Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)
2010-02-01 / 25. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 1. Sportvilág 15 René Higuita a skorpiórúgással örökre beírta magát a futballtörténelembe, de pályafutásának voltak sötét pillanatai is - s nem csak a potyagólok miatt Elbúcsúzott az őrült kapus Higuita védjegye: a skorpiórúgás (ČTK/AP-felvételek Hihetetlen védések, elképesztő potyagólok, kétes ismerősök, börtönviselt barátok - René Higuita pályafutása nem volt éppen unalmas. Az őrült kolumbiai kapus idén elbúcsúzott az aktív futballtól. ÖSSZEÁLLÍTÁS Higuita januári búcsúmeccsén egykori csapatának, az Atletico Nacionalnak a mezében lépett pályára a kolumbiai All Stars-válo- gatott ellen, amelyben helyet kapott Carlos Valderrama és Fausti- noAsprillais. A nagyszerű kapus A 43 éves kapus utolsó mérkőzéséről sem hiányozhatott a híres skorpiórúgás, amelyet először 1995-ben, egy Anglia elleni barátságos meccsen mutatott be: a kapuja felé tartó labdát előrevetődve, sarokkal rúgta vissza a mezőnybe. Higuita neve egy csapásra világszerte ismert lett, a mozdulat egy brit tévécsatornánál bekerült „minden idők 100 legemlékezetesebb sportpillanata” közé. Később a kolumbiai kapus egy inteijúban elismerte, szeretett volna bevonulni a futballtörténelembe, de felesleges kockázatot nem vállalt: „A skorpiórúgást már be akartam mutatni egy ideje, lehetőleg egy igazán fontos meccsen. Az angolok ellen azért mertem megpróbálkozni vele, mert láttam, hogy a partjelző már felemelte a zászlóját, így akkor sem lett volna érvényes a gól, ha véletlenül nem találom el a labdát.” A felelőtlen kapus Öt évvel korábban nem volt még ilyen megfontolt: a kolumbiai válogatott az 1990-es világbajnokságon Higuita hibája miatt esett ki. A kapus mindig is szeretett távol a kapujától cselezgetni (kiskorában csapata legjobb góllövője volt, csak a véletlen sodorta a kapuba, s kapusként is sok gólt szerzett), de a Kamerun elleni negyeddöntőben Roger Millával szemben nem jött össze a csel - a csatár megszerezte a labdát, és senkitől sem zavartatva továbbjutást érő gólt lőtt az üres kapuba. „Már az fantasztikus dolognak számított, hogy ott voltunk a világbajnokságon. Az a csodálatos a futballban, hogy az ember boldogan emlékezhet a kevésbé szerencsés pillanatokra is” - nyilatkozta Higuita majdnem húsz évvel az ominózus meccs után a goal.com-nak, de hozzátette: „Ha most hirtelen minden gólt felidéznék, amit pályafutásom során kaptam, nem tudnék éjjel aludni.” A drogbáró barátja Az „El Loco” (Bolond) becenévre hallgató kapus karrierjének legszomorúbb pillanatai azonban nem a potyagólok voltak. A tény, hogy a kábítószer-kereskedelemről hírhedt Medellin városában született, meghatározta az életét. Az egyik drogbáróhoz, Pablo Escobarhoz különösen jó barátság fűzte. „Escobar olyan volt, mintha Higuita apja lenne - mondta egy helyi újságíró. - Mindent megtett érte, mindent megadott neki. Higuita szinte mindent Escobartól kapott: házakat, autókat, utazásokat... Sokkal többre vihette volna, ha nem áll olyan közel hozzá.” Higuita szerint azonban nem a kétes kapcsolatai miatt nem sikerült behatnia Európában: „Egy ideig a Real Valladolid játékosa voltam, s az Atletico Madrid is érdeklődött irántam, de nem jött NÉVJEGY Hév: Jósé René Higuita Zapata Születési idő: 1966. augusztus 27. Születési hely: Medellin, Kolumbia Magasság: 1,75 m Poszt: kapus Pályafutása: év csapat meccs/gól 1985 Millonarios 16 5 1986-1992 Atlético Nációnál 112 1 1992-1993 Real Valladolid 15 2 1994-1997 Atlético Nációnál 69 1 1997-1998 T. Rojos de Veracruz 30 4 1999-2000 Indep. Medellin 20 1 2000-2001 Real Cartagena 21 0 2001-2002 Atlético Junior 4 0 2002-2003 Deportivo Pereira 13 0 2004 Aucas 12 3 2005 Bajo Cauca FC 13 1 2007 Guaros de Lara FC 35 5 2008 Deportivo Rionegro 10 2 2008-2009 Deportivo Pereira 12 5 A válogatottban: 1987-1999 Kolumbia 68 8 forrás: wikipedia létre az átigazolás, én pedig hazamentem. Az európai futball túl gyakorlatias, az eredmény a legfontosabb, senki nem fogadott volna egy olyan kapusra, amilyen én vagyok.” A közvetítő Dél-Amerikában elnézték a kilengéseit, pedig még börtönben is ült. 1993-ban közvetítőként működött közre egy drogbáró kislányának kiszabadításánál: őadta át a váltságdíjat Pablo Escobar- nak, aki aztán szabadon engedte a 11 éves gyereket. Higuita szolgálataiért 64 000 dollár jutalmat kapott a lány apjától, ezzel törvényt sértett, hiszen hasznot húzott egy emberrablásból. „Fogalmam sincs a jogról, én csak egy futballista vagyok. Csak segíteni akartam a kislányon és az apján” - magyarázta. Szavai nem hatották meg az ügyészt, Higuita hét hónapra börtönbe került, ráadásul az eset miatt lemaradt az Egyesült Államokban rendezett világbajnokságról is. Mégsem kesergett. „Életem legszebb pillanatait a börtönben éltem át. Égészen különleges lojalitásra leltem ott - az úgynevezett bűnözők, az úgynevezett drogkereskedők, az úgynevezett terroristák között. Megismertem a lelkűket, s mondhatom, nemes lélek az” - nyilatkozta szabadlábra kerülése után a Sports Illustra- tednek. A bűnös lélek Nem az emberrablásos ügy volt Higuita egyetlen botránya - tíz évvel később kokainfogyasztáson kapták. „Nem vagyok tökéletes, gyarló és bűnös lélek vagyok - mondta a búcsúmérkőzése után tartott beszédében. - Remélem, békében fogunk élni, bátran egymás szemébe nézhetünk, kezet rázhatunk és megölelhetjük egymást, s remélem, a túszok hazatérhetnek. Erre kérem az ország vezetőit és a fegyveres erőket.” (bt) „Remélem, békében fogunk élni" A szurkolók bálványozzák
