Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-10 / 33. szám, szerda

Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 10. TALLÓZÓ OROSZ LAPOK Ukrajnában Viktor Jus- csenko őrült korszaka után Viktor Janukovics személyé­ben olyan ember ül az államfői bársonyszékbe, aki Moszkva iránt barátságos, józan és ké­pes megállapodni, de az eddi­gi ingerforrások helyett most újak vannak kilátásban - álla­pította meg a Kommerszant című orosz lap. Az ukrajnai elnökválasztás eredményét értékelő kom­mentátor szerint Moszkvának még nehezebb is lehet a dolga, mint eddig, mert könnyen megtörténhet, hogy Kijev ba­rátságáért fizetni kell, hiszen Janukovicsnak pénzre van szüksége választási ígéretei teljesítéséhez. Az orosz-uk­rán kapcsolatok az orosz-be­lorusz viszonyhoz hasonlóvá válhatnak, de Moszkva szá­mára kényelmetlenebb válto­zatban. Ugyanis Belorussziá­ban Aljakszandr Lukasenka elnök egy személyben tud döntéseket hozni, Januko­vicsnak pedig a Moszkvával folytatott alkudozásban min­den lépését alaposan meg kell fontolnia, nehogy a Kremllel való összeesküvéssel, vagy a „nyugati út” mint fejlesztési stratégia feladásával gyanú­sítsák. Moszkva nem követel­het sokat a „baráti elnöktől”, hogy ne tegye ki támadások­nak. „Egyszóval világos, hogy mit adhatunk Ukrajnának, de nem világos, mit kaphatunk tőle, s erre csak egy Ukrajnára vonatkozó új politika kialakí­tásával lehet válaszolni, mely nem a posztszovjet barátsá­gok erkölcsileg elavult mo­delljéből indul ki, hanem a sa­ját nemzeti érdekekből, de tiszteletben tartja a szomszé­dok nemzeti érdekeit is” - írta a szerző. A lap a címoldalán elemezte, hogy Janukovics új­ra fel szándékozik vetni az Uk­rajnán áthaladó gázvezeték- rendszer konzorciummá ala­kítását, egyenlő arányban osztozva Nyugat-Európával és Oroszországgal, ami a Kommerszant szerint lehető­vé tenné, hogy a Gazprom le­tegyen az Északi és a Déli Áramlat gázvezetékek építé­sének tervéről, hiszen főleg a Déli Áramlat fő célja az Euró­pába irányuló gázszállítások megoldása Ukrajnát elkerülő útvonalon. A lap hozzátette, hogy az ukrán javaslatok már nemegyszer a semmibe vesz­tek, ezért Moszkva most fon­tolgatja, mitválaszoljon. A Moszkovszkij' Komszo- molec című lap arra hívta fel a figyelmet, hogy a különbség Janukovics és Timosenko eredménye között kritikusan csekély, ilyen esetekben szok­ták bírósági úton megtámadni a választások eredményét. Ez most is megtörténhet, és bi­zonyosra vehető, hogy az új elnök elismerése lassú és meg­lehetősen fájdalmas folyamat lesz. A lap által megkérdezett politológusok azonban úgy vélték, nem ismétlődnek meg a 2004-ben történtek. Várha­tóan kompromisszum szüle­tik, ha Timosenko pártja hagy­ja, hogy Janukovics letegye a hivatali esküt, Janukovics pedig jobb időkre halasztja Timosenko lemondását a kormányfői tisztségről, (mti)- Elnök úr, bemutatom önnek pártunk főtámogatóját. (Peter Gossónyi rajza) Oroszországban elmosódik a szervezett bűnözés és a biztonsági erők közti határ Az OMON viselt dolgai Az orosz államfőhöz írott le­vélben tették szóvá az orosz biztonsági elitkommandó (OMON) 2. moszkvai zász­lóaljának rendőrei a főnöke­ik visszaéléseit, az emberte­len szolgálati körülménye­ket, a törvényes korlátokat messze meghaladó munka­időt, az illegális bevételi „forrásokat” és a parancs­nokok által megkövetelt tör­vénysértéseket, de a rájuk nehezedő nyomás hatására minden állításukat vissza­vonták. MTl-HÁTTÉR A levélről a New Times című angol nyelvű hetilap számolt be. Hasábjain a levél írói még egyszer