Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-11 / 34. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 11. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NÉPSZABADSÁG Orvosi adatokat használna embercsempészek lefülelésé­re a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI). Egy orvosi webportál közzétette az NNI levelét, melyben megfázással, tüdő- gyulladással kezeltek adatait kérikazÁNTSZ-től, hogymeg- találják az embercsempésze­ket, akik októberben 18 koszo- vóitpróbáltakMagyarországra csempészni a Tiszán. A csónak fölborult, hárman értekpartot. Ha az orvosok kiválogatják a jelzett időpontban megfázás­sal, tüdőgyulladással kezelt betegeiket, több ezer ember orvosi adataihoz juthat hozzá az NNI. (mti) (Peter Gossónyi rajza- Drágám, azonnal indulj, a férjem már elrepült Vancouverbe! Bemard Kouchner külügyminiszter szerint „valami nagyon ígéretes" kezdődött Medvegyewel Látványos francia-orosz közeledés A Mistral francia hadihajó megvásárlására vonatkozó orosz szándék és az Iránt súj­tó esetleges újabb szankciók támogatása Moszkva részé­ről a francia diplomácia veze­tője szerint „ígéretes jövőt” jeleznek a francia-orosz vi­szonyban. MTI-HÁTTÉR Az elmúlt hónapokban több kül­politikai kérdésben is közeledés volt tapasztalható Moszkva és Pá­rizs között, amit Bemard Kouchner részben az orosz elnök személyével magyaráz. ,A Medvegyev-generáció más, mint Vlagyimir Putyiné” - mondta a héten újságírók előtt a francia külügyminiszter. Megfogalmazása szerint Párizs és Moszkva között „olyan politikai perspektívák rajzo­lódnak ki, amelyek nem teljesen ugyanazok, mint a korábbiak”. Dmitrij Medvegyevnek „egészen más elképzelése van”, mint Putyin- nak-jelentette ki Kouchner, hang­súlyozva, hogy sokszor beszélt az orosz elnökkel, aki pedig francia kollégájával, Nicolas Sarkozy ál­lamfővel is rendszeresen egyeztet. Bár a legtöbb francia elemző is úgy véli, hogy Medvegyev liberáli­sabb irányvonala mellett Oroszor­szág „erős embere” továbbra is Pu- tyin - akiről elképzelhető, hogy a 2012-es elnökválasztással vissza­tér az államfői székbe -, Kouchner szerint „valami nagyon ígéretes” kezdődött Medvegyewel. Az orosz elnök a francia külügyminiszter megítélése szerint „nagyon bátran” beszél hazájáról, beleértve „a tár­sadalom állapotát” is, s ebben Kouchner egyértelműen a változta­tás szándékátlátja. Oroszország a tavaly decemberi koppenhágai klímacsúcson szoro­san együttműködött Franciaor­szággal, és támogatta az európai kezdeményezéseket. A francia dip­lomácia azonban a valódi változást abban látja, hogy amióta ősszel fény derült a korábban eltitkolt irá­ni atomlétesítményre, Oroszország is támogatná az iráni nukleáris programot sújtó újabb szankciókat. Az orosz külügyminiszter kije­lentései- Szergej Lavrov legutóbb a müncheni nemzetközi biztonság­politikai konferencián vette köz­vetve védelmébe Teheránt - ugyanakkor némi kétséget hagy­nak Moszkva álláspontját illetően. „Lavrovnak nem egészen olyan a mentalitása, és nem ugyanaz a ko­ra, mint Medvegyevnek” - véleke­dett Kouchner, s határozottan kije­lentette: „Tudjuk, hogy az oroszok meg fogják szavazni (a szankció­kat) , nagyon mellette vannak”. Az orosz-francia közeledésnek a közvélemény számára is látványos jele a 2010-es francia-orosz kultu­rális évad mellett az, hogy Francia- ország a héten elvi beleegyezését adta egy Mistral típusú helikopter­hordozó hadihajó eladásához Oroszországnak, amelyre Moszkva már hónapokkal ezelőtt jelezte vá­sárlási igényét. A francia védelmi minisztérium képviselője ráadásul hétfőn azt