. szeptember 11-i ameri­kai terrormerényletek után. Ez nem sikerült, sőt a vezér átszökött Pakisz­tánba, eltűnt az amerikaiak szeme elől, és hozzálátott megtépázott szervezete újjáépítéséhez. Bemtsen az embereivel és afgán segítőivel követte bin Ladent Tora Bora felé, s amikor meglátta bin La­den harcosainak előőrseit, légicsa­pást kért. Ezzel kezdődött meg a To­ra Bora-i csata. Az amerikai légierő december 4-e és 7-e között 350 ton­na bombát dobott le a területre. Ál­landóan hullottak a bombák, zen­gett minden, bin Laden emberei pi­henni sem tudtak. Hiába halmoztak fel rengeteg fegyvert és utánpótlást, helyzetükegyre tarthatatlanabb lett a 4300 méteres hegyek között, ahol már a tél is beköszöntött. Súlyosbí­totta helyzetüket, hogy november végén megkezdődött a ramadán, a muzulmán böjti hónap, a harcosok szigorúan vették a vallási szabályo­kat. December 9-én az amerikaiak nagyobb hevességgel, B-52-es stra­tégiai bombázógépekkel támadtak az al-Kaida állásaira, s hatalmas, bunkerromboló bombát is bevetet­tek. Avezér eztis túlélte. December elején Bemtsen 800 embert kért feletteseitől az egyik amerikai elitkommandóból, hogy megtámadhassa a barlangrend­szert, s lezárhassa bin Laden, illetve alvezérei menekülési útjait. Az em­bereket azonban nem kapta meg: Tommy Franks, a térségért felelős amerikai főparancsnok azt mondta, az addigi amerikai stratégia (az af­gán törzsekre támaszkodás) bevált, s komolyabb amerikai erők odakül- dése amúgy is időbe telne. Időközben egy alkalommal a tér­ségben levő amerikai katonák egy osztaga két kilométerre megközelí­tette bin Laden búvóhelyét, ám az akciót fel kellett adniuk: afgán szö­vetségeseik visszafordultak, s az amerikaiak azt a parancsot kapták, csak támogathatják az afgán erőket, de vezető szerepet nem játszhatnak. December 13-án pakisztáni szélsőségesek megtámadták az indiai parlamentet, felvetve annak veszélyét, hogy háború törhet ki a két atomhatalom között. Újdelhi több ezer katonát vezényelt a kö­zös határra, Pakisztán hasonló­képpen, miközben emiatt csapa­tokat vont el az afgán határtól, on­nan, ahol elfoghatták volna az al- Kaida menekülő harcosait. Ráadá­sul november végén Donald Rums­feld amerikai védelmi miniszter je­lezte Tommy F ranks tábornoknak, hogy Bush elnök terveket kér az esetleges iraki invázióra - ezáltal a vezérkar kénytelen volt megosz­tani figyelmét. Amerikai lehallgatók december 13-án jelezték, hogy bin Laden harcosaihoz beszélt, engedélyt adott nekik a megadásra. A vezér a következő napon újra beszélt, de úgy tűnik, ez előre felvett adás volt. Bin Laden valószínűleg el­hagyta a területet. December 17-re befejeződött a csata Tora Borában. Mintegy 220, többségében arab, afgán, csecsen és pakisztáni fegyveres meghalt, 52 fogságba került. Tíz nappal ké­sőbb egy videofelvételen bin La­den ismét megjelent, láthatóan megöregedett. A 34 perces felvé­tel alatt bal oldala egyáltalán nem mozgott. JEGYZET Szlovák (?) nyelvtörvény KÖVESDl KÁROLY Hogy Robert Fico kormányának kultúrkomisszáij ai ne higgyék, csak ők értik a tréfát, az alábbiak­ban adnék egy tippet azoknak az önkormányzatoknak, amelyek azt fontolgatják, hogy leszerelik az 1996 után felavatott egynyelvű (magyar) emléktáblákat, mivel nincs pénzük új at csináltatni, amely két nyelvű szöveggel lenne ellátva, hogy eleget tegyenek a törvény bötűjének. Ne tegyék. Tudtommal a törvény nem szabja meg, hogy egy-egyfelújított táb­lának ugyanolyan anyagból (márványból, öntöttvasból, bronzból, fából, kőből) kellene készülnie, mint az eredetinek. A meglevőtáblák fölé (alá, mellé) odalehet biggyeszteni-természe- tesen ugyanakkora nagyságú és típusú betűkkel - az „állam­nyelvű” szöveget, mondjuk pa- pundeklin, rajzlapon, műanyag lapon stb. S hogy az eső ne áztassa szét, mondjuk igelittasakot