elmesélték „élményeiket”, miután hetek óta hiába vártak válaszra Dmitrij Medvegyevtől. (Az elnök­nek írt levél másolatát a főügyész­ségnek, a belügyminisztériumnak és a moszkvai rendőr-főkapitány­ságnak is megküldték.) Ez rövid idő alatt a sokadik alkalom, hogy az orosz karhatalmi szervezetek tisztjei a nyilvánosság előtt illetik súlyos vádakkal saját szervezetei­ket - emlékeztetett a Frankfurter Allgemeine Zeitung. November közepén Alekszej Dimovszkij novorosszijszki őr­nagy két videofelvételt töltött fel az internetre. Ezeken mutatta be a városában szolgáló biztonsági erőket átszövő korrupció rendsze­rét. Néhány nap alatt több millió orosz nézte meg a videókat, Di­movszkij pedig országosan ismert lett. Főnökei, akiket megvádolt, azonnal ellentámadásba lendül­tek, és megvádolták ezzel-azzal. Azután letartóztatták - állítólag sikkasztott, konkrétan majd két évtizedes szolgálata során mint­egy 440 eurónak megfelelő összeget, egy olyan országban, ahol nem ritkák a több milliárdos sikkasztások, csalások... A rendőrség címére belülről ér­kező szemrehányások azért kel­tenek nagy visszhangot Oroszor­szágban, mert megerősítik azt a képet, amely az emberek fejében a rendőri erőkről él. Vakon köve­tik a parancsokat, nem csupán megvesztegethetők, hanem kikö­vetelik a vesztegetést, és rendkí­vül kegyetlenek. Rendszeresen előfordul, hogy feddhetetlen pol­gárokat súlyosan bántalmaznak, sőt megölnek a biztonsági erők tagjai. Tavaly egy moszkvai kerü­let egyik vezető tisztje egy szu­permarketben halomra lőtt több embert - igaz, részeg volt. Tomszkban január elején egy rendőrségi kijózanítóban halálra vertek egy újságírót. A haláleset után több százan tüntettek a szi­bériai város utcáin, transzparen­seiken egyebek között ez állt: „A rendőrség a bűnözőknél is rosszabb!” Tény, hogy a szervezett bűnözés meg a biztonsági erők közötti határ gyakran elmosódik, amint az a moszkvai OMON-tisz- tek leveléből is kitűnik. Nemcsak arról számolnak be, hogy (a főnö­kük zsebébe befolyó) fizetség el­lenében személyi védelmet nyúj­tottak egy alvilági bűnözőnek, hanem arról is, hogy bizonyos ke­rületekben a 2. zászlóalj ellenőrzi a prostitúcióval zajló üzletet. Állításaikat az teszi különösen pikánssá, hogy az OMON-egysé- gek hivatalosan a biztonsági erők elit alakulatának számítanak. Polgárjogi aktivisták, ellenzéki tüntetők és a fenti csoportok utcai gyűléseiről tudósító újságírók vi­szont brutális verőlegényekként ismerik a „különleges rendelte­tésű osztagok” (ezt takarja az OMON rövidítés) tagjait. Az OMON-főnökségnek csak papíron számít a jog és a rend. 2009 elején például az OMON- osok parancsot kaptak arra, hogy az év folyamán legalább 40 ezer személyt kell előállítaniuk, azaz naponta egy bizonyos számú em­bert kell bevinniük az őrszobákra. Ha nem teljesítik a „penzumod’, akkor nem kapják meg a fővárosi bérpótlékot (havi 10 ezer rubel), ami érzékeny veszteség, ha tekin­tetbe vesszük, hogy havi fizetésük 15 -16 ezer rubel (380 euró). Bírálók már régóta hangoztat­nak hasonló vádakat „a szervekkel” szemben, nyilatkoza­taikban visszatérő kifejezés a „minden határon túlmenő, önké­nyes” jelentésű „bezpregyel”. Az OMON-nal kapcsolatban Genna- gyij Gudkov, az (ellenzékiként számontartott, de a Kreml által kreált és azt támogató) Igazságos Oroszország párt képviselője úgy fogalmazott: a hatalmi vertikum elérte önnön korlátáit. Oroszor­szág válaszúihoz érkezett: vagy „civilizált” demokráciává alakul át, vagy végleg elindul visszafelé a szovjet múltba vezető úton. (A ha­talmi