is közölte, hogy Francia- ország már tanulmányozza Orosz­ország újabb kérését az eredetileg tervezett egy helyett négy Mistral megvásárlására. A Mistral-ügynek komoly külpo­litikai tétje van: NATO-tagállam még soha nem írt alá fegyvereladá­si szerződést Moszkvával, s az eset­leges ügylet tavaly novemberi beje­lentésekor a balti államok mellett Grúzia és amerikai képviselők is aggodalmuknak adtak hangot az orosz vásárlási szándék miatt. Ál­láspontjuk szérint Moszkva az új hadihajóval a volt szovjet tagálla­mokat fenyegetheti a Balti- és a Fe­kete-tengeren. Franciaország azonban a Le Monde című napilap kommentárja szerint nagyon is érdekelt az üzlet­ben, amelyet kormányszinten egyértelműen támogatnak, holott a két ország közeledését az emberi jogok oroszországi megsértése miatt Franciaországban is többen bírálják. A Charles de Gaulle repü­lőgép-hordozó után a második legnagyobb francia hadihajót ugyanis - amely kilencszáz ember szállítása mellett hat helikopter, négy partra szállító csónak, 13 Lec- lerc harckocsi és mintegy száz gépjármű befogadására alkalmas és 69 ágyas kórháza is van - még soha nem sikerült külföldre elad­ni. A szerződés aláírására az orosz államfő március 2-i párizsi látoga­tása során kerülhet sor. ________________KÉZ, IRAT ____________ ________________ Vesszőkarikák MIKLÓSI PÉTER Holnap kezdődnek Vancouver­ben a téli olimpiai j átékok. Akit érdekel a sport, nyilván rogyásig nézni fogja az élő tévéközvetíté­seket. Nem is hoznám szóba a dolgot, ha a honi sajtóban nem ve­szek észre egy olyan (bizonyosan vancouveri ihletésű) hírt, amelyet kétszer is elolvastam, mert első meglepetésemben a szememjött ki, mint a csigáé. Az info ugyanis arról tudósított, hogy több hazai politikus ambícióiban újra felme­legedőben van egy tátrai téli olimpia megpályázásának gondo­lata! Értem én a honfiúi szándé­kot, elvégre Szlovákiát immár tar­tósan fölveti a jólét; mi sem ter­mészetesebb, mint ötkarikás játé­kokra ácsingózni. Már csupán azért is, mert a mindenkori par­lamenti választások előtt, akam- pánynak becézett választói hecce­lés, önfelhúzó médiaattrakciónak álcázott politikusi önhergeléssel kezdődik. Ugyanisjózan eszű po­litikus csak a retorika vetkőző- számakénthozhatja szóba, nép­ámítás gyanánt, tízvalahány esz­tendő során sokadszor, hogy a Magas-Tátrában olimpiát kellene rendezni széles e haza büszkesé­gére... Étvágygeijesztőnekjövóre összerittyentünk egy hoki-világ- bajnokságot, így utána mit ne­künk az olimpia! Ez utóbbira pusztán sportvonalon is sok min­denpredesztinál bennünket: a hokiválogatott többszöri gyászos vb-szereplése, síugróink hiánya, műkorcsolyázóinkbukdácsolása, bob- és ródliversenyzőink ered­ménytelensége, özönvíz előtti stadionjainks egyéb sportlétesít­ményeink állapota; és akkor még nem esett szó sportdiplomáciánk esedenségéről, melynek egyetlen, ám biztos sikere, hogy rendre ott lehet a vüágversenyekkisorsolá- sán. Javaslom hát, mielőtt még a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az efféle olimpiarendezési ödetek szószólóinakkötelező olvas­mányként előímáAiszkhülosz Ol­talomkeresők című drámáját, pró­bálkozzunk inkább egyéb sportok világversenyeinek megrendezé­sével. Elvégre fociban hazai pá­lyán élvezhető ligameccset mára rendszerváltás előtt semjátszot- tak, nemhogy azóta; a vízipóló-vá- logatott inkább merülni tud, semmint nyerni, s vigaszként itt van még a kugli, a gyephoki, az agyaggalamb-lövészet... No, de visszaavesszőkarikákhoz! Kije­lenthetem: nem értek egyet a fa- nyalgókkal, pusmogókkal, blöfföt kiáltókkal. Énmárréges-régpa- pírra