Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-11 / 34. szám, csütörtök

Sport 21 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 11. Dárius Rusnák emlékezik az 1984-es olimpiára, ahol Lukáccsal és Libával alkotott csatársora fantasztikusan hokizott, de ez sem volt elég az elsőséghez „Balszerencsésen úszott el a szarajevói aranyérem” Kirobbanó formában játszott a Liba (balról), Rusnák, Lukáč trió Szkvorcowal csatázik az olimpiai fináléban Kiválóan játszott az 1984-es szarajevói játéko­kon a csehszlovák jégko­rong-válogatott, mégis be kellett érnie a második hellyel. Dárius Rusnákkal, az akkor bombaformában korongozó támadósor cen­terével elevenítettük fel az ötkarikás eseményeket. SZABÓ ZOLTÁN Huszonhat év távlatából mi­ként emlékszik a szarajevói já­tékokra? Ez volt pályafutásom egyetlen olimpiája, amelyről szép emléke­ket őrzök. De maradt bennem tüske, mert ma is rendkívül sajná­lom, hogy nem tudtuk megkoro­názni parádés teljesítményünket. Olyan csapatunk volt, amely rá­szolgált volna az elsőségre. Féltek is tőlünk a szovjetek, hiszen nem sokkal a játékok előtt a svédor­szági tornán 7:2-re leléptük őket. Sajnos, ezt a produkciót Szaraje­vóban nem tudtuk megismételni, s a mindent eldöntő meccsen rendkívül balszerencsésen úszott el az aranyérem... Nem zavarta meg a csapatot, hogy röviddel az olimpia előtt Kýhos váltotta fel a megsérült kulcsembert, Svozilt? Az utólag nevezett litvínovi csa­tár gyorsan beilleszkedett a csa­patba, és igazolta az elvárásokat. Fantasztikus kollektívát alkot­tunk, a Ludék Bukač, Stanislav Neveselý edzőpáros semmit sem bízott a véletlenre. Jóval az olim­pia előtt megszakították a liga­küzdelmeket, s mindent az olim­piának rendeltünk alá. Ilyen ala­pos felkészülés után bizakodva utaztunk a Szarajevóba. A fináléig simán meneteltek, melyik találkozó volt a legnehe­zebb? A norvégok ellen bemelegítés­ként fél gőzzel nyertünk 10:4-re, de aztán jöttek a címvédő ameri­kaiak. Szívós együttessel léptek jégre, meg is izzasztottak ben­nünket, ám Vinco Lukáčcsal és Igor Libával alkotott trojkánkkal nem bírtak, 4:l-re győztünk, s mindhárman feliratkoztunk a gól­listára, Igor kétszer is. A továbbju­tás szempontjából fontos volt ez a siker, utána felszabadultan hokiz­tunk, előbb 13:0-ra elpáholtuk az osztrákokat, majd a finneket 7:2-re legyőztük, és a kanadaiak sem okoztak nagy fejtörést, mi­után 4:0-ra nyertünk. A legrázó­sabb meccset a svédek ellen a né­gyes döntőben vívtuk. A nagy tét miatt a küzdelem dominált, a skandinávok a védekezésre he­lyezték a hangsúlyt, csatárso­runkra úgy vigyáztak, mint a sze­mük fényére. Végül a záróhar­madban felőrültük az erejüket, és két gólt ütöttünk. Aztán következett az arany­érmet eldöntő szovjetek elleni peches csata. Viktor Tyihonov is tartott tő­lünk, ezért tőle teljesen szokatla­nul védőtaktikával küldte a jégre védenceit. Hiába támadtuk végig a meccset, hadilábon álltunk a szerencsével. Kihagyhatatlan helyzeteket puskáztunk el, több­ször az üres kapuba sem talál­tunk be, Vlagyiszlav Tretyak pe­dig bravúrok sorozatát mutatta be a szovjet kapuban. Rendkívül szerencsétlen gólt kaptunk a 7. percben: Kozsevnyikov szinte a félpályáról ellőtte a korongot, amely a felső lécről Šindel kapus hátára, onnan pedig a kapuba esett. Ezután még taktikusabban hokizott a szbomaja, és a máso­dik harmad elején Krutov is beta­lált. Ezzel gyakorlatilag eldőlt az összecsapás sorsa. Nagyon letörtek voltak a meccs után? Az nem kifejezés, jó ideig csak szótlanul ültünk az öltözőben. Az oroszok viszont rendkívül boldo­gok voltak, szinte tökrészegen jöt­tek a hivatalos bankettre, ezt ko­rábban Tyihonov alatt sosem te­hették meg. Ők örömükben, mi bánatunkban ittunk. Szerény vi­gasznak számított, hogy a szak­emberek triónkat választották az olimpia legjobb támadósorának, a vüághírű Makarov, Larionov, Kru­tov hármas előtt. Pašekkel együtt négy szlovák játékos volt a keretben, nem voltak nemzetiségi problémáik a csehekkel? Egyáltalán nem. Tiszteltük, be­csültük egymást, remekül kijöt­tünk egymással. Édesapám öt liter szilvapálinkát hozott nekem Sza­rajevóba, s minden este az edzők­kel együtt egy-két kupicával fel­hajtottunk. Egy év múlva Prágában visz­szavágtak a szbomajának, s vi­lágbajnokok lettek. Mikor dőlt el, hogy ön lesz a vb-n a csapat- kapitány? Mivel Čemík az olimpiai után külföldre szerződött, új kapitányt kellett választani. A budéjovicei Caldr volt a szakmai stáb első ki­szemeltje, ám gyenge formája mi­att kikerült a válogatottból, ha­sonlóan járt később a vítkovicei Svozil is. Ezek után Bukač mester engem javasolt, amit egyhangú­lag megszavaztak a társak. Fan­tasztikus szurkolóink előtt fel­emelő érzés volt megnyerni a vb-t. Ez legalább valamiképp kárpótol­ta a peches olimpiát. Mennyi jutalmat kaptak az ötkarikás ezüstért és a vb- aranyért? Az olimpiai második helyért fe­jenként 30 ezer koronát, a világ- bajnoki győzelemért viszont már jóval többet, 200 ezer koronát kaptam. Egyébként az összeg felét a vb-t támogató cégek adták, úgy hogy voltak, akik kevesebbet kap­tak, mint én. Egy esztendővel később vi­szont minden a visszájára for­dult. Mi volt az oka a címvédő vb-kudarcának? Ján Starší és František Pospßü személyében új szakvezetői lettek a válogatottnak. Ők a bajnokságot nyert kassai csapatra építették a csehszlovák együttest. A keletiek­ből nagyon sokat kivett a bajnoki menetelés, nagyon fáradtak és ru- tintalanok voltak a vb-n. Kikap­tunk a lengyelektől, majd a néme­tektől, végül örülhettünk, hogy ötödikek lettünk. Végül a szövet­ség szerint én és Lála lettünk a bűnbakok, így idő előtt ért véget a válogatottbeli szereplésem. Huszonegy évesen Martinec és Ebermann között mutatko­zott be az 1981-es vb-n. Mikor jött össze a sikeres Vincent Lukáč, Rusnák, Liba trió? Öröm volt két legendával egy csatársorban korongozni, rendkí­vül sokat tanultam tőlük. Egy év­vel később már együtt szerepel­tem Vincóékkal, igaz ebben az is közrejátszott, hogy közben előző társuk, Ihnačák Kanadába emig­rált. Önt is szívesen látták volna az NHL-ben. Miért csak 1987-ben draftolta a Philadelphia? Azért mert 1982-ben öt évre szóló titkos szerződést kötöttem a Quebec csapatával. Akkor miért nem szerződött oda? Azért, mert 1981 novemberé­ben rendkívül súlyos szemsérülést szenvedtem a Slovan-Poprad meccsen. Egy ideig úgy tűnt, hogy teljesen elvesztem a látásom. Sze­rencsére négyhónapos kényszer- pihenő után visszatérhettem a jégre, és vb-n is szóhoz jutottam. Az igazat megvallva, tartottam at­tól, hogy az NHL-ben a durva vé­dők tönkreteszik az egészsége­met. Egyébként az 1983-as svéd­országi vb-n személyesen jött ér­tem a québeci klubelnök és a me­nedzser, mindent elintéztek csak el kellett volna hagynom a csapa­tot. Ez feltűnt a válogatottat kisé­rő Stb-ügynököknek is, akik mo­lesztálni kezdtek, ezért szóltam Bukačnak, hogy állítsa le őket, mert tényleg disszidálok. Egyéb­ként a Philadelphia azért akart szerződtetni, mert a bunyós játé­kos hírében álló Bobby Clarke menedzser még emlékezett rám az egyik vb-ről. Saját bőrén ta­pasztalta, hogy zsinórban három­szor közvetlenül a bedobás után egyből eltaláltam a kaput. Ilyet vele szemben korábban senki sem engedhetett meg magának. Nem bánja, hogy Finnország­ban fejezte be a pályafutását? Fél évvel az 1989-es rendszer- váltás előtt engedtek ki a Kuopió- hoz, gyönyörű és szép négy évet töltöttem ott. A szurkolók szeret­tek, mellettem kezdte szárnyait bontogatni az NHL-ben később sztárrá vált Sami Kapanen. Kana­dában jóval többet kerestem vol­na, de nem bánom, hogy így ala­kult, végeredményben elégedett vagyok pályafutásommal. Egy ideig edzősködött, miért hagyta abba? A kilencvenes évek közepén Dušan Žiška mellett a Slovannál két és fél esztendeig asszisztens­ként tevékenykedtem. Ezután Besztercebányán klubmened­zserként dolgoztam, nagy örö­mömre részese lehettem az ext­raligás szereplés kiharcolásában. Később családi okok miatt visszatértem Pozsonyba, négy éve tagja vagyok a Szlovák Jég­korong-szövetség végrehajtó bi­zottságának. Legutóbb én vezet­tem a kanadai U20-as vb-n résztvevő szlovák küldöttséget. NÉVJEGYKÁRTYA Név: Dárius Rusnák Született: 1959. december 2-án Klubjai: Banská Bystrica (1969- 1975), Slovan (1976-1989), Jihlava (1987/88), Kuopio (1989-1993) Legnagyobb sikerei: világbaj­nok (1985), olimpiai ezüstérmes (1984), vb-ezüstérmes (1982, 1983), vb-bronzérmes 1981), csehszlovák bajnok (1979, 1988), 2009-ben bekerült a szlovák Hírességek Csarnokába Válogatott meccsek és gólok száma: 156/68 Élvonalbeli meccsek és gólok száma: 436/186 Az NHL-ből a Quebec (1982) és a Philadelphia (1987) draftolta. Foglalkozása: tíz éve a köz- társági elnöki hivatal osztály- vezetője. Juan Antonio Samaranch NOB-elnök Rusnáknak gratulál az olimpia ezüstéremhez

Next

/
Thumbnails
Contents