Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-10 / 33. szám, szerda
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 10. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Ukrajnában Viktor Jus- csenko őrült korszaka után Viktor Janukovics személyében olyan ember ül az államfői bársonyszékbe, aki Moszkva iránt barátságos, józan és képes megállapodni, de az eddigi ingerforrások helyett most újak vannak kilátásban - állapította meg a Kommerszant című orosz lap. Az ukrajnai elnökválasztás eredményét értékelő kommentátor szerint Moszkvának még nehezebb is lehet a dolga, mint eddig, mert könnyen megtörténhet, hogy Kijev barátságáért fizetni kell, hiszen Janukovicsnak pénzre van szüksége választási ígéretei teljesítéséhez. Az orosz-ukrán kapcsolatok az orosz-belorusz viszonyhoz hasonlóvá válhatnak, de Moszkva számára kényelmetlenebb változatban. Ugyanis Belorussziában Aljakszandr Lukasenka elnök egy személyben tud döntéseket hozni, Janukovicsnak pedig a Moszkvával folytatott alkudozásban minden lépését alaposan meg kell fontolnia, nehogy a Kremllel való összeesküvéssel, vagy a „nyugati út” mint fejlesztési stratégia feladásával gyanúsítsák. Moszkva nem követelhet sokat a „baráti elnöktől”, hogy ne tegye ki támadásoknak. „Egyszóval világos, hogy mit adhatunk Ukrajnának, de nem világos, mit kaphatunk tőle, s erre csak egy Ukrajnára vonatkozó új politika kialakításával lehet válaszolni, mely nem a posztszovjet barátságok erkölcsileg elavult modelljéből indul ki, hanem a saját nemzeti érdekekből, de tiszteletben tartja a szomszédok nemzeti érdekeit is” - írta a szerző. A lap a címoldalán elemezte, hogy Janukovics újra fel szándékozik vetni az Ukrajnán áthaladó gázvezeték- rendszer konzorciummá alakítását, egyenlő arányban osztozva Nyugat-Európával és Oroszországgal, ami a Kommerszant szerint lehetővé tenné, hogy a Gazprom letegyen az Északi és a Déli Áramlat gázvezetékek építésének tervéről, hiszen főleg a Déli Áramlat fő célja az Európába irányuló gázszállítások megoldása Ukrajnát elkerülő útvonalon. A lap hozzátette, hogy az ukrán javaslatok már nemegyszer a semmibe vesztek, ezért Moszkva most fontolgatja, mitválaszoljon. A Moszkovszkij' Komszo- molec című lap arra hívta fel a figyelmet, hogy a különbség Janukovics és Timosenko eredménye között kritikusan csekély, ilyen esetekben szokták bírósági úton megtámadni a választások eredményét. Ez most is megtörténhet, és bizonyosra vehető, hogy az új elnök elismerése lassú és meglehetősen fájdalmas folyamat lesz. A lap által megkérdezett politológusok azonban úgy vélték, nem ismétlődnek meg a 2004-ben történtek. Várhatóan kompromisszum születik, ha Timosenko pártja hagyja, hogy Janukovics letegye a hivatali esküt, Janukovics pedig jobb időkre halasztja Timosenko lemondását a kormányfői tisztségről, (mti)- Elnök úr, bemutatom önnek pártunk főtámogatóját. (Peter Gossónyi rajza) Oroszországban elmosódik a szervezett bűnözés és a biztonsági erők közti határ Az OMON viselt dolgai Az orosz államfőhöz írott levélben tették szóvá az orosz biztonsági elitkommandó (OMON) 2. moszkvai zászlóaljának rendőrei a főnökeik visszaéléseit, az embertelen szolgálati körülményeket, a törvényes korlátokat messze meghaladó munkaidőt, az illegális bevételi „forrásokat” és a parancsnokok által megkövetelt törvénysértéseket, de a rájuk nehezedő nyomás hatására minden állításukat visszavonták. MTl-HÁTTÉR A levélről a New Times című angol nyelvű hetilap számolt be. Hasábjain a levél