is vetettem a magam olimpi­ai receptjét, most csak a (kony- ha)fiókotkell kihúznom, hogy be­bizonyítsam: én a már eddig is oly sokbabérttermő szakácsolimpiát favorizálom. Ebben akad jó porció önzés is, hiszen a gyerekkori álomra- állni az olimpiai dobo- gón-korábbanlegföljebbaz egyéni üldözöttek országúti ver­senyében lehetett volna reális sanszom. Most viszont a rakott krumpliban vagy a hamvazószer­dái heringsalátában éremesélyes lehetnék. Ráadásul egy szakácso­limpia sokkal kevesebb szervezési macerával jár, mint az igazi. Arról nem is szólva, hogy Szlovákia kü­lönösen szerencsés helyzetben van: a zabálás nálunk tömegsport. És a mélynemzetiek is kiélhetnék magukat, mert az ún. hazafiassági törvény nélkül is úton-útfélen énekelhetnék a Tátrát idéző him­nuszt. Biztatónak tűnik az infra­struktúra olimpia utáni hasznosí­tása is. A szakolcai kürtőskalács- ból épülő bobpályák tésztájából kicsentfahéj például a téli utak sí­kosságmentesítésére szolgálna; a mézeskalács házikókból álló olimpiai falu esetében pedig a ki- spóroltméznekköszönhetően minden honpolgárnak több méz jutna a madzagjára. Az ország vendégszereteténekjeléül a T átra lábánál ki nem fogyna a liptói túró (értsd: bryndza) a bacsóedények­ből, a Csallóközben pedig kol­bászból volna a kerítés. Érthető hát, ha türelmetlenül várom, hogy végre fellobbanjon a láng- a krumpli alatt a sparheltemen. Ám azleszazigazi hab a T átrán, amikor a tévében megszólal Haluška és Borovička, a két szak­kommentátor: Good Evening, bon apetit! Majd betartván a nyelvtör­vényt, illemtudóanhozzáfűzik: Dobrývečer, dobrú chuť! KOMMENTÁR Az SaS szüzessége NAGYANDRÁS Richard Sulik és pártja, a Szabadság és Szolidaritás kedden úgy döntött, nem lép koalícióra az SDKÚ-val, mert bár korábbi feltéte­lük, hogy az SDKÚ választási vezetője ne Mikuláš Dzurinda legyen teljesült, ám az SDKÚ körüli támogatási botránymiattmégsem vál­lalják a koalíciót. Korábban a Hidat kosarazták ki azzal, hogy egy felmérés szerint potenciális szavazóik egyharmada nem támogatná a pártot, ha magyarokkal szövetkezne. Közben az egyik legutóbbi felmérésben a párt támogatottsága megugrott, valószínűleg erre is támaszkodva dönthettek végül úgy Sulíkék, hogy egyedül vágnak neki a választásoknak. Mivel az SaS politikusainak többsége politi­kailag szűz, azaz nem dörzsölt politikusok alkotják a gárdát, azt, ahogy az esetleges partnerekkel játszottak, talán marketingfogás­ként lehet leginkább értékelni. Nem hiszem, hogy a párt megalaku­lásakor nem tudták volna pontosan, hogy az SDKÚ-val nem lépnek koalícióra, mert az a jobboldal elmúlt nyolc évének sötét árnyait ci­peli magával elnöke személyében és saját múltjában. Ugyanúgy tudhatták, hogy totális pragmatizmusuk, mely a kisebbségi témá­ban is megjelent, nem nagyon kompatibilis egy olyan párttal, mely bár csak részben, de etnikai alapon jött létre. Erről nem kellett volna „megkérdezniük szavazóikat”, hiszen egy párt olyan mértékben formálja szavazói nézeteit, mint viszont. Sulíkéknak a jelenlegi helyzetben annyi feladatuk van, hogy bebizonyítsák, létezik Szlo­vákiában legalább ötszázaléknyi olyan szavazó, aki egy új arcokkal induló, tiszta, vállalkozásorientált, jobboldali pártot akarna a par­lamentbejuttatni. Saját környezetemben, még a magyarok körében is sok ilyen emberrel találkoztam, akik korábban már teljesen elfor­dulni látszottak a közügyektől, mert nem hittek sem a jobboldali volt kormánypártoknak, sem a „magyaroknak”. Ezeknek a szava­zóknak lehet esély az SaS, de ehhez meg kell tartania tisztaságát, függetlenségét