Új Szó, 2010. február (63. évfolyam, 25-48. szám)

2010-02-06 / 30. szám, szombat

14 Szalon ÚJ SZÓ 2010. FEBRUÁR 6. www.ujszo.com SZALONKERTÉSZ A szenvedelmes kertész FEBRUÁR Amíg csak távoli és felületes szemlélőként néztem a kész művet, mármint a kertet, addig a kertészeket különlegesen finom, költői lelkületű embereknek tar­tottam, akik madárdalt hallgatva virágillatot termesztenek. Most, hogy közelebbről szemlélem a dolgaikat, rájövök, hogy az igazi kertész nem virágot nevel, hanem a talajt, a földet ápolja. Beássa magát a földbe, s mindazt a lát­ványt, ami fölötte van, átengedi nekünk, henyélő mihasznáknak. A földbe merülve él. ♦ ♦ ♦ Februárban a kertész folytatja a januári munkákat, nevezetesen annyiban, hogy főként az időjá­rással foglalatoskodik. Mert ha nem tudnák, a február veszedel­mes időszak: a kertészt száraz faggyal, napsütéssel, nedvesség­gel, szárazsággal, szelekkel fe­nyegeti. Ez a legrövidebb hónap. Ez a vakarcs a hónapok sorában, ez a koraszülött szökőhónap egy cseppet sem megbízható, s szeszé­lyekben, alattomosságban túltesz valamennyi hónapon; jó lesz vele vigyázni! Napközben előcsalogat­ja a fák, cserjék rügyeit, éjjel meg elperzseli őket, egyik kezével ci­rógat, a másikkal borsot tör az or­runk alá. A jó ég tudja, miért kell szökőévben azt az egy napot ép­pen ehhez a szeszélyes, nyava­lyás, alamuszi, satnya, torzszülött hónaphoz toldani! Szökőévben a gyönyörű májust illenék egy nap­pal meghosszabbítani, hogy har­minckét napból álljon, úgy ám. Micsoda méltánytalan eljárás ez velünk, kertészekkel? További idénymunka február­ban, hogy keressük a tavasz első jeleit. A kertész nem sokat ad az első bogárra vagy pillangóra, ezek megjelenésével csak az újságok szerint kezdődik a tavasz. Először is a kertész egyáltalán nem lelke­sedik holmi bogarakért, másod­szor az első lepke rendszerint a tavalyról visszamaradt utolsó. A tavasznak igazi első jelei, amelyek után a kertész áhítozik, sokkal csalhatatlanabbak. Ezek a követ­kezők: Jozef Čapek illusztrációja 1. A krókuszok, amelyek duz­zadó, zömök csúcsa előbújik a fű közül; egy szép napon felreped­nek (még soha senkinek nem sike­rült kilesnie ezt a pillanatot), és csodálatosan szép zöld levelekből egy kis pamacsot növesztenek. Ez a tavasz első jele. Továbbá: 2. a kertészeti árjegyzékek, amelyeket a postás hoz. A kertész ugyan fejből tudja már az egészet (mint ahogy az Iliász a Ménin aei- de, thea... szavakkal kezdődik, ezek az áljegyzékek az Acaena, Acantholimon, Acanthus, Achil­lea, Aconitum, Adenophora, Ado­nis stb. szavakkal kezdődnek; ezt minden kertész úgy fújja, mint az egyszeregyet), mégis figyelmesen átböngészi az Acaenától a Wah- lenbergiáig vagy a Yuccáig, s köz­ben kemény lelki tusát vív: mit is rendeljen még? 3. A tavasz további hírnöke a hóvirág. Először apró halványzöld dárdák állnak ki a földből, aztán ezek két kövér sziklevélre hasad­nak, s már ott is a növény. Néha már február elején kihajt, s mond­hatom, sem a győzelmi pálma, sem a Tudás Fája, sem a dicsőség bo­rostyánja nem lehet szebb, mint a halványzöld száron csüngő finom fehér kis szirmok, amint imbo- lyognak a nyirkos szélben. 4. A szomszédok szintén a ta­vasz csalhatatlan hírnökei. Mi­helyt ásóval, kapával, ollóval, ra­fiával, gyümölcsfakátránnyal és mindenféle műtrágyával felsze­relve kivonulnak a kertbe, a ta­pasztalt kertész már tudja, hogy közeledik a tavasz. Felhúzza az ócska nadrágját, és maga is kibal­lag ásóval-kapával a kertbe, hogy a szomszédok is megtudják, köze­ledik a tavasz, s a kerítésen át kö­zöljék egymással az örvendetes újságot. Karel Čapek: A szenvedelmes ker­tész (1929). Mayer Judit fordítása Csak nyugottan bukjon most meg, oszt máj jövőre leéreccségizik. Ráér, na... Anyátokot üdvözlöm! ETŰD- Szia, Králikám, de régen nem láttalak, hogy vagytok?