írói még egyszer elmesélték „élményeiket”, miután hetek óta hiába vártak válaszra Dmitrij Medvegyevtől. (Az elnöknek írt levél másolatát a főügyészségnek, a belügyminisztériumnak és a moszkvai rendőr-főkapitányságnak is megküldték.) Ez rövid idő alatt a sokadik alkalom, hogy az orosz karhatalmi szervezetek tisztjei a nyilvánosság előtt illetik súlyos vádakkal saját szervezeteiket - emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung. November közepén Alekszej Dimovszkij novorosszijszki őrnagy két videofelvételt töltött fel az internetre. Ezeken mutatta be a városában szolgáló biztonsági erőket átszövő korrupció rendszerét. Néhány nap alatt több millió orosz nézte meg a videókat, Dimovszkij pedig országosan ismert lett. Főnökei, akiket megvádolt, azonnal ellentámadásba lendültek, és megvádolták ezzel-azzal. Azután letartóztatták - állítólag sikkasztott, konkrétan majd két évtizedes szolgálata során mintegy 440 eurónak megfelelő összeget, egy olyan országban, ahol nem ritkák a több milliárdos sikkasztások, csalások... A rendőrség címére belülről érkező szemrehányások azért keltenek nagy visszhangot Oroszországban, mert megerősítik azt a képet, amely az emberek fejében a rendőri erőkről él. Vakon követik a parancsokat, nem csupán megvesztegethetők, hanem kikövetelik a vesztegetést, és rendkívül kegyetlenek. Rendszeresen előfordul, hogy feddhetetlen polgárokat súlyosan bántalmaznak, sőt megölnek a biztonsági erők tagjai. Tavaly egy moszkvai kerület egyik vezető tisztje egy szupermarketben halomra lőtt több embert - igaz, részeg volt. Tomszkban január elején egy rendőrségi kijózanítóban halálra vertek egy újságírót. A haláleset után több százan tüntettek a szibériai város utcáin, transzparenseiken egyebek között ez állt: „A rendőrség a bűnözőknél is rosszabb!” Tény, hogy a szervezett bűnözés meg a biztonsági erők közötti határ gyakran elmosódik, amint az a moszkvai OMON-tisz- tek leveléből is kitűnik. Nemcsak arról számolnak be, hogy (a főnökük zsebébe befolyó) fizetség ellenében személyi védelmet nyújtottak egy alvilági bűnözőnek, hanem arról is, hogy bizonyos kerületekben a 2. zászlóalj ellenőrzi a prostitúcióval zajló üzletet. Állításaikat az teszi különösen pikánssá, hogy az OMON-egysé- gek hivatalosan a biztonsági erők elit alakulatának számítanak. Polgárjogi aktivisták, ellenzéki tüntetők és a fenti csoportok utcai gyűléseiről tudósító újságírók viszont brutális verőlegényekként ismerik a „különleges rendeltetésű osztagok” (ezt takarja az OMON rövidítés) tagjait. Az OMON-főnökségnek csak papíron számít a jog és a rend. 2009 elején például az OMON- osok parancsot kaptak arra, hogy az év folyamán legalább 40 ezer személyt kell előállítaniuk, azaz naponta egy bizonyos számú embert kell bevinniük az őrszobákra. Ha nem teljesítik a „penzumod’, akkor nem kapják meg a fővárosi bérpótlékot (havi 10 ezer rubel), ami érzékeny veszteség, ha tekintetbe vesszük, hogy havi fizetésük 15 -16 ezer rubel (380 euró). Bírálók már régóta hangoztatnak hasonló vádakat „a szervekkel” szemben, nyilatkozataikban visszatérő kifejezés a „minden határon túlmenő, önkényes” jelentésű „bezpregyel”. Az OMON-nal kapcsolatban Genna- gyij Gudkov, az (ellenzékiként számontartott, de a Kreml által kreált és azt támogató) Igazságos Oroszország párt képviselője úgy fogalmazott: a hatalmi vertikum elérte önnön korlátáit. Oroszország válaszúihoz érkezett: vagy „civilizált” demokráciává alakul át, vagy végleg elindul visszafelé a szovjet