és bizonyítania kell, hogy a céljai eléréséhez nem akar minden eszközt felhasználni. Az elmúlt hetek során veszélybe került, amikor úgy tűnt, az SaS is csak a klasszikus politikai tanácso­kat fogadja meg, s egyetlen célja a szavazatok maximalizálása a le­hető legrövidebb idő alatt. Ha Sulíkék hosszú távra akarnak építeni, mindenképpen az önállóságot kell választaniuk, sőt, egy ennyire pragmatikus pártnak még a kormányba sem kellene beülnie egy év­vel megalakulása után, úgyis elnyomnák őket a nagyobbak, így saját arculatukat nem nagyon tudnák megtartani. Ami pedig a meg nem valósult jobboldali nagykoalíciót illeti, annyira mégsem szabad sír­ni miatta, hiszen addig, amíg nem megy végbe a teljes tisztulás, a jobboldal nem érdemli meg, hogy megnyerje a választásokat, amelyre, valljuk be, még nagykoalícióként is minimális eséllyel pá­lyázott volna. TALLÓZÓ MAGYAR NARANCS Hagyó Miklós egy kereskedő mentalitásával irányított, de „nagy volt rá a kabát”, Mester- házy Ernő politikai tanácsadó volt, aki nagyon jó kapcsolato­kat ápolt a szocialisták felső kö­reivel - így jellemezte Demszky Gábor főpolgármester a BKV- botrányokkal kapcsolatba ho­zott helyettesét, és előzetes le­tartóztatásba helyezett tanács­adóját a Magyar Narancsnak adott interjúban. Mesterházy „tudatosan építet­te a kapcsolatrendszerét (...) ezt egy nagyjátékként fogta fel, per­sze mindent a város érdekében tett. De hangsúlyoznám, hogy po­litikai tanácsadó volt, nem foglal­kozott napi ügyekkel” - fogalma­zott a főpolgármester. Nemcsak neki volt bizalma a tanácsadó iránt, hanem a kormány is elfo­gadta tárgyalópartnerként. „El­sősorban Szilvásy György akkori kancelláriaminiszter. Rajta ke­resztül pedig a kormányfő, Gyur- csány Ferenc”. „Kitűnő szellemi képességeinek köszönheti mind­ezt” - fűzte hozzá. Demszky el­mondta, Mesterházyval nem be­szélt letartóztatása óta, csak a fe­leségével, Mécs Mónikával, Mécs Imre korábbi szabad demokrata, jelenleg szocialista képviselő lá­nyával. A rendőrség gyanúja sze­rint Mesterházy bírta rá a BKV ve­zetőit, hogy vagyonkezelési köte­lezettségüket megszegve indoko­latlan és szükségtelen szolgálta­tások igénybevételére szerződé­seket kössenek. Demszky a főpol­gármesteri időszakáról úgy fo­galmazott: „Húsz év alatt voltak jobb, rosszabb időszakok, sok mindentől függ, hogy egy-egy cik­lus hogyan alakul. (...) akkor vol­tunk a legnépszerűbbek, amikor ellenzékben voltunk, azaz jobb­oldali kormány volt hatalmon. Pedig szinte semmit nem tudtunk csinálni, nem indulhatott egyet­len beruházás sem, alig kaptunk pénzt a feladatainkra. Elég volt naponta kiállnom a sajtó elé, és elpanaszolni, mennyire mosto­hán bánik az Orbán-kabinet a fő­várossal. A mostani időszakra nagymértékben rányomta a bé­lyegét a szocialista-liberális kor­mány, a második Gyurcsány-ka- binet sikertelensége. Pedig a há­borút követő újjáépítés óta nem volt ennyi beruházás egyszerre Budapesten”. Hagyó Miklós volt főpolgár­mester-helyettesről elmondta: egy kereskedő mentalitásával irányított, amikor alkudozni kel­lett, nagyon jól teljesített. Meg­harcolt azért, hogy a BKV évről év­re megkapja a pénzt, elérte a táv­hő áfájának csökkentését. „De nagy volt rá a kabát. Kézi irányí­tással, utasításos rendszerben nem lehet egy ekkora vállalatot kormányozni” - célzott a BKV- ra. Hagyó Miklós szocialista országgyűlési képviselő a na­pokban jelentette be, lemondott fővárosi közgyűlési mandátu­máról, visszalépett budapesti listás helyéről és egyéni képvise­lő-jelöltségétől. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents