Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-08 / 31. szám, hétfő

6 Kultúra

ÚJ SZÓ 2010.#FEBRUÁR 8. www.Qjszo.com

Ma estig még folynak a vetítések, majd díjkiosztással zárul a negyvenegyedik Magyar Filmszemle, amely új alkotókat avatott

Fájó sorsok, sötét drámák

Nagy Zsolt és Sárosdi Lilla, a Kolorádo Kid szerelmespárja

Süllyed a világ, és vele együtt süllyedünk mi is, figyelmeztet új filmjében Makk Károly, de osztja a véleményét Hajdú Szabolcs, sőt az elsőfilmes Dömötör Tamás is. Sötét a jelen, és nem várhatunk elég fényt a holnaptól sem. Még mindig nem.

SZABÓ g: LÁSZLÓ

Egy egész disznóólát kell eltakarítania Makk Károly így ahogy vagytok című alkotásában az új polgármestert megformáló Cserhalmi Györgynek. Tiszta lappal érkezik a városba, legalábbis ami a mostani életét illeti. Később kiderül, neki is volt egy (húsz évvel ezelőtti) kellemetlen ügye. Repülőgépek fedélzeti fegyverét adta tovább. Régvolt, azt hiszi, már csákó emlékezik rá. Sikkasztás, pénzmosás, bankcsalás, zavaros ingatlan ügyek, lehallgatás, nem lát maga mellett egyetlen embert sem, kinek ne lenne a fején vaj. Fel is veszi a harcot az egész korrupt városvezetéssel szemben, pedig mint tudjuk, sok lúd disznót győz. Emberünk azonban nem adja fel, hiába fognak össze ellene. Kötelet akar rakni a korrumpálódott banda nyakába.

Irodalmi alapanyag (Kertész Ákos: Farkasbőrben) nyomán készült a friss Makk-opus, helyenként mégis úgy tűnik, mintha a napi sajtó híreit illesztették volna egymásba puzzle-szerűen. Vannak pillanatok, amikor annyira „besűrűsödik” a történet, hogy már el is veszünk benne. A Törő- csik Mari játszotta ügyvédnő mintha Miss Marple magyarországi rokona lenne - csak éppen az nem derül ki, hogyan kerül a képbe. Szabó Győzővel és Csányi Sándorral, a két helyi kiskirállyal mindenesetre remek hármast alkotnak.

Hajdú Szabolcs a fájdalmasan szép Fehér tenyér után ismét az emberi lélek legmélyére száll. A Bibliotheque Pascal egyszerre akar felkavaró road movie és megejtően emberi történet lenni. Az előbbiben az álmok és varázslatok folynak össze, egy „nagy utazás” képei keverednek egy különös, „irodalmi” bordély gyilkosán színes epizódjaival, utóbbiban pedig azt a fiatal nőt hallgatjuk, aki idegenbe tett utazása miatt

majdnem elveszíti nagynénjénél hagyott, hároméves kislányát. Az utazó és a mesélő tehát egy és ugyanaz a személy, Mona Paparu, aki mint a mágikus realizmus hősei, sokszor álomszerű, varázslatosan izgalmas helyzetekbe keveredik. Hajdú Szabolcs remekül illeszti egymásba a bizarrnál bizar- rabb jeleneteket, hol megmosolyogtatva, hol elképesztve, hol elrettentve az embert. A végére már el is telik a néző a sok borzalommal, de jön a nagy jóvátétel, a gyámhatósági tisztségviselő embersége. Hogy aztán Berlinben, a pár nap múlva kezdődő mustrán milyen visszhangot vált majd ki a film, és hogy mennyire érinti meg a romániai Mona (Török-Illyés Orsolya nagyszerű alakításában) életútja a hasonló történeteken edzett német közönséget, nemsokára tudni fogjuk.

Frappáns alapötlettel dolgozik Dömötör Tamás a Czukor Show- ban. Füst Milán Boldogtalanok című drámáját adja el egy kereskedelmi tévécsatorna kibeszélő show-jába rakva. De két legyet üt egy csapásra. A Ma rendbe hozom a családomat témakörben úgy tálalja Füst Milán nemes anyagát, mintha a Mónika-show-t néznénk a veretes mű szereplőivel. Évek óta nem beszélő testvérek, megcsalt feleség, megcsalt szerető és az egyszerre két nőt kikészítő férfi. Hétköznapi történet a kamerák kereszttüzében, ahogy azt egy délutáni show megköveteli, s ahogy azt árucikké váltják a médiapiacon. „Távirányított” műsorvezető, rendesen bekavaró rendező, öntelt producer. Eddig a kisebb dráma, hiteles figurákkal. A nagyobb: hétköznapi fejlövés a kulisszák mögött. Öngyilkosság. De ez már nem eladó. A stúdiót percek alatt kiürítik, mentők jönnek, rendőrök érkeznek, producer tombol, műsorvezető bepánikol, rendező idegrohamot kap - a felvétel pedig majd folytatódik holnap. Dömötör Tamás kivételes hozzáértéssel ülteti át filmre és viszi tovább az ötletet, s pontosan érezteti: itt, ezen a piacon semmi sem számít, csak a nézettség. A kényelmetlen utóhatásoktól majd megszabadítják a befogadót, fő a

szórakoztatás. Bármi áron. Sőt még azon túl is. Morál és humánum kitörölve. Végérvényesen.