múltba vezető úton. (A hatalmi vertikum - Vlagyimir Putyin találmánya - annyit tesz, hogy minden a Kreml kezében van, s hogy a Kreml keze mindenhová elér.) A belügyi tárca meg az OMON vezérkara kemény büntetéseket helyezett kilátásba, ha beigazolódnak a zászlóalj parancsnokaival szembeni vádak - egyúttal kétségbe is vonva azok igazság- tartalmát. Egy rendőrségi szóvivő egyenesen rágalmakat emlegetett, s azt állította, hogy a zúgoló- dók többsége már régóta nem tagja az OMON-köteléknek. Mi több, lopás és egyéb vétségek miatt nyomozás folyik ellenük. A New Times írásának szerzői viszont kitartóan állítják, hogy érvényes OMON-igazolványokat láttak a meginterjúvolt tiszteknél, az illetőket most visszadátumo- zott határozatokkal távolítják el. Hírek szerint a szolgálathoz belépő új emberek mindegyikével aláíratnak egy biankó űrlapot, ezáltal szükség esetén tetszőleges időponthoz lehet kötni elbocsátásukat. Az OMON vezetői azonban bejelentették, hogy a New Timeshoz forduló kommandósok visszavonták állításaikat; a tíz Jelenlegi és volt munkatárs” állítja, hogy semmi köze a lapban közölt információkhoz. A belügyminisztérium illetékes igazgatósága bírósághoz fordul munkatársai becsületének védelmében. A szerkesztőség viszont állítja, hogy megvannak a szükséges bizonyítékok: az állítólag csak „volt OMON- osok” éppen azt mondták el, ami a lapban megjelent. A szerkesztőség nem fél a bírósági pertől: „Előbb bizonyítsák be, hogy rágalom, amit leírtunk” - idézték lapok Ilja Barabanovot, a hetilap főszerkesztő-helyettesét. _________ KOMMENTÁR Carthaginem esse delendam LOVÁSZ ATTILA Cato állítólag minden beszédét ezzel a mondattal fejezte be: Karthágónak pusztulnia kell! Mondta vagy nem, a történészi vita folyik, de mítosznak is szép. Nem véletlen, hogy e mondatot választottuk, hiszen nem másról van szó, mint Cato azon álláspontjáról, amelyről nem ismert vitát. Nincs vita, bármiről tárgyalhatunk, bármivel foglalkozhatunk, de Karthágó eleste nem kérdés. Egy éve folyik a diskurzus a szlovákiai államnyelvtörvényről, amelyről annak államigazgatásban foglalkoztatott védelmezői elmondják, a szövegezés nem irányul a szlovákiai magyarok ellen, csak a szlovák nyelvet védi. Ezzel szemben saját, kifinomult álláspontunk szerint a törvény a szlovák nyelvet nem védi, inkább kalodába zárja, s hogy milyen célból született, arról az előkészítési fázis politikai felvezetései és az állampolgároknál tapasztalható lecsengése egyértelműebben beszél minden paragrafusnál. Aki érdeklődik a közügyek iránt, s legalább egy órát tölt naponta ciber- térben, az tudhatja, milyen a köz véleménye. A legolvasottabb hírportálok topicjai olyan véleményeket tartalmaznak, amelyeket a nyomdafesték még e lebutított médiatérben sem visel el. Az államnyelvtörvényről érvényessége óta folyamatos vita folyik, büntet, nem büntet, korlátoz, nem korlátoz, megenged, nem enged meg. Pedig erről a törvényről nem szabad vitatkozni. Nem szabad róla vitatkozni, mert a törvény előkészítésének és jóváhagyásának eredeti motivációja az a nyers, durva és egyelőre - hála istennek - még csak verbális nacionalizmus és sovinizmus, amelynek semmi keresnivalója a 21. századi Európában. Nem szabad róla vitatkozni, mert a demokratikus jogszabályokkal ellentétben alapvető emberi jogokat nem bővít, hanem szűkít. Nem szabad róla vitatkozni, mert Európa nem segít. Európa sok mindenben megoldásokat talált, sok mindenben jó a politikai és gazdasági közeledés, de kisebbségi térfélen használhatatlan. Ahhoz