lehet rá húzni. A variációk tárháza ki­meríthetetlen. S hajön a kulturált minisztérium csendőre, nyugod- tanszabjacsakkiabírságot.Az önkormányzat pedig mehet a bí­róságra feljelentést tenni, hogy az állam azért akarj a büntetni, mert nincs pénze. Mertajószándékésa törvénykövető magatartás egy do­log, acsökkentköltségvetés meg más. Az ügyvédekés hivatalok csámcsogása majd csak eljut Brüsszelig. Másrészt, ha valaki büntetlenül megszegheti a tör­vényt, és precedenst teremt, más is megteheti. Ezen a helyen egyszer már közre adtam egy csokorra való példát, hogyan szegik mega törvényt or­szágszerte szlovákiai közületek és állami hivatalok. Nem gyűjtöm őket tudatosan, de néha orrba vágják az embert. Ha Pozsonyban olyan óriásplakátot lehet olvasni, amelyen ez áll: RITRO SLOVAK OPEN (hajói sejtem - mert ál­lamnyelven nem tüntetik fel, mi­ről van szó - a plakát nyílt tenisz- bajnokságot hirdet), CONTI­NENTAL CAR (autószalon), BIZ­NIS CENTER BRATISLAVA (üz­letközpont) , vagy a szlovák fővá­ros kellős közepén, hogy CITY GATE, ugyanazon a patinás, a hu­szadik század elején épült házon pedig CITY GATE PASSAGE, ak­kor más is elkövethet hasonló tör­vénysértést, nemdebár. De elég végigmenni Pozsony egyik régi utcáján, a Széplak utcán (ma: Ob­chodná, egykor Magyar utca), az ember nem győzi kapkodni a fe­jét, hány idegen nyelvű táblát lát­hat. Becslésem szerint a fele an­gol, szlovák név feltüntetése nél­kül. Az egészre a koronát az utca elején álló, saroképületben talál­ható kínai (vietnami, thajföldi?) étterem teszi fel, amelynek nem hogy szlovák, de európai uniós neve sincs, csak szép, kalligrafi­kus ázsiai jelek díszelegnek az öles sörreklám alatt, amely ugyan szlovák (Aranyfácán), de nem az éttermet jelöli. Továbbmegyek: minap láttam egy szlovák ille­tőségű személygépkocsit, amely­nek a rendszáma nemes egysze­rűséggel ez volt: „MYCAR” (azaz: az én autóm). A forgalmi rend­számot tudtommal a belügymi­nisztérium adja ki. Ennek alapján ismét csak becsületes jelentgetőt keresek, aki feljelentené a kultu­rált minisztériumban a Robert Kaliňák vezette belügyminiszté­riumot törvénysértés miatt. KOMMENTÁR Ami Ficónak bejöhet GÁL ZSOLT Az elmúlt hét történései rávilágítottak egy újabb lényeges különb­ségre a Smer és az SDKÚ között: míg az előbbi népszerűségének semmilyen korrupciós botrány sem árt, az utóbbinak egy is végze­tes lehet. Míg Mikuláš Dzurinda hiába támadta a fő kormánypártot a közvagyon sorozatos meglopásáért, Ficónak ez a húzása hatásos lehet, még ha egy évekkel ezelőtti ügyet rángatott is elő. A különbségek főleg a két párt mögött álló szavazótábor eltérő összetételéből fakadnak. Az elmúlt három és fél év tapasztalata alapján egyértelműen elmondható, hogy a Smer támogatói im­munisak voltak a kormánykoalíció valamennyi botrányára, legyen belőlük akár tízszer több és százszor nagyobb összegű, mint a Dzu- rinda-kormányok alatt. Sőt még a saját életszínvonaluk romlása sem látszik meg Fico és csapata támogatottságán. El lehet gondol­kozni azon, vajon az előző kormány milyen népszerűségvesztéssel és mennyi (szakszervezeti és ellenzéki) tüntetéssel szembesült volna, ha pár hónap alatt 150 ezer munkahely szűnik meg az or­szágban. Persze, semmi új a nap alatt, megszokhattuk már Vladi­mír Mečiar kormányzása idején is, hogy miközben a főmufti és csapata minden tekintetben tönkreteszi az országot, hűséges hívei továbbra is rá szavaznak. Mivel a Smer választóinak többsége ko­rábban a HZDS támogatója volt, nem meglepő, hogy most Ficóra tekintenek úgy, mint a félisteni tulajdonságokkal felruházott té­vedhetetlen ügyeletes megváltóra. Fico a populizmus főiskoláján olyan jó tanítványnak bizonyult, hogy mostanára csaknem teljesen kiporszívózta a HZDS szavazótáborát, így a nagy tanítómester, Mečiar