„Vízi színházi” előadást rendezett Sas Tamás Szélcsend címmel. Vitorlásra rakott három nőt (ketten testvérek, a harmadik az apjuk szeretője), és kivitte őket az őszi Balatonra. Intim történet három kiváló színésznővel, Kováts Adéllal, Pálmai Annával és Kovács Patríciával. Lélektani dráma az elején bágyadt napfénnyel, majd vészterhes felhőkkel. Pezsgő is van, nosztalgia, sok nevetés, nagy játék. Aztán fordul a kocka. Sas Tamás jól építi fel az ilyen egy helyszínes történeteket. 2002-es filmje, a Szerelemtől sújtva egyetlen szereplővel, egyetlen szobában zajlott. Itt most a magyar tenger vizén, hazugságoktól sújtva feszülnek egymásnak a szereplők, de a színészi játék most is olyan erős, hogy még arról is megfeledkezünk: már jó ideje „lehorgonyozva” állunk a történetben.

Fekete-fehérben mesél Pacs- kovszky József A vágyakozás napjaiban. Orvos a félj (ivott és eltiltották a hivatásától), üzletkötő a felesége (főnöke szexuális közeledését elutasítva repül a munkahelyéről), balesetben elvesztett lányuk helyett a sors küld nekik egy másikat. Házvezetőnőként alkalmaznak egy néma lányt, aki

még árva is. Jelenlétével a lány sok mindent megváltoztat a házban, tisztaságával fordít a nő zűrös életvitelén. A házasság mégis felborul, egy menthetetlen kapcsolatot már ő sem képes összetartani. Jó a forgatókönyv, ami nagyon kevés filmről mondható el az idén, feszesek a dialógok, telítettek a lány (Schefcsik Orsolya) hallgatásai.

Dráma drámát követ az ez évi szemlén.

Nem kíméli a nézőket Groó Diana sem, aki a Vespával tört a mezőny élére. Az ő hőse egy tizenkét éves, rokonszenves roma fiú, aki kártyán nyer egy tábla csokoládét, az abban rejlő kupon szerint pedig egy Vespa robogó boldog tulajdonosa - lehetne. Elindul hát egy isten háta mögötti cigánytelepről Budapestre, hogy átvegye a nyereményt, és ha már felvergődik valahogy a fővárosba, akkor rég nem látott apját is felkutatná. Apa sehol, motorbicikli ugyanott. Vagyis nem adják ki neki. Ezért aztán ellopja, és elindul vele haza. Már nagyon szeretjük a fiút, amikor bajba keveredik, de a sorsa nem hagyja cserben. Szépen meséli el Groó Diana a kiskamasz kalandos útját, a téma összes csapdáját sikerül elkerülnie, így igazán hiteles, megható történetet kapunk tőle. Három évig forgatta

.........A

(Fotók: Filmszemle

első játékfilmjét Vágvölgyi B. András, a rövidebb-hosszabb kényszerszünetek azonban nem nagyon érezhetőek Kolorádo Kid című munkáján. Témájánál fogva a Goda Krisztina rendezte Szabadság, szerelemmel kellene összevetnünk, hiszen ez is az 56-os eseményeket tárgyalja, de nem érdemes. Ez nem olyan „nagyszabású”, Amerikának készült, drága produkció. Ez egy fiatal rakodómunkás, egy javíthatatlan szerencsejátékos zuhanásáról szól, akit a forradalomban való részvétele miatt tartóztatnak le. Előbb a barátja vall ellene, aztán a szerelme, majd a zárkatársa. Tizenöt év börtönt kap, s miután szabadul, már egy egészen új világban találja magát. A forgató- könyv itt sem hibátlan, a színészek, Nagy Zsolt, Sárosdi Lilla, Gáspár Tibor és a többiek viszont végig maximálisan teljesítenek.

Ma még estig folynak a vetítések a 41. Magyar Filmszemlén, aztán ünnepélyes díjkiosztás. Két rendező, Rózsa János és Grunwalsky Ferenc a Magyar Mozgókép Mestere lesz, Zsombolyai János életműdíjat kap. A többi a moziban és különböző külföldi fesztiválokon dől el. 2009-ben negyven magyar film nyert díjat a világban. Siránkozhat, akinek ez kevés, örülhet, aki ezt szép sikernek tartja.