előbb Európa neuralgikus kisebbségi gondjait kellene megoldani, arra pedig semmi remény ebben a pillanatban. Nem szabad róla vitatkozni, mert semmilyen nemzetközi nyomás nem segít rajtunk, ahhoz ugyanis a nyomást gyakorolni képes nemzetek, országok háza táján kellene rendet tenni. Nem szabad róla vitatkozni, mert senkit nem izgatnak az angol, német feliratok, az angol, német, kivételes esetben lengyel reklámok, sem az idegen nyelvű nyilatkozatok. Csak a magyar reklám szúr szemet, a magyar nyelv bánt fület, ez így van, és aki azt állítja, hogy nem, az Madagaszkáron él, nem Szlovákiában! Nem szabad róla vitatkozni, mert akkor magát a jogszabályt legitimáljuk, üzenve, jól van, legyen, de ne ilyen, hanem más. Márpedig ne legyen. Nem szabad róla vitatkozni, mert enneka törvénynek a szlovák jogrendszerből tokkal, vonóval el kell tűnnie. Ez a minimális alap ahhoz, hogy nyelvhasználat ügyében tárgyalni lehessen. Szabályozza az ország vígan a hivatalos nyelvhasználatot (milyen nyelven, nyelveken és milyen formában lehet az állami és közintézményekkel levelezni, milyen nyelvűek az állam által kiadott, jogviszonytteremtő, megállapító, igazoló dokumentumok vagy viszály esetén a bírósági döntések, ítéletek. Mást nem szabályozhat! Ceterumcenseo: Carthaginem essedelendam-fordításban: javaslom, Karthágót el kell pusztítani, írtuk az elején. E törvényt pedig ki kell tessékelni a jogkömyezetből, nem szabad a betartásáról, nem betartásáról és szankcióiról vitát folytatni, csak ellen kell állni. Élni létezőjogainkkal, szólni nyelvünkön, ha lehet. Ahazai magyar nyelv- használatot nem az uniós, nem az amerikai és nem a német, holland vagy svéd kormányok adják meg nekünk, hanem mi magunk. Az e heti nyelvtörvénytárgyalásokat ezért nem kommentáljuk bővebben. TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák koalíció mindkét pártja támogatná annak az alkotmányos szabálynak az eltörlését, amely kizáija a Habsburg-ház tagjait az elnökjelöltek közül - írta a Die Presse internetes kiadása. Az 1918-ban született szabályozás „már nem időszerű” - nyilatkozta az osztrák lapnak Wilhelm Molterer, az Osztrák Néppárt (ÖVP) alkotmányügyi szóvivője. Ha lehet, már az április 25-re kiírt elnökválasztás előtt el kellene tö- rölniatilalmat-mondta.A másik koalíciós partner, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) is támogatná a módosítást, de inkább az államfőválasztás után. A téma azután került napirendre, hogy Ulrich Habsburg-Lothringen, a Zöldek karintiai önkormányzati képviselője és menye tavaly ősszel az alkotmánybírósághoz fordult a tüalom eltörlése érdekében. A passzus az összes valamikori és jelenlegi uralkodócsalád tagját kizárja az elnökjelöltek közül. „Kilencven év után itt az ideje, hogy lazábban viszonyuljon a köztársaság a történelemhez” - vélekedtek az indítványozók. A törvény előtti egyenlőség elvét és a szabad, demokratikus választásokhoz való jogot is sérti a tilalom, jogilag megalapozatlan, hogy nemcsak a trónörökösökre, hanem az összes családtagra - a beházasodott rokonokra is - vonatkozik. A taláros testület azzal az indoklással utasította el a beadványt, hogy csak az elnökválasztás után vizsgálódhat a kérdésben. A két másik parlamenti párt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) is egyetért a tilalom feloldásával. A kizárás az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, az első Osztrák Köztársaság megalakulásakor került az alkotmányba, a köztársasági államformavédelmében. (mti)