- Szervusz, Marika, elvagyunk, el. Lassacskán. És ti?- Hát mi is lassacskán. A gye­rek, mekkora má?- Ó, hát az má nagy, má maj- nem ember.- Oszt hány éves?- Hát tizennyóc vót mút héten.- Oszt iskolába jár-e még?- Jár hát, inasba.- Oszt milyen szakmára?- Hát jót kérdezel, Marika... Va­lami mechanikus vagy micsoda lesz máj belőle, nem értek én ah- ho. Csak munkája nem lesz vele...- Oszt mikor végez?- Hát má kellett vóna, de ment tovább éreccségizőbe. Ott meg idén kéne neki éreccségiznyi, de a derekát letöröm, ha me nem bukik!- Mé má, te? Nemhogy örűné, hogy okos, oszt iskolája lesz neki, te Králi!- Nem lehet asztat úgy elsijet- nyi, Marika, mibő fogunk élni?!-Hogyhogy?- Az ember nem dolgozik, én aktivacsnén vagyok. Kell az a gyereksegély. Ha végez, nem lesz. Csak nyugottan bukjon most meg, oszt máj jövőre leéreccségi­zik. Ráér, na. Nyerünk egy évet. Oszt addig is melegbe lesz.- Hát, ammá igaz. Na örülök, hogy láttalak. Megyek, mer gyön haza az uram Németbő, oszt főz- nyi kell.-Kijár?-Ki.- Oszt micsinál kint?- Nyáron aszfaltozik az uta­kon, télen me kódul.- Megéri?- Me bijony. Mútkor egy hét alatt hozott 420 eurót Hamburg- bó. Igaz, hogy előtte való hónap­ba csak 300-at, de mindig nem adnak annyit. Ott is krízis van, tudod?! A pénz meg kell, ott a lí­zing a Fábiára.- Na szia, menek még a botba.- Szia, aranyom, tárcsátok ma­gatokot! Anyátokot üdvözlöm!- Én is, én is a tiédet! (az) AFORIZMÁK Anyanyelvűnkön beszélünk. Apáink csak ritkán jutnak szóhoz. TOMI VINCE ♦ Az élőlények közül csak az em­ber tanult meg süketnek lenni. ♦ Nem közömbösek számára az ismerősök. Rendszeresen rágal­mazza őket. ♦ Nincs mondanivalója, de úgy csinál, mintha elhallgatnivalója volna. ♦ Kinőtt a bölcsességfoga. Senki sem vette észre. ♦ A protekció olyan, mint az au­tó. Akinek nincs, szidja. ♦ Kitaposott úton is megbotolhat az ember. ♦ Aki gyorsan ad, lehet, hogy meg akar szabadulni valamitől. ♦ Vannak emberek, akik már ak­kor tudják a választ, mielőtt a kérdést megértették volna. ♦ A szerelem örök. Általában. ♦ A focisták új mezzel büszkél­kedtek. Aztán zakót kaptak. ♦ Kétféle könyv van. Egyik az életet szépíti, másik a lakást. ♦ Kétszer mélj, mielőtt odavágsz a futballbírónak. ♦ Egyeseknél az ivászat szokás, másoknál világnézet. ♦ A rágalmazó olyan ember, aki az igazságnál is többet mond. ♦ Alapelveinek börtönében élte le az életét. ♦ Van pénzügy és pénzügymi­nisztérium, egészségügy és egész­ségügyi minisztérium... De miért van igazságügyi minisztérium? ♦ Olyan megbízhatatlan a fia, hogy azt tanácsolták, adja meteo­rológiát tanulni. ♦ Az emberi életkor hossza vi­tatható. Sokan egyik napról a má­sikra élnek. ♦ Csak az utókor méltányolta műveit. A kortársak ismerték az embert is. ♦ Előfordul, hogy az ember átve- rekedte magát az igazságig, de az már nem volt ott. ♦ Fejébe szállt a dicsőség. Üres volt. ♦ Optimisták és pesszimisták hi­bája: félnek az igazságtól. ♦ Valakinek a karrierje lehet rö­vidzárlat is. ♦ Az élet nagyon drága. De még így is elég népszerű. ♦ Nem bírtak vele. Ostobaságai nagy akaraterővel párosultak. ♦ Az életben kétségtelenül van­nak fontosabb dolgok, mint a pénz. De rengetegbe kerülnek. ♦ Igazság csak egy van. Hazug­ságból nagyobb a választék. ♦ Halva született ötletek gyakran sokáig élnek. ♦ Minden ember egyforma. De miért kell ebből rögtön valamire következtetni? ♦ Sok vers azt sugallja, a Pegazus nem is szárnyas ló. Szamár. ♦ A kisebbik rossz a nagyobbat szolgálja. ♦ Korábban csak a tolvajok lop­tak. Most a rendes emberek is. ♦ Szívből gratulálunk, és észből gondoljuk a magunkét. ♦ Amelyik kutya