vertikum - Vlagyimir Putyin találmánya - annyit tesz, hogy minden a Kreml kezében van, s hogy a Kreml keze mindenhová elér.) A belügyi tárca meg az OMON vezérkara kemény büntetéseket helyezett kilátásba, ha beigazo­lódnak a zászlóalj parancsnokai­val szembeni vádak - egyúttal kétségbe is vonva azok igazság- tartalmát. Egy rendőrségi szóvivő egyenesen rágalmakat emlege­tett, s azt állította, hogy a zúgoló- dók többsége már régóta nem tag­ja az OMON-köteléknek. Mi több, lopás és egyéb vétségek miatt nyomozás folyik ellenük. A New Times írásának szerzői viszont kitartóan állítják, hogy ér­vényes OMON-igazolványokat láttak a meginterjúvolt tiszteknél, az illetőket most visszadátumo- zott határozatokkal távolítják el. Hírek szerint a szolgálathoz belé­pő új emberek mindegyikével alá­íratnak egy biankó űrlapot, ezál­tal szükség esetén tetszőleges időponthoz lehet kötni elbocsátá­sukat. Az OMON vezetői azonban be­jelentették, hogy a New Timeshoz forduló kommandósok visszavon­ták állításaikat; a tíz Jelenlegi és volt munkatárs” állítja, hogy semmi köze a lapban közölt in­formációkhoz. A belügyminiszté­rium illetékes igazgatósága bíró­sághoz fordul munkatársai becsü­letének védelmében. A szerkesz­tőség viszont állítja, hogy meg­vannak a szükséges bizonyítékok: az állítólag csak „volt OMON- osok” éppen azt mondták el, ami a lapban megjelent. A szerkesztő­ség nem fél a bírósági pertől: „Előbb bizonyítsák be, hogy rága­lom, amit leírtunk” - idézték la­pok Ilja Barabanovot, a hetilap fő­szerkesztő-helyettesét. _________ KOMMENTÁR Carthaginem esse delendam LOVÁSZ ATTILA Cato állítólag minden beszédét ezzel a mondattal fejezte be: Kar­thágónak pusztulnia kell! Mondta vagy nem, a történészi vita fo­lyik, de mítosznak is szép. Nem véletlen, hogy e mondatot válasz­tottuk, hiszen nem másról van szó, mint Cato azon álláspontjáról, amelyről nem ismert vitát. Nincs vita, bármiről tárgyalhatunk, bármivel foglalkozhatunk, de Karthágó eleste nem kérdés. Egy éve folyik a diskurzus a szlovákiai államnyelvtörvényről, amelyről annak államigazgatásban foglalkoztatott védelmezői elmondják, a szövegezés nem irányul a szlovákiai magyarok ellen, csak a szlovák nyelvet védi. Ezzel szemben saját, kifinomult állás­pontunk szerint a törvény a szlovák nyelvet nem védi, inkább ka­lodába zárja, s hogy milyen célból született, arról az előkészítési fázis politikai felvezetései és az állampolgároknál tapasztalható lecsengése egyértelműebben beszél minden paragrafusnál. Aki érdeklődik a közügyek iránt, s legalább egy órát tölt naponta ciber- térben, az tudhatja, milyen a köz véleménye. A legolvasottabb hír­portálok topicjai olyan véleményeket tartalmaznak, amelyeket a nyomdafesték még e lebutított médiatérben sem visel el. Az ál­lamnyelvtörvényről érvényessége óta folyamatos vita folyik, bün­tet, nem büntet, korlátoz, nem korlátoz, megenged, nem enged meg. Pedig erről a törvényről nem szabad vitatkozni. Nem szabad róla vitatkozni, mert a törvény előkészítésének és jó­váhagyásának eredeti motivációja az a nyers, durva és egyelőre - hála istennek - még csak verbális nacionalizmus és sovinizmus, amelynek semmi keresnivalója a 21. századi Európában. Nem szabad róla vitatkozni, mert a demokratikus jogszabályokkal ellentétben alapvető emberi jogokat nem bővít, hanem szűkít. Nem szabad róla vitatkozni, mert Európa nem segít. Európa sok mindenben megoldásokat talált, sok mindenben jó a politikai és gazdasági közeledés, de kisebbségi térfélen használhatatlan. Ah­hoz előbb Európa neuralgikus