Török-Illyés Orsolya a Bibliotheque Pascal főszereplője

__________________ ÉVFORDULÓ

Csoóri Sándor nyolcvan évére

KÖVESDI KÁROLY

Életemben egyszer kértem kölcsön könyvet úgy, hogy sejtettem, nem adom vissza. Máskor is előfordult, hogy barát, ismerős keresett rajtam egy-egy elkallódott kötetet, miként magam is kutattam hűlt helyét regénynek, tanulmánykötetnek. Ez a könyv azonban kivétel volt. Nagyon kellett, és nem tudtam megszerezni. Pedig hányszor léptem át összeszoruló gyomorral a szlovák-magyar határt, teli szatyor könyveket szorongatva, hogy jön a finánc, sátáni vigyorral beletúr a táskába, megpörgeti ujjai közt egyik-másik könyv lapjait, le- fitymálóan kérdezi, ez-az micsoda? Mit rejtegetek? Mintha a sorok közt tanultak volna olvasni a hatóság emberei, mintha a papír mögé szerettek volna bekukucskálni, mint a kíváncsi kisgyermek

a képek mögé. A hatalom gyengesége volt ez, rettegése a felforgató, fertőző gondolatoktól, ugyanakkor megalázó, bár akkor az ember talán nem is ezt tudatosította, inkább a szorongás dolgozott benne, hogy utolsó pénzén, keservesen megszerzett kincseit elveszik.

Az említett könyv Csoóri Sándor egyik verskötete volt. Barátom azóta kiköltözött szülőfaluja temetőjébe, így legfeljebb oda üzenhetnék neki, megvan a Csoó- ri-könyv, jó kezekben van, bár most már nem tudom, melyik is volt, ott áll a polcon elvegyülve a többi közt. Az Elmaradt lázálom? A látogató emlékei? A világ emlékművei? Vagy még korábbi, a Második születésem? Azt is elmondhatnám barátomnak, hogy a napokban nyolcvanéves lett Csoóri Sándor hazájában a költő leghagymázasabb lázálmai kísértenek, fortyognak az indulatok, miközben fogy a magyar, fogy a vers, a sok kultúrszenny alatt ful- doklik a költészet. Azt azonban már nem tudnám megüzenni neki, úgy olvassák-e manapság a költőt, mint annak idején mi, fiatalon, lelkesen, fennhangon a kattogó vonaton, nem törődve azzal, hogy érteden arcok bámulnak bennünket. Hidegleléses, lázas versek voltak, mint maga a kor, mint Csoóri egész életműve. Akkoriban - a hetvenes, nyolcvanas években - talán az egész Kárpátmedence így utazott fel-alá, félálomban, akár a határon túli magyarok sorsáért aggódó költő Erdélyben vagy a Felvidéken. Aki akkor sem maradt meg az álmodozásnál, amikor cselekedni veszélyes volt. Hogy többször eltiltották, elnémították, az utókor számára talán nem lesz érdekes. Az új ezredév új generációi talán

(Képarchívum)

fel sem fogják, mekkora huszárvágás volt 1982-ben Duray Miklós Kutyaszorítójának előszavát megírni. Amelyért mellesleg újabb eltiltás volt a jutalom. A legújabb generáció - különösen a Nappali hold óta - Csoóri Sándort ismét „problémás” embernek könyvelheti el, akit sokan (főleg régi ellenlábasai) legszívesebben kibotoznának az irodalomból. Mivel ezt nem tudják megtenni, legalább kisebbíteni próbálják szerepét, mondván, hogy Osoőri ugyan továbbra is vátesz, csak éppen kifogyott alóla a magyar nép. S felteszik az unalomig ismert kérdést: ki adott neki felhatalmazást arra, amit végez? Ismerős kérdés, akár a legsötétebb időkben hangozhatott volna el, valahonnan az ügynökök háza tájáról, akik ezernyi jelentést írtak róla.

De az életmű felől nézve talán nem is a rendszerváltás utáni évek a fontosak. Az utóbbi húsz év egy idő után olyanná válik, mint egy évszázad megkésett, a Kárpátok fenyveseiből lezúdult árvizek hordaléka, amiben finomkodva lépked ez a generáció. Ha azonban fellapozzák Csoóri, Illyés, Nagy László vagy akár Ratkó József köteteit, valami megérinti őket. A történelemkönyveken túli, megtapasztalhatatlan, leírhatatlan világ rothadó illata és csa- lános csípése. A filmforgatókönyvek, A tízezer nap, a Nyolcvan huszár, a Földobott kő, a Tüske a köröm alatt már csak ráadás volt, a Hitel, a Magyar Demokrata Fórum, a Magyarok Világszövetsége megalapítása, a Duna Televízió életre hívása talán utolsó, kétség- beesett kísérletek a nemzet széthullásának lassítására a közéleti ember részéről. Remélhetőleg nem így lesz, mert nemzet él és élni akar.

Kinézek az ablakon, odakint ismét havazik. A hazára szakad a hó. Csoóri Sándor pedig ott ül valahol a Népligetben, az utolsó hangya elvonulásában gyönyörködik, s üzeni: „Az vagyok, ami a végtelenség / szeretne lenni: ma- gáraébredt arc / és mámoros várakozások színhelye újra s mindig.”