ugat, nem ha­rap. De megkergetheti az embert. ♦ A gyilkos is ember. Persze, a meggyilkolt is az volt. ♦ Kis tolvajok a zsebünket céloz­zák meg. Politikusok a fejünket. ♦ Jött, látott és győzött - volna. Ha nincs a játékvezető. ♦ Lehet, hogy idővel eltűnnek a határok. De a kerítések nem. ♦ Ha nem volnának gyávák, kik emelnének szobrot a hősöknek? VÉLEMÉNY-« (Kép: TASR/APPhoto/Jim Cole) Blogmustra Miért fos a mai zene? Az úton hazafelé zenét hallgat­tam, sokadszorra is elmorfondíroz­tam azon, hogy miért szoktam le az újdonságok követéséről, aztán to­vábbgörgettem a gondolatmene­tet. Merthogy valóban: még egy­két éve is egy (igaz, meglehetősen csököttérdeldódésikörű) zenebuzi voltam, a tavalyi évben pedig összesen egy aktuális albumot hallgattam meg. Az idén még egyet sem. Voltak stílusok, amiket folya­matosan felfedeztem és tetszettek, de nagyjából egy éve elértem arra a pontra, hogy ami érdekelt a múlt­ból, azt beszereztem, az új albumok meg egyszerűen nem fogtak meg. Nem voltak rá képesek. Rájöttem, miért. Mert hiányzik belőlük a düh, a tökösség, a mon­danivaló, a vélt vagy valós felhábo­rodás a dolgok menetén, amitől számomra zene a zene. Sőt, egyszerűen nevetséges, hogy egy kilencéves áldühös Pitchshifter-al- bumnak több a társadalmi monda­nivalója, mint a Pitchfork top 10-nek összesen, ami egyébként az indie-túltengéses (jelentsen bármit az indie) zenei kínálatával úgy szá­nalmas, ahogy van. Kilenc év alatt elterjedt az inter­net, elterjedtek a blogok, robba­násszerűen fejlődött a zene, lokális közösségek helyett globálisak jöt­tek létre, csakhogy a társadalom szempontjából optimista forgató- könyvek nem jöttek be. A sok­színűség általános elterjedése he­lyett eluralkodott a közöny, de a legrosszabbik fajta. Nem éri meg dühösnek lenni - csak a probléma van vele. (A teljes bejegyzés Az élet showja blogjában olvasható: http://www. zelet.blogspot.com) Ajánló: ASOT 450 @ Incheba Expo, Pozsony A hetente jelentkező, vüághíres trance rádióműsor, A State Of Trance tavaszra elérkezik a 450-ik epizódig! Ennek örömére napokig tartó ünnepléssorozat veszi kez­detét április 1-jén Torontóban, az­tán másnap és harmadnap New Yorkban. A rákövetkező héten Közép-Eu- rópa is megkapja a magáét: Po­zsony és Wroclaw lesznek a bulik célpontjai. Ezek közül természe­tesen a szlovák főváros történéseit szeretném kiemelni, mert ez van hozzánk a legközelebb, szerény 200 km-re! Nekem nagyon tetszik a lineup is. Ugye Armin alap, mégiscsak az ő műsora! :) A többiek közül Ga­reth Emeryhez is volt már szeren­csém (Transmission 6), Myonékat is láttam már itthon párszor, és mindegyik szettjükön jól éreztem magam. Aztán ott lesz Marcus Schossow, Daniel Kandi, Dash Berlin, W&W (egyik tag: Re­ward). (A teljes bejegyzés a sound blog oldalán olvasható: http://sound. freeblog.hu) Palya Bea: Szeretőm e táncba Van, mikor annyira kapar valami bent, hogy „aztot mán csak kitán- cóni lehet”. Meg kiénekelni, „csak azért is” nevetni és „csak azért is” perdülni-fordulni és „csak azért is” emelt fővel állni ott a végén. Ez egy ilyen dal. Mert ez a zene egyszerre sír és nevet. Megpersze az örömé is. (A bejegyzés szusszanat blogjá­ban olvasható: http://hermélines holgy.blog.hu) És a leány fiú nélkül mondd, mondd, mondd, mondd, mitér Nagyon kiéhezett lehetek, ha (úton Pestre) az Az én rózsám vas­utas hallgatása után csábos pillan­tásokat vetek a kallerre. (Hjába,ezt teszi az egyenruha. Tegnap pszi- chodrámán egy pilótát tettem ma­gamévá ezen okból. :-)) (A bejegyzés folkus blogjában ol­vasható: http://folkus.blogol.hu) SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 811 08 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
Thumbnails
Contents