Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-11 / 34. szám, csütörtök

VANCOUVER 2010 Szülői gondok és örömök Miért hagyja ott a hazáját egy tehetős étteremtulaj- donos és egy űrrepülési mérnök, hogy egy idegen or­szágban mosogasson, takarítson, sőt, WC-t pucoljon? A válasz: azért, hogy lányuk valóra válthassa az álmát, s műkorcsolyázóként részt vehessen az olimpián. A karademir házaspár törökországi életét feladva Kanadába költözött, s eleinte a legalantasabb munkákkal kereste a pénzt, hogy lányuk, Tugba, megfelelő körülmények között edzhessen. Az önfeláldozó szülők a torinói játékok alatt csak a tévében nézték, ahogy lányuk Törökország zász- lóvivőjeként felvonul a megnyitón, majd a 21. helyen végez a női versenyben, ám bíztak ben­ne, Vancouverben a lelátóról szurkolhatnak Tugbának. Csakhogy Karademirék többszöri próbálkozás után sem tudtak jegyhez jutni. Az olimpia weboldalán nem jártak sikerrel, s a Tö­rök Olimpiai Bizottság sem tudott segíteni raj­tuk. „Nem szeretném, ha úgy ismernének, mint egy őrült és követelőző asszonyt, de egyszerűen kétségbe vagyok esve" - fordult a sajtóhoz Tugba édesanyja. A történet happy enddel végződött: egy nemzetközi vállalat a kezébe vette az ügyet, va­lahonnan kerített jegyeket, így Karademir mama és Karademir papa a rövidprogram és a kűr alatt is ott lesz a vancouveri Pacific Coliseumban. A családi bol­dogságot már csak azzal lehetne fokozni, ha Tugba az el­ső tízben végezne az olimpián. Háborgó síugrónők Hátrányos megkülönböztetés miatt tiltakoznak a női síugrók, akik hiába lob- I bíztak, hiába fordultak bírósághoz is, sportáguk nem került be az olimpia műso- 1 rába. „Ez az egyetlen sportág a téli olimpián, amelyben csak a férfiak versenyez­■ nek. A nőknek azt mondják, nem elég jók... Ez egyértelmű diszkrimináció" ­■ jelentette ki Anita DeFrantz, a NOB Nők a Sportban bizottságának vezetője. A jt hátrányos megkülönböztetés tényét a kanadai bíróság sőt a vancouveri játé- |!| kok szervezőbizottsága is elismerte, a NOB azonban hajthatatlan. „A női sí­ugrás azért nem szerepel az olimpián, mert nagyon szűk az élmezőny, a töb­biek túlságosan le vannak maradva a néhány élversenyzőtől, így a viadal­nak nem lenne igazi sportértéke' - érvelt Jacques Rogge, a NOB elnöke. így aztán Vancouverben nem lesz ott az a versenyző, aki felállította az olimpiai sánc rekordját: azt ugyanis a női világbajnok, az amerikai Lindsey Van tartja... Etiópiából a téli olimpiára Robel Teklemarian Etiópiában született, ám mivel édes­anyja az USA-ban kapott munkát, küencévesen el kellett hagynia a hazáját. Az amerikai nagyvárosi élethez nehezen szokott hozzá, a hó viszont azonnal lenyűgözte. Lake Placidben ismerkedett meg a sífutással, s eltökélte, ott lesz a téli olimpián. Megalapította az Etióp Síszövetséget, s a külföldön élő etiópiaiak anyagi támogatásával részt vehe­tett a torinói játékokon - így ő lett az első etióp sportoló, aki téli olimpián indult. A 7,5 km-s távon a 84. helyen vég­zett, Vancouverben ennél jobb szeretne lenni. A rasztafri- zurás sífutó felkészülése nem volt egyszerű, jogosítványa le­járt, így vonattal kellett utazgatnia versenyről versenyre, rá­adásul a kinézett viadalok fele elmaradt a kevés hó miatt, s néhány hétre Etiópiába is haza kellett látogatnia, hogy elin­tézze a hivatalos papírokat. „Otthon sem eshetek ki a gyakor­latból, így ott görsível edzek - tette közzé Teklemarian a blog- ján. - Elég furcsa januárban hőségben tréningezni, de nem bá­nom, mert a nagy cél lebeg a szemem előtt."

Next

/
Thumbnails
Contents