kisebbségi gondjait kellene megol­dani, arra pedig semmi remény ebben a pillanatban. Nem szabad róla vitatkozni, mert semmilyen nemzetközi nyomás nem segít rajtunk, ahhoz ugyanis a nyomást gyakorolni képes nemzetek, országok háza táján kellene rendet tenni. Nem szabad róla vitatkozni, mert senkit nem izgatnak az angol, német feliratok, az angol, német, kivételes esetben lengyel reklá­mok, sem az idegen nyelvű nyilatkozatok. Csak a magyar reklám szúr szemet, a magyar nyelv bánt fület, ez így van, és aki azt állítja, hogy nem, az Madagaszkáron él, nem Szlovákiában! Nem szabad róla vitatkozni, mert akkor magát a jogszabályt legi­timáljuk, üzenve, jól van, legyen, de ne ilyen, hanem más. Márpe­dig ne legyen. Nem szabad róla vitatkozni, mert enneka törvénynek a szlovák jog­rendszerből tokkal, vonóval el kell tűnnie. Ez a minimális alap ahhoz, hogy nyelvhasználat ügyében tárgyalni lehessen. Szabályozza az or­szág vígan a hivatalos nyelvhasználatot (milyen nyelven, nyelveken és milyen formában lehet az állami és közintézményekkel levelezni, milyen nyelvűek az állam által kiadott, jogviszonytteremtő, megál­lapító, igazoló dokumentumok vagy viszály esetén a bírósági dönté­sek, ítéletek. Mást nem szabályozhat! Ceterumcenseo: Carthaginem essedelendam-fordításban: javas­lom, Karthágót el kell pusztítani, írtuk az elején. E törvényt pedig ki kell tessékelni a jogkömyezetből, nem szabad a betartásáról, nem be­tartásáról és szankcióiról vitát folytatni, csak ellen kell állni. Élni léte­zőjogainkkal, szólni nyelvünkön, ha lehet. Ahazai magyar nyelv- használatot nem az uniós, nem az amerikai és nem a német, holland vagy svéd kormányok adják meg nekünk, hanem mi magunk. Az e he­ti nyelvtörvénytárgyalásokat ezért nem kommentáljuk bővebben. TALLÓZÓ DIE PRESSE Az osztrák koalíció mindkét pártja támogatná annak az al­kotmányos szabálynak az eltörlé­sét, amely kizáija a Habsburg-ház tagjait az elnökjelöltek közül - ír­ta a Die Presse internetes kiadása. Az 1918-ban született szabályo­zás „már nem időszerű” - nyilat­kozta az osztrák lapnak Wilhelm Molterer, az Osztrák Néppárt (ÖVP) alkotmányügyi szóvivője. Ha lehet, már az április 25-re kiírt elnökválasztás előtt el kellene tö- rölniatilalmat-mondta.A másik koalíciós partner, az Osztrák Szo­ciáldemokrata Párt (SPÖ) is tá­mogatná a módosítást, de inkább az államfőválasztás után. A téma azután került napirendre, hogy Ulrich Habsburg-Lothringen, a Zöldek karintiai önkormányzati képviselője és menye tavaly ősszel az alkotmánybírósághoz fordult a tüalom eltörlése érde­kében. A passzus az összes vala­mikori és jelenlegi uralkodócsa­lád tagját kizárja az elnökjelöltek közül. „Kilencven év után itt az ideje, hogy lazábban viszonyuljon a köztársaság a történelemhez” - vélekedtek az indítványozók. A törvény előtti egyenlőség elvét és a szabad, demokratikus választá­sokhoz való jogot is sérti a tilalom, jogilag megalapozatlan, hogy nemcsak a trónörökösökre, ha­nem az összes családtagra - a be­házasodott rokonokra is - vonat­kozik. A taláros testület azzal az indoklással utasította el a bead­ványt, hogy csak az elnökválasz­tás után vizsgálódhat a kérdés­ben. A két másik parlamenti párt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) és a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) is egyetért a tilalom felol­dásával. A kizárás az Osztrák-Ma­gyar Monarchia felbomlása után, az első Osztrák Köztársaság meg­alakulásakor került az alkot­mányba, a köztársasági állam­formavédelmében. (mti)

Next

/
Thumbnails
Contents