számára már a lét (a parlamentbe való bejutás és az ehhez szükséges 5%-os eredmény) a tét. A populizmusra és a tekintélyelvű politizálásra vevő, jórészt nyu­gatellenes, nacionalizmusra (köztük a magyarellenességre) haj­lamos, állami gondoskodást (paternalizmust) igénylő, a piacgaz­daságot elvető kormánypárti szavazótábomak mintegy ellentétje az ellenzéki szavazók blokkja, azon belül is hagyományosan legin­kább az SDKÚ választói. Ők többnyire nem hisznek a vezérelvű po­litizálásban, nem (vagy nem annyira) nacionalisták és nyugatelle­nesek, az állami helyett inkább öngondoskodásban és alacsonyabb adókban bíznak és nem immunisak a korrupciós és pártfinanszíro­zási botrányokra. Vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint Fico hívei, akik ilyen szempontból teljesen vaknak és süketnek tekint­hetőek. A választóknak ez a mindenképpen iskolázottabb, polgá­ribb, az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező, többnyire dolgozó/vállalkozó része, amelyik jobban figyeli a közéleti ese­ményeket (és nem kizárólag a bulvármédiában), érzékenyebb a politikusok félrelépéseire. Ezért Fico húzása elérheti célját: az SD­KÚ valamelyest meggyengülhet. Ráadásul a kormányfő számíthat leggyűlöltebb ellenségeinek, az újságíróknak a támogatására is, akik most alaposan kivesézik Dzurindáék gyanús pártpénzügyeit. (Ez csak egy újabb bizonyíték arra, hogy Fico hazudik, amikor egyes médiákról azt állítja, hogy az ellenzékkel szövetkezve kizá­rólag őt kritizálják.) Tovább gyengítheti Dzurinda pozícióját, hogy a jobboldalon több reális alternatíva is kínálkozik az őt elhagyó szavazóknak: a KDH, és parlamentbejutásra egyre esélyesebb SaS vagy akár a Híd. Fico számításainak azonban épp az SDKU szava- zótáboránakjellege tehet keresztbe. Ők látják ugyan, hogy „Mikinek” is vaj van a fején (és ezért jelentős részük már szíveseb­ben látná melegebb éghajlaton), de azért józanul fel tudják mérni, hogy Fico nagyságrendekkel komolyabb problémát jelent az or­szág számára és átláthatnak megosztó szándékain. Pár hónap múlva meglátjuk. TALLÓZÓ THE NEW YORK TIMES Pakisztáni és amerikai illeté­keseknek meggyőződésük, hogy meghalt Hakimullah Meh­szúd, a Pakisztáni Tálibok Moz­galma (TTP) vezetője, aki ki­tervelte az afganisztáni CLA- központ ellen decemberben el­követett öngyilkos merényletet - írta internetes oldalán tegnap a The New York Times című amerikai lap. A hír szerint a tálib vezér egy pilóta nélküli repülőgép táma­dásakor szerzett sebeibe halt be­le. Az értesülést nem tudta meg­erősíteni a pakisztáni hadsereg, amely tavaly októberben Dél- Vazirisztánban nagyszabású of- fenzívát indított Mehszúd és hí­vei ellen - teszi hozzá a The New York Times, amely a TTP-vezető múlt heti temetésén állítólag részt vevő szemtanúkra hivat­kozik. A washingtoni kormány­zat egy tisztségviselője azt mondta, hogy hírszerzési jelen­tések szerint Mehszúd 90 száza­lékos bizonyossággal belehalt a január 14-i támadás okozta se­besüléseibe. Egy amerikai hon­lap viszont, amely figyelemmel kíséri az északnyugat-pakisztáni törzsi területeken folyó amerikai rakétatámadásokat, más ameri­kai hírszerzési tisztviselőkre hi­vatkozva azt közölte, hogy nincs jele Hakimullah Mehszúd halá­lának. Ha a halálhír igaz, akkor ez fél éven belül már a második nagy sikerük lenne az amerikai­aknak a pakisztáni tálibokkal szemben: tavaly augusztusban egy amerikai rakéta megölte Hakimullah elődjét, a TTP-t ala­pító Baitullah Mehszúdot. A pakisztáni tálibok vasárnap tagadták vezérük - újabb - ha­lálhírét. „Hakimullah ép és egészséges, él, a haláláról szóló hírek célja csak az, hogy széthú­zást idézzenek elő a tálibok soraiban” - mondta a francia hírügynökségnek telefonon Az­am Tárik szóvivő, (mti)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents